Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-04 / 49. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. december 4. »► 9 isem a kard Krisztusa ’ utheránus Világszövetség elnökével Izraeliek és palesztinok jelenleg egyaránt félelemmel és a gyűlölettel tekintenek a másikra. Egyházként az a feladatunk, hogy eltöröljük a félelmet és a gyűlöletet. Mostantól fogva tanítanunk kell - ahogyan tanítjuk is az evangélikus iskolákban -, hogy a palesztinok meglássák Istent az izraeliekben. Az izraelieknek pedig mostantól fogva azt kell tanítani, hogy meglássák Istent a palesztinokban. Ha egyszer meglátják az embert a másikban, akkor kölcsönösen elismerik egymás polgári, nemzeti, vallási és politikai jogait. Csak így lehet a Szentföld, az ígéret földje mind az izraeliek, mind a palesztinok számára tejjelmézzel folyó föld. Ez az én álmom, mindennap ezért dolgozom...- Van egy álma, mint Martin Lm ther Kingnek...- Remélem, hogy az ő nyomdokain járhatok. Igen, ez az álmom, és remélem, hogy még megérem a megvalósulását.- Ön jól ismert kezdeményezője és támogatója a vallásközi párbeszédnek. Európában növekednek a muszlim közösségek. A békés együttélés, együttműködés nélkülözhetetlen, ehhez pedig közös alap kell. Európában a muszlimok nyugodtan élhetnek a lelkiismereti és vallásszabadságjogával, ugyanakkor iszlám országokban súlyos korlátozások sújtják a nem muszlimokat. Véleménye szerint hogyan lehet kezelni ezt a problémát?- Nekünk, arab keresztényeknek már ezernégyszáz éves tapasztalatunk van a muszlimokkal való együttélésről. Mint mondtam, nem ezzel van problémánk. Problémánk a szélsőségesekkel van, akár muszlimok, akár keresztények, akár zsidók vagy mások. Tehát nem az iszlámmal van gondunk. Európa felkarolhatja azt a kezdeményezést, amely Jordániából indult. Egyezkedő szó (A Common Word) címmel százharmincnyolc muszlim tudós levelet írt 2007-ben. Ebben azt mondják, a vallás magja Isten és a felebarát szeretete. Nagyon könnyű Istent szeretni, de nagyon nehéz a felebarátot. Európában is az a kérdés, hogy ezt komolyan vesszük-e. Azoknak az európai országoknak, amelyek muszlimokat fogadnak be, fel kell tenniük maguknak a kérdést: társadalmuk továbbra is egyetnikumú, egyvallású, egykultúrájú legyen, vagy népében, kultúrájában, vallásában pluralista. Azok az európaiak, akik vendégszeretők, nagylelkűek, valóban dicséretet érdemelnek. Ugyanakkor azoknak a muszlimoknak, akik Európába jönnek, teljesen integrálódniuk kell itt. Nem mondhatják, hogy továbbra is egyiptomi, afganisztáni vagy indonéz kultúrájukban élnek. Párbeszédnek kell folynia a muszlim közösségben arról, hogy mit jelent az állampolgárság. Nem lehet azt mondani, hogy magyar állampolgár vagyok, de az afganisztáni, pakisztáni vagy bármiféle más törvényekhez vagyok lojális. Azt javasolom, hogy Európában bármiféle dialógusban mindenekelőtt az állampolgárság kérdését és a nők szerepét vitassák meg. Beszélni kell a szólásszabadságról is. Miközben élünk a szólásszabadsággal, tartsuk tiszteletben a másik vallását! Vannak érzékeny dolgok, amelyektől még a házastársunkat is igyekszünk megkímélni, ha együtt akarunk élni. Ugyanez vonatkozik a muszlimokra. A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy mindenfélét mondunk, rajzolunk, rajzfilmeken elmesélünk. Tiszteletben kell tartani a másik szimbólumait, szent helyeit. Kölcsönösnek, nem csak egyoldalúnak kell lennie a tiszteletnek, hogy jól élhessünk együtt, a problémákat pedig az asztalnál kell megvitatni, nem máshol. Nálunk vallásszabadság van, Izraelben is. De vegyük Indonéziát vagy Nigériát... Vagy Malajziát. Az LVSZ elnökeként ott járva idén márciusban felvetettem a kérdést a miniszterelnök-helyettesnek: miért tiltják meg a keresztényeknek, hogy az Allah nevet használják? Én mint arab keresztény mondhatom, hogy mi már hatszáz évvel az iszlám előtt használtuk. Miért nem engedik, hogy odaadjunk harmincötezer Bibliát a malajziai embereknek? Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök-helyettessel való, idén márciusi találkozásom nyomán sikerült ezeket szétosztanunk. Küzdeni kell, meg kell tárgyalni az ügyeket. Az iszlámmal lehetséges a párbeszéd, vannak jó partnerek, ha egyszer megvan a kölcsönös tisztelet. Ne söpörjük szőnyeg alá a problémákat, hanem a szeretet és a megértés szellemében vitassuk meg őket. Természetesen nehéz a szélsőségről beszélni, mivel azt is nehéz eldönteni, hogy milyen nyelvet használjunk a szélsőségesekkel. De lehet párbeszédet folytatni az iszlámmal. Lehet párbeszédet folytatni a zsidósággal. Igen, jó partnerek a párbeszédben. Meg lehet találni a módját.- Lehetne egy megjegyzésem ahhoz, amit mondott? Mi is jól ismerjük az Egyezkedő szót. A probléma ott van, hogy azonos szavakon, fogalmakon mást értünk. Az Isten szeretete és a felebarát szeretete mást és mást jelent egy keresztény és egy muszlim számára.- Persze, teológiailag, analitikusan különböző alapelveink vannak, ahogyan ezekhez jutunk. Mi itt ketten mindenképpen mondhatjuk, hogy egy Isten van. Nem mondhatjuk azt, hogy egynél több van. De keresztényekként nem sajátíthatjuk ki Istent. Isten mindenkié. Számomra a Szentháromság Isten az én Istenem. Gazi jordán herceg, aki a muszlimokkal folytatott párbeszéd egyik vezető képviselője, nemrég írt egy könyvet Szeretet a Koránban címmel. Ehhez én írtam a bevezetést. A könyv azt akarja bemutatni, hogy a saria, az iszlám jog mögött nemcsak törvény van, nemcsak igen és nem, „tedd” vagy „ne tedd”, hanem a szeretet van mögötte. Különböző a teológiai alapállásunk, ahogyan eljutunk erre a következtetésre, különbözőképpen érthetjük, hogy mit jelent a felebarát szeretete, de ha szeretni akarom felebarátaimat, akkor biztosítani kell emberi jogaikat, a vallásszabadságot, a szólásszabadságot. A nők jogait is nagyon nyíltan meg kell vitatni, mindenkit egyenlő jogokkal kell felruházni. A felebarát szeretete érték, amelyet másoknak is igyekszem átadni. Úgy gondolom, hogy mérsékelt keresztények és muszlimok egyaránt eljuthatnak erre a következtetésre. A teológiai alapállás, elemzés lehet különböző, az a fontos, hogyan élek a felebarátommal, hogyan szeretem a felebarátomat, mint magamat. („Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” - íjn 5,20 - Sz. P.) A felebarát szeretete, az együttélés, ez a döntő. A válságot ma nem az okozza, hogy nem szeretjük Istent, hanem az, hogy nem szeretjük a felebarátot. Keresztényeknek, muszlimoknak, zsidóknak elegendő értékünk van ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot.- A zsidókkal is jó kapcsolatai vannak?