Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-27 / 48. szám
12 41 2011. november 27. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA A név kötelez Idén éppen advent első vasárnapjára, november 27-ére esik nevem napja. „Nomen est omen” - tartották a régiek, vagyis a nevünknek valamilyen értelemben van egy sajátos karaktere, amely a személyiségünk és életfeladataink közötti kapcsolatot is kifejezheti. Érdemes kinek-kinek elgondolkodnia azon, hogy milyen minőséget, esetleges megvalósítandó céllá tehető kihívásokat hordoz a neve. Úgy érzem, hogy bennem a „virgilség” - a lelkészi hivatásra készülve - most kezd kiteljesedni, hiszen Vergilius nem más, mint Dante Isteni színjátékának lélekvezetője. Ezt a rangot azzal „érdemelte ki” hogy váteszként, előkeresztény pogány prófétaként tekintettek rá hosszú évszázadokon keresztül. Híres IV. eclogájában ugyanis - amelyet fél évszázaddal Krisztus előtt írt - megjelenik egy gyermek, aki elhozza az aranykort, valamint olyan motívumok, mint a Szűz, a bűn eltűnése és a kígyó bukása. A Dante-fordító Babits Mihály regényének főhőse, Tímár Virgil szerzetes pap és tanár szintén példakép lehet számomra hivatásomban. Azt gondolom, hogy ezen túlmenően is még valami többletet hordozhat számunkra a név, amelyet viselünk. Isten ugyanis a nevünkön keresztül ragad meg bennünket: „Nefélj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b) A bibliai gondolkodásban mindig is nagyon fontos volt a név. Ugyanis valamiképpen esszenciálisán fejezi ki az egész embert vagy akár magát Istent (JHVH), akinek nevében (.Vagyok, aki Vagyok”) a létezés feletti lét totalitása is kifejeződik. Adventben nemcsak a közelgő karácsony ünnepét, hanem Jézus Krisztus második eljövetelét is talán fokozottabban várjuk, mint máskor. Azét a Krisztusét, aki hitvallásunk szerint újra eljön ítélni élőket és holtakat. Jó lenne, ha bizodalommal és vágyakozással tekintenénk erre a visszajövetelre, hiszen legszentebb nevünket éppen róla kaptuk: khrisztianosz, krisztusi, Krisztushoz tartozó, azaz keresztény. „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (ApCsel 11,26b) Ha azt mondtuk ezen írás elején, hogy a nevünk életfeladatot, megvalósítandó célt hordozhat magában, akkor ez itt most hatványozottan igaz. Hiszen jó esetben nem egy ránk ragasztott jelzőről van szó csupán, hanem megélt tanítványságról. Az igazi khrisztianosz az, akinek életén, gondolkodásán, cselekedeteiben egyre inkább kirajzolódik Krisztus arca. Úgy, ahogy Keresztelő János tett bizonyságot róla: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30) Kívánom mindannyiunknak, hogy a most kezdődő adventben Krisztus születésére és új^ ra eljövetelére várakozva itasson át bennünket annak a névnek a szellemisége és lelkülete, amelyet róla kaptunk. így legyen bennünk valósággá: nőmén est omen! ■ László Virgil ! I Névjegy: László Virgil^ ben töltöm gyakorlati évemet. Feleségem, Agod Anett szintén hatodéves szolgálatát tölti Cinkotán. Sok áldás és öröm forrása, hogy ebben is társak lehetünk. OSZTOZÓ Advent - minden érzékszervvel A próféták és az apostolok sem gondolták volna, hogy a huszonegyedik században a halleluja kifejezést egy amerikai animációs filmből ismerik meg százezrek. Kicsik és nagyok kedvenc mesehőse, az otrombasága ellenére is bájos Shrek volt az, aki a mozikba vitte a dicsőítő szót. Leonard Cohen dalát azóta sok-sok énekes felvette repertoárjába. így tett Takács Nikolas is, aki az X-Faktor tavalyi szériájában tűnt fel a Hallelujah című dallal. Mi sem lehetne maradandóbb élmény, mint ezzel kezdeni 2011 adventját! Ezt te is megteheted, mert az énekes adventi turnéja során az ország számos templomát meglátogatja, és több városban is, valamelyik helyi kórussal együtt lép közönség elé. így november 28-án Kecskeméten, 29- én Szolnokon, 30-án Karcagon, december í-jén Szarvason, 2-án Békéscsabán, 5-én Nyíregyházán, 6-án Debrecenben, 7-én Miskolcon, írén Sopronban, 12-én Győrben, 14-én pedig Nagykanizsán találkozhatsz vele. Bővebb információt a http://takacsnikolas.hu/koncert oldalon találsz. Vizuális élményre is vágysz? Látogass el a Magyar Nemzeti Galériába! Itt ráadásul ezúttal nemcsak megtekintheted a késő gótikus szárnyas oltárokat, hanem a legszakavatottabbaktól hallhatsz érdekes információkat művekről, művészekről és mindenekelőtt az ábrázolt történetekről. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében december 3-án Fabiny Tamás evangélikus püspök lesz a tárlatvezető, két héttel később, december 17-én pedig Szabó István református püspök kalauzolja az érdeklődőket a szárnyas oltárok között. Nemcsak a közelgő karácsonyra való tekintettel lesz ünnep a december 10-ei koncert a Művészetek Palotájában. Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművésznek, valamint a Magyar Rádió Gyermekkórusának koncertje a Liszt-év egyik kiemelkedő zenei csemegéjének ígérkezik. Ne lepődj meg, ha a Liszt Ferenc által 1874 és 1876 között komponált, Karácsonyfa című ciklus taktusai között olyan dallamfoszlányokat is felfedezel, mint evangélikus énekeskönyvünk 163. éneke. De hallhatod többek között a zeneszerző B-A-C-Hfantázia és fúga című művét is. Ha pedig nemcsak látni és hallani szeretnéd a közelgő ünnepet, hanem bele is kóstolnál, kirándulj december első hétvégéjén Badacsony tör demicre! Ott, ahol néhány hónapja turisták ezrei rendeltek egy-egy frissítő kisfröccsöt, ezúttal fahéjjal, szegfűszeggel és természetesen forrón kínálják a szőlőhegy ajándékát. Ha elmúltál már tizennyolc, kortyolj egyet mindannyiunk egészségére! Közben pedig hallgasd az egész hétvégén zengő népzenét és bluest! ■ Jenő A kisszebeni plébániatemplom Angyali üdvözletoltárának szekrénye (1515-1520, faszobor, fa, 223x126 cm) Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit -Tamás-mise-recept ► Voltál már Tamás-misén? Valamelyik Szélrózsán vagy Budapesten? Vagy Kőszegen, Szombathelyen, Pilisen, Bobán, Celldömölkön, Kolozsvárott, Aszódon, Miskolcon? Jó lenne nálatok is így ünnepelni, csak nem tudjátok, hogyan lehetne belevágni? Az alábbi írásunkkal ehhez szeretnénk segítséget nyújtani. De mielőtt még átadnánk a szót Darvas Anikónak, elöljáróban elmondjuk: ez az istentiszteleti forma az 1980-as évek elején született meg Finnországban. Olyan alkalomról van szó, amely egyfelől őrzi a hagyományos istentisztelet kereteit, méltóságát, másfelől a modern, városi embert is megszólítja. Elsősorban a keresőkhöz igyekszik szólni, méghozzá oly módon, hogy az értelmi megismerésen túl az érzékelés más csatornáira is épít, sőt tudatosan használja azokat. (V. J.) Néhány éve tanított Sárszentlőrincen egy idős néni igazi házi rétest sütni. Bámulatos volt, ahogyan engedelmesen nyúlt leheletvékonyságúra a keze alatt a tészta. Szerettem volna pontos receptet kapni, olyan pontosat, amelyből én is éppen olyan finomat, szépet készíthetek majd. Hiszen jártam én kémiagyakorlatra, tudom, mit számít egy-két milligramm is, ki tudom mérni egy recept hozzávalóit, a többi már csak keverés... És a néni évtizedei bölcsességével magyarázta el, hogy mindegyik tejföl másmilyen, minden malomból más liszt érkezik, ráadásul nem is csak a malomtól, de az egyes évektől is függenek a liszt tulajdonságai... az adott alapanyagból kell türelemmel jó tésztát gyúrni. Ahogy a házi rétes, úgy a Tamás-mise tekintetében sincs kész recept - de a hozzávalók listáját és néhány más tapasztalatot, jó tanácsot szívesen megosztok veletek. A Tamás-miséhez először is kell egy közösség. Olyan emberek, akik szeretnének ünnepelni. Akik úgy érzik, aktívan szeretnének részt venni az istentiszteleten, nem csak nézőként végigülni. Akik úgy érzik, olyan üzenet birtokában vannak, amelyet szeretnének másoknak is továbbadni, olyanoknak is, akik esetleg eddig nem ültek a templompadokban, nem tudják az évszázados szokásokat, de éheznek Isten szeretetének és a közös ünneplésnek a megtapasztalására. Ez nem korfüggő, nem kell hozzá fiatalnak lenni, csak Magyarországon alakult így, hogy a Tamás-misét ifjúsági