Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
8 4t 2011. november 6. EHE-MELLÉKLET Evangélikus Élet Az Ószövetség - kalauz a mai élethez Újszövetség és más művészetek Az Ószövetség - izgalmas, mint egy regény, simogató, mint egy költemény, provokáló, mint egy szatíra, vigasztaló, mint egy ölelés, utat mutató, mint a GPS, és még sokkal több is. Néha igen szokatlan nyelvezettel, furcsának tűnő képekkel, mégis szól a mai élet kellős közepén. Vannak nők, vannak párok az Ószövetségben, akik szenvednek, hogy gyermek nélkül maradnak, keresik a megoldást, és meg is találják, kvázi béranya formájában (így Sára és Ábrahám, Ráhel és Jákob Mózes í. könyvében). Furcsának tűnik, elsősorban azért is, mert egyetlenegy kritikus szó sem hangzik el. Micsoda kihívás a modern vitákban! Útmutató-e? Küszködünk azzal, hogy vannak emberek, akik visszaélnek a gazdagságukkal, a hatalmukkal, és nem lehet semmit sem tenni ellenük - milyen vigasztaló Isten elé kiönteni az egész fájdalmat, sérelmet, bosszúságot. És milyen felszabadító az a tudat, hogy ezekre az emberekre is vár a halál, és nem tudják elkerülni, hogy Isten elé kerüljenek, akinél más számít, nem a pénz (például a 49. zsoltár). Széles körben elterjedt gondolat, hogy a halál sokkal több, mint az élet biológiai befejezése. Hogy már akkor is lehet valamit érezni a halálból, amikor csökken az élet teljessége, amikor ránk nehezedik a betegség. De nemcsak testi értelemben, hanem akkor is, amikor ki vagyunk zárva egy társaságból, amikor csúnyán beszélnek rólunk, amikor nem kapunk munkát, amikor egyedül érezzük magunkat. A zsoltárok sokat beszélnek a szociális halálról - Istennek panaszkodva, segítséget kérve és segítségében bízva. Olyan olvasni őket, mintha kő esne le a szívünkről, vagy mint amikor meleggel vagyunk körülvéve egy hideg napon. Simogató, mint egy költemény - tele van gyengédséggel az Énekek éneke. Ezt a simogatást lehet érezni Ézs 43,1-ben is: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy” Az Ószövetségerre a felfedezőútra hív mindenkit. ■ Dr. Hausmann Jutta (Ószövetségi Tanszék) Szekuláris közeg és szent szövegek - A magyar pedagógusok nagy részének nem volt módja megfelelő tájékozottságot szerezni a bibliaismeret területén. Bár a Szentírás mint referencia nélkülözhetetlen alapvető irodalmi, képzőművészeti, filozófiai művek megértéséhez, a teológia máig sem kapott megfelelő teret a középfokú vagy felsőfokú tanrendben. Miként lehet egy szekuláris közegben szent szövegekkel ismerkedni? Ehhez nyújt biztos alapokat az újszövetségi teológia. A narratív exegézis módszere segít egy-egy újszövetségi nagy elbeszélés, mint Márk evangéliuma elemzésében. Miben hasonlít, és miben különbözik egy szépirodalmi szövegtől, egy novellától, milyen különleges kérdésfeltevéssel foglakozik? Vajon mi a különbség a szépirodalmi, filozófiai vagy teológiai szövegek között? Szépirodalom és teológia - A kulcs a tudományágak párbeszéde. Elképzelhetetlen akár a teológusi, akár a lelkészi munka szépirodalom nélkül, sőt még a dalszövegek világa, a filmművészet vagy a képzőművészet is ide tartozik. Ezek mind egy csapatban játszanak. Művészi újraértelmezések és az Újszövetségi Tanszék - Nemcsak az egyéni, de a tanszéki műhelymunkában, sőt az újszövetségi órákon is elképzelhetetlen a munka ezek nélkül a „barangolások” nélkül. Erre több pozitív példa is megtalálható a tanrendben (például Újszövetségi vonatkozások a magyar költészetben). Fontos a különböző területek folyamatos dialógusa! Ebben segíthet az a terv is, amely egy újszövetségi blog (internetes közösségi napló) beindítását célozza, és amely interaktív módon segítheti a kommunikációt tanszékünk és a lelkészek, teológushallgatók és az érdeklődők között. ■ Úiszövetségi Tanszék Liszt-évforduló A Tízparancsolat, a Hiszekegy és a Miatyánk rövid magyarázata Luther előszava (1520) Isten különös rendelkezéséből történt, hogy azoknak az egyszerű keresztényeknek, akik nem tudják a Szentírást olvasni, elrendelte a Tízparancsolat, a Hiszekegy és a Miatyánk megtanítását és ismeretét, mert ez a három szöveg igazán alaposan és bőségesen tartalmazza mindazt, ami a Szentírásban áll, amit mindig prédikálnunk kell, és amit minden egyes kereszténynek tudni szükséges. Ráadásul olyan rövid és egyszerű megfogalmazásban, hogy senki sem panaszkodhat arra vagy mentegetőzhet azzal, hogy túlontúl sok vagy nehezen megjegyezhető volna az, ami az üdvösséghez szükséges. Mert három dolgot kell az embernek ismernie ahhoz, hogy üdvözüljön. Tudnia kell először is, hogy mit tegyen és mit ne tegyen. Másodszor, ha 'áj- látja, hogy ezt saját erejéből nem képes tenni és nem tenni, akkor ismerje fel, honnan kaphat, kereshet és találhat erőt arra, hogy ezt tegye és ne tegye. Harmadszor pedig ismerje meg a módját, hogyan keresse meg és nyerje el ezt az erőt. Budapesten rendezték meg szeptember 18-22. között a tizedik európai vallástudományi konferenciát. A mintegy háromszáz résztvevő körülbelül kétszáz előadást tartott kisebb-nagyobb csoportokban. Rendkívül szerteágazóak voltak a témák a világvallások korrekt oktatásának általános igényétől kezdve egyes vallások részletkérdéseiig. Jelen sorok írója teológia és vallástudomány viszonyáról beszélt. Nincs „értéksemleges’’, „elfogulatlan” vallástudomány, akkor sem, ha meg akarjuk különböztetni a teológiától. Döntő a vallási élmény, a találkozás Istennel/az istenivel. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor „csak” a lényeg vész el. Amint egy betegnek is először azt kell felismernie, milyen betegségben szenved, mire képes és mire nem képes. Utána meg kell tudnia, hol van az az orvosság, amely segít neki, hogy ugyanazt tegye és ne tegye, mint egy egészséges ember. Harmadszor kérnie kell ezt az orvosságot, keresnie, beszereznie vagy megrendelnie. A Tízparancsolat tehát arra vezeti rá az embert, hogy ismerje fel betegségét, hogy lássa és érezze, mit kellene tennie és nem tennie, mit képes megtenni és nem megtenni, hogy döbbenjen rá tulajdon bűnös és gonosz voltára. A Hiszekegy ezután azt tárja elé és arra tanítja, hol találja meg az orvosságot, azaz a kegyelmet, amely segít neki, hogy igaz lehessen, hogy megtarthassa a parancsolatokat. Megmutatja neki továbbá Istent és az ő Krisztusban kinyilvánított és felkínált irgalmasságát. Harmadszor a Miatyánk megtanítja, hogyan kérje, szerezze meg és nyerje el ezt az irgalmasságot, mégpedig rend-A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Ut Unum Sint Ökumenikus Intézetében október 6-án az ökumenikus párbeszédről tartott előadást e sorok írója. Jelentős eredményeket sikerült elérni a légkör javításával, kiátkozások részleges visszavonásával, egyházak szorosabb együttműködésével, de az igazi áttörés még várat magára. A legnagyobb probléma az egyházi hivatal kölcsönös elismerése. Sajnos, nagyon fontos a nem teológiai tényezők szerepe - így a félelem az önazonosság és a bármilyen kevés hatalom elvesztésétől. Az egység egyrészt Isten ajándéka, másrészt az ember feladata. Ha lemondunk róla, akkor szeres, alázatos, bizakodó imádsággal, akkor ugyanis megadatik ez neki, és Isten parancsolatainak betöltése révén üdvözül. Ez a három dolog az egész Szentírás lényege. Ezért először a Tízparancsolaton kezdjük el megtanulni és felismerni bűnünket és gonoszságunkat, azaz lelki betegségünket, amely folytán nem azt tesszük és nem tesszük, amit kötelesek vagyunk. (Luther válogatott művei 5. Luther Kiadó, Budapest, 2011, 157-158- o.) ■ Dr. Csepregi Zoltán (Egyháztörténeti Tanszék) egy nagyon fontos feladatunkat nem teljesítettük. Sokak számára az ökumenikus párbeszédnél izgalmasabbak a vallásközi párbeszéd kérdései. A június 3-4-én Gödöllőn tartott zsidó-keresztény-iszlám konferenciáról annak idején jelent meg beszámoló az Evangélikus Életben. November 7-én 16.30-kor kerül sor Szent-Iványi Ilona doktori védésére, aki ebben a témában írta disszertációját. (Nyugat-)Európának a burka betiltásán túl alaposan át kellene gondolnia az iszlámhoz való viszonyt és vállalnia keresztény örökségét. ■ Dr. Szentpétery Péter (Vallás- és Társadalomtudományi Tanszék) A jubiláló szerzőkről való megemlékezés ünnepi pillanat. Idén tavasszal a kántor szakos hallgatók „Liszt-sétát” tettek, vagyis több olyan épületet meglátogattak Budapesten, amelyhez Liszt életének egy-egy periódusa vagy eseménye kapcsolódott. A szerző születésének október 22-ei évfordulójához közel, november 2-án pedig lépcsőházi hangverseny keretében adódik lehetőség találkozásra Liszt Ferenccel. Művészete énekkari tételeken, zongora- és kamaraműveken, harmóniu„Az utcán mentünk. Fogtam a kezed. Te szaporáztad a lépéseket, aztán lelassítottál. Fölnéztél az égre, hosszú másodpercekig bámultad a fölöttünk elhúzó madárcsapatot. Majd ezt kérdezted: »Honnan jönnek az emberek?« Türelmetlenség és zavar furcsa keveréke borított el. Mi a csudát mondjak? Próbáltam másra terelni a szót. De te kitartottál. Huszadszor is megkérdezted: »Igen, de honnan jönnek az emberek?« Végül azt tettem, amit egy apának sose volna szabad. Mellébeszéltem. Azt válaszoltam: valahonnan keletről.” Egy apa visszaemlékezését jegyezte fel ekképpen az európai szaktekintélynek számító valláspedagógus, Friedrich Schweitzer. A kis emléktöredék a sajátunk is lehetne, hiszen talán nincs is felnőtt, akinek ne tett volna föl megválaszolhatatlan kérdést egy gyerek. Mégpedig a legvégső dolgokra utaló kérdést. Hogy miért egészséges az egyik ember, és beteg a másik. Hogy hol volt eddig, aki most született, és hova ment, aki meghalt. mon előadható kompozíciókon és irodalmi idézeteken keresztül elevenedik meg. Liszt elmélyült istenhite egyházzenei és világi kompozícióit is átszövi. Oratóriumai és nagyszabású miséi mellett megjelenik zongoradarabjaiban és azokban a kései kompozícióiban is, amelyekben néhány akkorddal kelt olyan mély áhítatot, amire csak a legnagyobbak képesek. Huszonnégy évesen leírt gondolatai válnak így valóra: „... a zenének a NÉP és ISTEN felé kell fordulnia, egyiktől a másikhoz Lánckérdés Minden gyereket foglalkoztatnak a hasonló kérdések - mindaddig, amíg túl sok olyan típusú választ nem kap, hogy „valahonnan keletről”. Akkor aztán nem kérdez többé, hanem beletörődik, hogy az élet abból áll, hogy megszerezzük azt a márkás cipőt, bemutassuk az irigykedő kollégáknak az álomnyaralás képeit, móresre tanítsuk az ellenfeleket, legyőzzük a vetélytársakat, és ne gondolkodjunk „hülyeségekről”. Hittant azért tanítunk, és fiatalokkal azért foglalkozunk a gyülekezetekben, mert tudomásul vesszük, hogy szükségük van kísérő személyekre és igazi beszélgetésekre. Valakivel meg kell beszélni, hogy honnan jönnek az emberek. Hogy miként lehet elfogadni a saját személyünket és sorsunkat. Hogy miért kell felelősséget vállalni, és miért nem. Hogy valóban azok-e a fontos dolgok az életben, amelyekkel a legtöbb ember foglalkozik. Hogy köze van-e a valóságshow-nak a valósághoz. Minden fiatalnak szüksége van kell sietnie; az embert jobbá, erkölcsösebbé kell tennie, meg kell vigasztalnia, föl kell világosítania, s az Istent áldania és dicsőítenie kell.” Más helyen azt is kifejti, hogy ez régebbi korok zenéjének alapos megismerésében gyökerezik. Vallásos művei katolikus hitéből fakadnak, de ez a hit a szó egyetemes értelmében katolikus. így találkozhatunk evangélikus korállal többek között a Szent Erzsébet legendában, a Via Crucis passiózenében. Koráit dolgoz fel a rigai evangélikus dóm orgonájának- kora legnagyobb hangszerének - felszentelésére írt darabjában is. Weimari éveiben átiratokat készített Bach műveiből, többek között a BWV 21. kantáta zárótételéből. Óráinkon arra törekszünk, hogy zenei és egyházzenei alapjainkat, énekeskönyvünk tételeit és azok feldolgozásait minél mélyebben megismertessük és megszerettessük hallgatóinkkal- Liszt elveivel összhangban. ■ Dr. Finta Gergely (Egyházzenei Tanszék) felnőttre, aki társul szegődik ilyesfajta gondolkodásokhoz és beszélgetésekhez. Akinek van tapasztalata, ember- és istenismerete, szeretete és mondanivalója. Hogy minél több gyermek és fiatal találjon ilyen kísérőjéül szegődő felnőttet, ezért foglalkozik az Evangélikus Hittudományi Egyetem hittanárképzéssel, ezért tanítjuk sokféle elméleti és gyakorlati óra keretében a lelkészjelölteket arra, hogyan kell hittanórát tartani, és ezért foglalkozunk folyamatosan pedagógusok teológiai továbbképzésével. De mindenki figyeljen, mert amikor lelassítja lépteit a mellettünk ballagó gyermek, és fölnéz az égen elhúzó madárcsapatra, akkor nagy valószínűséggel filozófiai jellegű kérdés következik. Lehet fohászkodni, hogy olyan választ találjunk, amely nem oltja ki a következő, a következő és az azután következő kérdést. ■ Szabóné Mátrai Marianna (Gyakorlati Tanszék és Intézet) Vallástudományról, teológiáról, ökumenikus és vallásközi párbeszédről I c M K + +
