Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-02 / 40. szám
4 2011. október 2. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Repülőtéri lelkészek konferenciája Négy napból két óra a protestánsoknak Mérföldkő volt-e a pápalátogatás az ökumené szempontjából? ► A katolikus egyházfő, XVI. Benedek pápa szeptember 22-25. között hivatalos apostoli látogatást tett a reformáció szülőföldjén, Németországban. Ez volt huszonegyedik külföldi útja, ezért is fogadta őt huszonegy díszlövés a repülőtéren. A nyolcvannégy éves egyházfő négy nap alatt tizenhét beszédet, prédikációt mondott. A Bundestag után Luther lelki otthonába, az erfurti Ágoston-rendi kolostorba is ellátogatott, ahol protestáns egyházi vezetőkkel találkozott. Több százezer katolikus hívő előtt pontifikáit miséket. A látogatás mottója így hangzott: „Ahol Isten, ott a jövő.” Mi volt ennek az útnak a súlypontja, s mit hozott az ökumené szempontjából? ► A nyugati repülőtereken különösen fontosnak tartják a személyes kapcsolatokat, sok energiát fordítanak az utasok és az alkalmazottak közötti jó viszony fenntartására. És szinte mindenütt lehetőséget biztosítanak a repülőtéri lelkészségek szolgálatára. Nem véletlen az sem, hogy a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetsége - International Association of Civil Aviation Chaplains (IACAC) - szeptember 18-23. között a skóciai Aberdeenben rendezte meg ez évi konferenciáját. A tanácskozáson hetvenöt repülőtéri lelkész volt jelen, közöttük az alábbi beszámoló szerzője: a budapesti Liszt Ferenc repülőtér evangélikus lelkésze. Skóciának csupán négy olyan települése van, amelynek polgármestere a királynőt is képviseli. Ezek egyike Aberdeen - tudhatták meg a repülőtéri lelkészek a városházán részükre adott fogadáson. Magát a konferenciát ökumenikus istentisztelet nyitotta meg - az IACAC elnökének szolgálatával - az anglikán katedrálisban. A repülőtéri lelkészi szolgálat jelentőségéről szólván Jonathan Baldwin az egységre való törekvés fontosságát is hangsúlyozta. A szakmai program keretében számos témában hangzott el előadás. Dr. Marion Gibson pszichiáter például a tengeri kalóztámadások túszdrámáiról beszélt. Elmondta, hogy a kalózkodás ma újra virágkorát éli. Többnyire a teherszállító hajókon dolgozókat ejtik foglyul, akiket - szabadulásuk után - Marion Gibson lelkigondoz. Felvetődik persze a kérdés, hogy mit keres egy tengeri túszpszichiáter a „repülős lelkészkonferencia” előadói között. Nos, a „helyszíni terápia” után a hajósokat hazareptetik, ám mert egy repülőút annál olcsóbb, minél több átszállással valósul meg, a hajótársaságok a szabadult túszokkal gyakran körberepültetik a világot... Emiatt a túszok tizennégy óra helyett akár harminc órát is levegőben töltenek, esetleg ugyanennyi időt különböző repterek várótermeiben... A jövőben a budapesti repülőtéri lelkészség is segítségükre lehet ezeknek a szerencsétlen embereknek, hogy nyugodtan tölthessék el azt a néhány órát, amíg Budapesten kell várakozniuk. Érdekes témák kerültek elő a kiscsoportos beszélgetéseken is. Az egyik szekcióban a „repülőtéri lelkűlet” volt a téma, a másikban a családok lelkigondozása a repülőtéren, a harmadikban az alkalmazottak lelkigondozásáról lehetett megosztani a tapasztalatokat a kollégákkal. Az aberdeeni repülőtér vezérigazgatója, Derek Provan előadásában kiemelte, hogy a repülőtérnek egy repülőgép- és három helikopter-leszállópályája