Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-25 / 39. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. szeptember 25. » 11 Újrahasznosítás David Korten közgazdász szavait oly sokan és oly sokféleképpen idézték már, hogy szinte a 21. század egyik szállóigéjévé is vált a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” szlogenje. Én azért mindennel együtt szeretem ezt a mondatot. Szeretem, mert aktív, és mert előre mutat. Előre, hiszen nem tudjuk, mit hoz a holnap. Vagy ha tudjuk, az nem nagyon tetszik. És ha nem tetszik, akkor keressük azokat a lehetőségeket, amelyekkel tehetünk a nem tetsző folyamatok megváltoztatásáért. Méghozzá helyben. Először azért, mert látjuk a nagyobb képet. Az pedig különösen is aktivitásra kell hogy ösztönözzön. Ha körbenézve a világban látjuk a közönyt, a lustaságot és a jólétből fakadó kényelmet, akkor meg is neveztük azt a három tényezőt, amelyekről Joseph Sittler amerikai teológus mondta a múlt század közepén, hogy tudniillik ez a három dolog vezet az ökológiai pusztításhoz. És valóban, ha belegondolunk abba, hogy fogyasztó életmódunk következtében mennyit pazarlunk, és - sokszor tudatlanul - mennyi dolgot teszünk feleslegessé környezetünkben, akkor visszajutunk ezekhez a tényezőkhöz. Az egyházunkat is magába foglaló ökumenikus teremtésvédelmi munkacsoport kiadott nagyon sok elgondolkoztató meditációt, imádságot, egyházi nyilatkozatrészletet, művészeti alkotást, egyéb megdöbbentő információt és aktív elhatározást is tartalmazó segédanyagot (ennek címe az Újrahasznosítás) az idei teremtés hete ünnepkörhöz, ebben található a fenti Sittler-gondolat is. Örülnék, ha minél többen szeretnénk - akár ezt a Jn 6 kérdéskörét elemző füzetet is használva - „lokálisan” cselekedni, hiszen az a fontos, hogy én mit tudok megtenni azért, hogy ez a világ ne haladjon olyan gyorsan a pusztulás felé, és még az unokáink is láthassanak hasonló szépségeket, mint mi. Örülnék, ha minél több gyülekezetben, iskolában, kisebb vagy nagyobb közösségekben előtérbe kerülhetne ez a szemlélet, hiszen a teremtő Istenről és az egész teremtett világot megváltó Krisztusról tanúskodhatnak ezek a cselekedeteink, alkalmaink. Hiszem azt, hogy függetlenül attól, hogy az egészséges táplálkozásról, a világ környezeti kincseiről vagy esetleg a Rába habzásáról, illetve a háztartási vegyszerekről, avagy éppen a klímaváltozásról vagy az ökofalu lehetőségeiről hallunk - mindenképpen egy dolognak kell tudatosulnia bennünk, ehhez pedig hadd kölcsönözzek egy pár évvel ezelőtti, a nemzetközi szolidaritásról szóló jelmondatot a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek a kiállításáról: „Formáld Te is a világot!" Igen, van lehetőségünk! Vannak lehetőségeink! Ne higgyünk azoknak, akik azt mondják, nincsen, törődjünk bele, ezek a folyamatok már majdnem visszafordíthatatlanok... Ezért gondolom, hogy 2011-ben a teremtés hete nem valaminek (mondjuk egy ökumenikus KEOP-os pályázatnak) a zárása, hanem sokkal inkább valaminek a kezdete. Nem egy folyamat lezárása, sokkal inkább a most kezdődő egyéni és közös életünk nyitó „istentisztelete” amelyben valóban azt éljük meg, hogy mit hasznosíthatunk újra. Hogy milyen értékeket kell csak leporolva elővenni és újra megélni. Legyen szó akár a háztáji gazdaságok előnyben részesítéséről vagy méltányos kereskedelemből származó termékek vásárlásáról, az elhasznált víz mennyiségéről vagy éppen jószomszédi szóról. Ezekkel indulhat el valami a mi keresztyén, teremtésvédelemre fókuszáló életünkben. Amikor arra fogok figyelni, hogy milyen csodálatos Istenünk teremtett világa! Amikor arra figyelhetek, hogy ezt a bolygót nem atyáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Amikor arra figyelhetek, hogy már ma este egy perccel rövidebb ideig fogok zuhanyozni. Amikor arra figyelhetek, hogy a növények nagyon jól ellennének nélkülünk, emberek nélkül, de mi megfulladnánk a növények nélkül (Rosemary Ruether). Amikor arra figyelhetek, hogy