Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-02 / 40. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. október 2. m- 13 Felügyelők Pestszentlőrincen Valljuk meg éltető gyökereinket! A tízévenkénti népszámlálás átfogó képet ad - többek között - Magyarország lelki erőn­létéről is. Megtudhatjuk, hogy hazánk polgárainak hol vannak a spirituális gyökerei, ki hon­nan táplálkozik lelkileg. A vallási hovatartozást tisztázó kérdés esélyt ad számunkra, hogy megvalljuk hitünket, esetleg újra felfedezzük éltető gyökereinket. Ebben az összefüggésben is iránymutató Péter apostol biztatása: „...legyetekkészen min­denkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet(íPt 3A5) A népszámlálás lehetőséget teremt számunkra, hogy megvalljuk élő reménységünket. A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsa bátorít minden hazánkban élő evan­gélikus hittestvért, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, vállalja evangélikus gyökereit, és éljen is belőlük! Erős vár a mi Istenünk! Fabiny Tamás püspök, Gáncs Péter püspök, Szemerei János püspök Budapest-Győr, 2011. szeptember 12. Népszámlálás 2011 ► Az emberiség államokba szerveződésével fokozatosan ki­alakult a társadalmi viszonyok megismerésének igénye. Számos indoka volt ennek: a hadviselő erőről vagy az adó­zóképességről fontos volt informálni az állam vezetőit. A társadalom fejlődésével egyre növekedtek, átalakultak az információk iránti igények. Az első népszámlálást időszá­mításunk előtt több mint kétezer évvel Kínában szervez­ték meg és hajtották végre. ► A Kelet- és a Nyugat-béké­si, valamint a Pesti Egy­házmegye regionális fel­ügyelői konferenciáját tar­tották szeptember 24-én a pestszentlőrinci evangéli­kus templomban. A közel hatvan felügyelőt, vezető tisztségviselőt Radosné Lengyel Anna, a Déli Egy­házkerület felügyelője kö­szöntötte, majd Nánási Jó­zsef helyi felügyelő adott tájékoztatást a szentlőrin­ci evangélikusság elmúlt évtizedeiről, a jelen szapo­rodó feladatairól. Győri Gá­bor, a házigazda gyülekezet lelkésze, a Pesti Egyház­megye esperese a napi ige - Zsolt 12,6 és Lk 14,21 - alapján tartott igehirdetést. Dr. Sólyom Jenő egyetemi ta­nár, Deák téri felügyelő volt a konferencia nyitó előadója Hol vannak a gyerekeink, unokáink az egyházból? címmel. Feltet­te a kérdést: nekünk mi a fele­lősségünk, hogy ne fogyjon evangélikus egyházunk? Egy évtizede is többen vallották magukat egyházunkhoz tarto­zónak, sokaknak azonban az­óta sincs semmi kapcsolatuk velünk. Őket kell elérnünk! Elemezte a 2001 és 2010 közöt­ti évek népmozgalmi adatait, szólt a fogyatkozás okairól, teendőinkről, a fiatalok kö­zötti szolgálat elsőbbségéről, gyülekezeten belüli személyes kapcsolataink és evangélikus öntudatunk erősítéséről. Font Sándor országgyűlési képviselő, soltvadkerti presbi­ter Hívő ember a közéletben címmel arról beszélt, hogy ne­ki gyermekkorától kezdve ter­mészetes, hogy az evangélikus­­sághoz tartozik. Konzervatív­nak tartja magát, ragaszkodik a kialakult jó rendhez. Magá­val hozta énekeskönyvét, és kérte, az egybegyűltek éne­keljék el a Velem vándorol uta­mon Jézus kezdetű éneket. Az elhangzottakhoz töb­ben is hozzászóltak; Gáncs Péter elnök-püspök elmondta: a Szentlélek megőrzi és meg­újítja egyházunkat, megmutat­va, mi az, amit meg kell őriz­ni, és mi az, amit nem. A kellemes környezetben elfogyasztott ízletes ebéd után a konferencia résztvevői láto­gatást tettek a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban, me­lyet ez év májusában alapított a Magyarországi Evangélikus Egyház; az iskola a Pitagorasz Általános Iskola és a Hunyadi Mátyás Gimnázium egyesülé­sével jött létre. Az új evangé­likus oktatási intézményben zajló munkáról, terveikről Cse­­lovszki Jenő megbízott igazga­tó adott tájékoztatást. A délutáni első előadó dr. László Jenő Csaba jogász, pusztaföldvári presbiter volt. Hol vannak a fiatalok az egy­házból? - tette fel a kérdést, és osztotta meg válaszait a fel­ügyelőkkel. Kérte, próbáljunk a kívülállók fejével gondol­kodni, azokéval, akik ugyan hallják a harangok hívó szavát, de nem természetes számuk­ra az Isten házába járás. Sike­res kezdeményezésnek ítélte a Szélrózsa találkozókat, ame­lyeken kétévente több ezer fi­atal fordul meg. Jelen sorok írója a 2011-es népszámlálási törvényről és a 2012-es egyházi választások fontosságáról szólt. Csak meg­bízható számadatok ismereté­ben lehet tervezni a következő évtizedben gyülekezeteinket, intézményeinket, a várható ál­lami támogatásokat - mondta. Az általános tisztújítás kezde­tén mélyedjünk magunkba, lel­kileg is készüljünk feladataink­ra, gondoljuk át munkánkat. Az vezéreljen - hívta fel a figyelmet -, hogy minden cselekedetünk törvényes legyen, és egyhá­zunk javát szolgálja. Győri Gábor esperes úti áldá­sa után Radosné Lengyel Anna zárszavában szólt arról, hogy ebben az összetételben utoljá­ra találkoztak a felügyelők. Kö­szönetét mondott a rendező gyülekezet tagjainak a testvéri szeretetért, figyelmességért, az egész napos ellátásért. Végül a résztvevőknek átnyújtott egy példányt az Egy csepp emberség esték című, Rados Péter szer­kesztésében a Luther Kiadónál napvilágot látott kötetből. ■ Koszorús Oszkár, a Nyugat-békési Egyházmegye felügyelője ■ Andorra Árpád Az ókor más társadalmaiban, így például a Római Biroda­lomban is szerveztek nép­­számlálásokat, ezekről a Bib­lia is több helyen említést tesz; elég itt megemlíteni Jézus Krisztus születésének jól is­mert körülményeit. A közép­korban nem voltak népszám­lálások, a modern cenzusok történetét az újkor kezdetétől számítjuk. Magyarországon az első népszámlálás II. József uralko­dásának idején volt, ezt a ki­egyezésig még több teljes kö­rű felvétel követte. A kiegye­zés után a magyar adminiszt­rációnak egyik első intézkedé­se az önálló statisztikai szer­vezet felállítása és a népszám­lálás megszervezése volt. Az­óta - a nemzetközi gyakorlat­nak is megfelelően - általában tízévenként tartanak hazánk­ban népszámlálást és lakás­­összeírást. A népszámlálás világprog­ram. A nemzeti, az európai uniós és a nemzetközi in­tézményeknek egyaránt szük­ségük van megbízható infor­mációkra a népesség és a la­kások számáról, összetételé­ről. A fogalmak egységes ér­telmezése, az adatok összeha­sonlíthatósága nemzetközi igény. A földkerekség egé­szére nézve az Egyesült Nem­zetek Szervezetének Statisz­tikai Bizottsága dolgozta ki az elveket és ajánlásokat. Az Európai Unió tagállamai még szorosabbra fűzték együtt­működésüket a népszámlálá­sok ügyében. 2008-ban európai parla­menti és tanácsi rendelet szü­letett a nép- és lakásszámlálás­ról, amely minden tagállamra kötelező érvényű. E rendelet kimondja, hogy minden tagor­szág azonos évben, először 2011-ben tartja a népszámlá­lását. A népszámlálás végrehajtá­sát az Országgyűlés által elfo­gadott törvény rendeli el. Az adatszolgáltatás minden kér­désre kötelező - kivételt ké­peznek ez alól az anyanyelvre, a nemzetiségre, vallásra, egészségi állapotra, fogyaté­kosságra vonatkozó kérdések, amelyek szenzitív (érzékeny) kérdések, így ezekre a válasz­adás önkéntes. Meg kell itt említenem, hogy a világ és benne Európa számos országában az elmúlt évtizedekben fontosnak - sőt sok helyütt kötelezőnek - tar­tották, tartják a vallásra vonat­kozó kérdés szerepeltetését az adatfelvétel során. A vallás kérdése a hivatalos magyar népszámlálások törté­netének 1869. évi kezdetétől 1949-ig ugyancsak mindig sze­repelt a felvételi programban. Akkor a sorozat megszakadt, az 1960-1990 között végfehaj­­tott négy magyarországi nép­­számlálás ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. Ötven év elmúltával a tizen­negyedik hivatalos - 2001. évi - magyar népszámlálás programjába került vissza a vallásra vonatkozó kérdés - igaz, nem kötelező jelleggel. A hosszú évek egyházellenes politikája a 2001. évi adatokban is visszatükröződik - nem annyira ugyan, amennyire az ateisták szerették volna. így is megdöbbentő, hogy míg az 1949. évi népszámlálás­kor hazánkban összeírt 9,2 millió ember közül csupán 12 ezren nem tartoztak egyház­hoz, felekezetekhez, számuk 2001-ben másfél millióra emel­kedett. A vallására vonatkozó kér­dést megtagadó adatszolgálta­tó 1949-ben nem volt, 2001- ben pedig a számuk meghalad­ta az egymillió-százezret. Reménységünk szerint 2011- ben a lakosság jobban érzi és ér­ti ezeknek az információknak a társadalmi értékét, és a bizto­sított adatvédelmi garanciák - hiszen a felvétel név nélkül tör­ténik - mellett nem okoz gon­dot a válaszadás az úgynevezett szenzitív kérdésekre sem. Mind az egyházaknak, mind a nem­zetiségi szervezeteknek igen fontos, hogy megbízható, jó adatokkal tudjanak dolgozni munkájuk során. A 2011. évi népszámlálás­ban érintettek az adatszolgál­tatásban háromféle lehetőség közül választhatnak: saját ma­guk interneten keresztül vála­szolhatnak, esetleg papír kér­dőívet töltenek ki, vagy a számlálóbiztos közreműkö­désével adják meg a válaszo­kat. A számlálóbiztosok már szeptember végén minden háztartásba eljuttatják az adat­­felvételi csomagot, amely tar­talmazza a lakás- és a szemé­lyi kérdőív egy-egy példányát és egy tájékoztató levelet. E levél gondos áttanulmá­nyozása után kell eldönteni, hogy mely adatszolgáltatási le­hetőséget választják. Igen fon­tos, hogy bármelyik mellett döntenek is, ne maradjon el az úgynevezett nem kötelező kérdések megválaszolása. (Még el sem kezdődött az adatfelvétel, de néhány sajtó­­orgánum már most az érzé­keny kérdések meg nem vála­szolására buzdít, és ez a nega­tív propaganda a jövőben csak erősödni fog.) A személyi kérdőív 34-es kérdésénél az állampolgárságá­tól, anyanyelvétől, nyelvtudás­ától függetlenül azt a nemzeti­séget, etnikai csoportot jelölje meg, amelyhez tartozónak ér­zi, vallja magát. Ennél a kérdés­nél csak egy nemzetiségi cso­port jelölhető be! Ha a személy két nemzetiséghez, kisebbség­hez is kötődik, a másikat a 35. kérdésnél kell bejelölni, illetve beírni. (Mindez azt jelenti, hogy egy ember egy vagy leg­feljebb két nemzetiséghez tar­tozónak vallhatja magát.) A 38. kérdésnél be kell írni, hogy mely vallási közösséghez tartozik az összeírt személy. Csak egy vallási közösség be­jegyzésére van lehetőség. A mi esetünkben a helyes válasz e kérdésre: evangélikus. A szerző statisztikus, a Déli Egyházkerületfelügyelőhelyet­tese

Next

/
Thumbnails
Contents