Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-04 / 49. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. december 4. » 13 Egyházunk és gyülekezeteink megújulása a cél Interjú dr. Korányi Andrással, zsinatunk lelkészi elnökével ► Alig néhány hónap, és a Magyarországi Evangélikus Egyházban tisztújításra kerül sor minden egyházkormányzati szinten. A legutóbbi zsinati ülésszak napirendjén is olyan törvénytervezetek álltak a viták középpontjában, amelyek szorosan kapcsolódnak a választásokhoz. Dr. Korányi Andrást, zsinatunk lelkészi elnökét a választásokról kérdeztük.- Több mint öt év telt el a ciklusból anélkül, hogy a választási törvényhez hozzányúltak volna. Mi áll a hátterében annak, hogy a zsinat ilyen rövid idővel az új választások előtt változtatni akar a jogszabályon?- A változtatás nem a zsinat kezdeményezése volt, hanem az elmúlt másfél-két évben több olyan jelzést kaptunk - különösen az egyházvezetéstől hogy igény van a ciklus első felének tapasztalatait figyelembe vevő revízióra választási rendszerünkben. A revízió elsősorban az országos testületek, illetve az országos tisztségviselők körét érinti. A kezdeményezések célja az volt, hogy lehetőleg hatékonyabb döntéshozatal alakuljon ki.-Miért a ciklus végén ismerték fel ennek a változásnak a szükségességét?- Az erről való gondolkodást nem most kezdtük, hanem már jó egy évvel ezelőtt. A zsinat is készített erre vonatkozó elemzést, illetve letett az asztalra egy konkrét vitaanyagot. Az egyházvezetéssel való egyeztetések húzódtak el idén augusztus végéig, amíg végül sikerült bizonyos pontokban konszenzust elérni. Ezek két lépcsőben kerültek a két őszi zsinati ülésszak napirendjére.- Nem tartanak-e attól, hogy az idő rövidsége miatt nem lehet jól kiérlelt, átgondolt törvényt alkotni?- Jó esetben minden törvény alapja a konszenzus. Jelen helyzetünkben, a gyorsan változó körülmények között ezt csak kompromisszumok árán lehet elérni. Ilyenformán mindenki igyekezett a maga részéről kompromisszumos javaslatként elfogadni azt a strukturális változást, amelyről ezen a zsinati ülésszakon született döntés. Igyekeztünk érintetlenül hagyni azokat a területeket, amelyek közvetlenül a gyülekezeteket érintik. Csak egyes területeken változtattunk a választási törvényen, ahol a változtatások reményünk szerint nem fognak fennakadást okozni a választások folyamatában.- Több gyülekezetben már elkezdődött a választások előkészítése. Hogyan érintik ezeket a most meghozott döntések?- Gyülekezeti szinten, vagyis a választások első lépcsőjénél alig van lényegi változás, leginkább csak a presbitériumok létszámában. Az előkészítés fázisában lévő gyülekezetek ezeket a minimális változtatásokat még figyelembe tudják venni.- Az Északi Egyházkerület közgyűlésének volt egy olyan javaslata - amelyet aztán végül a zsinat nem vett napirendjére -, hogy csak gyülekezeti szinten történjen hatéves ciklusra a választás, a magasabb egyházkormányzati szintekre viszont csak két évre válasszanak tisztségviselőket, így ez alatt a két év alatt lehetőség lenne egy kiérlelt, kellően átgondolt koncepciót kidolgozni.- Az Északi Egyházkerület közgyűlésének javaslata kétségkívül több megfontolandó szempontot is tartalmaz. A javaslattévők egyik érve egyébként éppen az volt, hogy szűk határidőkkel dolgozva, az idő szorításában végezve a munkát sok a kockázat. A jelenlegi döntésünknek mindössze annyi a következménye, hogy nem kötjük meg előre a következő ciklusban két évre a megyei, kerületi és országos vezető testületeknek a mandátumát, munkájukat saját ütemben tervezhetik majd meg. Az eddigi tapasztalatok alapján készült anyagokat pedig szívesen átadjuk a következő ciklusban megválasztottaknak.- Prőhle Gergely országos felügyelő módosító indítványt nyújtott be, mely szerint az egyes egyházkormányzati szinteken tisztségre pályázó jelölteknek - a gyülekezeti szint kivételével - átvilágításon kell átesniük. Mi a véleménye erről a javaslatról?- Ez a javaslat nem konkrétan a tényfeltárásról szól, hanem arról, hogy ezt a kérdést valamilyen formában hozzá akarjuk-e kötni a választási törvényhez, illetve a választási eljáráshoz. Azt gondolom, hogy ez tartalmilag nem függ össze a tényfeltárók szakmai munkájával. Hogy a tényfeltárás eredményeiből levonunk-e bizonyos következtetéseket a választási eljárásra vonatkozólag, az egyházpolitikai döntés kérdése. Úgy tűnik, a zsinati tagok többségét meggyőzte az országos felügyelő javaslata, hiszen végül a zsinat elfogadta.