Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-27 / 48. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. november 27. *• 13 In memóriám dr. Kéry Lajos (1937-2011) Dr. Kéry Lajos életének három súly­pontja volt. Orvosi hivatása, melyet negyvenkilenc éven át fáradhatatla­nul gyakorolt haláláig, családtagjai és betegei iránti felelős szeretete és szi­lárd istenhite, melyről néhány éve így vallott: „Hitem alapja az, amit ott­honról kaptam és hoztam. A hit számomra az élet minden területén fontos szerepet tölt be. Minden jelen­tős döntés előtt megkérdezem ma­gamtól: »Mit tenne most Jézus?«” 1962-ben kapta meg orvosi diplo­máját, majd ortopédiai szakorvos lett, 1981-ben pedig az orvostudomá­nyok kandidátusa. Évtizedeken át a Semmelweis Orvostudományi Egye­tem Ortopédiai Klinikájának, majd a Rókus-kórháznak volt osztályvezető főorvosa. Nyugdíjba vonulása után három különböző rendelőintézet­ben fogadta a betegeket, váratlanul bekövetkezett haláláig. A gyermek­ortopédia és az időskori mozgás­­szervi és ízületi elváltozások voltak a kutatási területei, e témakörökben tartott előadásokat hazai és nemzet­közi konferenciákon és publikált tu­dományos munkákat. Rendelésein egyházunk sok tagja megfordult önmaga vagy gyermekei panaszaival, és kapott Kéry doktor úrtól szakszerű ellátást, derűs, bizta­tó szavakat. Betegei mindenütt biza­lommal fordultak hozzá, és szeretet­tel vették körül. Kollégái körében is közszeretetnek örvendett. Nagyszüleit és szüleit példaképé­nek tekintette, idős édesanyját halá­láig egyedül ápolta. Családjában mindenkinek segített, akinek szüksé­ge volt rá. Konyhaművészete és de­rűs életszeretete a családi ünnepeken és a baráti együttléteken örömteli órákat jelentett. Családja Sárszentlőrincről szárma­zott, ő már Budapesten született. A fasori evangélikus gyülekezethez kö­tődött gyermekkora óta. Kemény Lajos és Scholz László igehirdetéseit szívében forgatta. A gyülekezetben édesapja nyo­mán presbiteri, majd másodfelügye­lői tisztséget is vállalt, örömmel vett részt a templom külső-belső megújí­tásában. Később nagylelkű adomá­nyaiból készült el a templomnak a vi­lágháború során elvesztett nagyha­rangja, valamint a szentély már­ványlapos borítása és a toronyóra. Ugyanígy áldozott a sárszentlőrinci templom harangjára és toronyórájá­ra is. Halála napján ennek a torony­órának a motorja minden műszaki hiba nélkül megállt... 2000-től hat éven át a Pesti Evan­gélikus Egyházmegye felügyelői tisz­tét töltötte be. Ezt a tisztségét nagy szeretettel és odaadással látta el, mind a tizenhét gyülekezetét és fili­­áikat rendszeresen meglátogatta, be­szélgetett a lelkészekkel és a hívekkel, segített, ahol szükség volt rá. Kéry Lajos egész egyházunk szol­gálatát a szívén viselte, ismerte a lel­készeket, tudott a gondokról is, az örömökről is. Munkájának elismeré­seként 2006-ban átvehette a Déli Egyházkerület - akkor első ízben át­adott - hűségérmét. A súlyos betegség napok alatt le­győzte, de tudjuk, hogy készen állt a hazatérésre, az Ura színe előtt való megállásra. Temetése nagy részvét mellett zajlott le a Rákoskeresztúri új közte­mető szóróparcellájában november 14-én. Megszólalt az az ige, amely vé­gigkísérte életét, és amely szülei ra­vatalánál is elhangzott. „Az Isten ál­tal vetett szilárd alap azonban meg­áll, amelynek pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit!«” (2Tim 2,19a) Ezt a mondatot minden egyházi megszó­lalása végén emelt hangon idézte. Élete valóban az Isten által vetett szilárd alapra épült. Isten pecsétje volt rajta betöltött hivatásában, min­den szeretetében és emberségében, mert tudta: Ura ismeri őt is. ■ Szirmai Zoltán Presbiterképzés másodszor Harminchárom gyülekezetből érke­zett nyolcvanhét résztvevővel kezdő­dött meg november 18-án az orszá­gos presbiterképzés második tanfo­lyama Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Az előadók és szervezők az első tanfolyam tapasztalatait felhasznál­va formálták a „tanrendet”. Az úrva­csorái közösséggel induló és záródó két és fél nap sok információt hordo­zott, izgalmas kérdést vetett fel, s volt olyan is, amely „borzolta a kedélye­ket” hiszen a tanítások, előadások mellett egyházunk jövőjéről, szerve­zetéről, terveiről is szó esett. A munka otthoni tanulással folyta­tódik, amelyet egy internetes levelező­­lista segít. A tanfolyam - immár kö­zösséggé kovácsolódott - tagjai febru­ár végén találkoznak újra Révfülöpön. ■ Prőhle Péter felvétele Egyházmegyei közgyűlés Őszi közgyűlését tartotta a Veszprémi Evangélikus Egy­házmegye november 19-én a pápai egyházközség gyüle­kezeti termében. Az aktuális kérdésekkel kapcsolatos napirendi pontok között - Közélet, szolgálat: protestáns gyökerek, protes­táns válaszok címmel - könyvbemutatóval egybekötött előadást tartott dr. Birkás Antal kormánytisztviselő, a Köz­­igazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi, Nem­zetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Ál­lamtitkárságának munkatársa (képünkön). Az előadó az új egyházi törvényt is bemutatta a jelenlévőknek. Egyházunk hetilapjának főszerkesztője, T Pintér Ká­roly az EvÉletet saját bevallásuk szerint jól ismerő részt­vevőkkel beszélgetett az újságról. ■ Menyes Gyula felvétele A pannonhalmi bencés közösség november 18-án tartotta - a bazili­ka rekonstrukciója miatt - a főapát­ság könyvtárában Szent Márton-na­­pi ünnepségét. Hagyományosan ilyenkor adják át a pannonhalmi fő­apátság, a Herendi Porcelánmanufak­túra Zrt. és a Bábolna Nemzeti Mé­nesbirtok Kft. által alapított Szent Márton-díjat. Az immár tizenegye­dik alkalommal odaítélt elismerést ebben az esztendőben Ittzés János nyugalmazott evangélikus püspök vehette át. ■ Menyes Gyula felvétele Imaközösség Zuglóban Imaközösség alakult a zuglói gyüle­kezetben. Összejöveteleiket az adven­ti időszaktól kezdődően a vasárnapi istentisztelet előtt tartják. A közös imákban a jövő évi álta­lános tisztújító választásokhoz bölcs döntéseket, a gyülekezet további munkájához pedig megújulását és egységének erősödését kérik a min­­denség Urától. Az alkalmakra mindenkit szeretet­tel várnak. ■ -GY­EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE Az Insula Lutherana szívében Az Evangélikus Országos Múzeum Az Evangélikus Országos Múzeum a főváros, Budapest szívében, a metró­vonalak találkozásánál helyezkedik el. Az úgynevezett „Insula Lutherana” - a lutheránus sziget - részeként eddig is a magyarországi evangélikusság egyik legjelentősebb kulturális köz­pontjának számított. A múzeum­nak is otthont adó épületet közrefog­ja egyfelől a híres, turisztikai látvá­nyosságnak számító, klasszicista stí­lusban épült templom és a másik ol­dalon elhelyezkedő evangélikus gim­názium impozáns épülete, mely így, együttesként jellegzetes pontját ké­pezi a Belvárosnak. A múzeum mint intézmény az evangélikus gyűjteményügy harmadik és egyben legfiatalabb gyűjteményi ága az országos levéltár és a könyvtár után. 1973-ban kezdte meg tevékenységét dr. Fabiny Tibor egyháztörténész-pro­­fesszor vezetésével. 