Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-23 / 43. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. október 23. *• 7 „Amikor Kálvin fellépése előtt még egy jót borozhattunk.. Nemzetközi konferencia fiatal teológusoknak - másodszor „Lépjél bele a másik mokaszinjába...” Szakmai konferencia az empátiáról ► Hatalmas érdeklődés mellett zajlott októ­ber 14-16. között a fiatal kutatók és dok­­toranduszok második nemzetközi teológus­konferenciája. A Magyarországról, Felvi­dékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, illetve Angliából, Ausztriából és Kanadából Bu­dapestre érkezett - a katolikus, refor­mátus, evangélikus, baptista, unitárius felekezethez, illetve a zsidó közösséghez tartozó - doktori hallgatók négy párhuza­mos ülésen összesen hetvenegy előadást tartottak pénteken este és szombaton. A tizenhét doktori iskolából érkezett előadó­kat, valamint a vendégekkel együtt éppen százfős közönséget a Károli Gáspár Refor­mátus Egyetem (KRE) Hittudományi Ka­ra várta nyitott ajtókkal. A rendezvényt va­sárnap - Gáncs Péternek, a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház elnök-püspöké­nek szolgálatával - istentisztelet zárta a Deák téri evangélikus templomban. A tudományos tanácskozás védnöki tisztét dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora, Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár, illetve dr. Fa­­biny Tamás evangélikus püspök látta el, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanári karát dr. Szentpétery Péter habilitált egye­temi docens, tanszékvezető képviselte. A hittudományi kar dísztermében tartott szombat reggeli ünnepélyes megnyitón Szávay László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történész és az EHE evangélikus teológiai doktori hallgatója, a szervező Doktoranduszok Országos Szövetsége Teológiai Tudományos Osztályának (DOSZ TTO) új elnöke köszön­tötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a konfe­rencia megszervezésének legfőbb célja - a tudományos eredmények közös megismerésén túl - a Kárpát-medencében magyar nyelvű teo­lógiai doktori képzést nyújtó intézmények PhD-hallgatóinak, valamint a laikus, de egyház­hű tudósjelölteknek az összefogása, a közösség­teremtés volt. Hozzátette: külön örömre és re­ményre ad okot, hogy az idei legnagyobb ha­zai doktoranduszkonferencia éppen teológiai témájú. A védnökök közül Kránitz Mihály pro­fesszor mint az Ut Unum Sint Ökumenikus In­tézet elnöke arra hívta fel a hallgatóság figyel­mét, hogy bár különböző felekezeteket képvi­selve végzik tudományos tevékenységüket, Mesterük mégis egy. Dr. Szabó István református püspök igehir­detésében hangsúlyozta, hogy a teológia tudo­mányának művelése nem lehetséges az élő hit nélkül, ugyanakkor korunkban számtalan szo­morú példát látva bebizonyosodott, hogy a tu­domány önmagában nem képes boldoggá ten­ni az ember életét. „Az odafennvalókkal törőd­jetek..!’ (Kol 3,2) - buzdította a Dunamelléki Egyházkerület püspöke a hallgatóságot. Bojársz­­ky András, a DOSZ elnöke a szervezet múltjáról és az előtte álló feladatokról beszélt. A hazai tu­dományos képzés - mint mondta - számtalan problémával küzd, ezért is örömteli, hogy a doktoranduszok maguk is aktívan részt vesz­nek a tudományszervezésben. Csűrös András Jakab református teológiai PhD-hallgató, a DOSZ TTO leköszönő elnö­ke az ünnepség végén ismertette a konferen­cia menetét. Az Augustinus-szekcióban vallás­filozófiai, vallástudományi, rendszeres teoló­giai előadások hangoztak el, a szekció vezeté­sét dr. Kendeffy Gábor, a KRE Bölcsészettudo­mányi Karának tanszékvezetője látta el. A nemrégiben elhunyt nagyszerű bibliatu­dósról, Bolyki Jánosról elnevezett szekcióban az ó- és újszövetségi biblikus tudományok ku­tatói adtak számot eredményeikről dr. Zsen­­gellér József professzornak, a házigazda hittu­dományi kar dékánjának a vezetésével. A Szenczi Molnár Albert-szekcióban Kálmán Pe­regrin ferences szerzetes, művészettörténész, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár gyűj­teményvezetője várta a konferencia tagjait és vendégeit, akik