Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
io 41 2011. november 6. EHE-MELLÉKLET Evangélikus Élet A recepción Nem csak a hallgatók képviseletében- Miben más az egyetemünkön dolgozni, milyen többletet ad, hogy ez egy keresztyén, evangélikus intézmény? - kérdeztem Ispán Dorinát, egyetemünk recepciósát.- Elsősorban lelki többletet ad. Otthonosan érzem magam a különböző igei alkalmakon, melyeken lehetőségem van fiatalokkal együtt részt venni. Sokkal közvetlenebb és barátságosabb a légkör, mint egy szállodai recepción. Jó érzés saját korosztályombeliek között dolgozni. Családias a hangulat, az arcok nem változnak napról napra, mint egy szállodában - lehetőség adódik személyes kapcsolatok kialakítására. Ez nyugodtabb légkört és kevesebb stresszt jelent munkám során, érzem a kollégák és a hallgatók elfogadását.- Volt-e valamilyen speciális kötődésed a keresztyénséghez?- Az érettségi után egy évet töltöttem Angliában önkéntesként a metodista egyháznál. Gyülekezetépítési és kapcsolattartási szolgálatokat végeztem, például gyülekezeti tagokat látogattam, gyermekfoglalkozásokat tartottam, közösségi programok szervezésében vettem részt.- Milyen problémákkal fordulnak hozzád a recepción?- Elsősorban az információ áramlását kell elősegítenünk a rektori hivatal, a tanszékek, a tanári kar és a hallgatók között. A recepción kezeljük a tanári és dolgozói jelenléti íveket, így egyszerűen meg lehet tudni, hogy aktuálisan ki van benn az egyetemen, illetve ha valaki beteg, ki helyettesíti. Az aktuális órarendről és egyetemi programokról is itt lehet bővebb felvilágosítást kérni. A recepción keresztül történik a hallgatói fénymásolás, valamint a vendégek és látogatók szállásfoglalása a teológusotthonba. ■ Ferenczi Ágnes A határtalan teológus Sokszor fordul elő, hogy határokkal találkozunk: vezethetnek, visszatarthatnak, utasíthatnak és nevelhetnek. Könnyű dolog tudni a határt, de mi van akkor, amikor határtalan valami? Teológusként a határtalansággal szembesülünk. Mindenféle értelemben. Sokszor nem tudunk határt húzni hit és diszciplína közé. Erről a határtalanságról mondta egyik tanárunk: „A teológus élete a saját laboratóriuma.” Nem elég, ha csak az eszünkkel vagyunk jelen, a teológuslét az egész egzisztenciánkat, egész létünket kívánja, mindenestül. Mert bár meg lehet tanulni hit nélkül is, hogy Azarjának, Júda királyának hányadik évében lett uralkodó Menahém, de nem érdemes. Lehet, de nincs értelme. A határ nem csak itt homályosul el. Amikor készülünk a pályára, a küldő gyülekezet egyfajta védőburokkal vesz bennünket körül. Aztán jön a hittudományi egyetem, ahol hirtelen kétlaki lesz minden teológus. Létezik a saját, otthoni gyülekezetünk, a teológusgyülekezet, és esetleg kapcsolatot tartunk még egy budapesti közösséggel is. Köztes állapotban vagyunk, amelyben a küldő gyülekezet imádságos ereje hordoz bennünket, és erre szükségünk is van. Ez a keresés időszaka. Szolgálva keresünk. Látogatjuk a gyülekezeteket, szolgálunk, szupplikálunk, közben pedig megismerünk. Mindenfajta határtalanságot nehéz szemlélni és átlátni, mert a tudás, az ismeret mind sok feszültséggel jár. A két irányban végtelen számegyenesen sem tudjuk, hogy hol a határ, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a középpont a nulla. Ugyanígy a teológia is feloldja a határtalanság problémáját, mert megadja a kezdőpontot: Jézus Krisztust. Ő az igazi határtalanság. ■ Hajduch-Szmola Patrik Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a magyar tudomány ünnepén, november 8-án 9.45 órai kezdettel A Lélek formái címmel konferenciát rendez az egyetem dísztermében. További információ az egyetem honlapján: http://teol.lutheran.hu. Minden érdeklődőt - előzetes bejelentkezés alapján - szeretettel vár az egyetem vezetősége. Nyílt nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeretettel hív és vár minden érdeklődő középiskolást és gyülekezeti tagot a november 10-én, csütörtökön reggel 8 órakor kezdődő hagyományos nyílt napra. Jelentkezés és információ a rektori hivatalban: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 1/469-1051, 20/824-9263. Fax: 1/363-7454. E-mail: teologia@lutheran.hu Közlemény az szja i%-áról Az Evangélikus Hittudományi Egyetem köszönetét mond mindazoknak, akik 2009. évi személyi jövedelemadójuk i%-ával az evangélikus teológiai képzés, továbbképzés és kutatás céljait szolgáló Dr. Sólyom Jenő Alapítványt támogatták. Az így befolyt összeg 2010-ben 302 267 Ft volt. A Csonka Albert-ösztöndíjat a 2011/2012. tanévre Seben Glória nyerte el. A Dr. Sólyom Jenő Alapítvány adószáma: 18049000-1-42, számlaszáma: 11714006-20309868. Minden további támogatást hálásan fogadunk a jövőben is. Az EHE vezetősége és az SJA kuratóriuma Ebben az évben rendkívül vidám és elkötelezett csapat képviseli a hallgatók érdekeit az intézményben. Különböző feladatkörökben összesen kilencen dolgozunk a hallgatói önkormányzatban (HŐK) az egyetem közösségéért. A tanulmányi ügyek, a programszervezés, a hallgatók és a tanárok közötti kapcsolattartás és a más intézményekkel való jó viszony ápolása mellett fontos számunkra az is, hogy a hallgatók közössége lelki közösséggé is váljon. Ezért ebben az évben három fontos kezdeményezésnek adtunk keretet, amelyek a közösség lelki megújulását szolgálják. A több mint tíz éve elhunyt egykori ószövetséges professzor, Mun-Közösségben, önállóbban... Sok apró új dologgal kellett megbirkóznunk már az első hónapokban. Először is azzal, hogy szobatársunk van - a kis birodalmunk nem csak a miénk. Megosztani vagy csak egymás mellett megélni a csendet, az örömöt, egy jó könyv hangulatát. Azzal is szembesülnünk kellett, hogy ha nem mosunk magunkra, más sem fog! Meg kellett szoknunk, hogy figyeljünk arra, mi van a hűtőben, van-e még friss kenyerünk. Kikerültünk a családunk hétköznapi gondoskodásából - elindultunk a felnőtté válás útján. Új gyülekezet... Bekerültünk a „teológusgyülekezetbe”. Ez újdonsága mellett különös is volt: egy egétag Andor emléke előtt tisztelegve indítottuk útjára „Olvasd velünk a Bibliát!” akciónkat, mely a naponkénti bibliaolvasáshoz ad útmutatást. Minden hónapban összegyűjtjük és a hallgatók kezébe adjuk az egyetem aktuális imatémáit is, hogy a közös imádságra hívjuk fel a figyelmet. A pénteki böjti imanap meghirdetésével közös böjtölésre is hívunk minden hallgatót. Ezek a kezdeményezések az Istenhez való személyes közeledésre biztatnak. A Biblia olvasása, az imádság és a böjt személyes döntés kérdése. Az Istennel való közösség keresésének formái nagy hatással vannak az emberekkel való közösségünkre is. Az új élet szén más szerkezetű gyülekezet, más arcok, más szokások, más időpontok. De megkönnyítette a beilleszkedést, hogy testvéri szeretettel fogadtak minket új helyünkön. A tanév pasztorálpszichológiai blokkszemináriummal kezdődött. Feladatokon, gyakorlatokon keresztül mélyülhettünk el abban, hogy kerültünk ide, kik vagyunk, honnan jöttünk. Egymással is ekkor találkozott először az évfolyam. Ezt követték az úgynevezett elsőéves napok, ahol már „összeszokott” csapattá váltunk. Befogadva... Az évnyitón az egyetem rektora hallgatóvá fogadott minket. Ezután a másodévesek által szervezett „bagolytúra” kihívása állt előt-Hisszük, hogy csak úgy alakulhat ki igazi lelki közösség, ha külön-külön és együtt keressük Isten jelenlétét. A belső megújulás mellett fontossá vált a számunkra, hogy teológushallgatókként kifelé is nyissunk, tegyünk valamit a környezetünkért. Ezt szolgálja megújuló egyetemi lapunk, a Lehelletnyi Élet, mely részletesen számol be a teológián történt eseményekről. Hallgatói kezdeményezés az is, hogy tegyünk valamit a Bosnyák tér hajléktalanjaiért. Szeretnénk, ha ez étel- vagy teaosztás formájában még karácsony előtt meg is valósulhatna. Hisszük, hogy munkánk Isten dicsőségét szolgálja... ■ Gyurkó Donát HÖK-elnök tünk: egy kalandos séta Budapesten, a Bosnyák téren. Az elsőévesek egyetemi polgárrá válását a „bagolybefogadó” zárta le, ahol ünnepi keretek között a hallgatók fogadtak bennünket soraikba, és évfolyamunkat egy oktatónk vette szárnyai alá az előttünk álló évekre. A ceremónia után mulatság kezdődött: rengeteg játék, feladat és karaoke. Nagyon sokat segít az egyetem és a felsőbb évesek, hogy be tudjunk illeszkedni. Fontos ez, hogy egymást segítve, egymásnak megnyílva, bizalommal tudjunk felkészülni Istentől kapott hivatásunk betöltésére. Ki lelkész, ki katekéta, ki kántor szakon. M I. évfolyam Katekétaszemmel Elhívás és annak elfogadása, küldetés, hivatás, szolgálat. Nagy szavak, amelyeket sokszor hallunk már akkor is, amikor még csak kacsingatunk a teológia tudománya felé. Aztán azért beszélnek róla sokat, mert bekerültünk abba a közegbe, amelyre vágytunk, abba a közegbe, ahol ezek alapvető dolgok. Majd az első tanulmányi évünk után rájövünk, hogy ezeknek a szavaknak a tartalma több, mint mi gondoltuk. Valahogyan átverekedjük magunkat ezen a problémán, jobb esetben megbeszéljük barátainkkal, lelkészeinkkel, tanárainkkal, hogy mi hogyan is képzeltük, mit is vártunk, és mindez végül miként csapódott le bennünk. És végül elkezdünk építkezni mindenféle területen. Teológiai látásmódunkban, tudásunkban, kapcsolatrendszerünkben, elkezdjük tudatosítani, mit is vállaltunk, és azt hogyan lehet megvalósítani, összeegyeztetni életünk különböző puzzle-darabkáival. Nem egyszerű dolog, hiszen az ember mint különböző rendszerek része, a különféle társadalmi elvárások miatt, illetve sokszor saját maga miatt folyamatosan falakba ütközik. Ezekkel a falakkal küzdünk, s próbáljuk lerombolni őket, hogy aztán valami újat, szebbet, jobbat, működőképesebbet hozzunk létre. Mindez nem elrettentő, inkább csak elgondolkodtató. Egy filmben a női főszereplő, aki Istent és önmagát keresi a nagyvilág útvesztőjében, azt mondja: „A rombolás áldás. Ez az egyetlen út az újjáépüléshez.” Itt az egyetemen bármilyen szakon tanulunk is, ezt az utat végig kell járnunk, hogy rájöjjünk, mi a cél. Az, hogy tanítsunk? Az, hogy vezessünk? Az, hogy pásztoroljunk? Hogy különleges, avagy teljesen hagyományos környezetben mozogjunk? A teológusnapok, szupplikációk, tanítási gyakorlatok, gyülekezeteink életébe való bekapcsolódás mind azt szolgálja, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk. Hogy az évek alatt megtaláljuk az utunkat, irányba állítsuk az életünket. Katekétaként sokszor átélem az elveszettséget, ugyanakkor az újra rátalálás örömét is. Sokszor le kell romboljak magamban képzeteket, hogy utána tisztábban lássam hivatásomat, egyházamat, identitásomat, elköteleződésemet. De hiszem, hogy megéri küzdeni, megéri megvívni a harcokat, rombolni, építeni és közben tudni, hogy nem egyedül vagyok a pályán, nem egyedül futok, hogy vannak előttem, akik vezetnek, mellettem, akik velem egy tempóban futnak, és mögöttem, akikért meg kell állni, hogy fölsegítsük őket. „... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággalfussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére...” (Zsid i2,ib-2a) ■ Lipták Kata Menza Mindennap mosolyt kapunk az ebéd mellé, kedves, olykor csipkelődő kérdésekkel. Figyelnek ránk, szeretnek minket, a kedvünkben járnak. Még egy ötletládát is kitettek, amelybe bedobhatjuk saját receptjeinket. Megismernek, tudják, kinek mekkora adag a kapacitása, ki mit szeret. Nemcsak dolgozók, de „anyu konyhájának” visszacsempészői is egyetemi életünkbe. A mellékletet szerkesztette Szűcsné Prőhle Lívia és Sterczer Rita. Fotók: Hulej Klaudia, Pethő Attila, Sterczer Rita, Szabó Lajos és Zsíros András.