- Milyen tanulságot lehet levonni ennek a törvényjavaslatnak a vitájából?- Az egyházi struktúrának ez a formája 2006 óta működik, az első ciklusa e rendszernek most ér véget. Rengeteg tanulságot le lehet vonni ebből a hat évből. Mindenekelőtt azonban valamiféle leltárt kell készítenünk - mi az, ami az eddigi rendszerből következik, és melyek azok a konfliktusok vagy működési zavarok, amelyek nem a struktúrából, nem a jogszabályokból fakadnak, hanem abból, hogy nem jól éltünk velük. Mi az, amivel jobban is élhettünk volna? Bármilyen strukturális változás következik is be, az még önmagában nem jelent garanciát arra, hogy a rendszer jól fog működni. A jó működésre garanciát csak az nyújt, ha elszánt, egyházias, szolgálatra odaszánt életű emberek vesznek részt az egyházkormányzás minden szintjén. Mondjuk inkább úgy, hogy ha az egyház missziói és megújító munkájában megtalálják egymással a konszenzust azok, akik az egyház szolgálatában állnak.- Most valóban nem változott megalapjaiban a választási törvény. Ez azt jelenti, hogy a választásokat követő hat évben folytatódik a megkezdett munka?- A mostani változtatásokat mind az egyházvezetés, mind a zsinat többsége a 2006 óta működő struktúra korrekciójaként támogatta. A következő hatéves ciklus mindenképpen olyan kritikus időszak lesz a Magyarországi Evangélikus Egyház számára, amikor a népszámlálási adatok - és sok más belső szempont - tükrében végig kell gondolni, mi az, amit a régi hagyományokból, a népegyházi keretek közül meg tudunk őrizni, mit tudunk fenntartani, és milyen új kezdeményezéseket tudunk, illetve szükséges elindítani. Hogy a ciklus végére legalább odáig eljussunk, hogy van konkrét elképzelése, stratégiája egyházunknak arra nézve, miként tudja a létszámát, súlyát megerősíteni, befolyását növelni, gyülekezetei életét megújítani. Ehhez képest a struktúra vagy a választások kérdése ennek alá- vagy mellérendelt dolog: az egyházi megújulást segítő, megalapozó jó rendnek kell lennie. ■ Kiss Miklós HIRDETÉS______________________________________ A Luther Kiadó gondozásában megjelent a Máté 118 című prédikációs kötet, amelyben a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületében szolgáló száztizennyolc lelkész prédikációja található a Máté szerinti evangélium alapján. A borítón Máté evangélista szimbóluma, az angyal látható a csöngei evangélikus gyülekezet ún. huszita kelyhéről. A kötet ára: 2190 Ft. A Luther Kiadó adventi könyvvására keretében, december 23-ig megvásárolva vagy megrendelve: 1970 Ft. Megvásárolható és megrendelhető a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.; fax: 1/486-1229; e-mail: kiado@lutheran.hu). credo y estek A Luther Kiadó és a Credo - Evangélikus folyóirat szerkesztősége tisztelettel meghívja következő Credo estjére, amelyet 2011. december 6-án, kedden 16 órától tartunk a budagyöngyci evangélikus kápolnában (Budapest XII., Szilágyi Erzsébet fasor 24.). Az esten a folyóirat szerkesztője és szerkesztőbizottsági tagjai ismertetik a CREDO legújabb számait. Közreműködik a Ferencvárosi Kántorátus. Az esten bemutatjuk a Luther Kiadó közelmúltban megjelent kötetét: Fabiny Tamás (szerk.): Máté 118. A könyvben a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületében szolgáló száztizennyolc lelkész prédikációja található a Máté szerinti evangélium alapján. A kötetről Szabó Lajos rektor, egyetemi tanár szól. Szeretettel várjuk! Öröm és boldogság Bács-Kiskunban ► Ha november utolsó szombatja, akkor Bács-Kiskunban hagyományosan csendesnap. Évről évre találkoznak Kiskőrösön az egyházmegye gyülekezeteiből érkezett presbiterek, gyülekezeti tisztségviselők. Ezúttal a nap témája az öröm és a boldogság kérdése volt. Hiszen annyi a baj, mind magánéletünkben, mind hazánkban és a világban, hogy különösen is fontos a figyelmünket a jó dolgokra irányítani. Elsőként világi szakember szólalt meg: dr. Schaffhauser Ferenc pszichoterapeuta, a Nemzetközi Pető Intézet rektora előbb az emberi élet vélt értelmetlenségéről