Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-06 / 45. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. november 6. *• 5 Kövek a Tiszán túlról, hit helyben 225 éves a nyíregyházi Nagytemplom Hetvennégy és kétszáz Tolnanémedi ünnepség ► Gyülekezeti nappal, ünnepi istentisztelettel, zenés áhítattal ünnepelt az Északi Egyházkerület legnagyobb gyülekezete a múlt hét végén, kap­csolódva a reformáció emléknapjához is. 1786. október 22-én, vagy­is kétszázhuszonöt évvel ezelőtt szentelték fel a nyíregyházi evangé­likus Nagytemplomot. Túlzás nélkül állíthatjuk, történelmi ese­mény volt ez a város életében, ugyanis nem királyi vagy más kegyúri ajándékként emeltek itt házat Isten dicsőségére, hanem a három év­tizeddel korábban idetelepült, evangélikus vallásukhoz ragaszkodó tirpákok állhatatos küzdelmének volt ez az eredménye. A templomépítő evangélikusok mint tót ajkú telepesek érkeztek Békés megyéből 1753-ban gróf Károlyi Fe­renc helyi földbirtokos hívó szavára. A török után elnéptelenedett nyírsé­gi falucskába számos gazdasági előny ígéretével toborozta a munkáskeze­ket a helyi földesúr, de a szarvasi csiz­madiával, Petrikovits Jánossal kötött egyezségnek a szabad vallásgyakor­lás is része volt, így a Szarvasról, Bé­késcsabáról, Mezőberényből, Oros­házáról és Tótkomlósról háromszáz szekérrel felkerekedett új „honfogla­lókat” papjuk, Vandlik Márton csabai lelkipásztor is követte. Egyenesen a bécsi kancelláriáról érkezett azonban a parancs már a kö­vetkező évben, hogy földig kell rom­bolni az evangélikusok deszkatemp­lomát, a prédikátort pedig a me­gyéből is száműzni... A jó Károlyi er­ről még időben üzent: a tirpákok éj­jel könnyek között saját kezűleg bon­tották le imaházukat, a harangot pedig Súlyán Ádám tanyáján, a szé­nakazalban rejtették el. Három keserves évtized követke­zett, zaklatásokkal és tiltásokkal, „ke­gyelemért esdeklő” beadványokkal, de csak Mária Terézia halála után II. Jó­zsef türelmi rendelete nyitott új lehe­tőséget. Az 1781-ben kihirdetett tör­vényhez képest Nyíregyházán csak 1784. március 25-én jutottak el az ün­nepélyes alapkőletételig, s szívósan tartja magát a nézet: a hatalmasságok azért szabták ilyen nagyra a templo­mot az engedélyben, mert azt remél­ték, így sosem lesznek képesek meg­építeni a tirpák gazdák.- Először maguk is úgy érezték, meghaladná erejüket a feladat - avat be a régmúlt eseményekbe Dem­­csákné Balczó Ildikó, a nyíregyháza­belvárosi gyülekezet és a templom történetének avatott ismerője. - Új lelkészük, Schmál Sámuel azonban képes volt lelkesíteni, megértetni, hogy nem a reális lehetőségeikkel kell számot vetni, hanem azzal az Isten­nel, akinek semmi sem lehetetlen, és aki sohasem hagyja cserben azokat, akik benne bíznak. „Megépítették a maguk piramisát” - állapította meg Margócsy József, a Nyíregyházi Főiskola nyugalmazott tanára, neves helytörténész, ismerve a körülményeket. Az erőn felüli pénzbeli felajánlások mellett a tirpák gazdák olykor hatvan szekeret is ki­állítottak, hogy Bodrogkeresztúrról követ szállítsanak a templom funda­mentumához - hajnaltól éjszakáig tartott a negyven kilométeres út, át a Tiszán, híd nélkül, a falu lakói pe­dig ébren várták a menetet, hogy se­gíthessenek a pakolásban... Az akkori műszaki-technológiai le­hetőségek ismeretében mindez bá­mulatos teljesítmény, különösen ha tudjuk, hogy akkoriban a várme­gyeházát Nagykállóban tizenöt évig építették! Az ország második legna­gyobb evangélikus temploma (a leg­nagyobb a békéscsabai Nagytemp­lom) Nyíregyházán két és fél év alatt lett kész: 1786. október 22-én szen­telték fel. Oly nagy volt a gyülekezet boldogsága és hálája, hogy a feljegy­zések szerint haza se mentek az isten­­tisztelet után, hanem együtt marad­tak, és énekszóval dicsőítették az Urat az esti áhítatig. Az akkor felszentelt templom nem így nézett ki: a torony és a jelenlegi oltár csak 1796-ban készült el, majd 1797-ben orgona is lett, s elmondha­tó, hogy minden további generáció épített, szépített rajta, hozzátett va­lamit a dicső elődök alkotásához. Mai külsejét 1883-86-ban nyerte el, az ad­dig fehér falú templombelső pedig 1910-ben lett olyan, amilyennek ma is láthatjuk. A gyülekezeti nap résztvevői szombaton a Nagytemplom - a vá­ros első műemléke - történetébe is betekintést nyertek, de hamarosan még inkább elmélyülhetnek benne az érdeklődők, ha a jubileum alkalmá­ból Kövekbe épített hitvallás címmel szerkesztett - magyar, szlovák, angol és német nyelvű - kötet megjelenik (erről a szerkesztője, Sallai Gábor másodfelügyelő tartott előadást). Bemutatkoztak ünnepi műsoruk­kal a gyülekezet fenntartásában mű­ködő oktatási intézmények, a Tranos­­cius-énekekről, a gyü­lekezet életében betöl­tött szerepükről pedig Ferenczi Ilona, az MTA Zenetudomá­nyi Intézet munka­társa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye­tem docense beszélt. A szombati nap programja az evangé­likus általános iskola dísztermében zárult. Sándor Frigyes bor­­sod-hevesi esperes záróáhítata előtt az egybegyűltek a vá­roshoz kötődő evan­gélikus lelkészeknek és a gyülekezet elöljá­róinak egyperces üzeneteit hallgat­hatták meg. A vasárnap délelőtti ünnepi isten­tiszteleten - amelyet a Magyar Te­levízió is közvetített - Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel. Kapcsolódva a gyülekezeti naphoz, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Szolgálata ingyenes étel­osztást hirdetett az ünnepi istentisz­teletet követően a Búza téri piac parkolójában. Az akció lebonyolítását segítette Nyíregyháza Megyei Jogú Város Ön­­kormányzata és a Szarvas-Ótemplo­­mi Szeretetszolgálat. A nyolcszáz adag babgulyás szétosztásában segít­séget nyújtott Kosa Tímea alpol­gármester és Fabiny Tamás püspök mellett Benczúr lászló egyházke­rületi felügyelő, Sztankó Gyöngyi esperes, a szarvas-ótemplomi gyüle­kezetből Lázár Zsolt igazgató lelkész és Klenk József felügyelő. A helyszínen gulyáságyúban meg­főzött ételt a nyíregyházi rászorulók fogyasztották el jóízűen - hajlékta­lanok, idősek, tanyákon lakók és más nehéz élethelyzetben élők. Az ünnepségsorozat vasárnap es­te ünnepi zenés áhítattal zárult: Nyír­egyháza polgármesterének, Kovács Ferencnek az ünnepi köszöntője után Kovács László Attila Kőkantáta című művét mutatta be - Fenyvesi Zsolt közreműködésével, a szerző vezény­letével - az evangélikus énekkar, a Harmónia énekkar és a Szabolcsi Filharmonikusok együttese. ■ - vési -HIRDETÉS_______________________________________________________________________________________,__:_______________________________________ Országos cigánymissziói nap Egynapos találkozóra várjuk november 12-én azokat, akik valamilyen formában érintettek a cigánymisszióban - vagy már szolgálatban állnak, vagy szolgálatra készülnek, vagy egyelőre „csak” érdeklődők. Program: 10.30-11.15 Áhítat (Györfi Mihály evangélikus lelkész) • 11.15-12.00 Előadás - Adok-kapok, avagy kapok, adok (Bakay Péter cigánymissziói referens) ♦ 12.00-12.45 Ebéd • 12.45-13.30 Előadás - A cigányság egye­düli esélye Krisztus (Tóth Zsuzsanna hittantanár) • 13.30-14.00 