Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-04 / 49. szám
12 -m 2011. december 4. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Nagy lilik Nem fészkel Magyarországon, de tömeges őszi-tavaszi átvonuló. A párok az északi tundravidéken, folyók, tavak közelében költenek. Fiókáik fészekhagyók, felszáradásuk után szüleik vezetik őket. Hazánkba szeptember közepénvégén érkeznek az elsők, októberben már nagy csapatokat látni, a csúcsidőszak novemberre esik. A legelőkön táplálkoznak, és csak a hó és a fagyok kényszerítik őket tovább, dél felé. A nagy lilik korábban kifejezetten alföldi madár volt, a Dunántúlon a vetésilúd-csapatok mozogtak. Ma a nagy lilik már a Dunától nyugatra is gyakori; a vetési lóddal vegyes, de tiszta csapatait is meg lehet figyelni. Az észak felől érkezett libák napközben a legelőket járják, éjszakára viszont a vízre, nagyobb halastavakra, a tatai Öreg-tóra vagy a Dinnyési-Fertőre húznak be. A hullámokon ringatózva pihennek hajnalig. Az esti behúzás csodálatos látvány. Az első csapatok már késő délután megérkeznek, isznak, fürdenek, néha még vissza is repülnek, de az alkony közeledtével megindul az igakeveredve, hangos zsivajjá olvadnak össze. A már alábukott nap mögött vörösen izzik az ég alja, de a libák még egyre jönnek. Novemberi estéken néha már ugyancsak hideg volt, fújt az északi szél, dideregtünk a megfigyelőtoronyban, de a látvány mindenért kárpótolt. Voltak évek, amikor az utolsó csapatok már a telihold előtt repülve érkeztek a Fertő fölé. A több tízezer madár fekete tömeggé olvadt össze a vízen, a libák folyamatosan beszélgettek, mi pedig a toronyból lemászzi, rendkívül látványos behúzás. A nap még csak alábukni készül, amikor már csapat csapat után érkezik. Csodálatos látvány, amikor a magasban V betűt formáló nagy madarak a víz fölé érve maguk körül forogva, pörögve, szél hajtotta levelek módjára érkeznek a vízre. Már ott úszó társaik gágogva fogadják őket. Ahogy közeledik az este, a húzás egyre erősödik, a lilikek kedves „li-lik” kiáltásai a vetési ludak gágogásával va meghajolva, óvatosan osontunk el, nehogy megzavarjuk őket. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Vajon hány tojást rak a nagy lilik? 2. Hány nap alatt kelnek ki a fiókák? 3. Van kis lilik is? ■qqvqpu jvqqos dp ‘udSi £ !dvu 8Z z .‘9-S r :qozsvjVy\ Az alábbi mesét a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ 5/I. osztályába járó Módos Dorottya írta a Körösi Csorna Sándor Kőbányai Kulturális Központ által kiírt Én mesém elnevezésű pályázatra. A hála című mesét a zsűri beválogatta a legjobbak közé, és megjelentette Az én mesém című mesekönyv 4. kötetében. Gratulálunk a szerzőnek! A hála Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Annak közepén állt egy terebélyes tölgyfa. Egy napfényes őszi reggelen a tölgyfa alatti avarból kibújt egy sárga kalapú gomba. Ilyen csak egy volt a világon, pedig már sokat látott és hallott az erdő. Másnap este nagy égi csata dúlt. A szél kemény keze csavargatta a rengeteg óriási fáit. Akármilyen erős volt a tölgy, és bármennyire óvta gyenge hajtásait, egy kis gally mégis letört róla, és ráesett a gombára, mélyen végighorzsolva a kalapját. Teltek-múltak a napok. A vihar után ezernyi életerős gomba kukucskált elő kíváncsi fejével az avarból. Sok gombaszedő járta akkoriban az erdőt. A kosarak gyorsan megteltek vargányával, csiperkével, őzlábbal, laskával és pöfeteggel... tizenkettő egy tucat. De mindenkinek csak a tökéletes volt a jó, ezért senkinek sem kellett a sérült kalapú kis növényke. Dorka is arra sétált az erdész nagypapájával. Ők is gombát gyűjtöttek. A lány egyszer csak észrevette a sérült kalapú kis növényt. Addig kérlelte nagyapját, hogy vigyék haza, míg ő bele nem egyezett. Otthon Dorka gondosan beültette a kiskertjébe, és ápolgatta. Délutánonként mellé ült, és elmesélte neki az élményeit: örömét és bánatát egyaránt. így ment ez hetekig. A sok gondoskodás után egy reggel a kislány éppen meg akarta öntözni, mikor aranyszemcséket talált a gomba begyógyult sárga kalapja alatt. Nem tudta, hogy mire vélje a dolgot. Pár percig gondolkodott. Szinte hinni sem akart a szemének. Hát még a fülének, mikor meghallotta, hogy bár alig érthetően, de motyogni kezdett a növénykéje.- Köszönöm, hogy észrevettél a sok szép gomba közt, és megmentettél engem. Jó tett helyébe itt a jutalmad! Dorka boldogan mesélte barátainak a történteket, de ők nem hittek neki. A kislány kicsit szomorkodott emiatt, de rájött, hogy ez nem fontos, mert a gomba hatalmas ajándékot adott neki. Megtanította arra, hogy nem szabad lebecsülnünk a másikat, akármilyen kicsinek, gyengének vagy törékenynek tűnik, mert a szívben rejlő szépség a legfontosabb. Mikulás-váró A Mikulás Magyarországon nem karácsonykor, hanem december 6-án kel útra, hogy házról házra járjon. Tudják is ezt a gyerekek! A kipucolt cipőiket és csizmáikat kiteszik az ablakba, hogy jó magaviseletükért ajándékkal jutalmazza őket a Mikulás bácsi. Tegyétek a rajzon látható lábbeliket a helyükre! így összeolvashatjátok, mi volt még az almán, narancson, szaloncukron és csokin kívül a cipőkben és csizmákban.
