Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-04 / 49. szám
8 ■m 2011. december 4. FÓKUSZ Evangélikus Élet ► „Elengedhetetlen a bizalomépítés a vallások között. Kapcsolatba léphetünk egymással nemcsak formálisan, hanem informálisan is. A döntő az, hogyan érzékeljük a másikat. Hogy miként és mit tanítanak rabbik, papok, imámok a másikról” - mondja Munib A. Younan, a Jordániái és Szentföldi Evangélikus Egyház püspöke, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) elnöke. A szervezet vezetői testületé november 16-18. között Budapesten tanácskozott, ez alkalommal beszélgettünk a vallásközi párbeszéd kezdeményezőjeként és elkötelezett híveként is ismert püspökkel.- Püspök úr, mélyen megindított, megdöbbentett, amikor 2001 márciusában Berlinben, a világszövetség missziói konferenciáján hallgattam az előadását. Többek között azt szűrtem le belőle, hogy az izraeli hatóságok semmivel sem bánnak jobban a palesztin keresztényekkel, közöttük az evangélikusokkal, mint a muszlimokkal. Változott azóta ez a helyzet?- Két nagyon fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni. Először is: amikor a Szentfölddel kapcsolatban megszállásról beszélünk, akkor a palesztinokra - tehát nem általában a muszlimokra vagy a keresztényekre - gondolunk. Mindaz azonban, ami a palesztinokkal történik, természetesen a keresztényeket is érinti. Talán meglepő, de például az izraeli hatóságok nagyon nehezen engedélyezik az utazást az Augusta Victoria kórházba - ez az LVSZ által fenntartott intézmény az Olajfák hegyén - vagy Ramallahból Jeruzsálembe, de azért kapunk engedélyt, a legtöbb muszlim és keresztény is. Viszont különösen nyomasztó a családegyesítési engedélyek megszerzése. Erre akkor van szükség, ha például egy kelet-jeruzsálemi lakos házasságot köt valakivel a nyugati partról (Ciszjordániából - Sz. P); a nyugati partinak kell ilyenkor családegyesítési engedélyért folyamodnia - különben nem élhetnek együtt Jeruzsálemben - , de ezt igen nehézkesen lehet megkapni. Ez nagyon fontos számunkra, hiszen minden palesztint érint. Sok keresztény kivándorolt már, a lélekszámúnk csökkenése pedig minket, keresztényeket azért is sújt különösen, mert Izrael lakosságának alig két százalékát tesszük ki. Fiataljaink számára nagy gond, hogy csak Jeruzsálemből vagy a saját lakóhelyük környékéről házasodhatnak, hiszen ez megnehezíti a párra találást. A pápa felvetette ezt a kérdést az izraeli vezetőknek, én is felvetettem, sok más egyházi vezető ugyancsak. Másodszor: világosan meg kell mondanunk, hogy az alapprobléma politikai természetű. Minket, keresztényeket nem üldöznek sem a zsidók, sem a muszlimok, sem Izrael Állam, sem a Palesztin Hatóság. Izraelben, Palesztinában, Jordániában nem ugyanaz a helyzet, mint a Közel-Kelet más országaiban. Vannak azonban bizonyos kérdések, amelyeket meg kell tárgyalnunk, ilyen az előbb említett családegyesítési engedélyek kérdésén kívül bizonyos egyházak elismerésének vagy az adóknak, vízumoknak, tartózkodási engedélyeknek az ügye.- Életrajzában olvasható, hogy regisztrálva van az ENSZ Menekültügyi Szervezeténél (UNWRA). Mit jelent ez közelebbről?- Azt jelenti, hogy a szüleimnek, apámnak ott kellett hagynia délen, Beérsebában az otthonát, és menekültként Jeruzsálembe kellett mennie. Magamnak is felteszem a kérdést, hogy ha menekülttáborban kellett volna élnem, akkor lehetett volna-e lelkész vagy püspök belőlem. Nem tudom. Istennek hála, hogy az evangélikus egyház felkarolt. Ami a menekültstátust illeti, ezt nagyon fontosnak tartom, még ha nem élek is menekülttáborban, mint oly sokan a népem tagjai közül. Politikai megoldást akarunk erre - azt is, hogy a menekültek szabadságjogait is elismerjék. Mindez hozzátartozik a békefolyamathoz. Öt dologról van szó ezzel kapcsolatban. Az első: két állam az 1967-es határok alapján. A palesztinok államának és Izrael Államnak egymás mellett kell élnie, békében és igazságban. A második kérdés Jeruzsálem megosztásával kapcsolatos: Jeruzsálemnek kereszténynek, zsidónak és muszlimtiak, palesztinnak és izraelinek kell lennie. Harmadszor: politikai megoldás kell