Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP „Utána a betegekért, az időjárásért. Hogy segítse az embereket az ő érdemük szerint. Szóval sok mindenért, amit a Jóisten az eszembe hoz.” „Én nem tudok a templomtól megválni” !► 11. oldal „Kulcsár prédikációinak akkori népszerűségét az okozhatta, hogy példát és útmutatást adott arra, hogyan lehet a történelmi megpróbáltatásokat túlélni.” Örömmondás a 16. században !► 14. oldal „A foglalkozásuk témáját - állatok a Bibliában - élőben is illusztrálták számukra a szervezők. Persze a cethalat és a tevét nem tudták prezentálni, de kakasban, nyúlban, lóban, marhában, szamárban és birkában nem volt hiány.” Templom a pajtában, bevásárlókocsi az istentiszteleten 13. oldal Pátkai Ervin tehetségpont !► 4. oldal A zongoraművész, aki templomot épített !► 6. oldal EHE-melléklet W- 7-10. oldal Flóri !► 15. oldal Varietas delectat !► 15. oldal Luther az Akadémián „Örömmel jelenti, hogy a Társaság kiadásában most hagyta el a sajtót Luther műveinek első kötete. Dörgő éljenzés fogadta a nagyhatású megnyitót...” - idézte az október 28-i könyvbemutatón Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója az Evangélikus Családilap 1904. október 30-ai számának azt a cikkét, amely az első hazai Luther-könyvsorozat több mint száz évvel ezelőtti nyitányáról tudósított. Ha „dörgő éljenzés” ez alkalommal nem fogadta is a - lapunkban már többször beharangozott - Luther válogatott művei 5. - Bibliafordítás, vigasztalás, imádság című kötetet, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közel százfős kistermének közönsége nagy örömmel vette kezébe a Luther-írásokat tartalmazó, ez alkalommal tizenkét részre tervezett sorozat első darabját. Fabiny Tamásnak, egyházunk reformációi emlékbizottsága elnökének köszöntő szavai után Ritoók Zsigmond akadémikus méltatta a frissen megjelent kiadványt (képünkön). Szerkesztője, Csepregi Zoltán professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője a könyvsorozat, illetve e kiadvány néhány műhelytitkáról - a szövegek kiválasztásának szempontjairól, a további kötetek tervezett anyagáról - szólt. A program folytatásaként Fabiny püspök bemutatta a reformációi emlékév védnöki körét. A testület tagjai: Csermely Péter biokémikus, az MTA doktora; Halász Béla orvos, az MTA rendes tagja; Jermy Tibor agrozoológus, az MTA rendes tagja; Rudolf Keller németországi egyháztörténész, a Martin-Luther-Bund alelnöke; Kiss Jenő nyelvész, az MTA rendes tagja; Kónya Péter történész, az Eperjesi Egyetem rektorhelyettese; Makovitzky József orvos, az MTA külső tagja; Polgár Rózsa Kossuth-díjas textilművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja; Réthelyi Miklós orvos, az MTA doktora; Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, az MTA rendes tagja; Sólyom Jenő fizikus, az MTA rendes tagja; Sulyok Elemér bencés szerzetes és Tomcsányi Pál agrármérnök, az MTA rendes tagja. A könyvbemutatót zenei betétek színesítették Bozzai Balázs (hegedű), Regős Júlia (viola da gamba) és Győri István (lant) előadásában. ■ BODAZS Reformációi megemlékezések Pápán ^ A reformáció által újra felfedezett, szabadító örömhírről prédikált Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke október 30-án, vasárnap délután az országos reformációi istentiszteleten, amelynek ebben az esztendőben a pápai református templom adott otthont. Az ünnepi liturgiában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak főpásztorai és lelkészei szolgáltak. Az istentisztelet az ősi hagyomány szerinti bevonulással kezdődött: a helyi református lelkész, ifi. Márkus Mihály a menet élén a Bibliát vitte, más szolgálattevők az úrvacsorái és a keresztelési eszközöket hozták, majd mindezeket szimbolikusan az úrasztalára helyezték. & Folytatás a 3. oldalon Budapesten ► A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) protestáns tagegyházainak képviselői a reformáció emléknapjának estéjén a főváros VII. kerületében, a Reformációi emlékparkban gyűltek össze az immár hagyományos megemlékezésre. Folytatás a 3. oldalon Tatrangon A kívül-belül megújult templom és a ravatalozókápolnaként is funkcionáló gyülekezeti ház felszentelése nyitott újabb fejezetet múlt vasárnap a Tatrangi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség történetében. A reformáció emléknapján teológiai konferenciával folytatódott barcasági esemény részleteit következő számunkban ismertetjük. ■ T. Pintér Károly felvétele Boldogság után vagy előtt? ■ Szemerei János Egy hónappal a Deák téri országos evangélizáció után az alkalom eredményén, utóéletén gondolkodom. Idén a szokottnál is többen jöttünk össze. Akik az évente megrendezett országos evangélizációk rendszeres résztvevői, örömmel tapasztalhatták, hogy a templom zsúfolásig megtelt, még a felső karzaton is nagyon sokan voltak. Mi magyarázza a kiemelt figyelmet? A jó téma? A jobb szervezés? Esetleg erősödött bennünk a missziói felelősség? A témaválasztás kétségkívül jó volt. Mert a „Kik a boldogok?” kérdés mindannyiunkat érint, érdekel és foglalkoztat. Megfogalmazni nehéz, hogy mihez is hasonlít ez a belső érzés, amely ott van hívőkben és nem hívőkben. Van, aki úgy érzi, hogy csiklandozza, más nyugtalanítónak mondaná. Akit szinte fojtogat, az az éhséghez vagy szomjúsághoz hasonlítja. A boldogságvágy az embert változtatásra, mozdulásra készteti. A megrögzött ateisták evolúciós mozgatóerőnek tartják, mi, hívők viszont bizonyosak vagyunk abban, hogy a boldogság Isten ajándéka és eszköze. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a boldogság vágyát a teremtő Isten plántálta belénk, hogy űzzön, hajtson a keresésére. A boldogságra minden ember vágyódik, de csak kevés érzi úgy, hogy meg is találta. Sok megfáradt és kiábrándult boldogságkereső embertársunk úgy érzi már, hogy a boldogság csak üres illúzió és tűnő délibáb. Vannak, akik még nem adták fel, és keresnek tovább. Talán azért is jöttünk össze olyan szép számmal az október 8-ai szombaton, mert a keresők táborába tartozunk. Jó helyre jöttünk. Az Úr házába, Jézus közelébe. Amikor Jézus a boldogokról beszélt, mintha hosszú utakat rajzolt volna mindenkori hallgatói elé. Ez az út a szegénységtől a gazdagságig, a síroktól a nevetőkig, a szomorúaktól az örvendezőkig tart. Ez az út a szelíd visszafogottságtól az erős érdekérvényesítő képességig ér, az igazságtalanságtól az igazságig. Ez az út olyan, mint az élet. Ki itt, ki ott találja rajta magát. Nem mindig ugyanott. Életünk során mozgunk is rajta. Az út bizonyos pontjához van kötve a boldogság? Azt kellene meglelnünk? Nem. Ennek az útnak bármelyik pontján meglelhető a boldogság, vagy az is megeshet, hogy egyik pontján sem. Jézus nem azt mondja, hogy az lesz boldog, aki itt vagy ott van, vagy hogy innen oda halad. Jézus pontosan azt hangsúlyozza, hogy amit az ember szánalmasan rossz helyzetnek gondol, amikor joggal sír, elkeseredik, nyomorultnak és kilátástalannak érzi a helyzetét, még ott is, és akkor is boldog lehet. Mert nemcsak az elkeserítő földi realitást látja, hanem valami mást is. Tudja, hogy honnan jön az erő, az esély, a remény és a vigasztalás!... A boldogság, amelyről Jézus beszél, a hit dimenziójában nyílik ki. Az a különlegessége, hogy független a ...mi, hívők viszont bizonyosak vagyunk abban, hogy a boldogság Isten ajándéka és eszköze. vagyoni helyzettől, a társadalmi rangtól, a családi állapottól, de nem független hitünktől. A missziói felelősség kérdését illetően az évenkénti országos evangélizáció komoly kérdéseket is felvet felénk, akik szervezőként, előadóként, evangélikus egyháztagként érintettek vagyunk. Elsősorban azt a kérdést, hogy mekkora a felelősségérzet bennünk a környezetünk, a körülöttünk élő emberek iránt. Fontosnak tartjuke, hogy a bibliai Andráshoz, a samáriai asszonyhoz vagy a Jézussal találkozó más emberekhez hasonlóan másokat is odahívjunk, ahol bennünket is megérintett Isten szeretetének hatalma? Szorongat-e bennünket az a belső tartozásérzés, amely Pál apostol belső motorja volt? Merthogy az evangélium, a Krisztusban kapott kegyelem nem magántulajdon. Elnyerhető, de el nem ásható. Megőrzésére a megosztás a legjobb esély, mert a saját kezünkben olvad, osztás közben viszont növekszik. Kik a boldogok? Lehetünk mi is. Lehetsz te is. Ha meglátod és megtapasztalod Krisztus feléd is forduló szeretetét. Igen. Nála és a vele való kapcsolatban boldogok lehetünk, boldog lehetsz. Evangélikus örömhírmegélők és örömhírkövetek. Mindegy, hogy hol vagy, milyen helyzetben. Hiszen ő mindenütt elérhető. A Deák téren, de a kis településeken is, a templomokban, de az utcán vagy családi körben is. A boldogság máshol van, mint ahol a legtöbben keresik. Ebben te is útjelző lehetsz. Mert a boldogság nem bizonyos helyeken, nem bizonyos helyzetekben, hanem egy bizonyos személynél, Jézus Krisztusnál található meg. Az országos evangélizáció után egy hónappal a boldogság után vagy előtt állsz? A szerző a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, egyházunk misszióértfelelős lelkészi vezetője