az Úristen rendet akar ebben a világban. A rendhez pedig hozzátartozik az is, hogy osztok, de az is, hogy összeszedem esetíeg a maradékot. Hogy másnak is jusson (lásd Jn 6 vége). Hogy újrahasznosíthassuk a kegyelem morzsáit is. Jeremiás próféta könyvében van egy szakasz (5,22-28), ahol a próféta az ökológiai katasztrófát és a száműzetést összefüggésbe hozza a Jahve törvényével és imádatával szembeforduló hűtlenséggel. Amikor a zsidók tisztelték Jahvét, a teremtésbeli és erkölcsi rend spirituális forrását tisztelték. Megbecsülték ezt a rendet, amikor kinyilatkoztatott törvényük szerint követték a morális irányelveket a földdel való bánásmódban, embertársaik tiszteletében és a szegények felé tanúsított könyörületben és igazjuk-e valóban újrahasznosítani a kegyelem morzsáit? A szivárvány - Nóé óta - Isten szövetségére emlékeztet bennünket. És arra is, hogy azt nemcsak Noéval, nemcsak az emberekkel kötötte, hanem az egész teremtett világgal. Erre kell hogy emlékeztessen bennünket minden szivárvány: az egész teremtett világgal kötött isteni szövetségre! Akkor pedig hekünk is sokkal harmonikusabban kell élnünk a teremtett világgal, mint általában tesszük... Hiszen valahol valamit elrontottunk... Valahol valami eltörött. A Quimby nevű, népszerű hazai zenekar Most múlik pontosan című számával szeretném ezt illusztrálni: Látom, hogy elsuhan felettem egy madár, tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál. Magamat ringatom, még ő landol egy almafán. Az Isten kertjében almabort inhalál. (Kiss Tibor) Fájó aktualitás: valahol valamit elrontottunk. Lehet, hogy érdemes lenne tanulni egy madártól, lehet, hogy érdemes lenne tanulni egy liliomtól (lásd Mt 6,25-32). Ők - a madarak és a liliomok - ismerik a rendet. Az isteni rendet. Legyen számunkra is világos, hogy az Úr törvényének semmibevétele negatív következményekkel jár ma is, egyéni életünkben éppúgy, mint közösségi szinten, az egyházban is. Megszégyenítő, hogy az állati ösztön is jobb lehet az emberi viselkedésnél. Isten végső és megmásíthatatlan 'ÚJ'RMíASZNOSÍ'TÁS «... hogy semmi ne menjen kár3a” Segédanyag a 2011-es „Teremtés Mete“ ünnepkörhöz ságosságban. Amikor elfordultak Jahve imádatától, elkezdték imádni a materiális világ tárgyait, amelyeket teremtett dolgokból hoztak létre, és így a teremtményt bálványozták a Teremtő helyett... Ahogy kezdett fokozódni társadalmunkban az egyenlőtlenség és az elnyomás, úgy kezdte jellemezni az embernek a földhöz és más fajokhoz való viszonyát az uralkodás és a pusztítás (Michael S. Northcott). Megbecsüljük-e mi a rendet? Tudakarata Jézusban érkezett el. Irgalmasságot és nem ítéletet gyakorolt e világ felett. Reménységünk abban lehet, hogy még mindig tart a kegyelem ideje. ■ Mesterházy Balázs A teremtés hete ünnepkörhöz összeállított Újrahasznosítás - „...hogy semmi ne menjen kárba” című segédanyag letölthető a http://www.teremtesunnepe.hu címről. Kik a boldogok? Országos evangélizáció a Deák téri templomban Szeretettel hívjuk testvéreinket ismerőseikkel, rokonaikkal együtt az országos evangélizációra. A kezdő igehirdetést Zsarnai Krisztián nyíregyházi lelkész tartja, akit az elmúlt években a Mandabokor nevet viselő szórványgyülekezet megújulásában használt fel az Úr. A vele érkező fiatalokból álló ének- és zenekar vezeti majd a közös éneklést is. Ebédszünetben pedig, a tavalyi első próba sikerén felbuzdulva, a templom nyitott ajtajában zenélve szólnak az utcán járó-kelő emberekhez. Molnár Róbert, Kübekháza polgármestere, aki korábban képviselő és az Országgyűlés titkára volt, beszélni fog az életében tapasztalt nagy átalakulásról. Arról, hogyan támasztotta fel Isten krízisektől és bukásoktól sem mentes életét, házasságát, és azóta hogyan sikerül keresztyén szellemben szerveznie a rábízott község életét. Az elmúlt években számtalan helyen tett tanúságot Isten megújító kegyelméről. A plenáris rész után szabadon választható programokba lehet bekapcsolódni. Néhány ezek közül:- a