Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-06 / 45. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP „Utána a betegekért, az időjárásért. Hogy segítse az embereket az ő érde­mük szerint. Szóval sok mindenért, amit a Jóisten az eszembe hoz.” „Én nem tudok a templomtól megválni” !► 11. oldal „Kulcsár prédikációinak akkori népszerűsé­gét az okozhatta, hogy példát és útmutatást adott arra, hogyan lehet a történelmi meg­próbáltatásokat túlélni.” Örömmondás a 16. században !► 14. oldal „A foglalkozásuk témáját - állatok a Bibliában - élőben is illusztrálták számukra a szervezők. Persze a cethalat és a tevét nem tudták prezentálni, de kakasban, nyúlban, ló­ban, marhában, szamárban és birkában nem volt hiány.” Templom a pajtában, bevásárlókocsi az istentiszteleten 13. oldal Pátkai Ervin tehetségpont !► 4. oldal A zongoraművész, aki templomot épített !► 6. oldal EHE-melléklet W- 7-10. oldal Flóri !► 15. oldal Varietas delectat !► 15. oldal Luther az Akadémián „Örömmel jelenti, hogy a Társaság kiadásában most hagyta el a sajtót Luther műveinek első kötete. Dörgő éljenzés fogadta a nagyhatású meg­nyitót...” - idézte az október 28-i könyvbemutatón Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója az Evangé­likus Családilap 1904. október 30-ai számának azt a cikkét, amely az el­ső hazai Luther-könyvsorozat több mint száz évvel ezelőtti nyitányáról tudósított. Ha „dörgő éljenzés” ez alkalommal nem fogadta is a - lapunkban már többször beharangozott - Luther válogatott művei 5. - Bibliafordítás, vigasztalás, imádság című kötetet, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közel százfős kistermének közönsége nagy örömmel vette kezé­be a Luther-írásokat tartalmazó, ez alkalommal tizenkét részre terve­zett sorozat első darabját. Fabiny Tamásnak, egyházunk refor­mációi emlékbizottsága elnökének köszöntő szavai után Ritoók Zsig­­mond akadémikus méltatta a frissen megjelent kiadványt (képünkön). Szer­kesztője, Csepregi Zoltán professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezető­je a könyvsorozat, illetve e kiadvány néhány műhelytitkáról - a szövegek ki­választásának szempontjairól, a továb­bi kötetek tervezett anyagáról - szólt. A program folytatásaként Fabiny püspök bemutatta a reformációi em­lékév védnöki körét. A testület tag­jai: Csermely Péter biokémikus, az MTA doktora; Halász Béla orvos, az MTA rendes tagja; Jermy Tibor agro­­zoológus, az MTA rendes tagja; Ru­dolf Keller németországi egyháztör­ténész, a Martin-Luther-Bund alel­­nöke; Kiss Jenő nyelvész, az MTA rendes tagja; Kónya Péter történész, az Eperjesi Egyetem rektorhelyette­se; Makovitzky József orvos, az MTA külső tagja; Polgár Rózsa Kossuth-dí­­jas textilművész, a Széchenyi Irodal­mi és Művészeti Akadémia tagja; Réthelyi Miklós orvos, az MTA dok­tora; Ritoók Zsigmond klasszika-filo­lógus, az MTA rendes tagja; Sólyom Jenő fizikus, az MTA rendes tagja; Su­lyok Elemér bencés szerzetes és Tom­­csányi Pál agrármérnök, az MTA rendes tagja. A könyvbemutatót zenei betétek színesítették Bozzai Balázs (hegedű), Regős Júlia (viola da gamba) és Győ­ri István (lant) előadásában. ■ BODAZS Reformációi megemlékezések Pápán ^ A reformáció által újra felfede­zett, szabadító örömhírről pré­dikált Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püs­pöke október 30-án, vasárnap délután az országos reformációi istentiszteleten, amelynek eb­ben az esztendőben a pápai re­formátus templom adott ott­hont. Az ünnepi liturgiában a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa (MEÖT) tag­egyházainak főpásztorai és lelké­szei szolgáltak. Az istentisztelet az ősi hagyo­mány szerinti bevonulással kezdő­dött: a helyi református lelkész, ifi. Márkus Mihály a menet élén a Bib­liát vitte, más szolgálattevők az úrva­csorái és a keresztelési eszközöket hozták, majd mindezeket szimboli­kusan az úrasztalára helyezték. & Folytatás a 3. oldalon Budapesten ► A Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa (MEÖT) pro­testáns tagegyházainak képvise­lői a reformáció emléknapjának estéjén a főváros VII. kerületé­ben, a Reformációi emlékpark­ban gyűltek össze az immár ha­gyományos megemlékezésre. Folytatás a 3. oldalon Tatrangon A kívül-belül megújult templom és a ravatalozókápolnaként is funkcio­náló gyülekezeti ház felszentelése nyitott újabb fejezetet múlt vasárnap a Tatrangi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség történetében. A refor­máció emléknapján teológiai konfe­renciával folytatódott barcasági ese­mény részleteit következő számunk­ban ismertetjük. ■ T. Pintér Károly felvétele Boldogság után vagy előtt? ■ Szemerei János Egy hónappal a Deák téri országos evangélizáció után az alkalom ered­ményén, utóéletén gondolkodom. Idén a szokottnál is többen jöttünk össze. Akik az évente megrendezett országos evangélizációk rendszeres résztvevői, örömmel tapasztalhat­ták, hogy a templom zsúfolásig meg­telt, még a felső karzaton is nagyon sokan voltak. Mi magyarázza a kiemelt figyel­met? A jó téma? A jobb szervezés? Eset­leg erősödött bennünk a missziói fe­lelősség? A témaválasztás kétségkívül jó volt. Mert a „Kik a boldogok?” kér­dés mindannyiunkat érint, érdekel és foglalkoztat. Megfogalmazni nehéz, hogy mihez is hasonlít ez a belső ér­zés, amely ott van hívőkben és nem hívőkben. Van, aki úgy érzi, hogy csiklandozza, más nyugtalanítónak mondaná. Akit szinte fojtogat, az az éhséghez vagy szomjúsághoz ha­sonlítja. A boldogságvágy az em­bert változtatásra, mozdulásra kész­teti. A megrögzött ateisták evolúci­ós mozgatóerőnek tartják, mi, hívők viszont bizonyosak vagyunk abban, hogy a boldogság Isten ajándéka és eszköze. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a boldogság vágyát a teremtő Is­ten plántálta belénk, hogy űzzön, hajtson a keresésére. A boldogságra minden ember vá­gyódik, de csak kevés érzi úgy, hogy meg is találta. Sok megfáradt és ki­ábrándult boldogságkereső ember­társunk úgy érzi már, hogy a boldog­ság csak üres illúzió és tűnő délibáb. Vannak, akik még nem adták fel, és keresnek tovább. Talán azért is jöt­tünk össze olyan szép számmal az ok­tóber 8-ai szombaton, mert a kere­sők táborába tartozunk. Jó helyre jöt­tünk. Az Úr házába, Jézus közelébe. Amikor Jézus a boldogokról be­szélt, mintha hosszú utakat rajzolt volna mindenkori hallgatói elé. Ez az út a szegénységtől a gazdagságig, a sí­roktól a nevetőkig, a szomorúaktól az örvendezőkig tart. Ez az út a szelíd visszafogottságtól az erős érdekérvé­nyesítő képességig ér, az igazságtalan­ságtól az igazságig. Ez az út olyan, mint az élet. Ki itt, ki ott találja raj­ta magát. Nem mindig ugyanott. Életünk során mozgunk is rajta. Az út bizonyos pontjához van kötve a boldogság? Azt kellene meg­lelnünk? Nem. Ennek az útnak bár­melyik pontján meglelhető a boldog­ság, vagy az is megeshet, hogy egyik pontján sem. Jézus nem azt mondja, hogy az lesz boldog, aki itt vagy ott van, vagy hogy innen oda halad. Jé­zus pontosan azt hangsúlyozza, hogy amit az ember szánalmasan rossz helyzetnek gondol, amikor joggal sír, elkeseredik, nyomorultnak és ki­látástalannak érzi a helyzetét, még ott is, és akkor is boldog lehet. Mert nemcsak az elkeserítő földi realitást látja, hanem valami mást is. Tudja, hogy honnan jön az erő, az esély, a re­mény és a vigasztalás!... A boldogság, amelyről Jézus be­szél, a hit dimenziójában nyílik ki. Az a különlegessége, hogy független a ...mi, hívők viszont bizonyosak vagyunk abban, hogy a boldog­ság Isten ajándéka és eszköze. vagyoni helyzettől, a társadalmi rang­tól, a családi állapottól, de nem füg­getlen hitünktől. A missziói felelősség kérdését il­letően az évenkénti országos evangé­lizáció komoly kérdéseket is felvet fe­lénk, akik szervezőként, előadóként, evangélikus egyháztagként érintettek vagyunk. Elsősorban azt a kérdést, hogy mekkora a felelősségérzet ben­nünk a környezetünk, a körülöttünk élő emberek iránt. Fontosnak tartjuk­­e, hogy a bibliai Andráshoz, a samá­­riai asszonyhoz vagy a Jézussal talál­kozó más emberekhez hasonlóan másokat is odahívjunk, ahol bennün­ket is megérintett Isten szeretetének hatalma? Szorongat-e bennünket az a belső tartozásérzés, amely Pál apostol belső motorja volt? Merthogy az evangélium, a Krisz­tusban kapott kegyelem nem magán­­tulajdon. Elnyerhető, de el nem ásha­tó. Megőrzésére a megosztás a leg­jobb esély, mert a saját kezünkben ol­vad, osztás közben viszont növekszik. Kik a boldogok? Lehetünk mi is. Lehetsz te is. Ha meglátod és megtapasztalod Krisz­tus feléd is forduló szeretetét. Igen. Nála és a vele való kapcsolatban boldogok lehetünk, boldog lehetsz. Evangélikus örömhírmegélők és örömhírkövetek. Mindegy, hogy hol vagy, milyen helyzetben. Hiszen ő mindenütt elér­hető. A Deák téren, de a kis települé­seken is, a templomokban, de az ut­cán vagy családi körben is. A boldog­ság máshol van, mint ahol a legtöbben keresik. Ebben te is útjelző lehetsz. Mert a boldogság nem bizonyos he­lyeken, nem bizonyos helyzetekben, hanem egy bizonyos személynél, Jé­zus Krisztusnál található meg. Az országos evangélizáció után egy hónappal a boldogság után vagy előtt állsz? A szerző a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, egyházunk misszióértfelelős lelkészi vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents