Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-02 / 40. szám
8 * 2oii. október 2. PANORAMA Evangélikus Élet (Vándor) prédikátorfeleségek találkozója Ha szeptember utolsó hétvégéje, akkor országos papnétálálkozó - ezt már jól tudják azok, akik idén ötödik alkalommal jöttek el Balatonszárszóra egy kis lelkészfeleség-wellnesshétvégére, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonba. A szervező csapat (Fabiny Katalin, Gáncs Márti, Völgyessy Szomor Fanni és Szemerei Enikő) ez évben is változatos programmal állt elő, melyben mindenki megtalálta a számára kedves kikapcsolódási lehetőségeket áhítat, csoportbeszélgetés, pszichodráma, kosárfonás, vetélkedő, koncert, istentisztelet, torna, bolhapiac, szaunázás, zsidó táncház, biciklizés, séta és természetesen az elmaradhatatlan finom és egészséges ételek jóvoltából. A lelkészfeleségeknek a mókuskerék-hétköznapokból való kilépését segítették a meghívott vendégek: dr. Kodácsy-Simon Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Rendszeres Teológiai Tanszékének tanársegédje, dr. Varga Gyöngyi lelkész, az EHE Ószövetségi Tanszékének docense és dr. Frenkl Sylvia pszichológus - akik igyekeztek mindenkit megmozgatni, megszólaltatni, felvidámítani, feltölteni. A mintegy ötvenfős csapatot színesítette két bajorországi lelkészfeleség, illetve egy Erdélyből érkezett börtönlelkésznő, valamint három virgonc - egy éven aluli - lelkészcsemete is. Vándormadarakként érkeztünk, mégis hamar otthonra találtunk a megterített asztal körül. ■ A.J. Jómagam első fecskeként és legfiatalabb lelkészfeleségként igyekeztem elraktározni a sok impulzust, új ismeretségeket kötni, belemélyedni a témába és lefordítani a magam számára az egész együttlét üzenetét, amelyet most szeretnék tolmácsolni az olvasók számára. Életünk során számos otthonban megfordulunk, magunk is többször kényszerülünk elhagyni és újrateremteni otthonainkat. Ilyenkor szembesülünk ezekkel a kérdésekkel: Mit vigyünk magunkkal? Mit hagyjunk hátra? Milyen újat alkossunk? Ezekre akkor tudunk válaszolni, ha tisztában vagyunk azzal, mit jelentszámunkra magának az otthonnak a fogalma. Hely, ahol lakunk? Közösség, amelyhez tartozunk? Érzés, amely belülről fakad? Netán mindezek egyszerre? Ha megvizsgálunk néhányat a Bibliában szereplő otthonok közül, talán közelebb kerülünk a megoldáshoz:- Ádám és Éva édenkertje a kapcsolat háza, amely Isten közelében békességet áraszt.- Ábrahám és Sára sátra a remény háza, ahol az ígéretek valóra válnak.- Ráháb otthona Jerikóban menedék és oltalom a veszély idején.- Mária és Márta betániai lakása a tanulás és az egymásra figyelés helye.- Filippiben a nyitott szívű és Isten iránt elkötelezett Lídiát találjuk, jjj akinek otthonába szívesen t betérnek a fáradt vándod rok. U_ 8 Csak néhány példa, S amelyek alapján átgondol< hatjuk, milyen a mi otthonunk. Hogyan érzi magát nálunk a gyermekünk, a férjünk, a barátaink, a gyülekezeti tagjaink és legfőképpen Jézus? Megtalálják-e azt, amire vágynak? A súnémi asszony felismerte Elizeus szükségletét, amikor építtetett számára egy felső szobát, egyszerű otthont teremtve - egyszerű használati tárgyakkal: ággyal, asztallal, székkel és mécsessel (2Kir 4,8-10) - a folyton útközben lévő prófétának. Amikor Isten szent embere meg akarta hálálni mindezt, ő csak ennyit mondott: „Én a saját népem körében lakom.” (zKir 4,13) Milyen egyszerű vallástétel, milyen csekély igény! Később kiderül, hogy nem volt gyermeke, de Isten megáldotta őt egy fiúval. Mert aki másoknak ad, az maga is áldásban részesül; aki hálás és megelégedett életet él, azt Isten is megjutalmazza. Ebben erősített meg minket a hétvége két vezérzsoltára is, amikor azt olvastuk: „Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.” A férjfeladata az építés, a munka, a feleségé pedig a család megőrzése, a gyümölcstermés, s így lehetnek a gyermekek szívósak, erősek, mintáz olajfacsemeték (Zsolt 128). Lelkészfeleségekként betöltve feladatunkat, fészekrőlfészekre szálló vándormadarakként így lehetünk Isten eszközei, nemcsak a szűk értelemben vett családi otthon megteremtésében, de védve és őrizve a teremtett világot. Arra a célra tekintve, ahol a mi igazi otthonunk, családunk, Atyánk vár minket. ■ Adámi Johanna Hálás vagyok? Hálás Evangélikus gimnáziumok ► Sopronban rendezték meg szeptember 23-25. között az evangélikus gimnáziumok országos találkozóját (EGOT). Idén tizenhárom evangélikus oktatási intézményből érkeztek diákok és kísérő tanáraik, lelkészeik, hogy találkozzanak, egy napot alkotással töltsenek, majd a szombat esti gálán együtt örüljenek az elkészült műveknek. A kétévente megrendezett gimnazistatalálkozót idén különleges helyszínen, a soproni erdőben, a soproni Tanulmányi Erdőgazdaság által a közelmúltban felújított Deák-kúti forrásnál nyitották meg. A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola számára - s egyben az egész magyar diákság számára is - az évszázadok során a Deák-kút kultikus hellyé nőtte ki magát - mondta Lolli Balázs líceumigazgató köszöntő beszédében, választ keresve arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt választották a megnyitó helyszínéül. Bár az itt tartott összejöveteleket sokáig tiltották, a hagyományok, a Deák-kút szellemisége mindig is élt. Ezt a szellemiséget a szabadság, a bátorság és a hűség hármasa jelenítette meg a múltban, és jeleníti meg ma is. Ezek ma is azok az értékek, amelyeket a reformkorban az ország első diákszövetségét megalapító és e helyen összegyűlő licisták képviseltek. „Hálaadással tartozunk azért, hogy 2011-ben is itt lehetünk, és ezeket az eleink által mireánk hagyott értékeket és eszközöket - a szabadságot, a bátorságot, a hűséget - ma is használhatjuk” - fogalmazott Tölli Balázs. A megnyitóünnepségen Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke tartott áhítatot. Alapigeként a jézusi „Adj innom!” mondatot választotta (Jn 4,7).- A bibliai időkben a kutak fontos találkozási helyeknek számítottak. Vonatkoztassuk ezt most itt, ennél a forrásnál magunkra is. Ahhoz azonban, hogy egy találkozás létrejöjjön, Tölli Balázs líceumigazgató mindig el kell indulni. Meg kell tenni az első lépést. Jézus azzal, hogy megszólítja a samáriai asszonyt, nemcsak ezt teszi meg, de átlépi az előítéletek küszöbét is. Ráadásul az akkoriak szemében elítélendő módon asszonnyal beszél - ezzel átlépve a második küszöböt is. S mindezt miért? Azért, mert a kérése mögött igazából az ajándékozás vágya rejlik. Ebben a történetben Jézus az, aki adni akar valamit, valami mást, valami magasabb minőségűt. így a találkozásban sokkal több van annál, mint amit az asszony gondolt. Sopronban, az EGOT-on is találkozunk egymással; de egészen biztos, hogy ezen a találkozón nem csak az evangélikus gimnazisták találkoznak egymással, mert maga Isten is találkozni kíván velünk, sokkal többet kínálva, mint kérve - fogalmazott az evangélikus püspök. A Deák-kúti megnyitó jó hangulatáról a Szélrózsa Band gondoskodott. Rövid köszöntőt mondott Gottschling Gábor, a másik vendéglátó intézmény, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója is. * * * Mesterházy Balázs, a líceum iskolalelkésze egyúttal a Szélrózsa evangé-Megnyitóra gyülekezve a kultikus Deák-kútnál
