Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-02 / 40. szám
12 •« 2011. október 2. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA ...és a földön ékesség Rugónyikorgástól a harmóniáig Beszélgetés két ifjú muzsikussal Egyházi esztendőnkben még nem érkeztünk el a reformáció ünnepéig vagy az adventi várakozás időszakáig, amely egy valamirevaló teológus kezét vezeti, ha nincs megkötve a témát tekintve. Ezért - mivel a Palackposta rovat hatodéves teológushallgatók által írt sorozatát nekem van szerencsém megnyitni - azt a gondolatomat szeretném megosztani veletek, amellyel az én gyakorlati évem kezdődött. A fővárosban fölnőtt ember számára nyilván markáns változást jelent, ha a hatodéves szolgálat tíz hónapját faluhelyen tölti el. Ez rögtön előhívta egy régi megfigyelésemet, amely egy ugyancsak régi közhellyel kapcsolatos. Azzal, hogy a rohanó nagyvárosi életmód depresszióra hajlamossá és a másikra oda nem figyelővé teszi az embert, szemben a falusiak nyugodtabb, egymásnak többnyire mosolyogva köszönő, kevéssé életidegen habitusával. Ez a közhely szerintem még akkor sem alaptalan, ha egyébként valóban az elmosódó határok korát éljük, és már a nagyvárosokon kívül sem olyan nyugodt az élet, mint volt. Emellett azt sem nehéz észrevenni, hogy amíg egy faluban jobbára még mindig a templom tornyára tekintünk föl, ha a legmagasabb épületet keresi a szemünk, addig a legtöbb városi templomtorony magassága a szerényebb plázákét és centerekét sem haladja meg. Eszembe jut a bibliai történet, ahogyan a pusztai menetelést vezető Mózes rézkígyót tűz egy póznára, és a megkeseredett lelkű, hitében megingó nép azon tagjai, akik fölnéznek rá, meggyógyulnak, életben maradnak. A jól ismert értelmezés szerint nem az eszköztől van a gyógyulás, hanem attól, aki adta. Akire a fölfelé tekintő valójában néz. A kereszt Krisztusának analógiája ez. így már egy percig sem csodálom, hogy idegesebb és idegenebb a városi ember. Szeme hiába keresi Istent, csak beton- és üvegmonstrumok néznek vissza rá, rohamléptű magányának részvétlen tanúi. Ezért minden reggel, amikor megérkezem Hévízgyörkre, a távolsági buszról leszállva rögtön a templom tornyát pásztázom, és megnyugtat, hogy azonnal látom. Tisztában vagyok vele, hogy talán kissé elnagyolt a gondolatmenet, nekem mégis jólesik. A világ pillanatnyi, aggasztó helyzete ellenére Magyarország legalább ebből a szempontból jobban áll sok más országnál: hazánk legmagasabb épülete, az esztergomi bazilika, ha nem is evangélikus, de mégiscsak keresztény templom. A kriptáktól a kereszt tetejéig pontosan száz méter. Szép keretbe foglalja az élet, a halál és a föltámadás összefüggését. Erre gondolva már nem is az a fontos, hogy fiatal vagyok-e vagy idős, hogy az ország mely pontján élek; faluhelyen, esetleg városban. Sokkal fontosabb, hogy számomra a templomtorony és rajta a kereszt megnyugtató ékesség a földön, bármilyen csillogó épületek vegyék is körül, bármekkora vasbeton monstrumok nőttek köré. Ezért lelki szememnek sem kell száz „lelki méternél” magasabbra néznie, mégis a legfontosabbat láthatja: az Üdvözítő keresztjét. ■ Liszka Viktor Gábor Névjegy: Liszka Viktor Gábor Harmincéves teológus vagyok. Feleségemmel, Laborczi Dórival Budapesten élünk, innen járok Hévízgyörkre, ahol az idei tanévben kezdtem meg a gyakorlati hatodévet. A budavári gyülekezet volt keresztelésem, konfirmációm és esküvőnk színhelye, valamint egyházi kötődésem, evangélikus identitásom megalapozója és formálója. A hittudományi egyetemen töltött éveim alatt különösen az egyháztörténeti és rendszeres teológiai stúdiumok foglalkoztattak, mint például az ökoteológia vagy a bioetika. Utóbbiakra a lelkészi hivatás mellett is szeretnék majd időt szánni, ugyanis nagyon fontosnak gondolom, hogy evangélikus hagyományaink gyülekezeti életben való ápolása mellett a 21. század legfontosabb kérdéseire is keressünk válaszokat. OSZTOZÓ Imádkozz, adj hálát, cselekedj! Imádkoztál már egy egész éjszakán keresztül? Próbáld ki! Az október 7-éről 8-ára virradóra tartandó Kárpát-medencei ifjúsági imaéjjel református szervezői bíznak a közös imádság erejében, ezért arra bátorítanak mindenkit, hogy csatlakozzon hozzájuk. Kereshetsz egy már meglévő közösséget, de szervezhetsz is saját gyülekezetedből, osztályodból külön imacsoportot. A Magyarországi Református Egyház honlapján (www.imaejjel.reformatus.hu) segédanyagokat is találtok: letölthető az éjszaka ajánlott menetrendje és sok-sok liturgikus szöveg is, amellyel gazdagíthatjátok ezt a különleges együttlétet. Ősszel nemcsak a suli indul újra, hanem a Tamás-misék sorozata is. A finn evangélikusok öüetéből már-már mozgalommá nőtt istentiszteleti sorozat az új tanévben a Lágymányosi Ökumenikus Központban indul október 9-én este 6 órától. Az alkalom témája az aratás, a bőség és a hálaadás lesz. Ahogy a szervezők invitálnak: „Az istentisztelet szeretné ráirányítani a figyelmet arra, hogy amim van, az bőven több, mint amit addig gondoltam, amit addig láttam. Egy új perspektívát kínál, amiben megláthatom, hogy bőségben vagyok. Egy olyan perspektívát, amiben körbenézek, és észreveszem, hogy csordultig van az életem. Amiben az Isten iránti hálaadás tölt el, amikor megdöbbenve, elképedve tapasztalom, hogy még ezt is nekem adta Isten. Meg azt is. Sőt még ezt is. Meg azt. Meg ezt...” Ez a hetvenkét óra sokkal több, mint három egyszerű nap! Nemzetközi példák alapján Magyarországon 2006 óta rendezik meg a 72 óra kompromisszumok nélkül című programsorozatot. A felekezeteken átívelő kezdeményezés lényege, hogy minél többen minél több helyen tegyenek valamit a környezetükért és a környezetükben élőkért. A részt vevő fiatalok szociális, ökológiai és fejlesztő projektekben vehetnek részt önkéntes munkájukkal. Tavaly összesen négyezer-ötszázán kapcsolódtak be a rendezvénybe: közel száz településen, kétszázötvenkilenc programban, megközelítőleg harmincötezer munkaórát felajánlva dolgoztak másokért. Október 13-a és 16-a között te is csatlakozhatsz barátaiddal, osztályoddal vagy ifis csoportoddal az önkéntesek csapatához. Keressetek már megtervezett feladatokat, vagy nézzetek körül a falutokban, városotokban, és hozzatok létre saját projektet! Az akció hivatalos megnyitója 13-án este a budapesti Szent István-bazilika előtt lesz, ahol Bolyki Balázs fog az önkéntesekkel visszaszámolni. Az Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány honlapján további információkat találhatsz a kompromisszummentes hetvenkét óráról, és saját programodat is regisztrálhatod: www.oki-iroda.hu/72h. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit ► „Isten igéje mellett a zene érdemli meg a legmagasabb dicséretet. (...) Mert akár a szomorút akarod vigasztalni, a boldogot megijeszteni, a kétségbeesőt bátorítani, a gőgöst megalázni, a szenvedélyest lehűteni vagy a gyűlölettel eltelteket lecsillapítani (...), található-e ehhez hatékonyabb eszköz, mint a zene?” - írta egy helyütt Luther. A zene világnapja (október 1.) alkalmából ezúttal olyan fiatalokkal beszélgetünk, akik elsősorban a saját hangjukkal - ahogy Kodály mondta: „a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszerrel” - zenélnek. Következzék Brebovszky Klára (24) és Bánki András (32) „duettje” Klára és András életében is gyermekkoruk óta fontos szerepet tölt be a muzsika.- Általános iskolai tanítónőm fedezte fel, hogy milyen tisztán énekelek. Ez azért volt meghatározó a számomra, mivel akkoriban semmi másban nem jeleskedtem. Ezek után mindig engem nevezett be az osztályból az iskolai és a megyei énekversenyekre. Élveztem a szerepléseket, és természetesnek vettem, hogy mindegyik megmérettetést megnyertem - idézi fel a kezdeteket Klára, aki az éneklés mellett hegedülni, majd zongorázni is tanult. Érettségi után felvételt nyert a Zeneakadémia tanári képzésére, ahol szolfézs-zeneelmélet tanárként, karvezetőként végzett. Jelenleg egy budapesti zeneiskolában tanít, emellett a Zeneakadémia utolsó éves kóruskarnagy-művész szakos hallgatója. András először két-háromévesen, egy fotelon hintázva, a rugók nyikorgásából próbált valamiféle zenét „komponálni”.- A szüleim sajnos nem járattak zeneiskolába. Tizenhárom évesen kezdtem el autodidakta módon gitározni tanulni; néhányszor az akkori keszőhidegkúti evangélikus gitártáborokba is eljutottam - meséli a közgazdász végzettségű fiatalember, aki a pécsi Polgármesteri Hivatal munkatársaként óvodák, oktatási és kulturális intézmények költségvetésével, finanszírozásával, pénzügyi felügyeletével foglalkozik. - A zene ugyanúgy hozzátartozik a mindennapjaimhoz, mint az étkezés, az alvás vagy a mozgás. Nagyon szeretek énekelni; sokszor a beszéd helyett is szívesebben használnám ezt a nyelvet. Dalokat is írogatok. Jó érzés, hogy amikor elfogynak a szavak, a bennem lévő érzéseket ily módon is kifejezhetem. Klára szabad idejének jelentős részét két énekkar között osztja meg: a református Soli Deo Gloria kisegítő karnagyaként és a 2009 tavaszán általa alapított Boyzless Voice női kamaraegyüttes vezetőjeként végez szolgálatot. Utóbbi énekegyüttes egyházi és világi kamaraműveket, népdalfeldolgozásokat, spirituálékat ad elő; a könnyűzenei darabok mellett komolyzenei szerzeményeket is „bevállalnak”. Templomi és világi rendezvényeken, fesztiválokon egyaránt fellépnek. A nyolc énekes hölgy célja az egyházi zene (gospel, spirituálé stb.) és a magyar népzene megismertetése, illetve a kamaraéneklés műfajának megkedveltetése a publikummal.- Ha az ember kórusban énekel, alkalmazkodnia kell a társaihoz és a karnagy elvárásaihoz. Ebben a viszonylatban nincs „én”, csak a kórust alkotó „mi” létezik. Rend és fegyelem nélkül nem születhet meg az eredmény, nem csendülhet fel a harmónia. Ezt akkor tanultam meg, amikor tizenkét évesen a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagja lettem - mondja Klára.- Egy kórusban rengeteget lehet egymástól tanulni, nem utolsósorban pedig remek közösséget lehet építeni - teszi hozzá András, majd egy sportból vett példával illusztrálja a mondanivalóját. - Olyan ez, mint a foci: az a csapat sikeres, ahol - természetesen az egyéni képességek megléte mellett - a játékosok között megvan az egymásra figyelés, az egymásra hangoltság, az összjáték is. András több helyütt is énekelt, míg végül a gospel műfajban találta meg a hozzá legközelebb álló önkifejezési módot. 2002 őszén - többedmagával - megalapította a Pécsi Gospel Kórust, melynek napjainkban is ő az egyik vezetője. Bár az elmúlt közel egy évtizedben a tagok nagy része többször is kicserélődött - a formáció létszáma a zenekar tagjaival együtt huszonöt fő körül mozog -, eddig még mindig sikerült összetartó, lelkes, jó csapattá érniük. Tág értelemben vett gospelt énekelnek, amibe sok minden belefér: afrikai dallamok, néger spirituálék, a finn Pekka Simojoki zenéje, fehér és fekete gospel. A kezdeti évek főleg templomi koncertjei után ma már világi szervezésű alkalmakon is találkozhat velük - illetve rajtuk keresztül Jézussal és az örömhírrel - a közönség.- Mindannyian muzsikálunk, még ha ennek nem is feltétlenül vagyunk a tudatában: a lábunkkal dobolunk egy jó ritmusú számra, jó kedvünkben fütyörészünk munka közben - emlékeztet András, aki az EccPecc gyermekzenekar tagjaként a legkisebbekkel is igyekszik megszerettetni a közös zenélést és az együtt dalolást. - Nyilván nem mindenkinek adatnak meg a gyönyörű hangi adottságok, vagy hogy kimagasló tehetsége legyen egy vagy több hangszer megszólaltatásához, azonban a profi zenekaroktól kezdve az amatőr kórusokig sokféle lehetőség létezik, hogy ki-ki megtalálhassa a saját kvalitásainak megfelelő közeget. Ugyanígy számos mód van arra, hogy képezzük, fejlesszük magunkat, akár az evangélikus egyház keretein belül is. Gondolok itt például a zenei táborokra vagy a kántorképző tanfolyamaira. Mindez csak idő és energia kérdése. De megéri!- A zenének felszabadító, „lélekfeltöltő” ereje van. Segít feldolgozni a mindennapi problémákat, és közelebb hozza egymáshoz az embereket - fogalmaz Klára. - A Boyzless Voice tagjaival minden próba elején megbeszéljük, melyikünket mi foglalkoztatja, aggasztja, a végén pedig imádsággal zárjuk az együttlétet. A kétórás gyakorlás végére alaposan elfáradunk, a szívünk mégis megtelik örömmel. Hiszen abban a két órában, amíg együtt énekelünk, nem a világ problémáival vagyunk elfoglalva, hanem csak a zenére és egymásra figyelünk. A zene hozott össze bennünket, általa váltunk barátokká, formálódtunk egy közösséggé - és az együttes több tagjának a szívéhez is a zene nyitott utat, hogy megismerjék a Megváltót! ■ V.J. A Boyzless Voice énekegyüttesről a www.boyzlessvoice.hu, a Pécsi Gospel Kórusról a www.pecsigospel.hu oldalon olvashattok bővebben.
