Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-16 / 42. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. október 16. 3 Faültetés a reformáció emlékparkjában ► Egyházunk reformációi emlékbizottságának október 4-ei ülése után a testület tagjai fát ültettek a fővárosban, a VII. kerületi Reformációi emlékparkban. A császárfa annak a hársnak a párja, amelyet idén áprilisban Wittenbergben plántáltak el. Az ünnepi istentiszteleten Aradi György fasori lelkész hirdette Isten igéjét, dr. Fabiny Tamás püspök, bizottsági elnök pedig a fa tövéhez szórta a wittenbergi hárs mellől hozott földet. Mint ismeretes, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülődve a Lutheránus Világszövetség kezdeményezésére a reformáció bölcsőjénél Luther-kert (Der Luthergarten) elnevezéssel folyamatosan bővülő, élő „emlékművet” hoztak létre. Ide, illetve a város különböző pontjaira a világ minden tájáról érkező delegációk ültetnek el egy-egy fát - 2009 és 2017 között összesen ötszázat. (A kert lelkészével készült interjúnk az Evangélikus Élet 2011. április 24-ei lapszámának 5. oldalán olvasható: http://www.evangelikuselet.huAapozgato/2011-17.) A német szervezők azt kérték a projektben részt vevő egyházak vagy egyházi szervezetek küldötteitől, hogy Wittenbergből hazatérve otthon is ültessenek el egy-egy fát; szeretnék ugyanis, ha ezáltal 2017-re egy világméretű ökumenikus hálózat jönne létre. A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága Wittenbergben ez év április 12-én ültette el - ünnepi istentisztelet keretében - a Luther-kert hatvanhatodik fáját, egy téli hársat. Hazai párját, egy császárfát az Október a reformáció hónapja című programsorozat nyitányaként október 4-én plántálták el a fasori evangélikus templom melletti parkban. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a bizottsági tagok vettek részt, míg énekkel a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énekkara szolgált Nováky Andrea tanárnő vezetésével. A faültetés előtt a grémium tagjai megtartották szokásos ülésüket, amelyen véglegesítették a Reformáció.500 rendezvényeinek védnöki listáját, és pontosították a Luther válogatott művei 5. - Bibliafordítás, vigasztalás, imádság című kötet október 28-ai bemutatójának részleteit. (A kötet szerkesztőjével, dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzorral készült interjúnk az Evangélikus Élet augusztus 7-ei lapszámának 3. oldalán olvasható: fő http://www.evangelikuselet.huAapozgato/2011-32.) Harmadik napirendi pontként pedig a jövő esztendő tematikájához - Reformáció és a nők - kapcsolódó plakáttervről döntöttek. ■ BODAZS A jubileumi Luther-sorozat első kötetének bemutatója Örömmel adjuk hírül, hogy a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója jegyében tizenkét kötetben kívánjuk megjelentetni Luther Márton válogatott műveinek magyar fordítását. Az első kötet bemutatójára Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházának kistermében kerül sor október 28-án, pénteken 11 órától. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk. A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága Jubileumot ünnepelt a lébényi gyülekezet ► Újjászervezésének kétszázhuszonötödik évfordulójáról emlékezett meg múlt vasárnap a lébényi evangélikus gyülekezet. A hálaadó istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiái szolgálatban Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese, Koháry Ferenc helyi lelkész, valamint Tubán József csornai lelkész vett részt. Eljöttek az ünnepségre Lébény németországi testvérgyülekezetének - a Nürnberg melletti Alfeldnek - a küldöttei is. Lébényben - mint sok dunántúli városban és községben a lakosok nagy része már az 1500-as évek második felére önként áttért a lutheránus hitre. (A községben élő horvátok viszont megmaradtak katolikusnak.) Akkor templomot is kaptak az evangélikusok, mégpedig a Szent Margitplébániatemplomot, amelyet aztán később - az ellenreformáció során - Zichy Pál földesúr, országbíró visszavett. Az ellenreformáció nehéz évtizedei egyébként is szétzilálták a gyülekezetei, ám a türelmi rendelet megszületését követően, 1786-ban Öttevénnyel, Magyarkimlével és Halászival összefogva újjászerveződött a lébényi evangélikusok közössége. Templomot is építettek, amelyet 1795-ben szenteltek fel. Az 1800-as években két nagy tragédia is történt a faluban. 1831-ben kolerajárvány pusztított, amely az egyháztagok egyhatodának, közel száz embernek a halálát okozta. Tíz évvel később pedig nagy tűzvész tombolt, amelyben leégett az egész falu - a katolikus és az evangélikus templommal együtt -, ám megyei összefogással sikerült újjáépíteni a lelki hajlékokat. 1895-ben, a templom építésének századik évfordulóján határoztak arról, hogy új, díszes tornyot építenek. Ebből az alkalomból az épület belseje is megújult. A gyülekezet életének kiemelkedő korszaka akkor jött el, amikor Németh Károlyt választották meg lelkészüknek. Ezt a negyvenkét éven át tartó időszakot az építkezéseken túl a lelki ébredés és megújulás jellemezte. Németh Károlyt Szabó Kálmán követte a lelkészi szolgálatban, majd 1981. május 31-én Koháry Ferencet, Bezi-Enese lelkészét választotta meg pásztorának a gyülekezet közgyűlése. A jubileumi istentiszteleten Szemerei János a meghívón szereplő igéről prédikált: „Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között!” (Zsolt 105,1) A püspök három szó köré építette fel prédikációját: örökség, lehetőség, felelősség. Az örökség megadja a lehetőséget az embernek arra, hogy szabadon bánjon a reá hagyott örökséggel. A ma élők felelőssége, hogy azt az örökséget, amelyet elődeik rájuk bíztak, megbecsüljék, megőrizzék és továbbadják - hangsúlyozta Szemerei János. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Koháry Ferenc ismertette a kétszázhuszonöt év jelentősebb eseményeit, majd - többek között - Mariann Hubbl, az alfeldi testvérgyülekezet felügyelő asszonya köszöntötte az ünneplő egyházközséget. ■ Kiss Miklós Megszépült a Borsod- Hevesi Egyházmegye legősibb temploma ► Fél évszázaddal a hatvanas évek végi felújítási munkálatok után ismét nagy fába vágták fejszéjüket az arnóti evangélikusok, amikor lelkészük, Buday Barnabás vezetésével elhatározták, hogy kívül-belül újjávarázsolják kétszázharminckét éves templomukat. Miután 2009-ben az Új Magyarország vidékfejlesztési program kulturális örökségvédelmi tengelyének pályázati kiírásán 48,1 millió forintot nyertek, további kilencmilliót pedig más forrásokból támogatásként kaptak, 2011 tavaszán megkezdődtek a munkálatok, és őszre sikerült is befejezni őket. Október 9-én a megszépült hajlék felszentelésén az egyházkerületet dr. Fabiny Tamás püspök és Benczúr László felügyelő képviselte. A püspök igehirdetésében a 90. zsoltár szavait elevenítette meg: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” A. templom az időtíenség jelképe, a mindenség lenyomata, ahol Jézus Krisztus által közöttünk van Isten. Egy éve a már amúgy is rossz álburkolatot, illetve padlófűtést alakítottak ki, gombátlanították, újravakolták, -festették a falakat, elvégezték a torony és a tető teljes körű javítását. A már életveszélyessé vált karzat fa tartóoszlopait mindenestül ki kellett cserélni, a boltíveket meg lapotban lévő templom állapotát a medréből kilépő Kis-Sajó áradata súlyosbította. Az összefogás szép példája, ahogyan akkor a nemzet - megye- és felekezeti határokat nem ismerő módon - összefogott. Isten megengedte, hogy a veszedelmes idők után Arnóton megújulhasson egy közösség, és a templom ismét álljon. „De ne csak a kőfalak álljanak, hanem álljon szívetekben is a templom. A családban is, hogy ott is Isten legyen a központ, amikor elmentek innen haza” - hangzott a püspök intő szava. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában Sándor Frigyes esperes és Buday Barnabás helyi lelkész segédkezett. Magyar népdalok könnyűzenei, keresztyén feldolgozásával a helyiekből és a Pilisről érkezőkből összeállt ének- és zenekar szolgált Buday- Malik Adrienn gyülekezeti kántor vezényletével. Miután Barcsák Pálné felügyelő megnyitotta az ünnepi közgyűlést, elsőként a gyülekezet és az építkezés története hangzott el. A18. század legelején betelepedett ősök 1779-ben építették templomukat, még a türelmi rendelet előtt, de annak megfelelően egyhajósra, torony nélkül, oldalain egy-egy ajtóval. (Az akkori artikuláris helyhez majd félszáz szórványtelepülés tartozott, ma pedig a kétezer-hatszáz lelkes település komoly hagyományokkal bíró evangélikus közössége kétszáz főből áll.) A folyamatosan végzett kisebb javítási munkák ellenére a számos viszontagságos időt megélt ház egyre rosszabbodó állapota elengedhetetlenné tette a teljes körű renoválást. Idén részlegesen kicserélték, felújították a nyílászárókat, korszerűsítették a világítást, kicserélték a padlókellett erősíteni. (A szúrágta oszlopdarabok kiállítás keretében megtekinthetők.) A templom előtti kerítés lebontásával - mondhatjuk - megszűnt minden elválasztó fal a település és a gyülekezet között - a tér ismét mindenkié. A köszöntők elhangzása előtt a jelen lévő egyházi vezetők és politikusok - Rétvári Bence államtitkár, Csöbör Katalin országgyűlési képviselő, Üveges István polgármester és Molnár Imre önkormányzati képviselő - megkoszorúzták Túróczy Pál hajdani lelkész és fia, Túróczy Zoltán hajdani lelkész és püspök emléktábláját. Az államtitkár köszöntőjében elmondta: „Az az ország, ahol sok templomban van festék- és hígítóillat, nagyon jó úton jár. Az arnóti közösség ehhez most hozzájárul, és bizonyságát teszi Isten kegyelmének.” Keresztyénség nélkül nincs európaiság, a magyar állam alapja is ezen az értéken nyugszik. A magát keresztyénnek valló embernek - beleértve a politikust is - felelőssége van családban, hivatásban és közösségben egyaránt. Meg kell őriznie és kőbe kell vésnie azokat az értékeket, amelyeket az arnóti hajlék is már kétszázharminckét éve hirdet. A polgármester - aki maga is gyakorló evangélikus, és gyerekkorától második otthonának tekinti a templomot - megköszönte gyülekezetének, hogy komolyan vette a jézusi parancsot: kért és kapott erőt és támogatást, keresett és talált megfelelő szakembereket, kopogtatott, és lehetőségek nyíltak meg előtte. Köszöntőjében féltve intette a jelenlévőket: „Ha az egyházak élni akarnak, ki kell nyitniuk kapuikat!" Zörgessünk mi is minél többször ezeken a kapukon! ■ Horváth-Hegyi Áron
