Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-30 / 44. szám
J ’Á reformátor üzenete - hogy figyeljünk Krisztusra „S a kijáratnál valaki „Törzsünk tagja volt Saul, Izrael népének Isten közelében !► 5. oldal f - olyan sok ember életében jelentene segítséget, vár - ebben pedig első királya, és én az iránta való tiszteletből Reformációi Luther-könyvvásár !► 8-9. oldal ufimegoldást! Nagyon fontos lenne az az etikai alap, istenhitem által kaptam a Saul nevet. Büszke voltam szár-Ecclesia semper reformanda W- 4. oldal Pílépa M amelyet Krisztus tanításában találunk meg...” bizonyosságom van.” mazásomra és az egy Istenbe vetett hitre.” Lottózóban W 7. oldal t p0jSm „A molnár fia” !► 5. oldal Luther és a Szentírás kárpitba szőve 7- oldal Exit ^ 11. oldal A létszám feletti apostol !► 12. oldal Nemzetiségi oldalak 1*- 6. és 10. oldal — A felvidéki Rimaszombatban a protestáns oktatás a reformáció századától napjainkig - több kényszerű megszakítással - folyamatosnak mondható. Az 1848- 49-es szabadságharc leverése után, 1853-ban a rimaszombati református gimnázium és az osgyáni evangélikus gimnázium összeolvadásával jött létre a Rimaszombati Egyesült Protestáns Algimnázium. 1884-ben indulhatott meg a hetedik osztályban is a tanítás, aminek eredményeként főgimnáziumi címet kapott az intézmény. A 20. század elején, 1903-1904 között nyílt lehetőség az addigra szűkössé vált régi iskolaépület helyett az impozáns „palota” megépítésére. Az új gimnáziumot Tóth Béla rimaszombati építész tervezte. Az épület főhomlokzatát Kálvin János és Luther Márton domborműve - Csordás /ózse/szobrászművész alkotása - díszíti. A két reformátor portréja közé az iskola címerét helyezték el, amelyen a kézfogás a két felekezet együttműködésére utal. (A címer alatt az alapítás 1853-as dátuma olvasható.) A protestáns gimnázium ünnepélyes felavatására 1904. október 11- én a Tiszáninneni Református Egyházkerület és a Tiszai Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetőinek, Kun Bertalan (1817-1910) és Zelenka Pál (1839-1910) püspököknek a szolgálatával került sor. (Az eseményt, illetőleg az intézményt levélben köszöntötte Mikszáth Kálmán, az iskola egykori evangélikus diákja.) Napjainkban az épületben az 1999- ben alapított Tompa Mihály Református Gimnázium működik, amely a Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium szellemi örökségének továbbvivője. ■ Millisits Máté Vendégek Vesztfáliából Ötnapos látogatásra érkezett hazánkba a Vesztfáliai Protestáns Tartományi Egyház dr. Alfred Buss elnök vezette delegációja. Az uniált, azaz evangélikus és református identitását is őrző németországi protestáns egyház nyolcfős küldöttsége október 21. és 25. között nemcsak a Magyarországi Evangélikus Egyház vendégszeretetét élvezte, hanem a Magyarországi Református Egyházét is. A program során különös figyelmet kapott a cigánymisszió, a menekültmisszió, az egyházi kommunikáció, valamint az európai ügyek - a küldöttség látogatást tett a Parlamentben is. A 2,5 millió adófizető tagot számláló vesztfáliai tartományi egyház leköszönő lelkészi vezetőjének ez volt az utolsó hivatalos útja nyugdíjba vonulása előtt. Buss elnök nemzeti ünnepünkön, október 23-án, vasárnap a Deák téri evangélikus templomban szolgált igehirdetéssel, aznap ban tartott előadást Reformáció és este pedig a Német Ajkú Református szabadság címmel. Egyházközség Hold utcai templomá- M EvÉlet-infó Képünkön balról jobbra: Peterdi Dániel, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, Huszár Pálfőgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, Alfred Buss vesztfáliai egyházelnök, Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke Névadó Nyíregyházán ► Túróczy Zoltán Evangélikus Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda - ez a hivatalos neve ettől a tanévtől egyházunk nyíregyházi általános iskolájának. Az ünnepi istentiszteletet és névadó ünnepséget Túróczy Zoltán (1893-1971) október 23-i születésnapjához közel, október 21-én tartották a Nagytemplomban. Kocsisné Sárossy Emőke igazgatótól megtudtuk, hogy. a két tanítási nyelvű képzés bevezetését hosszú előkészítő munka előzte meg: a korábbi emelt szintű angoloktatás alapjaira építkezve dolgozták ki programját. A gyerekek első osztálytól nyolc órában tanulják az angolt nemcsak tanítójuktól, de anyanyelvi lektor közreműködésével is, továbbá angol lett a rajz-, a testnevelés- és a technikaórák nyelve is. Felső tagozatban a technika helyébe az informatika tantárgy lép. Az erről szóló új pedagógiai program elfogadásakor Garai András gyülekezeti presbiter, a számvevőszék elnöke kezdeményezte, hogy az iskola egyúttal vegye fel Nyíregyháza egykori szeretett püspökének nevét. Túróczy Zoltán 1939-től 1945. májusi letartóztatásáig volt a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspöke, börtönből való szabadulásáért a város minden harangja hálát zengett, ezentúl pedig méltó módon őrzi nevét az egyház intézménye. ■ VESZPRÉMI Reformáció ■ Bogárdi Szabó István Kazánt kellett javítani a gyülekezeti házban. A szakember gyorsan, egykét mozdulattal elhárította a hibát. „Mivel tartozom?” - kérdeztem. „Vatikáni valutával!” - felelt mosolyogva, majd gyorsan hozzátette: „Persze, maguk, protestánsok nem tudják, mi az." „Hogyhogy ne tudnánk?” - kérdeztem ámulattal. „Mit tudnak maguk a kegyelemről?!” - kérdezett vissza szelíd iróniával. Száz gondolat indult el bennem. Előbb Madách iróniája, aki szerint az utópiák falanszterében Luther kazánfűtő lenne. Aztán kesernyés érzet tolult fel bennem az ökumenéről: lám, ez a buzgó római katolikus milyen egyszerűen megleckéztet vallásismeretből, tudatlan szektavezérnek néz. Leginkább azonban az ötlött fel bennem a „vatikáni valutáról” (Isten fizesse meg!), hogy hiszen éppen ekörül forgott minden a reformáció évszázadában! S az volt a reformáció, hogy ez lett a döntő kérdés! Hogy ugyanis ki fizet meg? Nem az elvégzett munkáért, hanem azért, amit minden vallás tengelyében megtalálunk: a létrontásért, az Isten elleni lázadásért, a bűnért - ki fizet meg? Van-e ára, hogy Istenhez visszakerüljünk, vele megbéküljünk, benne boldog életcélt kapjunk? Szeretjük a szót: reformáció. Szinte mindent bele tudunk gondolni, és válogatás nélkül mindenre alkalmazzuk is. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ennél erősebb szavakat használtak Lutherék. Megtisztításról beszéltek, mert a keresztyén vallás hordozója, maga az egyház lett akadállyá az Istenhez vezető úton, s amit a kegyesség története, a szentek és igazak évezredes Krisztus-követése felhalmozott, az mind eltorzult, hamis hivatkozássá vált, és inkább elzárta, mintsem megnyitotta a kegyelem forrását. A kor legjobbjai riadtan látták, hogy az önüdvözítés roncsai maguk alá temetik, és már-már elérhetetlenné teszik a kegyelem valódi forrását. Megtérést és újjászületést sürgettek hát, mert magukon is felismerték, hogy a vallásos lázban égő ember (a 16. század vallásos korszak volt) ezer módon igyekszik kikerülni az egyházat, melyben csalódott, s keres egyre vadabbul alternatívákat, süllyed babonába, tévképzetekbe, önáltatásba, s vesztegeti naponként az élő hit formáló hatalmát. A reformáció következmény volt. Abból a válaszból fakadt, hogy Isten fizetett meg - létrontásért, megbékélésért; Isten alapozta meg az egyetlen reményt — kegyelmesen törlesztett helyettünk Krisztus által; az egyház nem birtokosa ennek a kegyelemnek, az egyház kóstoló, előleg, a szent életre hívottak közössége. A reformáció következmény, mert az egyház is következmény. Sola gratia (egyedül kegyelemből) - halljuk az evangéliumot; sola fide (egyedül hit által) - mondjuk rá a szív elfogadó válaszát; de azt sosem mondjuk, hogy sola ecclesiae (egyedül az egyház által)! Csak azt mondjuk: una ecclesia (egyház) - mert ragaszkodunk vallásunkhoz (Zsid 4,14), mert ragaszkodunk az Úrhoz (íKor 7,35), mert ragaszkodunk a jóhoz (Róm 12,9). Ma tehát ugyanúgy tisztítanunk kell egyházunkat, sürgetnünk kell a megtérést, és várnunk kell az újjászületés kegyelmét. Ezért nem szívesen nevezek akármit reformációnak, amihez szokás hozzáujjongani ezt a szót. Reformáció-e, ha változtatunk az egyházszervezetünkön? Jön-e zsinati hivatalból megújulás a hitben? Reformáció-e, ha mindig egyházról meg felekezeti identitásról beszélünk? Reformáció-e, ha a katolikusok megszüntetik a papi nőtlenséget, ha a lutheránusok tágkeblűek lesznek, s elismerik, hogy Kálvin nem holmi másodosztályú epigon, s ha a (magyar) reformátusok nem kezelik többé dohogó kistestvérként az evangélikusokat? Reformáció-e, ha egyesülünk valamilyen közpolitikái érdek mentén, vagy hagyjuk, hogy színes csokrétába fogjon minket a civil vallás? A reformátorok az evangélium (a kegyelem) mindent meghatározó valóságáért harcoltak, és boldogan vállalták ennek következményét. Az elemi erejű vita azon folyt, hogy kicsoda Isten, és milyen Isten a velünk való kapcsolatában, mit ér az, amit Isten fizetett meg Krisztusban, elégséges-e mindenre a kegyelem, s hol találhatók azok, akik élő hitben erre a kegyelemre alapozzák életüket, milyen az a közösség, melyet ők alkotnak. Ez a kérdések sorrendje. A mi korunk nem vallásos kor. Inkább ügyeskedő. A vallásos ügyeskedés, a hiedelmes zsákutcák és csalfa hitetések kora, számító kor a miénk, falanszteréra, melyben Luther kazánfűtő, Kálvin ügyvédbojtár, Sztárai Mihály hegedűhangoló, Károli Gáspár kereskedelmi fordító, mi pedig üdvrészvényesek vagyunk, istentiszteletünk vállalati állományülés a vallási wellness fellendítése jegyében. Még sincs azonban végleg elzárva előlünk a régiek csodálatos belátása. Ezért aki igazán akarja ünnepelni a reformációt, az ma sem tesz mást, mint ők: az evangéliummal kezdi, az evangéliumot ünnepli, a boldog üzenetet hirdeti: Isten megfizetett! S kérdezi hálás szívvel, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata (Róm 12,1), hogy betöltse azt? Továbbá buzgón remél Szentlélek-áradást, megtisztulást és megszületést szent életre, és várja a boldog feltámadást egy jobb világra. A szerző a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke
