Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-02 / 40. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. október 2. » 3 Hálózatba kapcsolt hála Hartán Csurog az élet vize Luther-szobrot avattak a Duna-parti településen ^ Kétségkívül szimbolikus jelentősége van annak, hogy kisgyermek keresz­telőjével indult a hartai gyülekezet hálaadó dél­­előttje, az úrvacsorás is­tentiszteletet és közgyű­lést követően pedig - Gáncs Péter elnök-püs­pökkel közösen - egy he­lyi hittanos leplezte le ha­zánk legújabb köztéri Lu­­ther-szobrát. Szeptember 25-én ingatlanjainak fel­újítását és százéves orgo­náját köszönte meg a Te­remtőnek a Bács-Kiskun megyei gyülekezet. Az államosított ingatlanjai­ért kapott kárpótlási összeget és önerőt is felhasználva - országos egyházi és önkor­mányzati segítséggel - újítot­ta fel külsőleg templomát és imaházát a hartai evangéli­kus gyülekezet, hozzávetőleg nyolcmillió forint ráfordítás­sal. A jubileumra megújult a harangok automatikája is, és akadálymentesítették a gyüle­kezeti házat. Az ünnepi istentisztelet püspök igehirdetője a 103. zsoltár alapján a hálaadás fon­tosságáról beszélt: „Telefo­nunk és számítógépünk is csak akkor működik, ha háló­zatba van kapcsolva. Minden hálaadás, ünnep olyan a lélek­nek, mint a frissítés a számí­tógépeken: feltöltődési lehető­ség” - emelte ki Gáncs Péter. A Déli Egyházkerület lelké­­szi vezetője feltette a kérdést a gyülekezetnek: „Az okoste­lefonok tulajdonosai elég oko­sak-e ahhoz, hogy az éltető hálózathoz kapcsolódjanak?” A püspök rámutatott, hogy a villamosított harang és a száz­éves orgona is csak akkor tölti be rendeltetését, ha az ember lelke rezonál a hangjukra... Az istentisztelet liturgiájá­ban Lupták György esperes, Halasi László, a gyülekezet je­lenlegi lelkésze, valamint a ko­rábbi hartai lelkipásztorok - Sárkány Tibor, Sárkány Tibor­­né és Szabó Vilmos Béla - se­gédkeztek. Az évszázados hangszert Róth Márton hartai származá­sú orgonaművész szólaltatta meg. Az ünnepi alkalmon a paksi gyülekezet énekkara, va­lamint a helyi Ráday Pál kama­rakórus szolgált. Az orgona építésének törté­netét, illetve a közelmúlt felújí­tási munkálatait Halasi Lász­ló ismertette az istentisztelet utáni közgyűlésen. (A lelki­­pásztor Helfrich Péternek, az országos egyházi iroda munka­társának hartai tiszteletbeli presbiterré választásáról szóló emléklapot nyújtott át.) A gyülekezetét - korábbi lelkészein kívül - Radosné Len­gyel Anna egyházkerületi fel­ügyelő, Lupták György esperes és Négyessy Lajos református lelkész üdvözölte. A felszólalók többször is arra buzdították a hartaiakat, hogy - hitük mellett - őrizzék kincsként német anyanyelvűket és kultúrájukat is. Köhler Péter hartai születé­sű művész Luther-szobrát a templom melletti téren leplez­ték le. A mészkőből kifaragott, mintegy két méter magas mellszobor mögött a witten­bergi vártemplom négymá­zsás, akácfából készített máso­lata látható az „Ein feste Burg ist unser Gott” (Erős vár a mi Istenünk) felirattal. A kapu jobb szárnyán nyílás szimbo­lizálja azt, hogy a reformátor „belépett az ajtón”. Halasi László hangsúlyozta, hogy mindenkinek át kell mennie az Istenhez vezető kapun... A gyülekezet egyik tagjának, Énisz Péternek az adományá­ból valósult meg a kompozí­ció, amely nemcsak emlékez­tet a múltra, hanem a reformá­ció megindulásának közelgő fél évezredes jubileumára is felhívja a figyelmet. A hálaadás a felújított ima­ház falai között ünnepi ebéd­del zárult. ■ László Jenő Csaba Isten meghívottai ► Az úrvacsora témáját jár­ták körül az egyházmegyei missziói nap résztvevői szeptember 24-én Bakony­­tamásiban. A mintegy két­száz főt megmozgató alkal­mon a párhuzamosan futó gyermek-, ifjúsági és fel­nőttprogramok mellett a Bakony lejtőin való lovas kocsikázásra (képünkön) is lehetőség nyílt. A nyitó úrvacsorái istentiszte­leten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egy­házkerület püspöke hirdette Isten igéjét, a liturgiában Pol­­gárdi Sándor esperes és Szakos Csaba helyi lelkész segédkezett. Szemerei János Jn 6,49-51 alapján arról beszélt, hogy mindannyian Isten meghívot­tai vagyunk. Ahogyan Jézus az ötezer ember szükségét látva asztalt terített nekik, úgy min­ket is asztalához hív, hogy éle­tet kapjunk. Az úrvacsora lé­nyege az, hogy a testté lett Ige, az önmagát adó Krisztus adja az aranyfedezetet az önma­gukban egyszerű jegyekhez - fogalmazott a püspök. A délután folyamán a jelen­lévők a bakonytamási Napsu­garas Ősz Nyugdíjasklub nép­dal-összeállítását, majd Isó Dorottya, Vajda István és Weltler Sándor lelkészek elő­adásait hallgathatták meg az úrvacsorának az életünkben betöltött helyéről - mint örömforrásról és mint a Krisz­tussal való közösség jeléről. A gyermekek és a fiatalok ezalatt szabadtéri foglalkozáson ve­hettek részt. A záróáhítatot Polgárdi Sán­dor esperes tartotta, majd kö­zös vacsorán ismerkedhettek egymással a Veszprémi Egy­házmegye különböző gyüleke­zeteiből érkezett vendégek. A vidám hangulatú étkezés után - még a hazautazás előtt - helytörténeti sétára indulhat­tak a vállalkozó kedvűek. ■ A.M. ► Temploma megszépülé­­sét és felszentelésének hetvenöt éves jubileumát ünnepelte a csurgói gyü­lekezet szeptember 25-én, vasárnap délután. A li­turgiában Györgyi Zsolt helyi gyülekezeti munka­társ és Smidéliusz Zoltán esperes működött közre. Igehirdetéssel Szemerei János, a Nyugati (Dunán­túli) Evangélikus Egyház­­kerület püspöke (képün­kön) szolgált. Jel 21,1-6 alapján tartott pré­dikációjában a püspök arról beszélt, hogy az élet vize a leg­nagyobb kincsünk. Egy-egy templom felújítása nem ön­magáért az épületért, nem az esztétikai szépségért fontos, hanem azért, mert ez olyan hely, ahol az élet vize árad. Sőt az élet vize nemcsak a temp­lomban gazdagítja az embere­ket, hanem a kinti világ szá­mára is életet hordoz - fogal­mazott Szemerei János. Ezt a gondolatot folytatta az ünnepi közgyűlésen Szászfal­vi László államtitkár. Köszön­tőjében kiemelte: egy kis kö­zösség szolgálata, jelenléte so­hasem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Elmondta, hogy az általa jól ismert csur­gói evangélikus gyülekezetre mindig jellemző volt a befoga­dó, vendégszerető nyitottság, amely rendkívül fontos a ma­gyar nemzet megújulásában is. Majd a közelgő népszámlálás­sal kapcsolatban hozzátette: a népszámlálás tanúságtétel ar­ról, hogy vállaljuk az egyhá­zunkhoz való tartozásunkat. Csak így lehetséges a jövő - fogalmazott az államtitkár. A köszöntők elhangzását követően leleplezték a temp­lom külső falán elhelyezett emléktáblát, amely az egy­házközség korábbi lelkészei­nek - Lágler Bélának és Sze­keres Elemérnek - az emlékét örökíti meg. Az ünnepség kö­zös vacsorával fejeződött be. ■ Adámi Mária Egy nyájhoz tartozunk ► Kettős örömünnepe volt a gyülekezetnek Nagytarcsán: együtt emlékeztek meg a templom felépítésének nyolc­vanadik és a Szivárvány Evangélikus Keresztyén Óvoda fennállásának huszadik évfordulójáról. A jubileumokkal kapcsolatos alkalmakra két hétvégén is várták a falu egész lakosságát. A programsorozat szeptember 25-én, vasár­nap, a nagytarcsai evangélikus templom felszentelésének évfordulóján zárult dr. Fabiny Tamás püspök igehirde­tésével, valamint a falumúzeumban készített kiállítás be­mutatásával. A tárlatot Sándy Péter, a templom tervező­jének, Sándy Gyulának az unokája nyitotta meg. Sokszínűség jellemezte a prog­ramokat. A húszéves óvodá­ban szeptember 17-én családi napot rendeztek az óvó nénik szervezésében, ezt Pintér Bé­la és a Csemeték könnyűzenei koncertje zárta. Jól ismert gyermekénekein túl a szülőket is megszólító dalaiból szintén felcsendült néhány: „Döcög a bringa, megy a szekér, a leg­több ember egész életében fél. Nem nagyon tudja, hogy mi jön ezután, és fogalma sincs, mi is az irány... Jézus! Nem tudok neked másról éne­kelni. Jézus! Ez az a név, amit meg kell ismerni.” A nyitott templomok éjsza­kájához kapcsolódóan a har­mincéves NaP kórus gitáros öröméneklésre hívta az ér­deklődőket, másnap pedig megtekinthették az Istentisz­telet című filmet Győri Já­nosnak, a gyülekezet második lelkészének életéről, szolgá­latáról, majd az esti orgona­koncerten Győri Gábor espe­res és Győri Dávid lelkészjelölt játszott a templom akusztikus orgonáján, illetve digitális or­gonán. Szeptember utolsó vasár­napja Nagytarcsán a temp­lomszentelés emlékünnepe. Fabiny Tamás, az Északi Egy­házkerület püspöke a nyolc­vanéves templomban a 80. Pintér Béla és a csemeték zsoltárral köszöntötte a gyü­lekezetét. Igehirdetésében ki­emelte, hogy Jézus a jó pász­tor, aki eddig is megőrizte né­pét, és vigyáz ránk, esendő, tö­rékeny emberekre, ahogyan a pásztor is oltalmazza a gyak­ran butácska bárányokat. Sok­félék vagyunk, vannak ráter­mettebbek, mások több oda­figyelést igényelnek, de egy a lényeg: hogy mindannyian a nyájhoz, Isten népéhez tarto­zunk. Összetartozunk! Amikor valóságos frontvo­nalak húzódnak különféle pár­tok, kegyességi irányzatok kö­zött, különösen is gyógyír ez az üzenet, és az úrvacsorában megélt közösség reménysé­get nyújt, hogy amit emberi törekvés nem képes megolda­ni, azt Jézus testével és vérével megvalósítja közöttünk. Az ünneplő gyülekezetét köszöntötte Finnországból fa­ri Pennanen, a haminai, Er­délyből Veres József, a hal­­mágyi testvérgyülekezet lelké­sze, valamint azoknak a fiata­loknak és gyerekeknek a - szivárványszínű kendőt vise­lő - csoportja, akik az elmúlt húsz évben a gyülekezet óvo­dájába jártak. Az ünnepi ebédet a tágas óvodában fogyaszthatták el az egybegyűltek. Fodorné Pecznyik Zsuzsa vezető óvónő fogadta a vendégeket, az óvo­dások pedig kedves műsorral köszöntötték őket. Végül az ünneplők együtt indultak megtekinteni a 80 éves a nagy­tarcsai evangélikus templom című kiállítást. A megnyitón énekekkel, verssel a NaP kórus szolgált. ■ Baranka György FELVÉTELE A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents