Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
Evangélikus Élet EHE-MELLÉKLET 2011. november 6. *• 7 Evangélikus Hittudományi Egyetem 2011 A mécsesek világa Az a legizgalmasabb a lelkészi és teológusi életpályában, hogy véget nem érő különleges kutatást jelent. Sohasem lehet elérni azt a tudásszintet vagy gyakorlati tapasztalatot, hogy magabiztosan kimondhatnánk: tudok annyit, amennyi elegendő, és van kezében olyan belső tűz ég, hogy jövőt álmodik, és bátor szavakkal megy fel a szószékre, vagy áll meg az oltár előtt, mert bízik Isten megújító hatalmában. Ilyenkor gyógyul a környezet is, és erősödik a lelkész életkedve is. Ezek a gondolatok könnyen eszünkbe juthatnak, amikor a jövő olyan technikám, amellyel meg tudom oldani a feladatokat a pályán. Ma élesen látjuk, hogy a pályakezdő fiatal lelkészek, teológusok és hittanárok nem könnyű örökséget vesznek át. Egy olyan egyházban különösen nem, ahol nem magától értetődő az odatartozók aktivitása. Sokszor hiányzik közösségeinkben a lelkesedés és az energikus vállalás a gyülekezetekben elvégzendő feladatokhoz. Nemritkán találkoznak a pályakezdők nagyon kis létszámú közösségekkel és túl nagy épületekkel vagy nagyon megöregedett, csökkenő létszámú, passzív környezettel. Igaz, nagy öröm éppen ezeken a területeken, ha valakiben friss diplomával a lelkészeit és teológusait képezzük. A mai helyzetben egyre jobban érezhető, hogy tanárnak és hallgatónak egyaránt nagy szüksége van a lelkierőre. Nem nőhet a távolság a két szereplői kör között. Együtt gondolkodás, egymás életének féltése és megbecsülése a megfelelő oktatói és hallgató magatartás abban az épületben, ahol a lelki értékek megismerése és a lelkierő ébresztése és továbbadása a küldetés. Nem szabad túlszépíteni a jövendőt, de tilos a vészjóslás vagy a borúlátás is. Reálisan látva jó ébredni naponta és hálát adni esténként azért, ha elegendő tartalom kerül az életünkbe, és vannak egymástól kapott új elképzeléseink arról, hogy mit lehetne jobban, őszintébben és eredményesebben végezni egyházban és gyülekezetekben. Aki ma teológiát kezd tanulni, az hamar szembesül azzal, hogy ez már nem - a korábbi időkben itt is, ott is felfedezhető - megélhetési pályaválasztás. A sokat hangoztatott biztos pálya vagy nyugodt megélhetés helyett ma a kezdeményezés, az elölről kezdés bátorsága, a közösségépítés melletti elkötelezettség a missziói elszánás lehetnek az emlegethető jelszavak. Belső erőre van szükség már az első évfolyamban is ahhoz a bátor meggyőződéshez, hogy nincs szebb hivatás annál, mint emberek életéhez közeledni Isten üzenetével, jó és nehéz időszakokban egyaránt. Le lehet majd ülni olyan emberek mellé, akikhez ritkán érkeznek beszélgetőtársak. Kisebb csoportok számára hetente sok, testet és lelket megmozgató hittanórát és bibliakört lehet szervezni. így épülhet fel esetleg egy új gyülekezet ott, ahol eddig egyáltalán nem volt, vagy alig éldegélt. így érdemes együtt hordozniuk ma is gyülekezeti tagoknak, egyházvezetőknek, lelkészeknek, a lelkészi pályára indulóknak és a teológia tanulását éppen megkezdő legfiatalabbaknak a jövő egyházának sorsát. Ennek a közös felelősségnek a záloga az, amit egy bibliai mondat így hirdet meg számunkra: „Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét” (Péld 20,27) A jövő léleképítőire és az építkezést igénybe vevőkre nézve egyaránt biztató ez. Érdemes ebben a feladatban munkálkodni. ■ Dr. Szabó Lajos rektor „Lélektől lélekig” Hittudomány, hitélet, hivatás Evangélikus Hittudományi Egyetemünkön a lelkész- és hittanárképzés szerves részeként tekintünk a spirituális élet, a lelki kísérés területeire. Egyetemünk hagyományos munkarendjében mindig is kiemelt helyet kaptak az istentiszteletek, áhítatok, a közös ünnepek. Természetesnek tartjuk, hogy a hivatásra való felkészítés és felkészülés alapvető és elengedhetetlen része Istennel és egymással való kapcsolatunk megélése, a közös lelki növekedés. Különleges helyzetben vagyunk mi, teológusok - hallgatók és tanárok: a szakmai ismeretek, a megszerzett tudásunk csupán fél lábon való, bizonytalan állást jelent, ha nem erősödik állóképességünk személyes hitbeli tapasztalatok, lelki érlelődés által. Az évek során egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy a lelkiség útját, a lelki kultúra egyszerű, mindennapi lépéseit hallgatóinknak és magunknak is ugyanúgy tanulnunk, gyakorolnunk kell. Számtalan lehetőség kínálkozik erre egyetemünkön, ahol mindig is nyitottak voltunk gazdag lelki hagyományaink felfedezésére, ugyanakkor teret adtunk új kezdeményezéseknek, kísérletezéseknek, kreatív ötleteknek. A délelőtti áhítatokat áhítatcsoportok szervezik, esténként pedig gyakran egészen izgalmas, új megközelítésekkel találkozhatunk hallgatóink áhítataiban. A teológusainkból és végzett, még visszajáró hallgatóinkból szerveződött Agapé könnyűzenei együttes szolgálata is hozzájárul ahhoz, hogy fiatalos, friss hangon halljunk és valljunk Istennel való lelki találkozásainkról. A szerda reggeli úrvacsorái istentiszteletekre vendég igehirdetőket hívunk. Az előttünk álló hetekben mindhárom püspökünk vállalt közöttünk szolgálatot. Hallgatóink ebben az őszi szemeszterben is közel száz gyülekezetei fognak fölkeresni szupplikációs szolgálatuk alkalmával, és hat gyülekezet készül teológusnapra. Szívesen hívunk meg lelkész kollégákat, akik szolgálatuk gyakorlati tapasztalatairól beszélgetnek hallgatóinkkal. Legutóbb Czöndör István' mesélt a Balatonbogláron és környékén elindult új kezdeményezésekről. A hallgatóink közül sokan azt az igényüket is megfogalmazzák, hogy tanulmányi idejük alatt közelebbről is megismerkednének egyházunk különböző munkaágaival, speciális szolgálati területekkel. Idén ősztől többen bekapcsolódtak a kórházlelkészi, kórházi lelkigondozói szolgálatba. Évek óta több hallgatónk tanulja a fogvatartóttak lelkigondozását, a börtönmisszió lehetőségeit. E tanévtől igyekszünk szorosabbra fonni az egyetemi gyülekezet és a teológusok egyetemi gyülekezetének kapcsolatát is, hiszen sokat tanulhatunk egymástól. Ősztől változás állt be az egyetemi lelkészségben: dr. Korányi András és dr. Varga Gyöngyi oktatói feladataik mellett látják el ezt a szolgálatot. A tanévkezdő csendesnapokon, szeptember elején már igyekeztünk az idei tanévünk súlypontját: a hivatásra való felkészülést, a hivatásgondozás kérdéseit, lehetőségeit körüljárni az előadások, beszélgetések során. Miután pedig elindult az egyetemi munka, a hallgatókkal folytatódó személyes beszélgetésekben igyekszünk a lelki úton kísérni, bátorítani őket, hogy megerősödhessenek hivatástudatukban, és örömmel készülhessenek a rájuk váró szolgálatokra. ■ Dr. Varga Gyöngyi Hallgatók, oktatók a számok tükrében Hallgatók száma a képzés szintje szerint 2011/12 Összes hallgató: 160 fő doktorandusz 6% Új belépő hallgatók szakok szerint ■ Doktorandusz ■ Teológus MA ■ hittanár-nev.MA ■ kántor BA ■ kat.lp. BA ■ Teológus-lelkész (E/0.) 2008/2009 2009/2010 2010/2011 2011/2012 Lelkész szakon végzettek 1970-2011 25 20 15 10 (N^ttOOOO(N'd-tDOOO(N^vűOO r^r^r^r^oooooooooocncncTicTicr» 0'iCT>0"*CTía'icx>0'icTi0'icr>(X>cr)cri0'i N sf IO CO _ 8 I 8 8 »—I r-t CM CN rsj (N <N Oktatók t Pl f i 'I I Főállású 1 ebből minősített (PhD) a ebből habilitált 1 ebből MTA doktor. 1 Professor emeritus 2008/2009 2009/2010 2010/2011 2011/2012 *7 Összeállította: Szűcsné Pröhle Lívia