van. Az Egyesült Királyságban a második legnagyobb forgalmú repülőtérről van szó, valamint a világon a második legnagyobb kereskedelmi forgalmat lebonyolító „helikoptertérről”. A helikopterforgalom élénksége a tengeri olajfúrótornyoknak köszönhető. (A térségben ugyanis csaknem negyedmillió ember dolgozik mintegy négyszáznyolcvan tengeri fúrótornyot kiszolgálva, kéthetes váltásban, és őket helikopterekkel szállítják.) Derek Provan szólt a légi közlekedés mint üzletág rohamos fejlődéséről és jelentős gazdasági szerepéről is. Megemlítette, hogy az izlandi vulkánkitöréskor négyezer utas ragadt repterükön. A térségben sok a kis sziget, ezért ezekre gyakran repülőgépekkel vagy helikopterekkel szállítanak orvosi segítséget. Elmondta: 2007. november 15-én a glasgow-i repülőtér igazgatójaként élte át a repülőtér elleni terrortámadást. Beszélt tapasztalatairól, illetve a „crisis team” (válságstáb) munkájáról. A repülőtéri lelkészek Plushcardin bencés kolostorában lelkigyakorlaton is részt vehettek, továbbá egy egészen kiváló teológiai előadást is hallhattak dr. John Drane professzortól. A rendszeres teológia Egyesült Királyságszerte ismert professzora olyan kérdésekre is választ keresett, mint például hogy mi érdekli az embereket utazás közben. Elmondta, hogy milyen különleges lélektani hatása van annak az egyszerű ténynek, hogy amikor „repülőbe zárva” utazunk, fizikailag is ki vagyunk szakítva abból a világból, amelyben eközben óriási változások történnek. (Utalt arra, hogy például 2001. szeptember 11-én két óra alatt milyen mértékben megváltozott a világ.) Szólt a professzor a felgyorsult életről, amelynek sokszor mi magunk is rabjai vagyunk. Kiváló előadásában taglalta azt is, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelniük a nem klasszikus gyülekezetben, hanem - mondjuk - repülőtéren szolgáló lelkészeknek. A konferencia keretében megrendezett közgyűlésen a repülőtéri lelkészek megválasztották nemzetközi szövetségük új titkárát, és több ponton módosították a szövetség alkotmányát. ■ Dr. Fischl Vilmos Mind politikai, mind egyházi vonatkozásban nagy várakozás övezte az egyházfő németországi látogatását. Józan, olykor szkeptikus vélemények keveredtek bizakodó reményekkel. A pápa beszédét a Bundestagban a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) és más pártok részben bojkottálták. Hogy a látogatás ugyanakkor erős impulzust adhat az ökumenének, azt Angela Merkel német kancellár ugyanúgy megfogalmazta, mint Nikolaus Schneider református lelkész, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) tanácsának elnöke: „Úgy hiszem, ma már nem lehet kétséges senki számára sem, hogy a jövő csak ökumenikus lehet.” Margot Käßmann volt evangélikus püspöknő viszont röviden és velősen így fogalmazott: „Ökumenikus tekintetben nem várok semmit sem a pápától.” Túlzott várakozások Christian Wulff német szövetségi elnök katolikusként tett fel néhány fontos kérdést XVI. Benedeknek. Például: „Mennyire tud könyörületes lenni az egyház azokhoz, akiknek az életében törések következtek be? Az újraházasodottak részt vehetnek-e majd az eucharisztiában, úrvacsorában, és mi a helyzet a vegyes házasságban élőkkel? Mit tud és akar tenni az egyház annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő gyermekeknek papok általi szexuális zaklatása?” A pápa a Bundestagban is megismételte, amit érkezésekor mondott: nem államférfiként jött, hogy gazdasági vagy politikai kérdésekről tárgyaljon, hanem találkozni szeretne az emberekkel és Istenről szólni hozzájuk. Tehát pásztori, lelkigondozói jelleget adott útjának. Erfurtban, a reformáció szülőföldjén talán még egyértelműbben fogalmazott: „Sokan szóltak arról, hogy vendégségbe érkezvén majd ökumenikus meglepetést, ajándékot hozok. Ez a hitnek és az ökumenének a politikai félreértése... A keresztény hit nem alapulhat az előnyök és a hátrányok mérlegelésén.” A négy nap összefüggésében elmondható: a pápát nem elvi merevség, hanem mindvégig következetesség és pásztori lelkűiét vezette. Természetjogi értekezés a Bundestagban Ilyen mondatok még nem hangzottak el a német parlamentben. A Hittani Kongregáció egykori vezetője, a tudós Ratzinger - a jelenlegi pápa - a berlini politikai arénában professzori értekezést tartott. Ismét csak ügyesen kitért a konfrontáció elől. Voltak, akik éppen ezért meg is jegyezték: „Szenvedélyesebb beszéd izgalmasabb lett volna.” Az egyik kommentátor így fogalmazott: „Nagyon oda kellett figyelnem, hogy egyáltalán megértsem, miről is van szó.” XVI. Benedek egyrészt - a római katolikus tanításhoz következetesen - utalt arra, hogy a német és az európai kultúra gyökerei Jeruzsálemig, Athénig és Rómáig nyúlnak vissza (ezzel a protestánsok is egyetértenek), másrészt fontos kérdést feszegetett, amikor a közös európai értékeket kérte számon a kultúra, a társadalom és az állami élet területén. Az értelemre és a természetre alapozott istenismeret katolikus tanításával viszont a protestánsok érzékeny pontjára tapintott. (Ezt kiváltképpen Karl Barth utasította el 20. századi teológiájában.) Míg az anyagi tekintetben szükséget szenvedőkről, nyomorgókról és a politikailag jogfosztott milliókról ezúttal nem szólt a pápa, az ökológiai válságról igen. Az ökoválság okai mélyen az emberben rejlenek: egyrészt manipulálhatóságában, másrészt a rideg racionalizmusban, a számoló és számító észben. Márpedig - így a természetjogi érvelés - szellem és akarat együttműködése kell ahhoz, hogy az ember a természetre hallgasson, és tiszteletben is tartsa. Ezzel az érveléssel az egyházfő leginkább a Zöld Párt soraiban váltott ki elégedettséget. Erfurt a pápalázban - két színtér A pápa látogatásának második napján, pénteken került sor a türingiai Erfurtban a nagy reményekkel várt ökumenikus találkozóra. Ezen az EKD képviseletében húsz egyházi vezető — evangélikus, református teológuslelkész - vett részt, ugyancsak húszán a németországi római katolikus egyházból, továbbá a Vatikánból bíborosok, püspökök, teológusok, papok. Előbbiek a mintegy huszonnégymilliós német protestáns „tábor” utóbbiak az 1,2 milliárdnyi katolikus világegyház reprezentánsaként... Az egyórásra tervezett találkozó kétszer ilyen hosszúra nyúlt. Előbb a kolostor káptalantermében került sor „megbeszélésre” (pontosabban: kétoldalú üdvözlések, protokolláris nyilatkozatok felolvasására), majd a kolostortemplomi igeliturgia következett. A zártkörű találkozón a pápa méltatta Luther hitét és reformátori tevékenységének itteni kezdetét, de a templomban már egy szót sem szólt a reformációról, miként a későbbiekben sem. A káptalanteremben azonban XVI. Benedek még vallott arról, hogy Luther kérdése - a „Hogyan jutok a könyörülő Istenhez?” - őt is sokszor megfogja. Reformátorunk számára ez nem akadémiai kérdés volt, hanem igazi birkózás Istennel - Istenért. Ezzel összefüggésben a