szólt. Arról az állapotról, amikor üresnek érzi magát az ember. Akinek nincs miért élnie, azt semmi sem örvendeztetheti meg - hangzott el. A megoldást keresve pedig az előadó önnön értékeink felfedezésére buzdított. A megtalált értékek vezérlő elvvé válhatnak. A szeretet megélése, érzelmi gazdagodás, a művészetek, séta az őszi erdőben - mindezek abban (is) segíthetnek, hogy megleljük önmagunkat. Még a szenvedés sem veheti el az örömünket, annak is megvan a helye az életünkben - állapította meg Schaffhauser Ferenc. Dr. Szabó Lajos, hittudományi egyetemünk rektora mint teológus beszélt az örömről. Hét bibliai ige az örömről és a boldogságról című előadásának hallgatói képek és meditációs gondolatok segítségével barangoltak a Szentírásban. Az igazi öröm a másoknak szerzett öröm - vonhatták le a következtetést. A professzor szólt a magány örömének és a közösségben megélt örömnek az egymás mellé rendeltségéről, illetve arról is, hogy az eljövendő örök életben való reménység öröme ma is reményt adhat. Felmerült a kérdés, hogy hazánkban miért fordulnak igen elenyésző számban lelkészhez az emberek, amikor bajban vannak. Az előadók szerint ránk, magyarokra nem jellemző, hogy saját pszichológusunk, netán lelkigondozó papunk lenne. Elsősorban a tengerentúlon jellemző ez - ott természetes, már szinte divat is, hogy sokan rendszeresen járnak szakemberhez. Nálunk azonban nem így van. A nap további részében a kilenc gyülekezetből jelen lévők örömeiket és várakozásaikat osztották meg egymással. Kiderült: mindenütt van minek örülni, mindenütt vannak kisebb-nagyobb örömök, amelyek lelkesítenek, s amelyekért hálát lehet adni. Búcsúzóul sorsolás útján egymáshoz „párosíttattak” az egyházmegye gyülekezetei, mintegy feladatul kapva, hogy a jövőben folyamatosan gondoljanak egymásra, imádságban hordozzák egymást, tegyenek egymásért. Hogy az öröm teljesebb legyen. ■ Kecskeméti Pál Adventi falbontás Aki azt hiszi, hogy a mai világban a közügyekben tisztán és hívő öntudattal meg lehet maradni, az vagy naiv, vagy nem mond igazat — vélik sokan. Mert azt tapasztaljuk, hogy nemcsak az országunk, hanem az egyház is látszólag egy felsőbb gonosz akarat következtében elerőtlenedik, kiszolgáltatottá válik, gyengül. Hiába zsinat, hoz, hogy áldást küldjön ránk. Áldása pedig a biztonságérzetünk, kiválasztottságunk megerősödésében, a békességben, az örömben nyilvánul meg. Mindezt átélhettük advent első vasárnapjának előestéjén, amikor a béri egyházközségben a bénye-kávai gyülekezet vendégeskedett Buday Zsolt lelkész vezetésével. Közös erdei pápa, püspök és egyéb szervezeti hatalmi tényezők - gyenge az ellenálló képességünk a gonosszal szemben, és ezen nem tud segíteni semmilyen elnyert pályázati támogatás sem. Az egyetlen - és lássuk be, a keskeny - út az odaadó, áldozatvállaló helyi közösség próbálkozása, amelyet Isten Szent Lelke csodálatos módon megáld. Valójában ettől függ gyülekezeteink jövője, nem pedig a politika vagy az egyházi felsőség jóindulatától... Ennek a felismerésnek a jegyében született meg a béri, bényei, egyházasdengelegi és sziráki gyülekezet lelkészeiben a gondolat, hogy az idei advent kezdetét együtt ünnepeljük. Szükségünk van olyan találkozásokra, amelyekben átélhetjük, hogy adni tudunk, gazdagítjuk a másikat. Amelyek szembesítenek azzal, hogy arra a kevésre, amelyet „jó kedvvel” adni tudunk, szüksége van az Úrnak ahkirándulás után ültünk a béri asszonyok jóvoltából megterített asztalokhoz, majd délután a sziráki műemlék templomban a sziráki és az egyházasdengelegi gyülekezet tagjaival - élükön Bartos Zoltán lelkésszel - figyeltünk Isten igéjére, hallgattuk a gyülekezeti tagok bizonyságtételét arról, mit jelent számukra az evangélikus közösséghez tartozás. Nem történt semmi rendkívüli, nem voltak jelen meghívott egyházi notabilitások, nem hangzottak el köszöntők.. . Egyszerűen csak meghitt és áldott alkalomban lehetett részünk, ráadásul megkaptuk a legnagyobbat - a Mindenható színe előtt épült a testvéri közösség. Ettől nem fognak többen egyházfenntartói járulékot fizetni, de akik közösen részesültünk az élményben, másként gondolunk egymásra ezután. Előreléptünk az „elválasztó falak bontásának” adventi útján. ■ Thuránszky István béri lelkész
