Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
6 -m 2011. november 6. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A zongoraművész, aki templomot épített Kilencven éve született Cziffra György A Liszt-év során a zeneszerző tisztelői főleg a komponista személyét állították a középpontba; azokról, akik műveit mind a mai napig sikerre vitték és viszik, kevesebb szó esett. Pedig mi, magyarok büszkélkedhetünk talán a legkiválóbb Liszt-interpretátorral, Cziffra Györggyel. Két ország vallja fiának a világhírű előadót. Noha a Grove zenei lexikon magyar születésű francia zongoraművészként említi, kevés olyan tipikus magyar sors van, mint az övé. A pianista az első világégés után, 1921. november 5-én született. Édesapja cigányzenészként Franciaországban dolgozott, s a háború kezdetén toloncolták őt vissza Magyarországra. A francia polgári jólét után itthon mély nyomorba süllyedt a család. Cziffráék egy angyalföldi telepen, fabarakkban laktak, a háború utáni ínséges állapotok között a családfő zenészi állásról nem is álmodhatott, így az öttagú famüia segélyekből tengődött. A bethleni konszolidáció éveiben Jolánka - György nővére - álláshoz jutott, s hamarosan egy bérelt pianínó lett a család közösségi életének központja. A későbbi művész tehetségét édesapja hamar felismerte, s egy szerencsés véletlen folytán Dohnányi Ernő is meghallgatta a nyolcéves gyermeket. A Zeneakadémia kapui megnyíltak Cziffra előtt, a tanintézményben a kiváló Chopin-előadó, Keéri-Szántó Imre és a nagyszerű pedagógus, Tauszky Jolán nyesegették a „csodagyerek” művészetének vadhajtásait, kamarazenére Weiner Leó oktatta. Keéri-Szántó különösen nagy hatással volt az ifjúra. Mivel a kiváló pianista, Thomán István Liszt-növendék volt, a nála is tanuló Cziffra György egy életre eljegyezte magát Liszt Ferenc művészetével. Amikor más tanárhoz került, a zabolátlan ifjú elhagyta a magyar zene szentélyét. A többre hivatott tehetség életében zavaros korszak kezdődött. Cziffra belevetette magát a főváros éjszakai életébe, bárokban játszott, s egyre többször nézett a pohár fenekére. Fiatalon, tizenkilenc évesen nősült meg. Felesége, az egyiptomi származású Soleika egész életében hű társa maradt. A második világháború kitörésével a művész életében sötét korszak köszöntött be. Gyorsított kiképzés után az orosz frontra került, ahol megismerhette a nélkülözés és a lövészárkok poklát. A front összeomlása előtt a jobb sorsra érdemes baka dezertált, s szintén embertelen körülmények között partizánbúvóhelyeken, fogolytáborokban érte meg a háború végét. Egy „szerencsés" véletlen folytán elkerülte a Gulagot, helyette az újra megszervezett magyar reguláris hadseregbe sorozták be, s 1946 szeptemberében kapta meg az obsitot. * * * Különös karrier vette ekkor kezdetét. Cziffra ismét Pest éjszakai életében tűnt fel, de már mint kiforrott zenész. Kivételes tehetségét szórakozóhelyeken villogtatta, páratlan technikája és improvizációs készsége népes zenebarát tábort gyűjtött köréje. E csapat éjszakánként az Arizonába, a Savoyba, a Váci utcai Kedves presszóba és az akkori éjszakai élet más felkapott helyszíneire is követte. Noha a klasszikus zenén kívüli műfajokban való megmérettetés később javára vált, a forrongó lélek ekkor mégis megcsömörlött. Naivan, egy oldalkocsis motorkerékpáron indult el családjával a nyugati határ felé. Az utópisztikus terv nem sikerült, őt és feleségét is a börtön várta, ahonnan a durva munkától és a verésektől tönkrement kézzel és megromlott egészséggel szabadult. Más választása nem lévén újra a pesti bárokban pazarolta tudását, amíg egyszer a szintén Thomán-tanítvány, Ferenczy György - a Liszt Ferenc Zeneakadémia zongoratanára - újra tanulásra nem biztatta. Cziffra megfogadta a tanácsot, s hamarosan a magyar hangversenyélet állandó szereplőjévé lépett elő, egykori játékát hangfelvételek őrzik. 1956. október 22-ei, a forradalom kitörésének előestéjén adott zeneakadémiai koncertje - Bartók II. zongoraversenyét játszotta a művész - kirobbanó közönségsikerrel zárult, s egy téglát talán ez az est is kiütött a diktatúra falából. * * * Itt ért véget Cziffra magyarországi karrierje. A művész emigrált, életének következő négy évtizede már Franciaországban játszódik. Híres francia muzsikusok - Marcel Dupré, Arthur Honegger, Alfred Cortot - fogadták barátjukká, a tehetséges zenész előtt megnyíltak az Cl- és az Újvilág hangversenytermei. 1958-ban New Yorkban, a Carnegie Hallban adott nagy sikerű koncertsorozatot. A karmesteri pulpituson a fiatal amerikai dirigens, Thomas Schippers állt.- Cziffrát megelőzte híre, mint a legnagyobb élő Liszt-játékost harangozta be őt az amerikai média - emlékezik vissza az egyik estére Krénusz József, a Metropolitan Opera egykori nézőtéri felügyelője. - A jegyek jó előre elkeltek, szerencsés embernek mondhatom magam, hogy bejuthattam meghallgatni őt. A műsoron Liszt Esz-dúr zongoraversenye s a Magyarfantázia szerepelt. Noha zimankós novemberi este volt, a koncert után a művészbejárónál mégis százak álltak, s büszke vagyok, hogy magam is megszoríthattam e nagy művész kezét. A Magyarfantázia, amelyet Liszt a XIV. és XXI. magyar rapszódia dallamainak felhasználásával 1853-ban mutatott be Pesten, Cziffra egyik legtöbbet játszott darabja volt, s a művész világhírének megalapozásában is jelentős szerepet játszott. A Magasan repül a daru népies műdal feldolgozását Cziffra még édesapjától ismerhette, s az emigrálását követő években többek között Londonban (1957), Milánóban (1959) is sikerre vitte. Gondtalan karrierjét fia, ifjabb Cziffra György 1982-ben bekövetkezett tragikus halála árnyékolta be. A fiatalember apja tehetségét örökölte, Alfred Cortot tanítványaként tanult zongorát, majd karmesterként szerzett nevet magának. Édesapja állandó fellépő társa volt, első budapesti koncertjére is ő kísérte el. Cziffra Györgynek Magyarországon 1983- ban Ágyúk és virágok címmel megjelent önéletrajzi kötetét is a fiú gondozta. * # * Az apát mélyen megrázta gyermeke elvesztése, azután már csak szólókoncerteken szerepelt. Ám nem ásta el talentumát: zenésztársait segítve kamatoztatta, karitatív munkája, kollegialitása híres volt. A zongorista nevét viselő alapítvány 1973 óta tehetséges fiatalok felkutatását és pályájának egyengetését tűzte ki céljául. Amikor André Malraux író és politikus - az akkori kulturális miniszter - tanácsára Senlis-ban, Észak- Franciaországban Cziffra egy műemlék templom helyreállításához látott, élete új értelmet nyert. Jól látta a miniszter, az épület a francia műemlékvédelem szégyene volt. A középkori Szent Frambourg-kápolna romosán állt, az épületbe beesett az eső, és autószerelő műhelyként használták. Cziffra az első Capeting király koronázási helyét, a gallok első térítőjéről elnevezett istenházát újjáépíttette, s a zene