arra, hogy a menekültek visszatérhessenek a szülőföldjükre. A negyedik a zsidó telepesek kérdése, az ötödik pedig a források, a természeti erőforrások megosztása. Úgy gondolom, hogy az izraeliek és a palesztinok nem élhetnek magukban, egymástól elkülönülve. Együtt kell gondolkodnunk. Nem akarjuk, hogy folyton katonák álljanak egymással szemben. Demilitarizált palesztin államot akarunk. De van, ami ennél is sokkal fontosabb: gondolunk a gyerekeink, palesztinok és izraeliek jövőjére, akik most félelemben élnek. Lehetne föderáció vagy konföderáció, nem csak egymás mellett élés. Tanulhatunk Európától. Az Európai Unió is ötszáz éves vita után jött létre. Átvehetnénk a mintát, létrejöhetne a politikai és gazdasági unió minden ország javára. A Szentföldnek nincs olaja, Izraelnek nincs olaja, Palesztinának sincsen - szent helyeink vannak. Ezeknek a szent helyeknek pedig megbékélésre kell hívniuk minden népet.- Hogyan lett evangélikus? Mondana néhány szót a családjáról?- Nagyon fontos, az imént említettem, hogy menekült vagyok, és az evangélikus egyház karolt fel. Szüleim az ortodox egyházban kötöttek házasságot, de protestáns intézményekben tanultak, édesanyám a Talitha Kumi - evangélikus - iskolában tanult, amely a kaiserswerthi diakóniai intézményekhez tartozott. Én is mindig evangélikus iskolákban tanultam. Az evangélikus iskolákat a szabadság szelleme lengte be, ez vonzott. Nem tudnék más identitást elképzelni magamnak, mint az evangélikust. Mint említettem, mi, keresztények a lakosságnak alig két százalékát tesszük ki, ezért fontos, hogy evangélikus nemcsak evangélikussal köt házasságot, hanem „vegyes” házasságok is születnek. Ezt megengedjük, mivel elfogadjuk egymás keresztségét. Feleségem maronita, Galileából származik, lányom egy ortodoxszal kötött házasságot, a fiam is, de evangélikus templomban.- Említette, hogy Jeruzsálemet fel kell osztani...- Megosztani, de nem felosztani.- Mit jelent a megosztás, a szuverenitás a szent helyek szempontjából?- Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a megosztás nem felosztást jelent. Számomra mint egyházi vezető számára, mielőtt szuverenitásról beszélnék, fontos minden szent hely szabad megközelítése. Tiszteletben kell tartani mindezen helyek status quóját. Azaz nem változtathatjuk meg a fennálló állapotot. Ezek után a szuverenitás kérdése már sokkal könnyebb lesz. Mégsem szabad a szuverenitással kezdenünk, mert ha ezzel kezdjük, nem jutunk sehova. Többféle megoldás lehetséges. Én résztvevője vagyok a Szentföldi Vallási Intézmények Tanácsá„Az én Krisztusom so Interjú Munib A. Younan püspökke nak. Ebben benne van a két izraeli főrabbi, az askenázi és a szefárd, a palesztin - muszlim - főbíró, a palesztin vallásügyi miniszter és a keresztény egyházak vezetői, az ortodoxok, az örmény katolikusok, az evangélikusok és az anglikánok. Jeruzsálem kérdését is megvitatjuk. Sokféle lehetséges forgatókönyv kerül szóba.- Már jó pár éve, hogy írtam. A keresztény cionisták egyoldalúak. A diszpenzacionalista teológiát vallják. Úgy gondolják, hogy Isten korszakokban, diszpenzációkban munkálkodik. (Ebben Izraelnek és a gyülekezetnek más-más rendeltetése van. -Sz.P.) Nekünk, evangélikusoknak mindenekelőtt a következő problémánk van ezzel: Isten nem mechanikus Isten, nem gépészmérnök, aki meghatározott módon tevékenykedik. Számomra Isten a maga módján, saját belátása szerint működik a történelemben. A próféciák beteljesedése számunkra, evangélikusok, keresztények számára, ahogyan a Szentírás tanúsítja: Jézus Krisztus. Luther azt mondta: Was Christum treibt. (Ami Krisztusra mutat.) A Bibliában én csak Jézust, a Megfeszítettet találom. A keresztény cionizmus ellenben mindenekelőtt politikai nyilatkozatot talál a Bibliában, és a próféciák beteljesedését a maga sajátos módján. A keresztény cionizmus olyan „forgatókönyveket” talál a Bibliában, amelyeket a modern világ nem nem az én Krisztusom. Az én Krisztusom sohasem a kard Krisztusa. Az enyém mindig a kereszt Krisztusa, az élet, a szeretet Krisztusa. Mi minden vasárnap megváltjuk, hogy Krisztus azért jön, hogy élőkön és holtakon uralkodjék. A keresztény cionisták azonban sajnálatosan olyasmikről beszélnek, hogy Krisztus visszajön az ezeréves birodalomra, illetve azelőtt... Evangélikusként ezek nem értelmezhetők számomra. Krisztus valójában nem úgy jön, hogy egy kitérőt tegyen, és azután visszamenjen a mennybe! Nem bánom, ha egy akadémikus vita során nem értünk egyet Izrael teológiáját illetően. A végtelenségig ülésezhetünk, és beszélhetünk róla úgy, hogy nem értünk egyet. Mindannyian ismerjük ószövetségi gyökereinket, és nem tagadjuk őket. A zsidó nép nélkül nem érthetjük az Ószövetséget. De ne fosszuk meg Izrael teológiáját az igazságosság teológiájától. A Közel-Keleten ez minden ember számára nagyon lényeges.- A Biztonsági Tanács az amerikai vétó miatt nem ismerte el az önálló palesztin államot, bárazENSZ- közgyűlés túlnyomó többsége mellette volt. Püspök úr véleménye szerint mikorra változhat meg ez a helyzet? Mikor lesz Palesztina a nemzetek közösségének teljes jogú tagja?- Az, hogy az elismerés most nem sikerült, a kérdésnek a negatív oldala. Hadd mondjam el a pozitívat. Ez pedig az, hogy százharminc olyan állam van a világon, amely hisz a „két állam megoldásban”. Ez a fontos. Megértem, hogy az Egyesült Államok túl erőteljes volt ebben a dologban. Megértjük, hogy aggódnak, de számunkra az a kérdés, hogy ha nem jöhet létre a megoldás az 1967-es határok alapján, akkor mi a választás. Nem akarunk egy állami megoldást, mert ez nem jó Izraelnek, és nem jó a palesztinoknak sem. Hogy mennyi idő telik még el a megoldásig? Azt mondom, annyi, ameddig a palesztinok hisznek az erőszakmentes harcban. Békés eszközökkel, tárgyalásokkal kell érvényt Három dolgot kell hangsúlyoznunk, amelyek fontosak a párbeszédben. Az első: miért drága Jeruzsálem a három vallásnak és a két népnek - merthogy az egyik néha tagadja, hogy a másiknak drága lenne. Másodszor: miben értünk egyet Jeruzsálemmel kapcsolatban? Harmadszor: miben nem értünk egyet? Ha eddig eljutunk, akkor már megtalálhatjuk a megoldást. Sokféle elképzelés került szóba. Kreatívaknak kell lennünk. Számomra nagyon fontos a béke szelleme. Ha Jeruzsálemről beszélünk, ne háborús mentalitással tegyük. Ha a béke gondolatát tettük magunkévá, ha elfogadjuk a másikat, és nem tagadjuk a jogait, akkor jó megoldást találhatunk a város számára.- Nem lehet megkerülni az Izraelt és Palesztinát elválasztó fal kérdését. A berlini fal harmincnyolc éven keresztül álltfenn. Mit gondol, mennyi ideje van még hátra a szentföldi falnak?- Ha a saját véleményemet kérdezi, akkor azt mondom, hogy már tegnap sem kellett volna állnia. A történelem megtanított arra, hogy semmilyen fal sem állhat örökké. A falak nem hoznak biztonságot, csak elválasztanak és elkeserítenek.- Elnézést, de azt mondják, hogy a fal építése óta jelentősen csökkent az öngyilkos merényletek és más erőszakos cselekmények száma...- Sokféle érv van a problémával kapcsolatban. Egy nagyon jó érvet szeretnék említeni. A Palesztin Hatóság erőszakmentes harcot akar folytatni. Lehet falakat építeni, ha valaki nem hisz az erőszakmentes harc eredményességében. Mi azonban az egyházban hiszünk az emberi jogokért, az igazságosságért békés eszközökkel folytatott, erőszakmentes harc sikerében.- írt egy tanulmányt A keresztény cionizmus etikai kritikája címmel, amely az Ön egyházának honlapján olvasható. Ebben az is szerepel, hogy valójában egy kérdésről van szó: „Mégis, kinek a földje?” Lenne szíves röviden összefoglalni a tanulmány mondanivalóját? fogad el. Például a Szikladóm lerombolását, a harmadik templom felépítését látja Jézus második eljövetelére, illetve azt, hogy amikor ő eljön, akkor megbünteti a kétharmadát azoknak, akik nem hisznek benne, legyenek akár zsidók, akár keresztények vagy muszlimok. Nos, ez szereznünk a jogainknak. Hiszem, hogy ezt előbb el fogjuk érni, mint sokan gondolnák. Vegyük többek között Magyarország példáját. Senki sem mondta volna 1984-ben vagy 85- ben, hogy Magyarország megszabadul a kommunizmustól. Előbb megtörtént, mint gondolták volna. Jeruzsálem (1 - keresztény negyed, 2 - muszlim negyed, 3 - zsidó negyed, 4 - örmény negyed)