szombathelyi Reményik Suliszínház Sztehlo Gábor életéről szóló színdarabot mutat be;- Banka Gabriella, az egyházunkban már ismert, délvidéki származású színésznő művész barátai közreműködésével saját imádságos verseit adja elő;- Tex Reardon, a világszerte ismert evangélista, aki Billy Graham munkatársa volt évtizedeken keresztül, érdekes, építő beszámolót tart közös munkájukról;- az egyik szekcióban megjelenik az igényes, keresztyén tartalmú népdal is Joób Emese előadásában. Közös tanulásra, éneklésre is lesz alkalom. ■fe ¥ # KIK A * BOLDOGOK? Omoqos evamjcIlKHto A délutáni bizonyságtevő a népszerű színművész, énekes, Sasvári Sándor. Jól ismert musicalekből, zenés darabokból összeállított programját sokan szeretik és várják. A napot idén is úrvacsorái közösséggel zárjuk. Záró igehirdetéssel Szemerei János püspök szolgál majd. Imádkozzunk egyházunk és gyülekezeteink megújulásáért és azért, hogy ebben továbbra is eszköz lehessen az őszi országos találkozó. ■ SzEVERÉNYI JÁNOS országos missziói lelkész HETI ÚTRAVALÓ „Áldjad, lelkem, az Urat, és nefeledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristennek mindig, mindenért hálát adó s őt imádó életfolytatásra hívnak. Ám erre csak az képes, akit a Szentlélek elevenít meg, mert „senki sem mondhatja: »Jézus Úr«, csakis a Szentlélek által”. (lKor 12,3) S mert a törvény betűje „megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6), ti „magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme”! (Zsolt 118,1; LK) „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (GyLK 728) Az istenfélő ember tud csak hálás lenni s őt dicsőíteni, miként a leprától megtisztult samáriai is, aki nem hanyatt esett (!), hanem vétkesen s szegényen leborult Jézus lábánál meg- és visszatérve hozzá, s így nem csak testi gyógyulást nyert! „Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És így küldte el őt az Úr: „Keljfel, menj el, hited megtartott téged!’ (Lk 17,18.19) De mi már nem vagyunk idegenek, hanem Pállal valljuk a bennünket vezérlő és Istenhez űző Lélek által: „»Abbá, Atya!« Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk’.’ (Róm 8,15-16) Luther Márton szerint: „E bizonyságtétel úgy történik, hogy szívünkben megérezzük a Szentlélek erejét, aki az igével működik bennünk, s tapasztalatunk megegyezik az igével. Ez az igazi belső bizonyságtétel, melyből megismered, hogy a Szentlélek működik benned.” Pál hálát ad Timóteus képmutatás nélküli hitéért Istennek, és minket is emlékeztet, hogy kegyelmi ajándékainkat jól hasznosítsuk neve dicsőségére! „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét’.’ (2Tim 1,7) A meggyógyított vak úgy dicsőítette helyesen Istent, hogy térdre hullva hódolt Jézusnak, mert aki őt látja, látja az Atyát (lásd Jn 14,9)- A zsinagógából kizárt, de látóvá lett, vakon született ember így válaszolt az őt meggyógyító Emberfiának: „»Hiszek, Uram.« És leborulva imádta őt’.’ (Jn 9,38) Pál hálát ad Filemon hitéért, szeretetéért, és közbenjár a megtért, így hasznossá lett rabszolga érdekében. Gazdáját is erre kéri: „Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban!” (Fii 1,20) Mihály főangyal ünnepe emlékeztet: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket’.’ (Zsolt 34,8) Jézus és szeretett tanítványa látta a sátán trónfosztását: „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, (...) de nem tudottfelülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben.” (Jel 12,7.8) Isten gyermekei ezért a legfőbb jóért adnak hálát: „...hogy a nevetekfel van írva a mennyben’.’ (Lk 10,20) Elfogásakor Jézus nem hagyta megvédeni magát, s így szólt: „...nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,53) János látta, hogy három angyal bejelenti az ítéletet, ám előbb az örök evangélium hirdettetik minden népnek s ez: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, (...) imádjátok..!’ (Jel 14,7) Kérd: „Te örök evangéliom, / Te légy vezérem utamon!” (EÉ 287,4) ■ Garai András