szentélyévé, neves kiállítóhellyé varázsolta. Talán nem meglepő, de a termet Liszt Ferencről nevezte el. A gótikus épületben sétálva mindenütt magyar emlékekre lel a látogató: az egyik festett üvegablak Szent Erzsébetet ábrázolja, továbbhaladva pedig Liszt Ferenc portréját látjuk magyar zászlóval díszítve. Amíg Cziffra a világ nagy hangversenytermeiben sikert sikerre halmozott, addig itthon az akkori idők korifeusai szándékosan elhallgatták nevét. A jég a Liszt Ferenc életéről 1970-ben készített film, a Szerelmi álmok forgatásakor tört meg, mivel a zenei anyag java részét a film készítői Cziffra György felvételeiből állították össze. Ezzel kapcsolatban legendák is szárnyra keltek, a címszereplő, Sinkovits Imre elmondása szerint a művész a jogdíjáról is lemondott, „hazámnak” felkiáltással. A filmbemutató után a művész 1956 előtt készült lemezei is megjelentek a könyvesboltok kirakataiban. * * ♦ Cziffra 1973-ban látogatott először haza. Koncertjén Ravel-, Rachmaninov-művek mellett természetesen Liszt Magyarfantáziájával is elkápráztatta a publikumot. Az este a magyar zenei élet aranylapjaira is felkerült. Hazai zenei kiválóságaink véleménye viszont megoszlott az első itthoni szereplésről. A koncert után akkori szomszédommal, Lukács Pál brácsaművésszel beszélgettem az estről. Szép szavakkal méltatta a hangversenyt, de megjegyezte, hogy Bach vagy Mozart művei igencsak hiányoztak a művész repertoárjából. Jandó Jenő, a híres zongorista is sokat köszönhet a mesternek. 1972-ben a versailles-i Cziffra György-versenyen elért második helyezése is hozzájárult további karrierjéhez. Ő merőben más véleményt fogalmaz meg, így vall a nagy zongorista társról: „Cziffránál a káprázatos virtuozitás utolérhetetlen egyéniséggel társult. Fenomenálisan játszott a hangszeren, nem találkoztam azóta sem különbbel. Néha elfogta a hév, improvizációs készségét gyakran a koncerteken is csillogtatta, ilyenkor balgaság lett volna a kottával összehasonlítani az elhangzottakat. A zenészek nagy szeretettel fogadták, a zenekar soraiban még sokan voltak, akikkel az ötvenes években együtt játszott. Sokan viszont fanyalogva értékelték művészetét - a »savanyú a szőlő« mondás alapján. Nem igaz, hogy Cziffra csak a romantikus művekben alkotott maradandót, tanárának, Ferenczy Györgynek köszönhetően a klasszikus zongorairodalomban is otthon volt. Rameau vagy Couperin interpretációját hozhatom fel például.” A nagy magyar virtuóz hetvenkét évig élt, halálát 1994-ben szívinfarktus okozta. Senlis város temetőjében kriptában nyugszik szeretett feleségével s tragikusan korán elhunyt fiával. * * * A szakirodalmat olvasva megállapítható, hogy a Cziffra-legenda napjainkig él. Sokan - összevetve Liszt és a művész életének legfontosabb momentumait, dátumait - Liszt reinkarnációját látják benne. Életének ismerői viszont inkább a mélységekből kiemelkedő művészt tisztelik alakjában, aki a csillagok között sem felejtette el, honnan is származik. Mindvégig büszke volt magyarságára, számos művész honfitársának útját egyengette. Cziffra György élete Reményik Sándor Kövek zsoltára című versének sorait juttatja eszembe: „Isten, ha akarja, a köveket / Dobogtatja meg a szivek helyett. / így szólt hozzánk a templom-épitő.” A Teremtő a nagy magyar zongorista templomépítő munkáján keresztül a senlis-i kápolna köveit, művészetével pedig milliók szívét dobogtatta meg. ■ Dr. Csermák Zoltán