pápa utalt arra, amire a Bundestagban nem: nincsenek kis és nagy bűnök, hanem bűn van, amelyre bocsánat kell, de a mai világ idáig ritkán jut el. Ezért van korrupció, drog, éhség, nyomor... A taktikázás nem segít A pápa az ökumené konkrét és égető kérdéseire nem tért ki, viszont a „felekezetieskedés” korszakának „hibáira” igen. „Csak arra tekintettünk, ami elválaszt, s nem vettük igazán egzisztenciálisan komolyan, mennyi közös kincsünk van: a Szentírás és az óegyházi hitvallások” - mondta. Az elvilágiasodott környezet és az új keresztyén mozgalmak kihívásaira utalva így szólt: „A taktikázás nem segít rajtunk (tudniillik a kereszténységen), hanem csak az újragondolt és az újra megélt hit.” Reformált egyház tagjaként szívesen hallottuk a sola Scriptura (egyedül a Szentírás) és a sola fide (egyedül hit által) protestáns elveinek burkolt kinyilvánítását az egyházfő ajkáról a reformáció lelki szülőotthonában. A szelíd és alázatos XVI. Benedek személyisége azonban ama tényen nem tudott változtatni, hogy az ökumené ügye - erfurti vizitációja ellenére - egy tapodtat sem jutott előbbre. Arról nem szól a fáma, hogy az erfurti templomban tartott közös „diplomatikus liturgiát” milyen egyeztetések előzték meg, de két dolog nyilvánvalóvá vált. Egyrészt: ami nem Krisztus evangéliumán alapszik, az a protestánsok számára súlytalan. Másrészt: az igét nem csak protestánsként lehet evangéliumi módon szólni... „Szívünk többre vágyott” Az EKD vezetése és sajtója (EKD.de, epd.de) idézi Nikolaus Schneider szavait. Az elnök az egyházi csúcsot nem tekinti az ökumené mérföldkövének, „csak” ígéretes kezdetnek. A pápa nem hozott „ökumenikus komatálat” de hogy a találkozó éppen Luther földjén és Erfurtban jött létre, s a tervezett időnél egy órával tovább tartott - ez pozitív jel, és „magának a találkozónak a ténye üzenetértékű”. „Szívünk többre vágyott” - nyilatkozta Schneider, de talán éppen ezért is hívta meg XVI. Benedeket a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára. A pápa a „lelki ökumenéről” szólt - 2017-re talán megérleli az idő a konkrétabb, valóságos közeledés lépéseit és döntéseit. Aki messziről indul, tovább jut - tartja a mondás. Útközben még sok mindent tisztázni kell. Például azt a pápai kijelentést is, amely a német protestánsokkal való találkozás után hangzott el, s meglehetősen nagy megütközést keltett: „A keresztény közösségek sorában hozzánk az ortodoxok állnak a legközelebb. A velük való teljes egység helyreállítása már nincs távol” - mondta XVI. Benedek. Meglepetések még lesznek az úton, remélhetőleg több pozitív, mint negatív. Közben Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Rómában és Wittenbergben, Berlinben és a Vatikánban, Konstantinápolyban meg Géniben is. Mi is őbenne bízunk, ezért tekintjük biztató kezdetnek a pápa látogatását a reformáció földjén. Indokolt, hogy kérdőjelet tegyünk a régi állító mondat végére: „Roma locuta - causa finita?” - Róma szólt - és a „játéknak” vége? Bizonnyal nem... ■ Dr. Békefy Lajos További információka Google internetes keresőben a pápalátogatás címszó alatt, ugyanitt e cikk írójának négy részletező írása: Ahol Isten, ott a jövő - Luther földjén a pápa; Nem államfőként, hanem vallási vezetőként jöttem - szülőföldjére érkezett a pápa; Pápa a politikai arénában; Teljesültek-e az ökumenikus várakozások Erfurtban? A szerző jobbján a szövetség elnöke, balján a helyi repülőtéri lelkész
