Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-09 / 41. szám

A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) égisze alatt szeptemberben négy városunkban nyitotta meg kapuit roma szakkollégium. Debrecenben a református egyház, Miskolcon a görög katolikus, Budapesten a római katolikus, Nyíregyházán pedig - ahol két helyi felsőoktatási intézmény hallgatói alkotják a különböző kulturális és szociális háttérrel rendelkező közösséget - a Magyarországi Evangélikus Egyház vállalta az intézmények működtetését, az önkormányzattal karöltve. A szakkollégiumok tanulmányi programja három modul (kulturális, közismereti és spirituális) köré szerveződik. - Isten szeme előtt !► 7. oldal

„Kérdése nem anyakönyv szerinti, hanem a ténylegesen gyakorolt vallásra vonatkozik, függetlenül a megkereszteléstől és bármilyen bejegyzéstől.”

A vallás megvallása 8. oldal

A Szentlélek személye és munkája W 8-9. oldal A 38-as számú kérdés és én !► 9. oldal Interjú Ónodi Szabolcs igazgatóval W 10. oldal A protestantizmus nehéz évtizedei 11. oldal Vörösiszap után kárenyhítve ^ 13. oldal „Ekések” csendesnapja !► 14■ oldal

SEMPER REFORMANDA

I

k

„Isten erejét és vigasztalását nem nyeri meg senki, aki szíve egész mélyéből nem kéri azt. De senki sem kéri teljességgel, aki teljességgel meg nem ijedt és el nem hagyatott. Mert nem tudja, hogy mi hiányzik neki, és biztonságban áll azalatt másfajta erőben és vigasztalásban. Vagy a magáéban, vagy más teremtésekében. Azért, hogy a maga erejét és a maga vigasztalását közölhesse velünk, elvon az Isten minden egyéb vigasztalást, és ugyancsak megszomorítja a lelket, hogy kiáltozzék és epekedjék az ő vigasztalása után. így az Istennek minden büntetése igen kegyesen üdvözítő és vigasztalásra rendeltetett, noha a balgák e rendelést - renyhe és Istenben kételkedő szívükkel - megakadályozzák, elfordítják. Nem tudván, hogy Isten a jóságát és a barátságát harag és büntetés alatt rejtette el és adja.”

M Luther Márton: Bűnbánati zsoltárok. A hatodik zsoltár (Schulek Tibor fordítása)

Alberti ünnep a múlt és a jövő határán

► „Aki nem ismeri a múltját, nem érdemli meg a jövőjét” - zárta le az ismert gondolattal az Albertin közel egy hónapon át tartott ünnepi rendezvénysorozatot Farkas László, az evangélikus gyülekezet felügyelője. Hogy a településnek van jövője - mert ismeri és tiszteli a múltját arra bizonyságul szolgált a török hódoltság után elnéptelenedett vidék szlováksággal való újratelepítésének, illetőleg a falu alapításának háromszázadik évfordulója alkalmából szervezett, nagyszabású és magas színvonalú rendezvénysorozat, amelynek lezárására is hálaadó istentisztelet keretében került sor múlt vasárnap.

Az evangélikus templom október 2-án ismét zsúfolásig megtelt az ünneplő gyülekezet tagjaival, a testvértelepülések és testvéregyházak képviselőivel, meghívott és érdeklődő vendégekkel. Az egybegyűlteket Túri Krisztina lelkész köszöntötte, felidézve a háromhetes programsorozat eseményeit. Hangot adott annak a reménységének, hogy az alberti lakosok, az evangélikus hívek nemcsak résztvevői, hanem részesei is voltak az ünnep felemelő pillanatainak, s hogy a háromszáz éves jubileum ismét közösségé formálta az itt élőket.

Az istentisztelet liturgiája is az ősöktől hagyományozott, úgynevezett „térdeplő énekkel" indult, évszázados forma szerint, énekelt imaként kérve áldást a gyülekezet Isten színe előtti ünneplésére. A dallam úgy szólt, mint régen, a szöveg azonban már magyarul hangzott, mutatva a háromszor száz év alatt történt - a kívülálló számára is szomorú - változást, a szlovák nyelvnek a használatból való kikopását.

1^ Folytatás a 3. oldalon

„Itt vagyok, engem küldj! - ...hogy semmi ne menjen kárba...”

Debrecenben nyílt meg a reformáció havi rendezvénysorozat

► Felemelő ünnepélyességgel vette kezdetét a hónap első napján az Október a reformáció hónapja rendezvénysorozat a debreceni baptista imaházban. (A sorozat regisztrált programjait lapunk múlt heti számában közöltük.) A több száz fős ökumenikus gyülekezet előtt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) protestáns tagegyházainak képviselői szolgáltak.

Szuhánszky Gábor a metodista egyház nevében mondott köszöntőt, Bölcskei Gusztáv református püspöknek, a zsinat lelkészi elnökének köszöntését Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője tolmácsolta, majd ugyanő a rendezvénysorozat ézsaiási igéje alapján - „Itt vagyok, engem küldj!” - hirdette Isten üzenetét.

Derencsényi István rámutatott Urunk semmihez nem hasonlítható szentségére, dicsőségére, amelynek mélységét és magasságát a mennyben az angyalok és a szeráfok tudják érzékeltetni, e földi világban pedig a zeneirodalom legragyogóbb gyöngyszemei juttatják el a szívünkig. E megállapítást meggyőzően, a legmagasabb színvonalon, odaadással és hitelességgel szemléltették a Händel, Tillai Aurél, Pető István, A. Vivaldi és Beharka Pál Istent dicsőítő dallamait megszólaltató kiváló zenészek és énekesek, Berkesi Sándor és Oláh Gábor karnagyok vezényletével.

It- Folytatás az 5. oldalon

Felelősség

Szabó B. András

Sikerült a fotó, pedig biztos nem volt egyszerű. A képen mosolyognak, és úgy fognak kezet, hogy kézszorításukból magabiztosság árad. Összefonódik a két tenyér, és szembenéznek a kamerával. Pár pillanattal korábban és később az arcokon az elrejthetetlen idegesség apró rezdülései, a hosszú ideje feszülő idegek pattogása, koncentráció és bizonytalanság. Ha valami nem úgy történik, földcsuszamlás... A felelősség ott van a vállukon.

A képen Európa betegének, Görögországnak a miniszterelnöke és a kontinens nagyasszonya, a német kancellár. Tegnapelőtt még a pápával beszélt a pénzügyi válságról, holnap nagyon fontos szavazás dönt politikája támogatásáról. A kiélezett helyzetben nemcsak minden szónak van jelentősége, de minden arcrezdülésnek is. Tényleg hiszi azt, amit mond?

Szintén ezekben a napokban a kitűnő riporter nagyszerű televíziós interjút készít Angela Merkellel. A beszélgetésben a kancellár elődjét hozza fel, aki belebukott az utólag mindenki által elismerten szükséges és eredményes megszorító csomagba, majd ezt kérdezi a kancellártól: ha Európa közös pénzének a megmentése a tét, mit választ: a hatalom megtartását vagy a helyes, de politikai bukást jelentő népszerűtlen döntést? A politikus felelőssége, hogy mit választ. A feleletet fizikusi pontossággal adja meg a kancellár, egyensúlyozva a kérdés borotvaélén.

A következő kérdés arra vonatkozik, mit jelent számára a hit. A válaszban nem politikusi hitvallást hallhattunk arról, hogy végső soron rend van a világban. Közismert tény, hogy a kancellár lelkészgyermekként (az egyik legszebb gyerekszoba!) nőtt fel az egykori Német Demokratikus Köztársaságban. Otthonáról is nyilatkozik. Van mire építenie.

Finoman megemlíti a riporter, Günther Jauch a kancellár asszony három hete elhunyt édesapját. Kis képbejátszás a Reichstag karzatán a kancellári eskütételt figyelő idős szülői párról. Ki is ez a szikár férfi a karzati páholyban? Németország első női kancellárjának lelkész édesapja, Horst Kasner. 1954-ben különleges döntést hozott, amely egész életét és a családjáét is meghatározta. Szembement a fő iránnyal. Hallgatva a keletnémet evangélikus egyház hívására, ahol nagyon nagy volt a lelkészhiány, nyugatról, Hamburgból keletre ment egy kisvárosba első lelkészi helyét elfoglalni. 1954-et írunk, az útlevelét kiállító hivatalnok szerint ezt az irányt csak két csoport választja: a kommunisták és az őrültek. A lelkész visszakérdez: „Én melyik vagyok?” „Magára egy harmadik kategóriát kell kitalálni...”

Felelősség és elvek komoly döntéshelyzetekben, ahol minden idegszálra szükség van. Bizalmat mutatni az idegek harcában. A végső rend részének tudva magunkat alapvetően más a hozzáállás. A végső rend bármikor felülírhatja a világ uralkodó rendjét, ha kell. Isten képmása az ember, innen ered felelőssége. A fa már az édenben is jelen van. Ott állunk alatta nap mint nap a saját élethelyzeteinkben.

Komplex korunk uralkodója a pénz. A pénzen most több áll, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Bizalom dönti el, hogy végül is elfogadjuk-e a papírdarabot mint munkánk bérét, jövőnk biztosítékát, terveink megvalósító eszközét, magunkra pakolt adósságot. Sokszoros bizalmi válságban vagyunk, amelyben a hatalommal felruházott vezetők szeméből próbál olvasni a polgár, és a korábbi könnyű mozdulatok ólomteherré válhatnak rövid idő alatt. A felelősség mindenki vállát nyomja.

A kérdés adott: hatalma megtartása és a helyesnek tartott döntés közül melyik az első? Bármilyen felelősségi szituációban a reflektorfényben maradni elég-e? A közélet valóságshow-jában nem kiszavazódni egyenlő-e a győzelemmel? A képen szerepelni mindenáron vagy a feladatot megoldani? Hatalmi logikával folyton legyőzni és kiszorítani valakiket vagy generációkon át építeni? A felelősség borotvaéles kérdései.

Az ember elvehetetlen tulajdonsága a felelősség. Egyéné és közösségé egyaránt. Ha aláír, szól, szavaz, dönt, hallgat, megy, marad - mindennek következményei vannak. A végső rend megítéli, a következményei ráomlanak, ha rosszul lépett, és fénylenek, ha jól döntött. A felelősséget elvenni, letagadni, áthárítani és relativizálni bűn. Itt kell állnunk, mást nem tehetünk...

A görög kérdés gazdaságilag így hangzik: van-e szabályozott, kontrollált csőd? Van-e metódus a visszafejtésre, a felelőtlenség megszüntetésére? Évtizedes anomáliák terhét hordozta egy társadalom, de ez a végtelenségig nem fokozható. Vissza kell lépnie, és le kell vonnia a következtetéseket. Aki azt állítja, hogy mindig lehetséges a győzelem, és még a felelősség is áthárítható másokra, az hazudik.

Gazdasági véleményformálók szerint Európa eladósodott országai elveszített évtized elé néznek. Fel tudunk-e készülni egy ilyen évtizedre, és tudunk-e lelki erőt meríteni a felelős társadalmi létezéshez, vagy álomba ringatjuk magunkat a következő tíz évre?

Aki magát a végső rend részének tekinti, annak van tartaléka. Nem kell minden pillanatban elkeserednie és irányt vesztve bolyongania.

A szerző evangélikus lelkész