Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-30 / 44. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. október 30. ► 11 Újabb felismerések a halálközeli élményekről Exit Gondolatok halottak napja előestéjén ► Az úgynevezett halálközeli élmények oka nem lehet az agyi oxigénhiány, mert a tudat működése nem követi az agyműködést; és mert nemritkán a haldokló mellett tartózkodó egészséges hozzátartozók is tapasztalnak ilyen élményeket. A halál közelébe került emberek tízhúsz százaléka számol be halálközeli élményekről. Sokan nagy nyugalmat, békességet éreznek, néhány pillanat alatt filmszerűen lepereg előttük az életük, látják tetteik másokra gyakorolt hatását, kilépnek a testükből, korábban elhunyt személyekkel vagy angyalokkal találkoznak. A különös jelenséggel immár harminc éve foglalkozik az IANDS (International Association for Near- Death Studies) elnevezésű, a halálközeli élményeket kutató nemzetközi szervezet, melynek szeptember elején tartott konferenciáján a téma szakértői szólaltak meg. Bruce Greyson, a Virginiai Egyetem orvos tanszékvezetője előadásában elmondta: „A halálközeli élmény során legtöbb esetben jobb a tudati működés, mint normál ébrenlét idején. Gyorsabb, tisztább, logikusabb a gondolkodás, világosabb a gondolatmenet, elevenebb az érzékelés és a memória. Ha valakit a tizenöt évvel ezelőtti halálközeli élményéről kérdezünk, úgy beszél róla, mintha tegnap történt volna. Ha más eseményekről kérdezzük ugyanabból az időszakból, legfeljebb homályos emlékeket tud felidézni.” Greyson szerint az élmények maradandósága a halálközeli élmények hitelességét igazolja: a közelmúltban végzett vizsgálata során egykori betegek szinte ugyanúgy számoltak be az élményeikről, mint húsz évvel ezelőtt. Greyson rámutatott: a halálközeli élmények arra utalnak, hogy a tudati működés független az agyműködéstől, mert míg a halálközeli állapotban az agyműködés romlik, addig a halálközeli élményekről beszámoló személyeknél a tudati működés nem gyengül. „Ha meggondoljuk, hogy ezek az intenzívebb gondolkodási folyamattal járó élmények olyankor történnek, amikor az agy rosszul vagy egyáltalán nem működik - szívmegállás vagy mély anesztézia közben, amikor a tudomány szerint meg kellene szűnnie a gondolkodási képességnek, az érzékelésnek és az emlékezésnek -, akkor világossá válik, hogy ezt a jelenséget az agy fiziológiája alapján nem lehet megmagyarázni.” A konferencia másik előadója, Eben Alexander idegsebész 2008- ban bakteriális eredetű, súlyos agyhártyagyulladást kapott, kómába került, hat napig mesterségesen lélegeztették. Visszatérése után napokig alig tudott beszélni, nem emlékezett a kóma előtti időszakra. Az agy súlyosan leromlott állapotában azonban erőteljes halálközeli élményt élt át: látás, hallás és szaglás útján egyaránt olyan elevenséggel érzékelt, amely - mint mondta - „leírhatatlanul döbbenetes” „Azt hiszem, elég jól felgyógyultam, de az agyam most meg sem közelíti azt, ahogyan akkor működött. Hogyan lehetséges, hogy egy haldokló agy sokkalta fogékonyabb, és képes azt a hatalmas mennyiségű információt kezelni és mind összerakni?” - tette fel a kérdést Alexander. A konferencián előadást tartott a halálközeli élmények kutatásának elindítója, az IANDS alapítója, Raymond Moody is. Előadásában olyan halálközeli élményekről beszélt, amelyeket nemcsak a beteg, hanem a közelében tartózkodó hozzátartozó is átélt. Elmondta: 1972-ben hallott először ilyen esetről egy orvos kollégájától, aki miközben saját édesanyját élesztette újra, hirtelen úgy érezte, kilép a testéből. Látta édesanyja lelkét és fölülről saját magát, amint az újjáélesztésért küzd. Amikor édesanyja meghalt, lelkét - anyja néhai ismerőseinek leikével együtt - egy alagúton át látta távozni. Több mint harmincévnyi kutatás után Moody úgy véli, a hozzátartozók legalább olyan gyakran részesülnek úgynevezett „megosztott” halálközeli élményben, mint maguk a betegek. Ilyenkor az illető látja, amint a haldokló lelke - olykor fénygömb, máskor a test áttetsző hasonmása formájában - távozik a fejen vagy a mellkason át. Előfordul, hogy a hozzátartozó az életre történő visszatekintésnek is részesévé válik. Moody szerint ezek az esetek is azt igazolják, hogy a tudat az agytól függetlenül létezik, hiszen a hozzátartozók agyműködése teljesen egészséges. „Az ő agyuk oxigénellátása tökéletes, mégis pontosan ugyanolyan élményekről számolnak be, mint a halál küszöbére került betegek.” Moody szerint az élmények valódiságát meggyőzően igazolja az a megosztott halálközeli élmény, amelyet egy pap és egy szerzetesnő élt át Dél-Afrikában. Egyszerre szenvedtek autóbalesetet, és mindkettejük szívműködése leállt. Az újraélesztés után mindketten beszámoltak róla, hogy elhagyták a testüket, és együtt léptek valamilyen fénybe. A dolog érdekessége, hogy elbeszélésük a legapróbb részletig mindenben megegyezett. Harmincévnyi kutatás után „most igazi, komoly lépést tettünk a halál utáni élet megértése felé” - idézi Moodyt a The Epoch Times. H Forrás: Magyar Kurír - katolikus hírportál HETI ÚTRAVALÓ „Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok!, csak téged dicsérlek)’.’ (Jer 17,14) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a „dolgozó” Istent és embert láttatják. Jézus szerint „az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom”. (Jn 5,17) Isten élő igéjével és Szentlelkével tevékenykedik bennünk és általunk. Mi is járjunk elhívásunkhoz méltóan - a munkában (is)! Azért jött Jézus, hogy beteljesítse Atyja akaratát e világban. „Mondom néktek, öröm lészen Isten angyali között egy megtérő bűnösön.” (GyLK 692) Jézus bénát gyógyított: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid. Neked mondom, keljfel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,5.11) Mert „jó az Úr, örökké tart az ő kegyelme és hűsége nemzedékről nemzedékre”. (Zsolt 100,5; LK) A mi dolgunk ez: „vessétek le a régi élet szerint való ó embert, (...) újuljatok meg telketekben és elmétekben, Öltsétek fel az új embert” (Ef 4,22-24), azaz „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust..!’ (Róm 13,14) Négyszázkilencvennégy éve ez a reformáció „egy a háromban” tanítása: egyedül Krisztus Jézus érdeméért igazulunk meg kegyelemből, hit által, a Szentírás alapján! A Szent Biblia ünnepén fedezzük fel mi is újra, hogy ez a pólya Krisztust rejti, ő az élő ige. „...más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus’.’ (íKor 3,11) Luther írja: „A fundamentum maradjon megingathatatlan! A hit engesztel ki Istennel, és igazít meg minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül. Csakis a hit nyer bűnbocsánatot és megigazulást.” Az őelőtte érvényes igazságot Isten „most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek”. Pállal és reformátorunkkal is „azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”. (Róm 3,22.28) Valljuk: „A Seregeknek Ura velünk van, Jákob Istene erős várunk.” (GyLK 707) De kik boldogok? Jézus nyolcszoros üdvígérete a követőié, mert „boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket. . .” (Mt 5,11) Meggyógyított egy leprást: „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,13) Ma is élő igéjével végzi tisztító, visszaalakító munkáját egyházának, christianusainak életében. A temetőkben halottainkra emlékezve se felejtsük el a „Vagyok” önkijelentését: „Én vagyok a feltámadás és az élet...” (mondjuk tovább „fejből”: Jn 11,25-26)! A prédikátor tanította (íMóz 3,19 és 2,7 alapján): „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta’.’ (Préd 12,7) Jézus kiküldte apostolait „szakmai gyakorlatra” az élő halottak közé; ők „elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg..!’(Mk 6,12) Az ő megváltó munkája a kereszten fejeződött be. „Ha Isten Fia vagy” - nem először hallotta e kísértő szavakat (lásd Mt 4,3.6), illetve: „szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!” (Mt 27,40.42) Pál ezt mondta egy sántának: „Állj a lábaidra egyenesen!", és üzeni nekünk is: „... térjetek meg az élő Istenhez...” (ApCsel 14,10.15) „Mi igédben élünk-halunk, / Míg hozzád mennybe juthatunk...” (EÉ 259,6) ■ Garai András Exit. Boldog ember az, akinek erről a szóról az üzletek ajtaján sokszor látott, jól ismert kiírás jut az eszébe. Vagy esetleg az, aki az Exit című ingyenes programajánló magazinra asszociál, amelyet péntekenként fiatalok tízezrei lapoznak át, hogy eldöntsék, hová is menjenek a hétvégén moziba, koncertre vagy bulizni. Bizonyára (majdnem) mindenki tudja e szó jelentését, legalábbis nagy vonalakban. Egyszóval boldog az, aki még nem ismeri e kifejezés mindent lezáró, sorsfordító jelentését... Sokáig én is abba a másik táborba tartoztam, míg aztán... Azon a reggelen, a kórházban elém tett Kati főnővér egy papírt, hogy írjam alá. A lap tetején ez az egy szó állt: „Exit” A kockás papíron a sorok összefutottak szemem előtt. Csak arra emlékszem, hogy reszkettem és sírtam, Kati főnővér átölelte a vállamat, én pedig a lap aljára odaírtam a nevemet. Fogalmam sincs, miről kellett nyilatkoznom, csak ez a négy betű villogott előttem a könnyek mögött, beégette magát a retinámba, máig látom. Addigra már tudtam mindent, amit tudnom kellett, de így leírva látni a visszafordíthatatlant - teljesen összetört. Az óta a reggel óta sokat gondolkodom, barátkozom e szóval. Igen, barátkozom. Exitus: halál; kijárás, kijárat, elhalálozás, kimúlás, elhunyás, távozás az élők sorából; kimenetel, kivezető út, kijárat, [átv.] vég. A szinonimákat egyenként, alaposan végigpróbálgatom, s végül a kijárat mellett maradok. Valójában nem is annyira tragikus, mint amennyire először mutatja magát. Hiszen a kijárat: az mindig valahonnan vezet - valahová. Ahová bejöttünk, onnan ki is megyünk, távozunk - ez logikus. S a kijáratnál valaki vár - ebben pedig istenhitem által bizonyosságom van. Ami ebből a földi testből kijárat és távozás, az a lélek számára a folytatás, és nem a megsemmisülés. Fény, szeretet, kitárt atyai kar, hazaérkezés; minden teher letételének felszabadító pillanata. Csak áld átélte, az tudja, milyen torokszorító érzés szerettünket elengedni. Főpróba nincs, élesben megy minden. Belső remegéssel, a félelem és a fájdalom felmorzsoló szorítása közepette, amikor már sírni sem tudunk. Nem is lehet túlélni másként, mint őt, az elmenőt és magunkat is ugyanabban a láthatatlan, de létező atyai kézben tudva, a találkozás bizonyosságában megbékélni. A saját halálunk, az más: „Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára belőled az az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan kétségbeesés, hol vagy te, ép önmagaddal? Test-lélek, ha annyit terhelik, elkopik, annyiszor átszenvedett előhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkant, elvesztette jelentőségét. Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsőnél, ami már nem »elő«, de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz.” (Szabó Magda: Für Elise) Exit. Nézem az embereket az utcán. Ki lehajtott fejjel lépked, ki élénken nézelődik, ki mobiltelefonján cseveg. Megyünk mindannyian a „kijárat” felé. Megpróbáltatásokkal, nehézségekkel, veszteségekkel terhelten. De mi, akik az exiten túl ránk váró világról is kaptunk isteni ígéretet: nem reménytelenül. Mert maga Isten vezet bennünket végső célunk, az örök élet felé. ■ Kőháti Dorottya
