Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-16 / 42. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. október 16. » 5 mérnök Bálint Zoltán zuhanyozóépületet is tervezett, ahol a hajléktalanok tisztálkodni és ruhát mosni tudnak. Egy kis tanteremben tábla áll, rajta angol nyelvlecke és hittanórai vázlat. A Szívtől szívig program keretében naponta mintegy ötven árva és nehéz sorsú gyermeknek adnak meleg ételt. Az önkéntesek által derűsen elkészített rizses húst és a Bea által hozott banánt — közös imádság után - szinte néma csendben fogyasztják el a fiatalok. Nem szeretném őket zavarni, de lelkészük nyilvánosan bemutat nekik, és kifejezetten kér, hogy beszélgessek velük. Egy szép arcú kislány elmondja, hogyan halt meg az édesanyja, s hogy most apjuk hátukat tartja el egyedül. Többen iskolai egyenruhájukban vannak: egész nap nem veszik le, nem lévén más öltözékük. A mintegy négyéves kisfiú türelemmel eteti járni még alig tudó kishúgát. Megtudom, hogy sokaknak ez az egyetlen étkezése azon a napon... * * * * A nairobi nyomornegyedben tett látogatás után új megvilágításba került a biblikus konferencia alapjául szolgáló János evangéliuma. 2011 Afrikájában nem lehet az ottani környezettől függetleníteni Jézusnak az ötezer ember megvendégelését követő szavait: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha’.’ (Jn 6,35) Textus és kontextus összefügg. Ezek után még érzékenyebb lettem az egyes előadók társadalmi környezetére. Ismerve például az oroszországi evangélikusok üldöztetés utáni helyzetét, a korábbiaknál többet jelentett számomra az egyik moszkvai teológus Tamás apostolt idéző kérdése: „Uram (...), honnan tudnánk akkor az utat?” (Jn 14,5) A konferencia végén - az LVSZ 2017-es előkészületei jegyében - összeállítottunk egy bibliaértelmezéssel kapcsolatos irányadó dokumentumot is. Reméljük, hogy az irat hamarosan magyarul is megjelenik. Ezen a helyen nem is fognék bele az ismertetésébe, inkább a munka folyamán bennem megfogalmazódó hármas egységet idézem fel: tanterem - szószék - konyhaasztal. Meggyőződésem ugyanis, hogy az akadémikus kutatást nem szabad öncélúan művelni, hanem annak az igehirdetés gazdagítására és a hívek épülésére kell irányulnia. Szószékre is csak úgy szabad felmenni, hogy szavaink mögött ott a bibliakutatás aranyfedezete, továbbá tekintettel vagyunk híveink hétköznapi helyzetére is. A folyamat végén, annak céljaként pedig ott vannak a híveink, akik - vízióm szerint - körbeülik otthonuk konyhaasztalát, és testi táplálékuk mellett naponta élnek az igéből is. Kontextuálisan beteljesedhet ezzel Jézus küldetése: „...én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10) ■ Fabiny Tamás professzor asszony, aki az ottani kasztrendszerben érinthetetlennek minősített dalitok között végez szolgálatot. Ugyanígy megrendítő volt a madagaszkári előadó értelmezése a betesdai beteg meggyógyításának történetével kapcsolatban, az Afrikában különösen is nagy nyomorúságot jelentő AIDS összefüggésében. A „nincs emberem..!’ (Jn 5,7) mondat döbbenetesen aktuálissá vált ezzel a háttérrel. Ugyanilyen kontextuális volt az etióp résztvevő megjegyzése: az ő egyházukban, akárcsak az ősgyülekezet idején, nagyon sok az írástudatlan. Ugyanő aztán a filozófus Gadamer nyomdokában járva keresi az aktuális emberhez vezető nyelvi utat. Indonéz kollégája őt ezzel a megjegyzéssel támogatta: „Nemcsak tanítjuk híveinket, hanem együtt is élünk velük.” azonban másnap ért, amikor az afrikai gyülekezet önkénteseként is dolgozó Bea elvitt Nairobi egyik szegénynegyedébe. Útközben szinte mindenhol a mérhetetlen nyomor jeleit láttuk, mégis barátságosan köszöntöttek minket az ott élők. Egy egyszerű kis templom mellett kicsi, de annál jelentősebb szociális intézményt működtet az ottani evangélikus egyház. Egyszerű emeletes ágyakon pihenhetnek meg azok, akik egyébként az utcán aludnának. Ottlétünk közben éppen egy nagyon rossz állapotban levő - talán a kábítószerként használt ragasztótól tönkretett - fiút hoz be két társa, és fektet le gyengéden a padlóra. A víz► Világszerte megkezdődött a visszaszámlálás 2017-re, a reformáció fél évezredes jubileumi évére. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) is számos programmal készül az évfordulóra. Üzenetértéke van annak a ténynek, hogy a több mint hetvenmillió evangélikust összefogó közösségnek az ötszázadik évforduló jegyében tartott első alkalma egy biblikus konferencia volt. Ezen keresztül is kifejezésre jut ugyanis az a tény, hogy a reformáció mindenekelőtt Isten igéjének újrafelfedezésével kezdődött. Luther Márton a Szentírás doktora volt, és lelkiszellemi átalakulását a Biblia radikális üzenetének megértése határozta meg. Maga a 95 tétel is egy újszövetségi igével, Jézus megtérésre hívó szavával kezdődik. Textus és kontextus Biblikus konferencia Nairobiban A konferencia alkalmából lehetőségem volt találkozni magyar evangélikus testvérünkkel, BálintnéKis Beával, aki évek óta férje mellett dolgozik Afrikában. Bálint Zoltán a Szomáliái szárazság elleni ENSZ-programokat koordinálja, és hivatása azokban a napokban elszólította őt Nairobiból, de felesége elbeszéléséből képet kaphattam áldozatkész tevékenységéről. (Néhány héttel ezelőtt egyházunk diakóniai szolgálatának mellékletét vehették kézbe az Evangélikus Élet olvasói, benne az Afrika szarvát sújtó szárazsággal és egyéb szociális problémákkal foglalkozó írásokkal, képekkel, valamint az anyagi támogatás kérésével. Némileg megismerve közelről is az ottani helyzetet, változatlanul kérem a gyülekezetek áldozatkészségét.) A nairobi életben tökéletesen kiigazodó Bea vasárnap elvitt az egyik helyi evangélikus gyülekezet templomába, ahol részt vehettem az angol nyelvű istentiszteleten. Jó volt látni a sok gyermeket és fiatalt. Az istentisztelet után bepillantást nyerhettem az ottani konfirmációi oktatásba, a lelkész és munkatársai elbeszéléséből pedig megismerhettem a gyülekezet mindennapjait. Néhány órával később ugyanebben a templomban szuahéli nyelven tartottak evangélikus istentiszteletet, ameKorunk egyházi megújulása is csak a Biblia üzenetének komolyanvételével következhet be. A szekularizáció, vagyis az elvilágiasodás korában minden korábbinál egyértelműbben kell keresni az ige világosságát. A glovők angol műfordításban énekelték Scholz László lelkész-költő Jézus a szőlőtő című énekét (EÉ 395), majd magyar borral vettek úrvacsorát. lyen a többségükben az alsó társadalmi réteghez tartozó nairobiak alkotják a gyülekezetét. Az igazán megrendítő élmény balizáció jegyében mindenkit egyaránt érintő társadalmi változások, valamint a hosszan elhúzódó válság közepette is a biblikus tájékozódás nyújthat csak igazi reményt. * * * A bibliakutatásban mára általánossá vált a kontextualitás szempontjainak komolyanvétele. Vagyis az a felismerés, hogy az ige nem légüres térben hangzik el, hanem a hatását felerősíti az adott közeg. Tekintettel arra, hogy a meghatározó teológiai iskolák többsége Európához és Észak- Amerikához kötődik, új felismeréseket adhat a déli félteke megismerése. Ezen belül az afrikai kontextus azért lehet eszméltető, mert az ottani társadalmi küzdelmek, továbbá a nyomor, a szárazság és az éhezés elleni harc hozzájárulhat a bibliai igék új, személyesen megszólító értelmezéséhez. E szempontok nyomán esett az LVSZ Tanulmányi és Ökumenikus Osztálya vezetőinek - és a főszervező Kenneth Mtata zimbabwei teológusnak - a választása a kenyai Nairobira a biblikus konferencia helyszíneként. A harmincöt meghívott többsége teológiai professzor és egyházvezető volt. # * $ Vizsgálódásunk középpontjában János evangéliuma állt. Természetesen hangzottak el alapos és mély teológiai előadások német, dán és amerikai professzoroktól is, ám a tanácskozás savát-borsát a kontextuális olvasatot kínáló referátumok jelentették. El lehet képzelni, hogy milyen sok új szempontot vitt bele Jézus és a samáriai asszony (Jn 4) beszélgetésének értelmezésébe az az indiai Magam azt a feladatot kaptam, hogy a konferencia vasárnapi úrvacsorái istentiszteletén hirdessem az igét. A Jn 15,1-11-ről tartott bibliatanulmányomban magam is kontextuális voltam, hiszen a magyarországi szőlőgazdálkodás némi ismeretében azt érzékeltettem, mit is jelent a metszés és a kacsolás vagy éppen az elszáradt venyige tűzre hajítása. (Őszintén szólva ezt csak úgy tehettem meg, hogy előzőleg virtuálisan részt vettem Lupták György kiskőrösi esperes-lelkész - amolyan gyorstalpaló - vincellérszemináriumán.) Az ige további kontextuális megtapasztalásának jegyében a résztve