istentiszteletnek „címkézzük”. Jó dolog, hogy a fiatalokban van annyi lendület és bátorság, hogy szeretnék megszólítani a kortársaikat is a számukra fontos evangéliummal, de „idősebbek is elkezdhetik” Őrzöm annak a nyolcvanon túli néninek a szavait, aki júniusban odajött hozzám egy Tamás-mise végén köszönetét mondani és biztatni a folytatásra. Megerősített abban, hogy ez az istentiszteleti forma lendületes, aktivitásra épít, de nem pusztán az ifjúságot szólítja meg. Ha a közösség megvan, akkor a hozzávalókat ki is pipálhatjuk. Neki lehet gyürkőzni a megvalósításnak. Ezt jó dolog imádsággal kezdeni, egyedül és együtt is. Jó is, ha alakul egy vagy több kisebb-nagyobb csoport (imaközösség), amely nemcsak a tervezett alkalmat és a többieket, de a majdani Tamás-misén a résztvevők által írt imádságokat is hordozni tudja. És a zenészek is kezdhetnek próbálni. Legalább egy hónappal az alkalom előtt el kell kezdeni a közös gondolkodást, a kreatív ötletelést, amely akkor működik jól, ha nem egy-két ember csinálja tíz perc alatt. Öt-tizenöt ember már elég ahhoz, hogy egymás ötleteire „ráharapva” előrelendítsék a gondolkodást, ugyanakkor még tudnak hatékonyan együtt dolgozni. Amikor már megfogalmazta, megbeszélte a csoport, milyen üzenetet szeretne majd átadni az istentiszteleten, akár több részre szakadva, akár további embereket megszólítva-bevonva lehet tovább dolgozni, kitalálni, milyen eszközökkel, megjelenítési formákkal lehet közvetíteni ezt az üzenetet. Akik szeretnek papírral, filctollal, ollóval, ragasztóval foglalatoskodni, gyártsanak olyan jelképeket, amelyek a templomban elhelyezve segítenek az üzenet átadásában. Alakítsák úgy a templomteret, hogy az imádságjárás minden elemének méltó és megfelelő hely jusson - legyen hely az aktivitásra, de az elcsendesedésre is, a meggyújtott mécses/gyertya melletti imádságra, a személyes áldáskérésre, imádságírásra, az erre felkészült segítővel való együtt imádkozásra. A konyha tündérei pedig készítsenek elő némi enni-innivalót a Tamás-mise utánra. A zsíros kenyér és a tea tökéletesen megteszi - csak sok legyen. Vagyis tartson ki sokáig, pusztán azért, hogy jó alkalmat teremtsen az embereknek ott maradni, beszélgetni, továbbgondolni az istentiszteletet, építeni a közösséget. És végül, de nem utolsósorban: fontos dolog a hívogatás - személyesen, plakáton, interneten, a helyi újságokban és így tovább. Mert klassz dolog, ha ott lesz mindenki a Tamás-misén, aki amúgy is ott szokott lenni minden istentiszteleten, de ez igazán jó alkalom arra, hogy mindenki mást is a templomba invitáljunk. Azokat, akik ifire járnak, de valamiért vasárnap nem szoktak ott lenni; azokat, akiket konfirmáció óta nem is láttatok, és azokat a barátokat is, akik még sosem jártak a templom környékén, pedig ilyen-olyan beszélgetésekből tudni lehet, hogy érdekelné őket, csak bátortalanok az első lépést megtenni az ismeretlenbe. * * * Készülünk. Tízen (a budapesti adventi Tamás-mise szervezői) ülünk az asztal körül, ötletek repkednek, s betölt az a jó érzés, hogy ebből lesz valami. Kire vársz? - hangzik el többedszer. ízlelgetjük az alkalom mottójául választott kérdést. És ahogy gyűlnek az öüetek, formálódnak a tervek, egyre nő a várakozás is bennünk. Már csak pár hét, és itt az idő. Égni fognak a gyertyák, közeledik az ünnep, közeledik hozzánk Isten, közelebb húzódunk hozzá mi is. Jó ez a közelség. ■ Darvas Anikó Az előttünk álló adventben három helyen is terveznekszerveznek Tamás-misét. December 3-án, szombaton 3 órakor Marcaltőn, a kultúrházban, 9-én, pénteken este Répcelakon, az evangélikus templomban és 11-én, vasárnap 6-kor Budapesten, a Lágymányosi Ökumenikus Központban (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.) ünnepelnek ebben a formában. A további hírekért kattintsatok a www.tamasmise.hu honlapcímre vagy a Tamásmise-csoport Facebook-oldalára, kérdéseket, észrevételeket pedig a tamasmise@lutheran.hu címre írhattok. Szabadtéri Tamás-mise 2007-ben a budapesti városmisszión