- Mind az askenázi, mind a szefárd főrabbival jó kapcsolatban vagyunk. Ugyanígy a reformzsidó és a konzervatívzsidó mozgalommal is. A két főrabbival közösen alapítottuk a Vallási Intézmények Tanácsát. Két fontos dolgot hadd mondjak. Először: elengedhetetlen a bizalomépítés á vallások között. Kapcsolatba léphetünk egymással nemcsak formálisan, hanem informálisan is. A döntő az, hogyan érzékeljük a másikat. Hogy miként és mit tanítanak rabbik, papok, imámok a másikról. Néha ez nagyon szégyenletes. Néha nem az egyszerű nép, hanem a vezetők, a vallási vezetők viszonyulása a probléma... Másodszor: közös kutatást folytatunk a Yale Egyetemmel. Hétszáz tankönyvet vizsgálunk meg a vallás- és közoktatás területén, földrajz- és történelemkönyveket is. Megnézzük, hogy ezekben mit tanítanak a másikról. Száznegyven palesztinai tankönyvre és ötszázhatvan izraelire - mivel Izraelben nem csak egy tanterv van - terjed ki a kutatás. Közös csoportban dolgozunk, izraeliek és palesztinok. Három hónap múlva remélhetőleg meglesz az eredmény, és látni fogjuk, mit tanítunk a másikról. A megbékélés és az igazságosság akkor kezdődik, amikor a valós dolgokat tanítjuk gyermekeinknek a másikról. Addig, amíg nem valósan tanítunk a másikról, amíg nem tanítjuk, hogy miképpen értelmezi önmahogy imádkozzanak értünk, ezért a „lehetetlen küldetésért" Magyarországon!-A Lutheránus Világszövetség elnökeként mit vár a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójától? Lehet-e valamiféle áttörés az ökumenikus mozgalomban? Annak idején, Luther születésének ötszázadik évfordulójára készülve is ebben reménykedtünk, de azután a szívélyes egyet nem értés lett még szívélyesebb. Kapott-e új impulzusokat a világszövetség a vezetőségnek a pápánál tett tavaly decemberi látogatása során?- Mindenekelőtt nagyon világosan szeretném elmondani: számomra és szerintem az LVSZ számára is az a döntő, hogy a Szentlélek indít bennünket arra, hogy az egyház egységéért munkálkodjunk. És nemcsak minket indít, hanem a katolikusokat, az ortodoxokat és másokat is. Ha azt, amit az evangélikus világban és az ökumenikus mozgalomban elértünk, összehasonlítjuk az ötven évvel ezelőttivel, megköszönhetjük a Szentiéleknek, hogy megváltoztatott bennünket. Nem magunktól változtunk. Igaz, hogy még sok olyasmi van útban, amivel foglalkoznunk kell. Találkoztunk a pápával, felvetettük a 2017-es ünneplés ügyét. Magam egy másik kérdést is szóba hoztam, mégpedig az úrvacsorái közösség problematikáját a „vegyes” családokat illetően. Felvetettem: mindaddig, amíg az egyházak általában nem egyeznek meg a közös úrvacsoráról, illetve az egyházi hivatalról, tegyék lehetővé nekik a közös úrvacsorázást a katolikus vagy az evangélikus egyházban. Ezt a kérdést továbbra is fel fogom vetni - remélem, hogy 2017-ig egyezségre jutunk ebben az ügyben. Hogy jutunk-e, azt nem tudom, de imádkozom érte. Ami a közös ünneplést illeti, a kérdés sugallta borúlátással ellentétben én kevésbé vagyok pesszimista. Számomra a reformáció ünnepe a felsza-PALESTINE: WEST BANK & GAZA Under Israeli Occupation Since 1967 1949 Armistice (Green Line) Palestinian Authority Israeli control Haifa* Lake Tiberias Tiberias, Nazareth Wall/fence 1 Roads 10 Tel Aviv 20 mi 0 10 20 30 km ISRAEL Tulkarm I 0 Nablus 'j / I WEST BANKf K Ramallah J y, 9 Jericho\ 0 •• Jerusalemj^gv/ 1 < Q 0C o EGYPT*' .0 Gaza„ , GAZA ^^gShlehem / Hebron / eersheba —1 ■ * / # r * -/ I • *, \ :bea zöld - Palesztin Hatóság sárga - izraeli terület gát, addig bűnt követünk el. Egy muszlimot muszlim nézőpontból, egy zsidót zsidó nézőpontból szeretnénk megérteni, és nekik is meg kell érteniük egy keresztényt keresztény nézőpontból. Ha egyszer megváltoztatják a tankönyveket, az forradalmi lesz a Közel-Keleten! Mind az izraeli, mind a palesztin oktatási minisztériummal keressük a kapcsolatot, és kérjük, hogy változtassanak, ahol szükséges. Kérjük, badulás ünnepe, felszabadulás a problémáink alól. A Lutheránus Világszövetségben három dologra kell különösen is figyelemmel lenni, amikor a reformáció kezdetének