Bizonyságtételek a nap témájában, valamint beszámolók a missziókról ♦ 14.00-15.00 Kiscsoportos beszélgetés ♦ 15.00-15.30 Közös kiértékelés ♦ 15.30-16.00 Áhítat, áldás (Győri Gábor evangélikus esperes) Az alkalom helyszíne: Budapest VII., Rózsák tere 1. ► Templomuk különleges születés­napját ünnepelték október 30-án a tolnanémedi evangélikusok. Az eredetileg kétszáz éve épített lelki hajlék a mostani formájá­ban valójában „csak” hetven­négy éves. A gyülekezet mégis a mögöttük álló több mint két év­százados múltért adott hálát re­formáció előnapján. Az ünnepi istentiszteleten Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyház­megye esperese hirdette Isten igéjét. Egy jegyzőkönyvi bejegyzés szerint már 1786-ban létezett a helybeli lu­theránusok gyülekezete. A török ki­űzése és a kuruc-labanc háborúk után az elnéptelenedett, akkor még mocsaras vidékre Győr környékéről költöztek evangélikus, telepes csalá­zatok árán megépült új templomot - a megmaradt régi toronnyal együtt - 1937. április 11-én szentelte fel Kapi Béla püspök. Az épületet 2006-ban újították fel. A múlt vasárnap tartott ünnepi is­tentisztelet liturgiáját Óvári Péter, a gyülekezet lelkésze végezte. Szabó Vilmos Béla esperes igehirdetésének alapjául íPt 2,1-10-et választotta, néhány verssel kiegészítve az apos­toli levélnek azt az igéjét (2,5), amely a templom falán elhelyezett, az épü­let különleges történetére emlékez­tető márványtáblán olvasható. Pré­dikációjában az esperes felhívta a fi­gyelmet arra az esélyre és lehetőség­re, amelyet Istentől kaptunk éle­tünkkel, egyszersmind kérdéssel for­dult az egybegyűltekhez: vajon ők élő kövekként beépültek-e a tolnané­medi evangélikus közösségbe? Az ünnepi köszöntések sorát Óvá­ri Péter nyitotta meg. Beszéde végén dók. II. József türelmi rendeletének köszönhetően a hívek 1791. május 19- én kijelölhették a templomtelket, egyúttal elhatározták a tanítólakás felépítését is. Az utóbbi, illetve az első kápolna még abban az évben el is készült. A kápolna húsz év múlva szűknek bizonyult, ezért 1810-ben templom­építésre kértek engedélyt. Az elké­szült lelki hajlékot 1811. október 24- én szentelték fel. A sárszentlőrinci egyházközségtől való leválásra, az anyagyülekezetté való alakulásra 1828-ban kaptak engedélyt. 1935- április 6-ra virradó éjszaka a templom egyik fala bedőlt, az 1811- ben emelt épület használhatatlanná vált, le kellett bontani. A nagy áldo­a hittanos gyerekek két énekkel szol­gáltak. Nélkülük a gyülekezetnek csak kétszáz éves múltja van, de ve­lük jövője is lehet - fogalmazott a he­lyi lelkész. A köszöntések között többek kö­zött Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő is szót kért. Az alkalom megható pillanatai közé tartozott, amikor a gyülekezeti felügyelői tiszt­séget ötven évig betöltő, a nyáron el­hunyt dr. Győri József okleveles gé­pészmérnök unokája felidézte, hogy nagyapjának milyen fontos volt ez a kis közösség. Temetésének koszorú­megváltási összegét a család a tolna­némedi gyülekezetben folyó misszi­ói munkára ajánlotta fel. ■ -A -A Dzsesszistentisztelet Sokan látogattak el október 23-án este az első „dzsesszistentiszteletre” me­lyet a fasori gyülekezet hirdetett meg Jézus, jazz és a többi ráadás címmel. A Monamo (Szirtes Edina Mókus, Nagy János és Mogyoró Kornél) zenei szol­gálata, az elhangzott igék és imák is a szabadság urát, Jézust állították a kö­zéppontba. A sorozat következő alkalma december x8-án este 6 órakor lesz. ■ Dévai György felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents