Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-25 / 39. szám

12 « 2011. szeptember 25. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Szajkó A kék szárnytoliakkal ékes szajkó, népies nevén mátyásmadár gyakori fészkelő Magyarországon, erdők­ben, ligetekben, parkokban talál­kozhatunk vele. Az erdő egyik őre. Ha ember lép a fák közé, nyomban felharsan veszélyt jelző, rekedtes ki­áltása. Ahol sok ember megfordul, például a budai hegyekben, nem ilyen éber, de ha valaki letér az útról, és a bokrok közé bújik, nyomban gyanússá válik neki a dolog, ve­szélyt kiált, és erre más madarak is felfigyelnek. Egy alkalommal a Badacsony he­gyen jártam, és a hajdani bányák fe­lé vezető sövényen szembetalálkoz­tam a szajkóval. Csendesen mentem, nem vett észre, és láttam rajta, hogy megdöbbent. Rám meredt világoskék szemével, aztán nagyot kiáltott, és szinte ledobta magát az ágról, úgy menekült. A veszélyt jelző hangra egy csuszka és két cinege repült oda, kí­váncsian kutatták, vajon mit látott a szajkó. Láttak engem, de valószínű­leg nem gondolták, hogy miattam ri­asztott a mátyásmadár. Szajkóval egész évben lehet találkoz­ni. Télen a városokban is felbukkan. A párok márciusban alakulnak ki, ebben az időszakban a máskor oly óvatos ma­tozott tojáson mindkét szülő fel­váltva kotlik, a fiókák tizenöt-tizen­hét nap alatt kelnek ki. Szüleik szor­galmasan etetik őket, gyorsan fejlőd­nek, és háromhetes korukban repül­nek ki. A szajkó mindenevő - növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Rovarokat, csigákat, mago­kat eszik, de mint fészekrabló is is­mert. Ősszel a tölgymakkot hordja. A torokzacskójába rejtett öt-hat makkal néha kilométereket repül, és ott egyenként az avarba dugdossa őket. Az elrejtett makkok egy részét télen megkeresi, de mindig akadnak, Kedves Gyerekek! ► Mostani hatrészes sorozatunk­ban olyan bibliai történeteket idézünk fel, amelyekben az an­­gyal(ok)nak fontos szerepük van. Minden részhez tartozik egy rejtvény is. A sorozat végén a he­lyes megoldásokat összegyűjtve küldjétek be szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szer­kesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 2. Amikor a nép az egyiptomi szabadu­lás után az ígéret földje felé vonult, elért a moábiták földjére is. Bálák, a királyuk nagyon megijedt a hatalmas tömeget látva. Ezért magához hívat­ta a kiválasztott népből származó Bá­lám prófétát, hogy arra kérje, átkoz­za meg őket. Abban bízott ugyanis, hogy így majd könnyen legyőzi Izra­el népét. Többször is küldött követeket Bá­lámhoz, míg az végül elindult. Ez azonban nem tetszett az Úrnak. Egy kivont kardú angyalt küldött az út­ra, hogy eltérítse Bálámot a szándé­kától. A mennyei követet azonban Bálám nem látta, csak a szamara, amely le is tért az útról, hogy a me­zőn át kerülje ki a veszélyt. Nagyon mérges lett Bálám, ezért ütni kezd­te a szamarat, hogy visszaterelje az útra. Másodszor a szőlők között veze­tő úton találkoztak az angyallal. Mivel egy völgyszerű mélyedésben haladtak, a szamár csak úgy tudta kikerülni a veszélyforrást, hogy a kőfalhoz lapult. így persze Bálám lá­bát is odaszorította a falhoz. A próféta mérgében újra megverte az állatot. Az Úr angyala harmadszor egy olyan szoros helyen állt elébük, ahol sehogyan sem lehetett őt kikerülni. Az okos állat ekkor lefeküdt a föld­re. Több sem kellett Bálámnak! Üt­legelni kezdte a szerinte makacs szamarat. De az Úr beszédre nyitot­ta az állat száját, aki így szólt gazdá­jához:- Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg?- Csúfot űztél belőlem! A magad feje után mentél, és a lábamat is majdnem eltörted! Ha lenne kar­dom, most meg is ölnélek!- Nagyon régóta vagyok a szama­rad. Rajtam jársz régóta. Cserben hagytalak-e már valaha?- Nem - vallotta be Bálám. Akkor az Úr megnyitotta a prófé­ta szemét is, aki meglátta az an­gyalt, amint kivont karddal a kezében az úton áll. Bálám azonnal arcra bo­rult előtte.- Miért verted meg a szamarat GYERMEKVÁR most harmadszor is? - kérdezte tő­le a mennyei követ. - Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert rossz dolgot készülsz tenni. Az Úr kiválasz­tott népét nem átkozhatod meg. A szamár látott engem, azért tért ki elő­lem mindháromszor. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt pe­dig életben hagytam volna. Bálám ekkor ezt válaszolta:- Vétkeztem! Nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton. Ha nem tetszik neked, akkor visszafor­dulok.- Nem. Folytasd az utadat! De csak azt mondd majd, amit én mondok neked! Bálám pedig továbbment szama­rával és két szolgájával Bálák ki­rályhoz. Ha helyes sorrendben olvassátok össze a köveken lévő betűkből a sza­vakat, akkor megtudhatjátok, mit mondott végül Bálám Izrael népének. dár teljesen megváltozik. A szerelmes szajkók, négyen-öten, a legkülönbö­zőbb hangokat hallatva repülnek, és alig törődnek az emberrel. A szajkó énekesmadár, de tudomá­nyával nem nagyon dicsekedhetne. A legkülönbözőbb hangokat zagyválja össze, de szerencsére csak a rövid ta­vaszi párosodási időben „énekel”. A párok évente egyszer, áprilisban költenek. Tölgyesekben, fenyvesek­ben többnyire négy-tíz méter maga­san építik a fészket, de például a He­ves megyei Pétervására környékén borókabokorban alig fél méter ma­gasan találtam szajkófészket. Az öt­hat, szürkészöld alapon barnán fol­amelyeket sem ő, sem az erdei ege­rek nem találnak meg. Ezek szeren­csés esetben fává növekedhetnek. A szajkó az erdő természetes felújulá­­sát segíti. ■ Schmidt Egon Kérdések: 1. Védett madár a szajkó? 2. Melyik tollát tűzik a vadászok a ka­lapjuk mellé? 3. Milyen rokonait ismered? ■gylvzso/Cudf ‘vquvzs ‘vqoso £!jd>/gpdf i(2vu nsvzoy -jso udijdf so dtd>j3f 'ydysoSvjiA v z !oj -sqjupiCS uopvqvzs ‘wou t yozsvjpA HUMORZSÁK Két indián először lát vízisít.- Miért megy olyan gyorsan az a csónak?- Hát nem látod, hogy az az em­ber üldözi? * * # Futballmeccset játszanak a bogarak a rovarok ellen. A félidő végén egy szurkoló odamegy a kispadhoz, és megkérdezi a bogártól:- Hát te miért ülsz a kispadon?- Mert én cserebogár vagyok. * * *- Mit mond a fogyókúrázó zebra?- Vigyáznom kell a vonalaimra. * * *- Milyen a villanyszerelő mun­kája?- Feszültséggel teli. * * # Ül a horgász a vízparton, amikor ar­ra megy egy idegen.- Van kapás? Van kapás?- Az előbb dobtam bele egyet a vízbe - válaszolja a horgász.- Miért? Talán méreten aluli volt?- Nem, csak folyton azt kérdezget­te, van-e kapás?

Next

/
Thumbnails
Contents