1979-ben nyitot­ta meg kapuit, s ekkor nyűt első állan­dó kiállítása is Evangélikusság a ma­gyar kultúrában címmel. Az Evangélikus Országos Múze­um egyházunkban más szerepet tölt be, mint a hasonló besorolású ál­lami tematikus múzeumok. Műkö­désében három, egymástól részben eltérő feladatcsoportot különböztet­hetünk meg. A hagyományos érte­lemben vett muzeológiai feladatok (gyűjtés, konzerválás, feldolgozás, bemutatás) mellett kulturális-ok­tató szerepe is van, valamint ellát­ja a Magyarországi Evangélikus Egy­ház területén a műtárgyvédelmi, tanácsadói és ellenőrzési feladatokat. Mind a három, egymással szorosan összefüggő terület bővebb bemutatását és elemzését fontosnak tar­tom. Talán a legismertebb mú­zeumi feladat a gyűjtés, mely esetünkben a Kárpát-me­dence evangélikussága hit­élettel kapcsolatos tárgyi anyagának gyűjtését jelenti gyülekezetektől, magánsze­mélyektől és más gyűjtőktől. Emlékeink egy helyen való bemutatása jó képet ad há­romnemzetiségű egyházunk értékeiről és szellemi gaz­dagságáról. Az így megszerzett anya­got természetesen konzervál­ni és restaurálni kell, majd pedig leltározni, tudomá­nyosan feldolgozni, publi­kálni és kiállításokon bemu­tatni. Ez az időigényes folya­mat azonban a múzeumi munkának csak az egyik, ha­bár alapvetően fontos terü­lete. A múzeum azonban, a közhiedelemmel ellentétben, nem csak a múlttal foglalkozik. Múltunk emlékeinek ápolása és megőrzése mellett fontos a ma születő értékek felismerése, bemutatása és támoga­tása. Minden korszak, minden gyü­lekezeti közösség és minden hívő egyháztag kialakítja és megéli a ma­ga istenképét. Az egyedi válaszok erőt adhatnak a többieknek, és például szolgálhatnak mások számára is. A múzeum feladata ezen irodalmi, ze­nei és képzőművészeti értékek felka­rolása, bemutatása és támogatása is, súlyt helyezve a minőségre. Min­den korosztály fontos: az óvodások­tól az iskolásokon keresztül a nyug-THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra díjasokig. Számukra differenciáltan megszervezett és az érdeklődési kö­rükhöz alakított programokkal kell közelebb kerülni. Az egyháznak azonban nemcsak a saját tagjai, hanem a külvilág felé is nyitnia kell. A múzeumot sok érdek­lődő belföldi és külföldi turista láto­gatja, akik nem feltétlenül keresztyé­nek. Fontos, hogy egyházunk érték­­közvetítő szerepe számukra is tapint­ható és érezhető legyen. A misszió te­hát az egyházi múzeum fontos céljai közé kell, hogy tartozzon. Az Evangélikus Országos Múze­um harmadik és talán legszokatla­nabb feladata a műtárgyvédelmi, tanácsadói és műtárgy-ellenőrzési hatáskör az egyházon belül. Az egy­ház sajátosságából fakad, hogy a legtöbb helyen - egyébként örven­detes módon - a műtárgyak és a muzeális berendezések mind a mai napig használatban vannak. Kely­­hek, oltárterítők, gyertyatartók, ol­tárképek és egyéb berendezési tárgyak, melyek az idő múlásával kopnak, elhasználódnak. Megőrzé­sük és felújításuk fontos feladat, annál is inkább, mert egy élő gyüle­kezetben, a modern kor technikai követelményeinek megfelelően, Az úgynevezett árvízi kehely, amelyet Löwy Herman zsidó ezüstkereskedő készíttetett Lang Mihály evangélikus lelkésznek hálából, amiért az 1838-as pesti árvíz idején izraelita vallásúaknak is menedéket adott a pesti (ma Deák téri) templomban időnként szükség van a templomok felújítására vagy átalakítására. Mi­vel a lelkészek képzése nem terjed ki a műtárgyvédelmi szakismeretekre, a múzeum szolgál számukra segít­séggel, szakismerettel és tanács­adással, hogy helyes kompromisszu­mok születhessenek, és évszázados értékeink is megmaradjanak az utó­kor számára. ■ Dr. Harmati Béla László múzeumigazgató A múzeumról részletes információk a www.evangelikusmuzeum.hu hon­lapon olvashatók. , , . , . ,

Next

/
Thumbnails
Contents