Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-13 / 46. szám
8 * 2011. november 13. PANORAMA Evangélikus Élet Alsószeli lelkészlakszentelés ► Új parókiával gazdagodott a szlovákiai Alsószeli evangélikus gyülekezete. Az új épületet november 5-én ünnepi istentiszteleten szentelték fel. Igehirdetőként Milan Krivda, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének, illetve dr. Fabiny Tamás, a Magyaroszági Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke szolgált a kétnyelvű, szlovák-magyar alkalmon. A liturgiában a szomszédos egyházközségek lelkészei működtek közre, a felszentelést Boris Misina pozsonyi esperes és helyettese, dr. Andrea Lukacovská végezte. Az új parókiát megáldotta Fabiny Tamás is. Krivda püspök a parókiának a gyülekezet életében betöltött szerepét emelte ki, míg Fabiny püspök arra hívta fel a lelkész figyelmét - s üzente egyben a ház mindenkori lakóinak hogy a lelkészlak Jézus Krisztus otthona is legyen, kiemelte továbbá a hit és a nemzetiség felvállalásának fontosságát is. Misina esperes a gyülekezetben folyó példaértékű munkáról szólt. A gyülekezet elnöksége az elvégzett munkáért, az építkezésben nyújtott segítségért köszönetét mondott a támogatóknak, a kivitelezőknek és az ünnepség előkészítőinek. A mátyusföldi Alsószeli lutheránus gyülekezete 1784-ben alakult, templomát 1878-ban szentelték fel. Az 1947-es kitelepítésekig ezerhétszáz tagja volt. Az odaadó közösségnek iskolája, korszerű gyülekezeti háza volt. Parókiáját az ezernyolcszázas évek elején építették. A négyszáz lelkes közösség kétnyelvű, tagjainak nagy része magyar nemzetiségű. Nagy Olivér lelkész egyaránt szolgál szlovák és magyar hívek között. A lelkészlakás építésének költségeit a helyi önkormányzattal történt ingatlanrendezés révén, illetve a németországi württembergi partneregyház által nyújtott támogatásból sikerült biztosítani. A munkák befejezését hitel felvétele, adományok, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma által nyújtott támogatások tették lehetővé. Az építkezés 2010-ben kezdődött, az energiatakarékos épület műszaki átadása november 3-án volt. M EvÉlet-infó Emlékezetes reformációi ünnepség a máj Három falu hívei A szervezés (és vendéglátás) zavarba ejtően szép példáját tapasztalhatták meg azok a budapesti vendégek is, akiknek gépkocsija - kolozsvári útmegszakítással - közel nyolcszáz kilométer megtétele után gördült október 29-én este a tatrangi evangélikus parókia udvarára. A mintegy hétezer lelkes község ma már ugyan ► „...építünk, építünk... önerőből, Isten dicsőségére. Bízva abban, hogy nemcsak mi fáradozunk, hanem az Úr is építi a házat. A kő- és a lelki házat egyaránt. Erős vár a mi Istenünk!” - a helyi lelkész, Székely Levente zárta e mondatokkal a Tatrangi Evangélikus Egyházközséget bemutató írását a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház 1999-ben kiadott könyvnaptárában. Nos, a két egyházmegyében harminckét magyar, egyben pedig négy szlovák ajkú evangélikus közösséget tömörítő (2001-ig Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyháznak nevezett) egyházkerület legnépesebb magyar falusi gyülekezetében azóta sem torpant meg az építkezés. Mint lapunk múlt heti számában röviden már hírül adtuk: a reformáció idei emléknapjához kapcsolódóan a kívül-belül megújult templom és a ravatalozókápolnaként is funkcionáló gyülekezeti ház(rész) felszentelése nyitott újabb fejezetet az egyházközség történetében. A teológiai konferenciával kiegészült barcasági rendezvénysorozatra két magyarországi szolgálattevőt - D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspököt, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökét és dr. Tarr Kálmán nyugalmazott református lelkészt, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány volt főtitkárát (a Kálvin János Kiadó volt igazgatóját) - kísérhettük el. Mellettük egy németországi meghívott, dr. Rainer Stahl, a Martin-Luther-Bund (Luther Márton Szövetség) főtitkára volt a tatrangi gyülekezet és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közös szervezésében lezajlott reformációi ünnepségek külhoni előadója. tyás Lajos köszöntötte D. Szebik Imrét. Tarr Kálmán sok-sok évvel ezelőtt már szolgált egy ízben Zajzonban, s ő a jelenlegi lelkész, ifi. Domokos Jenő elődjével, Rab Gyula nyugalmazott lelkipásztorral is találkozhatott. Nem csupán illendőségből említjük a szívélyes házigazdáknak bizonyult helyi lelkészek neveit, hanem azért is, mert ők - s ez már az átgondolt szervezést dicséri - valamennyien közreműködtek a délután Tatranaz egyházi személyiségek mellett közéleti tisztségviselők is megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. így például a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor kulturális miniszter, avagy - a Magyar Köztársaság képviseletében - Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul. A megújult templom, valamint a gyülekezeti ház új szárnyának felszentelésére az ünnepi istentiszteletet megelőzően került sor az immár épületegyüttessé bővült gyülekeBár a reformáció október 31-ével jelölt kezdetének ötszázadik évfordulóját előkészítő magyar emlékbizottságnak egyetlen határon túli tagja sincs (?!), az olykor „negyedik magyar evangélikus egyházkerületként” emlegetett Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház gyülekezeteit aligha lehet majd figyelmen kívül hagyni a 2017-re történő készülődés során. Nemcsak a kiépítendő protestáns „turistaútvonalak”, illetve a fellendítendő vallási turizmus okán, de már csak azért sem, mert a legrégibb magyar evangélikus egyházközségek némelyike történetesen hazánk jelenlegi határainak „átoldalán” található. Mint például az Erdély délkeleti szegletében, a barcasági medencében található kilenc gyülekezet, amelyek éppenséggel a felét alkotják a Brassói Egyházmegyének. Meglehet, Európa eme lutheránus határvidékén a szászoknak köszönhetően lett evangélikussá a magyar falvak lakossága, ám az igazsághoz tartozik, hogy még elébb jobbágysorba is a brassói szász patriciátus taszította a magyar királyok által letelepített hajdani határőröket. Egyes források szerint csángóknak 1780 után kezdték el nevezni Háromfalu (Tatrang, Zajzon, Pürkerec), illetve Négyfalu (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) magyarjait, jóllehet a 10-11. században minden valószínűség szerint eleik hozták létre e településeket, amelyeken ma már romákkal és románokkal osztoznak... Míg azonban a szászok lélekszáma már Brassóban (az egykori Kronstadtban) is kevesebb a magyarokénál, addig az összesen „hétfaluban” nem is hét, hanem nyolc önálló evangélikus egyházközség templomában hangzik magyarul az evangélium vasárnapról vasárnapra. És nem mellesleg éppen Tatrang evangélikussága volt az, amely 1886-ban kinyilvánította igényét az önálló magyar egyházmegye megalakítására, utóbb pedig csatlakozási szándékát a magyarországi evangélikus egyház szervezetéhez (erről bővebben a szomszédos hasábokon). D. Szebik Imre püspök felszenteli a Fejér-házat végig jó minőségű úton érhető el, ám a településen belül általában még továbbra is port vagy sarat kénytelenek verni a gépjárművek. Azonban a templom és a papiak közötti szakaszra friss aszfalt került az ünnepre időzítve - nem utolsósorban a reformáció idei emléknapjának sikeréért magánemberként is nagyvonalúan áldozó Kiss József polgármesternek köszönhetően... Nem maradt ki a vendéglátásból a Tatranggal közvetlenül határos két másik lutheránus falu sem. Pürkerecen másnap D. Szebik Imre, Zajzonban pedig Tarr Kálmán szolgált igehirdetéssel a vasárnap délelőtti istentiszteleten. Túlnyomó többségükben magyar ajkú evangélikusok fogadták Brassóban dr. Rainer Stahlt is, aki október 30-án a Brassói Magyar Evangélikus Egyházközség templomának szószékéről hirdette Isten igéjét. Míg a Luther-szövetség főtitkárának szavait a megyeszékhelyen - Koszta István személyében - egy nemrégiben választott fiatal lelkész tolmácsolta, addig Pürkerecen az 1932-1973 között ott szolgált édesapa (Mátyás Béla) nyomdokába lépett pásztor, Magon zajlott „központi ünnepség” templomi istentiszteletének liturgiájában is. Fejér-házból a templomba Túl a szomszédos gyülekezetekből érkezett hívek sokaságán, vélhetően a Brassói Egyházmegye minden gyülekezete képviseltette magát legalább egy-két fővel azon a helyi idő szerint délután három órakor kezdődött és hét óra után véget ért alkalmon, amely méltán kaphat többszörösen is ünnepi jelzőt a tatrangi egyházközség, illetve a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház eseménynaptárában. Ha némi elfogultsággal a különböző médiumok - így a Duna Televízió -jelen lévő képviselőire gondolunk, talán azt sem túlzás állítanunk, hogy ezen a reformáció emléknapját megelőző vasárnapon még némi nemzetközi figyelem is irányult e magyar lutheránus „végvárra”. Mindenesetre aligha véletlen, hogy zeti ház - templommal szomszédos - telkén, ahol a helyi fúvószenekar térzenéje fogadta a verőfényes napsütésben érkezőket. Az adományozó özv. Bajka Zoltánné Fejér Katalin után Fejér-háznak elnevezett gyülekezeti központot a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott elnök-püspöke, D. Szebik Imre szentelte fel, míg a fennállásának 190. évfordulóját is idén - immár teljes szépségében - ünneplő, sorrendben harmadik tatrangi templomot Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke ajánlotta Isten oltalmába. Hálaadó imádságot Zelenák József esperes, püspökhelyettes mondott, a Kolozsvári Református Kollégium kórusa pedig - dr. Székely Árpád karnagy vezényletével - hálaadást zengett... A ravatalozókápolnaként is funkcionáló Fejér-ház elől vonult át harangzúgás közepette a gyülekezet Isten hajlékába, hogy színültig töltse a két karzattal is büszkélkedő, mintegy háromszázötven fő befogadására képes templomot. Itt előbb Székely Levente lelkész köszöntötte a megjelenteket, majd a változatos zenei betétekkel színesített liturgia figyelmeztetett: „Egyedül Istené a dicsőség!” Az Úr szent vacsoráját is kiszolgáltató ünnepi istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán hirdetett igét. A püspök Ézsaiás próféta könyvének 3. részéből idézve, illetőleg a Zsidókhoz írt levél 4. fejezetének 12. igeverse alapján arra intette hallgatóit, hogy lelki házuk, hitéletük építéséről se feledkezzenek meg. Az istentiszteletet követő köz-Adorjáni Dezső Zoltán püspök a megújult tatrangi templom szószékén