az egyházművészet, könyvtár- és levéltártudomány, illetve az 1790-ig tartó egyháztörténet területéről hallgathattak elő­adásokat. A hitvalló evangélikus lelkész, Sztehlo Gá­bor nevét viselte a negyedik tanácsterem, amely a túlnyomórészt modern kori egyháztör­ténet, illetve pasztorálpszichológia, diakónia és a valláspedagógia iránt érdeklődőket fogadta. A tanácskozást itt dr. Kertész Botond egyház­történész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa vezette. Az egyenként huszonöt perces előadások számtalan érdekességet tartogattak az egymás felszólalásait nagy érdeklődéssel végighallga­tó fiatal kutatók és a vendég hallgatóság számára. A teljesség igénye nélkül: az Ami­kor még egy jót borozhattunk Kálvin fellépé­se előtt Genfben című előadásból megtudhat­tuk, milyen volt az élet a 16. század elején Svájcban, máshol pedig azt, hogy milyen összefüggésekre érdemes gondolnunk a pro­testantizmus és a Szent Korona-tan összefüg­gésében. Hallhattunk a Példabeszédek köny­vének egy értelmezésbeli kritikájáról, megis­merkedhettünk Liszt Ferenc és a ferences rend kapcsolatával. A Tanácsköztársaság és a Mes­siás címmel a proletárdiktatúra egyházi vo­natkozású abszurd intézkedéseiről tartott referátumot is nagy érdeklődés kísérte, csak­úgy, mint Szent Ágoston eredendő bűnről szó­ló tanításának elemzését. Érdekes információkkal gazdagodtunk a pasztorálpszichológia úgynevezett LRD-mód­­szerével kapcsolatban éppúgy, mint Karl Barth megbékéléstana egy recepciójának tekinteté­ben, de az érdeklődő az iszlám és az állam kap­csolatáról Franciaországban jelenleg zajló po­litikai-társadalmi viták természetébe is betekin­tést nyerhetett. Az estig kitartók Zrínyi Mik­lós bibliaolvasatáról kaptak átfogó képet, míg mások Chaim Potok író munkásságával ismer­kedhettek meg egy angol nyelvű előadás kere­tében. A szünetekben, a közös ebéd és vacsora, il­letve a szombat esti borkóstoló ideje alatt úgy tűnt, megvalósultak a konferencia céljai: az egy­mástól nagy földrajzi távolságban élő s néhány hitbeli kérdésben is különböző doktori hallga­tók között tudományos érdeklődés támadt egymás témái iránt, és számtalan új, eddig nem létező baráti-kollegiális ismeretség köttetett. Nem jelentéktelen tény, hogy a konferencia tagjai a hasonló nagyságú rendezvényekhez ké­pest igen jutányos áron tölthették el a hétvé­gét. A nagylelkű anyagi segítségért ezúton is kö­szönet illeti a Magyarországi Evangélikus Egy­házat, a Károli Gáspár Református Egyetemet és a Doktoranduszok Országos Szövetségét. Az adományoknak köszönhetően - a tervek szerint - tekintélyes terjedelmű, a konferenci­án elhangzott összes előadást tartalmazó kö­tet születik karácsonyig. Mint Szávay László elmondta, a résztvevők visszajelzései alapján immár egyértelmű köte­lesség, hogy a szervezőbizottság jövőre is, im­már harmadik alkalommal nyújtson lehetősé­get a különböző felekezetek Kárpát-medence­­szerte munkálkodó doktori hallgatóinak a ta­lálkozásra. ■ P.M. ► Napjaink egyre kínzóbb nyűge a diszhar­mónia. Fokozódó közönyünk, érzéketlen kőszívűségünk elmagányosít. Létünk össz­hang után kiált Istennel, embertársaink­kal és saját magunkkal. Lelkünk megér­tés után sóhajtozik. Erre a „sóhajtásra” vá­laszul indította el Börönte Márta, a buda­pesti Rákosszentmihály-Sashalmi Evan­gélikus Egyházközség lelkésze azt az or­szágos szakmai konferenciát, amelyre a humán oldal szakembereit hívta „szívtől szívig érő párbeszédre” Az október 13-án már másodízben megrendezett konfe­rencia - Empátiával a harmonikus vilá­gért címmel - a XVI. kerületi Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház Harmónia termében nyitogatta a jelenlé­vő pedagógusok, gyógypedagógusok, or­vosok, lelkészek, pszichológusok, szoci­ális szakemberek, rendőrök szívét. Ünnepélyes megnyitójában Kovács Péter kerü­leti polgármester, országgyűlési képviselő hitet tett amellett, hogy egyedül az empátia, a bele­­érzés képessége számolhatja fel az egoizmus em­beri közösségeket tönkretevő világjelenségét. In­dián közmondással hívta fel a nagyszámú jelen­lévő figyelmét: a másik ember megértése ott kezdődik, hogy belelépünk a mokaszinjába. Pozsonyi Mónika, a Módszertani Gyermek­­jóléti Szolgálatok Országos Egyesületének el­nökségi tagja köszöntőjében hangsúlyozta: az empatikus nevelés csodája, hogy felszínre hozza rejtett képességeinket. A konferencia fővédnökének, dr. Buda Béla pszichiáternek az Empátia - család - embe­ri fejlődés című előadása bemutatta az empá­tia gazdagító jelenlétét életünkben. Az embe­ri fejlődésen születéstől a halálig végighúzódik az empátia igénye. A beleérzés képessége bennünk él, azonban fejlesztenünk kell a kommunikáció során önvizsgálattal, megérzé­seink tudatosításával, a tolerancia gyakorlásá­val. Ez kemény lelki munka, de az empátiának humanizáló hatása van. Fontos része az elfo­gadás kultúrájának és új, gyümölcsöző mód­szer a nevelésben. Az együtt érző kommunikáció „zsiráfnyel­­vével” hangolják szeretetre óvodásaikat Pintér Krisztina és Vasvári Tünde kerületi óvónők. Előadásuk illusztrációjaként bemutattak egy do­kumentumfilmet, amelyből kiderült, hogy az alig néhány esztendős apróságok már tudják, hogy a „sakálnyelven” kommunikálók ag­resszív, a másik leikébe taposó magatartása mi­lyen fájdalmasan romboló. Ellenben a szeretet nyelve a megbeszélés-megbékülés örömteli lelkületét terjeszti a kicsinyek között. A XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Is­kola igazgatója, dr. Jeszenszkyné Gallai Gabri­ella üdvözölte a konferencia létrehívását, hiszen intézményük „rejtett tanterve” szerint az em­patikus egymásra figyelés kell, hogy meghatá­rozza az iskola légkörét. A tanulmányok elsa­játítása is sikeresebb, ha a tanárok és diákok lel­ki egészségére is gondot fordítanak. Integráltan szegregálva címmel jogszabályi eligazítást is hallhattak a résztvevők arról, hogy a mai magyar közoktatási rendszerben mi­ként igazodhatunk el, ha fogyatékkal élő vagy sajátos nevelési igényű a gyermekünk. Ammer­­néNagymihály Emília gyógypedagógiai tanár, közoktatási szakértő előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a legteljesebb társadalmi in­tegráció érdekében szükséges, hogy ezek a gyer­mekek szegregált oktatásban részesüljenek, ahol szakemberek foglalkoznak fejlesztésükkel. Sokan könnyeikkel küszködtek, amikor Mó­ricz Edit beszélt autista kislányával átélt kálvá­riájáról. Bátorító volt hallgatni, hogy anyai sze­­retetének tüze hogyan olvasztotta meg az el­utasítottság, a megvetettség, a tehetetlenség jég­hegyét a hivatalokkal vívott küzdelmében, amíg gyermeke szeretetteljes közösségbe kerül­hetett, és megkaphatta a számára megfelelő ok­tatást. Börönte Márta lelkésznő egy álmát osztot­ta meg a hallgatósággal. Ebben az álomban a földgolyó annál szebben ragyog, minél jobban szeretik egymást a lakosai. Ennek a szeretetnek a jellemzője az empátia, az ítélkezésmentes lel­kűiét, a segítő irgalom és az egység. A lelkész­nő közvetlen munkatársa, Katona Erzsébet gyógypedagógus, önismeretitréning-vezető abból a harmincórás akkreditált önismereti tré­ningprogramból mutatott be részleteket, ame­lyet Börönte Mártával rendeznek meg nagy ér­deklődés mellett évről évre. Különleges színfoltja volt az alkalomnak Lenner Nóra tréner előadása, aki a lovaglást mint mentális tréninget ajánlotta a publikum­nak. A lovak a nonverbális kommunikáció mes­terei. Rendkívül empatikus lények, csak a hi­teles viselkedésre reagálnak. A paripa nem ítél az első benyomás után, és mindig ad gondozó­jának egy újabb esélyt, ha az hibázott. Farkas Erzsébet transzperszonális terapeu­ta Gyermekeink tanítanak szeretni címmel tartott előadásában kiemelte, hogy a gyerme­ki lélek már nem is az empátiát, vagyis a bele­élést, hanem a szeretet legmagasabb fokát, a szimpátiát, azaz az együttérzést igényli és gyakorolja. A konferencia végén a résztvevők kört alkot­va, kézen fogva hallgatták meg Zsiga László színművész előadásában Ruth Bebermeyer versét: A szavak ablakok vagy falak. Elítélnek vagy felszabadítanak. Célom: úgy szólni és úgy figyelni, Ami mindenkinek a szeretetet jelenti. ■ Bakay Beatrix Dr. Buda Béla pszichiáter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents