Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
4 ◄( 2011. november 6. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Üj püspök a bajor egyház élén A Bajor Evangélikus Egyház zsinata által még április elején megválasztott új vezető püspök, Heinrich Bedford- Strohm ünnepélyes beiktatására október 30-án került sor a nürnbergi St. Lorenz-templomban. Az ötvenegy éves teológiai professzor megbízatása tizenkét évre szól. Az új vezető ökumenikus nyitottságát mutatja, hogy iktatása előestéjén a neuendettelsaui misszió épületében külön fogadást adott a bajor egyház huszonkét külföldi partneregyházából az ünnepre érkezett közel száz vendég tiszteletére. A középeurópai régió nevében Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az iktatás napjának Útmutató-beli igéjével köszöntötte új püspök kollégáját: „íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem” (2MÓZ 23,20) M EvÉlet-infó Metropolitaként látogatott hazánkba az egykori ösztöndíjas Ambrosius metropolita, a Finn Ortodox Egyház vezetője - nyolc paptársa kíséretében - október 25-én Gáncs Péternek, a Magyarországi Evangéliterrel. Ambrosius metropolita ma is jól beszél magyarul, és rendszeres olvasója egyházunk honlapjának, valamint az Evangélikus Életnek. kus Egyház elnök-püspökének hivatalában tett látogatást. A két egyházvezető már több mint négy évtizede személyesen ismeri egymást, hiszen finn testvérünk 1969-70-ben a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián tanult ösztöndíjasként, egy időben Gáncs Pé-A találkozón - Joób Máté evangélikus lelkész tolmácsolásával - az egyházi elöljárók áttekintették az evangélikus és az ortodox egyház jelenlegi kapcsolatát, valamint felmérték a jövőbeli párbeszéd és együttműködés lehetőségeit. ■ W. A. Harang a nyugdíjasházban ► Haranglábbal és haranggal gyarapodott a Soproni Evangélikus Nyugdíjasház. Az október 29-i hálaadó istentisztelet liturgiáját Mihácsi Lajos otthonigazgató lelkész mellett Hegedűs Attila és Volker Menke lelkészek végezték. Igehirdetéssel Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált. „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 4,7) - hangzott a prédikáció alapigéje. A harang olyan eszköz, amely hangjával üzenetet közvetít, Isten hívását adja tovább - mondta a püspök. A harangszó azonban döntési helyzetbe is hoz minket. Amikor Isten hívása megérkezik, arra választ kell adni. „Az elkészült harang legyen Isten áldott eszköze, amely hívogat, ébren tart, és figyelmeztet a végső számadásra” - hangzott el Mihácsi Lajos köszöntőjében az istentiszteletet követően. A nyugdíjasház udvarán felépült új harangláb Vajda Géza építészmérnök tervei alapján készült. Az ötvenhat kilogrammos harang Gombos Miklós harangöntő alkotása. A költségeket az otthon egyik lakójának céladományából fedezte az intézmény. ■ -1 -A Pátlcai Ervin nevét viseli a békéscsabai gimnázium tehetségpontja ► A békéscsabai evangélikus Nagytemplom a múlt szerdán zsúfolásig megtelt fiatalokkal. A nagyok lent, az apróbbak fönt a karzaton, a legtöbbnek csak a feje búbja látszott. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményen belül ugyanis az idei tanévben létrehozták a Pátkai Ervin tehetségpontot, ennek névadó ünnepségére került sor október 26-án. Az ünnepi istentiszteleten az 1985-ben elhunyt világhírű művész testvére, Pátkai Róbert, az Egyesült Angol Nyelvű Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke hirdette Isten igéjét. Mt 25,31-46 fájó-szép példázata jól illett az ünnepi délelőtthöz.- Családilag kötődöm a gimnáziumhoz - mondta a Londonban élő nyugalmazott püspök. - Édesapám után Ervin öcsémmel együtt tanulói voltunk ennek a kiváló oktatást nyújtó tanintézetnek. Hálával gondolok vissza emberséges és nagy tudású tanárainkra. Színvonal, szeretet, humor, törődés, jövőnk iránti felelősség jellemezte az iskolát. Az újonnan alakult tehetségpont a művészeti szakközépiskolába járó, valamint az alapfokú művészetoktatásban részesülő tanulók képességeinek és tehetségének kibontakoztatását, gondozását vállalja, emellett tanácsadói és hálózatépítő tevékenységet is ellát. A célok között szerepel a diákok továbbtanulásának segítése, a pályaorientáció erősítése, valamint szorosabb kapcsolatok kiépítése a felsőoktatás szereplőivel. A békéscsabai evangélikus gimnázium oktató-nevelő munkája százötvenöt évre tekint vissza, s ez idő alatt számos művész - például Schéner Mihály festőművész, Sík Ferenc rendező, Gyóni Géza költő, Dér Endre író, Dévényi János ötvösművész, Balázs Samu színész - került ki az alma materből. A párizsi Magyar Műhely alapító tagja, Pátkai Ervin szobrász is a békés-Pátkai Róbert a testvére emlékére nyílt kiállítás megnyitóján csabai oktatási intézmény diákja volt. Szellemiségét a nevét viselő tehetségponttal is igyekszik ápolni és megőrizni a gimnázium. Az ünnepségen Prisztavok Tibor szobrászművész méltatta Pátkai Ervin munkásságát. A művész 1937-ben született, az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Medgyessy Ferenc tanítványa volt. Az 1956-os forradalom leverése után Párizsban fejezte be tanulmányait. 1961-ben a II. Párizsi Biennálén nagydíjat nyert, 66-ban a fiatal szobrászok díját érdemelte ki. 1967-ben már díszkutat tervezhetett a grenoble-i téli olimpiára. 1973-ban a francia Művészeti és Irodalmi Rend tisztikeresztjével tüntették ki. A hetvenes években a francia kormány felkérésére nagyszabású városépítészeti munkákban vett részt. 1971-ben a Marne le Valée-i munkacsoport mindenese lett. Pályafutását a házában történt tragikus gázrobbanás zárta le kegyetlenül; negyvennyolc évet élt. * # # Az ünnepi alkalmon tartott előadásában Bajor Péter, a Nemzeti Tehetségpont igazgatója kiemelte, hogy az Istentől kapott adottságokra vigyázni kell. Az ünnepség keretében Kolarovszki Zoltán, a békéscsabai intézmény igazgatója mondott köszönetét mindazoknak, akik segítették az ünnepnap megszervezését és lebonyolítását. Ebéd után a vendégek a művészeti szakközépiskolát tekintették meg, ahol grafikai, festészeti, textilműves- és fotográfusoktatás folyik. A falra kitett legszebb munkákból, albumokból jól látszott: tehetséges fiatalok tanulnak az iskolában. A Szent István Egyetem pedagógusainak előadása méltó befejezése volt a tartalmas napnak. Lestyán Erzsébet a tehetségfejlesztés gondjairól és felelősségéről beszélt. Nagy Edina arra hívta föl a figyelmet, hogy fontos a tehetség korai felismerése, az azonosítás, a gondozás és a fejlesztés. Késő délután a Munkácsy Mihály Múzeumban Tehetségígéretek címmel kiállítás nyílt Pátkai Ervin tiszteletére az iskola tanulóinak munkáiból. A tárlatot Bakay Péter evangélikus lelkész nyitotta meg. ■ - Fenyvesi -Távlatot kapott élet Beszélgetés Pátkai Róbert nyugalmazott evangélikus püspökkel Pontosan érkezik a nemzetközi expressz a Keleti pályaudvarra. Elsőként száll le, két hatalmas táskával, így megyünk az emberáradatban. Az étteremben csend van, csak egy arab férfi próbálja összeterelni kergetőző gyermekeit. Békéscsabán szerettem volna beszélgetni Pátkai Róberttel, az Egyesült Angol Nyelvű Evangélikus Egyház nyugalmazott püspökével, emlékezve a tragikus sorsú, jeles szobrászra, Pátkai Ervinre, de az egész napos bensőséges ünnepségen erre nem maradt idő. Most próbáljuk pótolni, sietve, mert a nyugalmazott püspöknek minden órája be van osztva, mindenütt szeretettel várják osztálytársak, barátok, ismerősök. Elsőként az előző nap délelőttj érői kérdeztem: milyen érzés volt az ódon szépségű Nagytemplomban beszélni nyolcszáz diák előtt?- Az, hogy Magyarországra jöttem, Békéscsabára, az evangélikus gimnáziumba, hogy részt vegyek az öcsémről, Ervinről elnevezett tehetségpont névadó ünnepségén, furcsa érzés volt. Ebbe az iskolába járt az édesapám is, és a testvéremmel együtt mindketten itt érettségiztünk. A múltba visszalépni rendkívül érdekes érzés. Nagy belső öröm melegített át a templomban, ahogy láttam a sok száz fiatalt a tanárokkal és neves vendégekkel együtt. Tudtam, hogy Ervin öcsémről lesz szó, de egy igehirdetés nem személyhez szóló, hanem mindenkihez, ezért választottam ezt a témát: „Távlatot kapott élet”. Amikor az örök életről van szó, nem szabad elvonatkoztatni a mindennapi élettől. Csak akkor van értelme erről beszélni, ha egyúttal a mindennapi életet is értjük rajta. Odaát majd jó lesz, az odaát vonzásában a mindennapokat kell komolyan venni, mert nem mindegy, hogyan alakul az életünk itt a földön. A keresztyénség nem sápadt, belső energia nélküli közösség, hanem erő.- Milyen volt az ifjúságuk?- Testvérem 1955-ben érettségizett, de az én „lelkészi priuszom” miatt nem vették föl az egyetemre. Nyáron elhívtam Albertirsára, ahol segédlelkészként szolgáltam. Azt ajánlottam neki, hogy menjen el munkásnak, és később mint munkás kerüljön be az egyetemre. így is tett. Hajnali négy órakor kelt, bejárt Budapestre a vasúthoz. Aztán beiratkozott egy ottani szobrászkörbe, egy amatőr társaságba. Egy alkalommal hazajött egy darab agyaggal, és megmintázta a fejemet. Elment Medgyessy Ferenchez, a nagy szobrászhoz, bejárt hozzá, dolgozott nála; ő ajánlotta be az öcsémet a képzőművészeti gimnáziumba. Oda járt három hónapot, azután az Iparművészeti Főiskolára jelentkezett, mert oda hetven diákot vettek föl...- Ez már az 1956-os forradalom ideje.- Alig tanult valamit, kitört a forradalom. Egy diákcsoporttal kint volt Ausztriában gyógyszerért. Később, a harcok alatt a Moszkva tériek között volt, aztán Békéscsabára ment, beállt katonának, ott fogták el az oroszok. Majd elengedték a többiekkel együtt, olyan sokan voltak... Amikor kikerültem Angliába, elmentem George Bell chichesteri anglikán püspökhöz, Ordass Lajos megbecsült lelki barátjához, akinek általános tájékoztatást adtam a hazai politikai és egyházi életről. Bécsben volt egy nagyszerű evangélikus lelkész, Szépfalusi István, aki Ervinnek Rockefeller-ösztöndíjat szerzett, így került ki Párizsba, és onnantól maga intézte az életét. Kiteljesedett a tehetsége, komoly munkákat kapott, nevet szerzett magának. Amikor híres ember lett, feleségem, Zsóka azt tanácsolta, úgy mutatkozzam be: én vagyok Pátkai Ervin bátyja, akkor engem is elismernek.- Ám Magyarországon kevesen ismerik a nevét...- Pátkai Ervin az erőteljes, a lenyűgöző méretű, de ugyanakkor a könnyed formák mestere volt. „Szobrai mint megannyi ősi, természet formálta, de mégis modern vonalú katedrális - írta Czigány Lóránt Angliában élt irodalomtörténész -, merészen törnek a magasba tereken, egyetemek előtt, hegyek ölén.” Élete vége felé itthon is kiállított, régi vágya teljesült, amikor szülőföldjén is megismerték alkotásait. Hiszem, hogy a békéscsabai ünnepség új folyamatot indít el, s megérdemelten újból ráirányítja a figyelmet. ■ Fenyvesi Félix Lajos
