Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
Evangélikus Élet EHE-MELLÉKLET 2011. november 6. ► 9 „A teológia iránti vonzódást egyre rr • • 1 rr r 1/ , / 1 ♦ 1 ' t ^ erosodo vágyként éljük at... ► A Rendszeres Teológiai Tanszék vezetését 2009-ben vette át dr. Béres Tamás egyetemi docens. Életútjáról, a teológiára való eljutásáról, lelkészi szolgálatáról és tanári pályájáról kérdeztük.- Tanár úr, mikor döntött úgy, hogy pásztorként akarja követni Krisztust, miért jelentkezett a teológiára, és tanult-e mellette mást is?- A teológiát általában nem úgy választjuk, mint szakmát, mesterségbeli tudást, hanem egyre erősödő vágyat érzünk, amely a világ egészének megismerésére irányul, nem elfelejtkezve az eredetéről, Teremtőjéről sem. Úgy éreztem, akkor maradhatok az engem leginkább érdeklő tárgyakhoz a legközelebb, ha nem egyiket vagy másikat választom ki, hanem a teológiát, amelynek komoly határterülete van minden tudománycsoporttal. Az érettségi évében ezért elkezdtem klasszikus görögöt tanulni, és jelentkeztem a hittudományi akadémiára. Itt a határtudományokról nem sok szó esett, de egyre jobban kirajzolódtak a teológiának, ennek az addig számomra jobbára ismeretlen tudományágnak a belső kontúrjai. Megszerettem, és megmaradó hiányérzetemet azzal igyekeztem legyőzni, hogy később természettudományi, filozófiai és etikai-antropológiai képzésekre jártam.- Az akadémia elvégzése után hogyan alakult az élete? Mely gyülekezetekben szolgált, és milyen tapasztalatokat szerzett ezekben az években?- 1989-ben végeztem, majd egy évig műtőssegéd voltam egy idegsebészeten. Az ottani élmények hatására megerősödött bennem a lelkészi életforma iránti vágy, és kértem az ordinálásomat. 1990-ben Arnóton, egy Miskolc - hoz közeli, tradicionálisan evangélikus faluban kezdtem lelkészi szolgálatomat. Mivel akkoriban nagy lelkészhiány volt, én is, mint a legtöbben, segédlelkészként kerültem parókus lelkészi posztra. Éreztem, hogy elfogad a gyülekezet, és ez nemcsak jólesett, hanem nagyon lelkessé is tett. Olyan - eredetileg szép, de ak-Századunk, tizedrészének elmúltával, egyre jobban megmutatja arcát. Sokasodnak azok a problémák, amelyeket néhány éve még megoldhattunk vagy megelőzhettünk volna. Idő és tér „besűrűsödik”. A világ gondjainak nagy részét örököltük: a szegénység és gazdagság égbekiáltó ellentéte, az igazság és igazságosság megcsúfolása, a pénztőke hatalmi befolyásának erősödése és a politikai rendezőerők meggyengülése, az emberi élet elértéktelenedése és az emberi méltóságot védő fogalmak indusztrializálódása, az önérdekű bürokrácia tobzódása és a demokrácia fedőfogalommá válása már a 20. században is megfigyelhető jelenség volt. Azóta azonban részben divattá, részben kényszerré vált a kiszolgáltatottabb fél nyakán élősködni, legyen az a gyengébb érdekérvényesítő képességű ember, az korra már sokakat terhelő - régi szokásokon tudtunk változtatni itt közös erővel, mint a háznál történő, éjszakába nyúló halottsiratás. A temetést megelőző napi, templomi emlékezés lett belőle, külön erre a célra összeállított liturgiával. Arnót után Debrecenben töltöttem hét évet. Eredetét és összetételét tekintve teljesen más gyülekezet volt ez, de ugyanolyan szeretettel fogadtak itt is. E közösségben éltem át, ahogyan a közvetlen emberi kapcsolatok életre szóló paradigmává válnak. A presbiter szó számomra azóta is olyan gyülekezeti vezetőt jelent, aki örömmel „adja be a közösbe” a gyülekezet céljaira munkáját, véleményét, idejét és pénzét. Itt láttam meg, hogy a felekezeti kisebbségi lét hogyan sarkall konkrét összefogásra, és a közös kirándulások, gyülekezeti alkalmak, ingatlanbővítési munkák, toronyépítés és a mindennapi tennivalók hogyan erősítik meg és formálják közösséggé a gyülekezetét. 1998-ban kerültem az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Az első években Bényén laktunk. Itt nem voltam beiktatott lelkész, de mintegy fél éven át helyettesítettem. Arcok, tekintetek, szemek, kézfogások és persze sok, ma is meglevő kapcsolat maradt meg innen is. A gyülekezeti évek tapasztalata mélyen belém épült - minden gyülekezeti lelkészi munkában álló kollégámnak ezekhez hasonlóan elfogadó és együttműködő gyülekezetét kívánok.- Miért döntött úgy, hogy nem lelkészként szolgál tovább az egyházban, hanem a hittudományi egyetemen tanít?- A gyülekezeti munka gyakorlati feladatai mellett szívesen utánanézezer sebből vérző környezet vagy a mindig megcsapolhatónak tűnő jövő. A társadalom politikai, gazdasági és kulturális közterein egyre több uralkodni vágyó szereplő jelentkezik nulla erkölcsi felkészültséggel és felelősségvállalási hajlandósággal. „Ilyen a világ"? Nem. A világ olyan, amilyenné tesszük, amilyenné válni hagyjuk. Olyan, amilyet megérdemlünk. Elég szomorú, de kijózanító kép ez, amelynek fenntartásához az egyházak is bőven hozzájárulnak. A világ jobbításának elkezdésére csak szabad emberek képesek. Jézus a határtalan szeretet erejét mutatta meg szavaival és tetteivel néhány, a nyomába lépő embernek, halálával és feltámadásával pedig ugyanezt mutatta meg minden embernek a földön. Hogy a határtalan szeretet elég-e ahhoz, hogy a nyomába lépők változtassanak életellenes szokásatem volna pár kérdésnek, amelyek régen érdekeltek. Úgy adódott, hogy ezt - Varga Gyöngyivel együtt - az intézményben elsőként megszervezett doktori képzés keretei között megtehettem. Nem sokat gondolkoztam rajta. A doktoriskolában töltött évek alatt pedig az oktatási feladatokba is egyre inkább bekapcsolódtunk, így mire végeztünk, azt vettük észre, hogy az egyetem a munkahelyünkké vált.- Mit gondol a mai teológiai oktatásról, a hallgatókról? Miért fontos az Ön számára a tanítás?- Nagyon nehéz dolguk van a teológiai hallgatóknak. Átlagosan húszévesek, amikor belekezdenek abba a stúdiumba, amely bőven meg van tűzdelve a világ legsúlyosabb kérdéseivel. Akik nagyon jó iskolából jönnek hozzánk, ahol sok lehetőségük volt önállóan is elsajátítani a tanulás módszereit, azok intellektuálisan hamar ráállnák az előadások hullámhosszára, és többnyire gond nélkül teljesítik a tanulmányi elvárásokat. De a teológiához jóval több kell, mint intellektus. A teológiai munka ezenkívül még igényli a saját élettapasztalatot, a bélső reflexió képességét, az akarat használatának képességét... Általános megfigyelés, hogy a hallgatók egy idő után elfáradnak, ha csupán szellemi teljesítményként élik át az ismeretek feldolgozását, és nem kapcsolódik össze bennük a személyiség többi részének előbb is említett működésével. Ezt a tanárok is tudják, és igyekeznek is tenni ellene, ki-ki saját módszerei szerint. Én arra törekszem, hogy akármilyen előtanulmányokkal érkezett is valaki, az első évben megszerezhesse azt az élményt, hogy önállóan feldolgozott egy teljes könyvet. Minél nehezebb olvasmány egy könyv, annál nagyobb lépést tehetünk előre a segítségével. A tárgyi ismeretek megszerzésén túl erre a célra is alkalmas a filozófiatörténet tárgy. Nagyon ritkán tartok olyan előadást, amelyen végig csak én beszélek. Intellektuális ismereteket el lehet sajátítani egyedül, könyvből, jegyzetből is. De az igazán jelentős személyes tudás kiépüléséhez olyan út vezet, amelyen társakra és vezetőre egyaránt szükség van. ■ Szlaukó Orsolya ikon, az a 21. század elejének nagy kérdése. A világ mai helyzete és a változtatás elvi és gyakorlati esélye élénken foglalkoztatja ma a rendszeres teológusokat. Ezeket foglalják össze - újabb keletű elnevezéssel - közéleti teológia (öffentliche Theologie, public theology) néven. A közéleti teológia szociáletikai kérdésekből tevődik össze, amelyeknek egyik legfontosabb forrása a Biblia. Nem véletlen, hogy a tavaly elindított teológus mesterképzési szak (MA) két szakiránya is a bibliai teológia és a szociáletika. Azokat az érdeklődőket várjuk erre a képzési formára, akik szabadságuk keresése vagy tudatos megélése alapjául megbízható, teológiai forrásokat keresnek. ■ Dr. Béres Tamás (Rendszeres Teológiai Tanszék) A doktori képzés mint híd Az egyetem utáni, a teológus-lelkész képzést elmélyítő tudományos pálya egy lehetőség. Nem mindenki előtt áll nyitva, és nem mindenkinek az útja vezet rajta keresztül, de ennek nem is kell általánosnak lennie. A rajta elindulok különböző élethelyzetben kezdik el ezt a képzést. Az alapirány már megtaláltatott, ennek tudatos továbbvitele a cél. Bölcsen kihasználva ezt a lehetőséget önképzéssel és tanári irányítással készülhetünk az említett hivatások tudományos művelésére. Hogy ez a hároméves időszak valóban bölcs, és ne csak tudományos legyen, arra több minden szolgálhat, a számomra legfontosabb két tényezőt kiemelem. Saját egyéni spiritualitásunk vagy - szebb és ismertebb szóval - Isten felé vezető lelkiségünk megélése az egyik segítő pillér. Ez a keresztény (és nem csak evangélikus, hiszen a doktori iskola hallgatói között a baptista és a metodista felekezetből érkezettek is vannak) úton járásnak felel meg. Saját lelkiségünk finomításának ideje ez, ahol olyan kincsek (újrafelfedezésére is lehetőséget és késztetést kapunk, amelyek az egyetemes kereszténységben nagyon fontos szerepet töltenek be a személyes élet Isten felé való megélésében. A másik pillér a gyakorlat, az egyetem belső rendjébe való bepillantás lehetősége, az, hogy tanáraink segítőivé válhatunk, előadások, szemináriumok tartásával az oktatás-nevelés területén is kipróbálhatjuk magunkat. Ez a doktori iskola hídszerepére világít rá. Összekötjük az oktatókat az egyetemistákkal, próbáljuk eddigi tudományosabb, lelkibb tapasztalatainkat átadni, miközben magunk is újra egyetemistákká leszünk. Mindkét pillérre szükség van, csakúgy, mint sok más hivatásban: a belső igényesség és a külső szakmaiság találkozásának megfelelő összehangolására. ■ Mézes Zsolt drs. Gondolatok a könyvtárban Csak néhányan vagyunk ezen az estén. Készülünk. Én a diplomamunkámat írom, a szomszéd asztalnál prédikáció születik. Halk sustorgás és a lapozás zaja, egy-két cipősarok koppan, különben csönd van. Olyan a könyvtár az egyetemen, mint a béke szigete - semmi rohanás, hangzavar. Mintha megszűnne az idő, és csak a tudomány időtlensége venné körül az embert. Vagy talán mozgalmassága? A gondolatok, a teológia tudományának újabb és újabb felfedezései olyan élővé teszik! És nyitottá: mi is hozzátehetünk, gazdagíthatjuk az Istent megközelíteni, megismerni próbáló ismeretek tárházát. Megakadtam. Csak egy kérdés: erről a témáról esetleg...? S a könyvtáros máris sorol szerzőket, mutat polcokat. Nem vagyok egyedül. Testvérek szeretete vesz körül - s lám, a prédikáció is elkészült! ■ - sr -Hazatérő teológusok Az otthonomtól távol, Amerikában Isten közel jött hozzám, mert ő volt az egyetlen, akibe kapaszkodhattam. Jézus Krisztus szeretetét olyan új módokon és mélységben éltem át, ahogyan azelőtt soha. Dobó Dániel - Columbus, USA „Valami Chicagóból” hozott kulcstartó tartja össze az összes fontos kulcsomat, mióta hazajöttem. Ha bárki kérdez Amerikáról, annyi ember, annyi élmény, annyi könyv, annyi katarzis, annyi dráma ugrik be hirtelen, hogy szinte megbénítja a válaszadást - bárcsak ezzel a tizenegy hónappal is azt tehetném, mint amit a kulcsaimmal tettem, - Gáncs Tamás - Chicago, USA Jó volt megismerni a Bajor Evangélikus Egyház testvéri szeretetét. Az elmúlt évben kiépített kapcsolatokat, remélem, sokban tudom majd hasznosítani egyházunkban. Molnár Balázs - Neuendettelsau, Németország Januárban nem kelt fel, májusban nem ment le a nap. Térdig érő hóban szagoltam bele a finn evangélikus népegyház és egy ortodox kolostor tömjénnel dúsított levegőjébe. Nemcsak nyelv-, de hitrokonságra is leltem. Sterczer Rita - Joensuu, Finnország Megváltoztathat) ák-e a keresztények a világot, vagy a világ változtatja meg a keresztényeket?