évfordulóját ünnepeljük. A megemlékezésnek először is globálisnak kell lennie. A reformáció nem csupán német ügy. Nem is csupán európai. Látnunk kell, hogy a déli féltekén mekkora számban élnek evangélikusok. Hálát kell adnunk az Úrnak, hogy a reformáció az evangélium frissességét nemcsak Németországnak és Európának hozta el, hanem az egész világra kihatott. Ráadásul - és ezt szeretném nagyon világossá tenni - a reformáció nem csupán vallási ügy, hanem az egész világot átformálta. A mentalitás megváltozása, a felvilágosodás, de még az agnoszticizmus jelentkezése is a reformáció következtében vált lehetővé. A reformáció tényleg megváltoztatta a világot. A 2017-es ünneplésnek ezenfelül ökumenikusnak kell lennie. Bármilyen eredmény, amelyet az LVSZ az ortodoxokkal, a katolikusokkal, a metodistákkal, az evangelikál mozgalmakkal elér, Istentől kapott áldás. Minden eredmény továbbra is a Szentiélektől való áldás. Hiszem, hogy mindaddig, amíg a Szentlélek használ bennünket az egyházban, lesznek eredmények. Számomra a megigazulásról szóló, 1999-ben aláírt evangélikus-katolikus Közös nyilatkozat pozitív dokumentum. És hiszem, hogy egyszer majd más kérdésekben is megegyezésre fogunk jutni. Időre van szükség.- így például az egyházi hivatal kölcsönös elismerésének kérdésében is?- Hiszem, hogy igen. Tudjuk, hány évig tartott az eszmecsere a hit által való megigazulás kérdésében. 1964- ben kezdtük a párbeszédet a katolikusokkal. Megyünk előre... Néha lassan, néha gyorsan, de haladunk. Mindaddig, amíg párbeszédet folytatunk, és a Szentlélek használ bennünket, haladunk, és egyszer majd egyezségre jutunk. Néha nem sikerül, de legalább engedjük a Szentiéleknek, hogy jóra használjon minket. Evangélikusokként továbbra is ragaszkodunk értékeinkhez és az egyház egységéhez, amely Krisztus ajándéka. Visszatérve a 2017-es ünnepléshez: amikor a reformációról beszélünk, a megtérés szellemében szólunk róla. Mindaddig, amíg az egyház gyakorolja a megtérést, a reformáció szellemében él. Meg kell térnünk azokból a hibákból, amelyeket mi, evangélikusok követtünk el. Krisztushoz megyünk bocsánatért azért, amit elkövettünk, kérve, hogy felfrissítve használjon bennünket az egyház megújulásáért. Ebben a formában - globálisan, ökumenikusán és a megtérés lelkületével - kell 2017-ben az egész világon ünnepelni. A hálaadás ünnepévé kell tennünk a jubileumi megemlékezést, amiért az Úr arra használ bennünket, hogy hirdessük a hit által való megigazulást, és hogy kegyelmében lehetünk.- Végül, de nem utolsósorban: mit üzenne hetilapunk olvasóinak és általában egyházunk tagjainak?- Huszonhét év után másodszor jöttem Magyarországra. 1984-ben jártam itt először, amikor Fabiny püspök úr és én is fiatal lelkészek voltunk. Most újra itt vagyok, és látom, mennyit változott a világ. Hálát adok az Úrnak, hogy kitartottak a hitben, miközben nehézségekkel is meg kellett küzdeniük. Totalitárius rendszerben, a kommunizmusban, nehéz időkben is kitartottak a hitben, és most is kitartanak. Ebben annak jelét látom, hogy az Úr arra használja Magyarország evangélikusait, hogy az ő eleven bizonyságtevői legyenek. Mindaddig, amíg az Úr erre használja egyházukat, úgy gondolom, áldássá lehetnek népük és egész Európa számára. Isten áldja és erősítse meg mindnyájukat most is, amikor gazdasági problémákkal és egyéb kihívásokkal kell szembenézniük! Isten erősítse meg mindnyájukat, hogy továbbra is eleven bizonyságtevők legyenek, akárhova hívja is, és akárhol akarja is használni Önöket Krisztus! ■ SzENTPÉTERY PÉTER
