Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-25 / 39. szám

io 41 2011. szeptember 25. FÓKUSZ Evangélikus Élet HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________ „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok” (íPt 5,7) A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület 11. pedagóguskonferenciájának programja Kőszeg október 7-8. Október 7., péntek (Helyszín: evangélikus szakközépiskola, Árpád tér x.) ♦ 16.00-17.00: Érkezés, regisztráció (Zrínyi-kollégium) ♦ 17.00-17.15: Köszöntés, bemutatkozás - Ittzés János, Rodler Gábor ♦ 17.15-18.30: Ismerkedés és fórum Szemerei Jánossal, az egyházkerü­let új püspökével ♦ 18.45-1915: Esti áhítat a templomban Mt 9,12 alapján - Szemerei János püspök. Kulturális program (Cirákulum együttes) ♦ 19.30-20.00: Vacsora ♦ 20.30-tól: Borkóstoló Október 8., szombat (Helyszín: evangélikus templom, Zrínyi u. 6.) ♦ 7.00-8.45: Reggeli (Várkör-kollégium) ♦ 8.00-8.45: Érkezés, regisztráció (Zrínyi-kollégium) ♦ 9.00-10.00: Úrvacsorái istentisztelet és a Gyurátz-díj átadása - Ittzés János nyugalmazott püspök ♦ 10.00-10.30: Kávészünet ♦ 10.45-12.30: A közoktatás időszerű kérdései - dr. Gloviczki Zoltán köz­oktatásért felelős államtitkár előadása Iskola a határon címmel. Fel­kért hozzászólók: Ács Györgyné óvodavezető (Győr - Péterfy), Sátory Károly iskolaigazgató (Szombathely - Reményik), Tölli Balázs isko­laigazgató (Sopron - líceum). Moderátor: Jancsó Kálmánné. ♦ 12.30-14.00: Ebéd ♦ 14.00-14.45: A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, In­formatikai Szakképző Iskola és Kollégium bemutatása - Rodler Gábor igazgató ♦ 14.45-15.15: Kávészünet ♦ 15.15-16.00: Diák, pedagógus, oktatás az evangélikus iskolában - az iskolalelkész szemével... Résztvevők: Csorbáné Farkas Zsófia (Győr), Hasza Mónika (Szombathely), Matus Klára Krisztina (Sopron), Mesterházy Balázs (Sopron), Papp Judit (Kőszeg), Wagner Szilárd (Sop­ron). Moderátor: Wagner Szilárd. ♦ 16.00-16.30: Orgonazenés úti áldás - Papp Judit iskolalelkész (Kő­szeg), Wagner Szilárd iskolalelkész, egyházzenész (Sopron - Eötvös) HIRDETÉS PÁL APOSTOL UTAZÁS TÉREN IDŐN ÉS HANGOKON ÁT KÖNYV ÉS CD (a Pál apostol - dalok Pál levelei szerint (1991) című lemez újrahangszerelt változata Gryllus Dániel, Halmos Béla, Ferenczi György és a Rackajam közreműködésével) Süveges Gergő, a könyv szerkesztője, olyan könyvet képzelt el amely sokfelől közelíti meg Pál apostol korát, életét és személyiségét. Az első részben teológusok, zsidó rabbi, történész, jogász, irodalmár, művészet- és zenetörténész, pszichológus, jelképek és mítoszok ismerője lett az útitársa. Megannyi kérdés, kíváncsiság, megannyi látásmód és választípus, melyek együtt visznek közelebb a megismeréshez és a megértéshez. A kötet második részében a versekről, a dalokról, a koncertekről és a hangszerelésről beszélnek azok, akik részesei voltak a dalsqrozat létrejöttének, terjedé­sének, újragondolásának. Érzésekről, indíttatásról, munkamódszerről, ihletről, ajándékozásról szólnak ezek a beszámolók. PÁL APOSTOL Süveges Gergő beszélgetőtársai: Apáti Ádám, Baán László, Bizják Gábor, Cseri Kálmán, Fabiny Tamás, Ferenczi György, Fröhlich Ida, Gavrucza Tibor, Gryllus Dániel, Gryllus Dorka, Halmos Béla, Ittzés János, Jankó Miklós, Jankovics Marcell, Jeleníts István, Kormos Levente, Korzenszky Richárd, Köves Slomó, Laborczi Géza, Mizsei Zoltán, Pál Ferenc, Pintér Zsolt, Sumonyi Zoltán, Zlinszky János. Megjelenés: 2011. szeptember 27. (fonfaft/UCote GUrpS »A BOKACÉDULÁMAT A MAI NAPIG A BIBLIÁMBAN KÖNYVJELZŐKÉNT ŐRZÖM...« Újjászületés a 256-os kilométerkőnél ► Piliscsabán, a Béthel Evangéli­kus Missziói Otthonban ültünk le beszélgetni még augusztus­ban, mint régi ismerősök, egy konferencia szünetében. Endre­­ffy Attila derűs, kiegyensúlyo­zott kedélye most is - mint min­dig - kisugárzik környezetére. Sikeres és boldog, családos em­ber, a piliscsabai Önálló Élet Központ vezetője. Olvasóink is ismerhetik: magyar nagydíjas termékeit nemrég mutattuk be lapunk hasábjain. Megtisztelő, hogy életének majdnem tragédi­ával végződött fordulatát és szó szerinti újjászületését is közre­adhatjuk...- Nyíregyházán, „Bibliával az ölemben” születtem 1949-ben, több­­generációs evangélikus lelkészcsalád­ban. Édesapámtól rengeteg igét hal­lottam, természetesen gyermek-is­tentiszteletre jártunk, a hittanórákat Gáncs Klári néni tartotta. Csodála­tos magvetés volt. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy mennyi intuíció, hatás és tanítás közepette teltek gyermek- és ifjúkorom évei. Ugyan­akkor pontosan és erőteljesen érez­tem, hogy „valahol valami hiányzik”. Valami gyenge és erőtelen. Óriási vonzása volt számomra - jóval a rendszerváltás előtt vagyunk - a „nagy amerikai álomnak”. Ez annyira megerősödött bennem, hogy harmincnégy éves koromra el­jutottam odáig: ebben az országban nem lehet élni. Hazugság, korrup­ció, ellehetetlenült körülmények. Mindezt annak ellenére így éreztem, hogy az akkori gmk-világban biztos megélhetésem volt, a papírgyár­ban dolgoztam huszonnégy-negy­­vennyolc órákat. Nagyon-nagyon jól is kerestem. Nem lehetett okom pa­naszra, nem álltam rosszul anyagi­lag, sőt. De a hitéletem, az Istennel való kapcsolatom szinte teljesen romokban hevert. Minden egyházi, szülői, családi háttér ellenére... Ak­kor megfogalmazódott bennem a terv: elmegyek Amerikába. Útleve­lem, pénzem, autóm megvolt, elő­készítettem a disszidálást Ausztri­án és Hollandián keresztül. És ter­mészetesen senkinek egy szót nem szóltam.- Ekkor történnie kellett valami­nek...- Debrecenből hoztam haza a tel­jesen felújított kocsimat. 1984. októ­ber 4-e volt, hat óra, esti szürkületi vakság, nagyon rossz látási viszonyok. A 256-os kilométerkőnél jöttem nyolcvan kilométeres sebességgel, szemben pedig egy Wartburg Kom­bi, szintén nyolcvannal. Egyszer csak behajtott elém egy lovas kocsi, kivi­­lágitatlanul, egy fiatal lány hajtotta. Éppen csak kikerültem, de úgy, hogy már csattant is a kocsim a stráfkocsi sarkán, és a következő pillanatban üt­köztem a szembejövő Wartburggal. Nyolcvannal én is, ő is, frontális üt­közés a 256-os kilométerkőnél.- Ez túlélhetetlen...- Ez túlélhetetlen, és én sem éltem túl... És velem együtt még négyen nem - én voltam az ötödik. Az árok­parton szedtek össze, úgy, hogy a jobb lábam nem egyenesen folytató­dott combközéptől, hanem valahol derékszögben állt. Minden porci­­kám el volt törve. Csak a jobb lábam huszonnyolc törést szenvedett, rob­banásos törést. Kihívta valaki a mentőket. Kiérkez­tek, majd rám tették a bokacédulát: „A halott neve Endreffy Attila, a ha­lál időpontja: 1984. október 4. 18 óra’.’Ezt a bokacédulát később meg­kaptam a húgomtól a nyíregyházi traumatológián, és a mai napig a Bib­liámban könyvjelzőként őrzöm. A másik autóban hatan ültek, és négyen ott is maradtak.- R. A. Moody híres könyve óta so­kat tudunk a halálközeli élmények­ről. Neked is volt hasonló tapaszta­lásod? Mire emlékszel?- Mindenre! Le is írtam utána, hogy a későbbiekben ne színesedjen, vagy ne változzon. Minden bekövet­kezett, valóban átéltem egy halálkö­zeli élményt. Az életfunkcióim egy ideig nem működtek. Nem tudom, mennyi idő alatt történt. Megjelent előttem egy csodálatos fény. A testi, fi­zikai fájdalmat abban az állapotban az ember nem érzi. Láttam az alagutat, ami végig fényözönnel volt kivilágít­va. Én a legelején voltam, de végig lát­tam az egészet magam előtt. Nem akartam visszafordulni, nem vágya­koztam a visszaútra. Roppant érdekes, hogy ebben az állapotban megvalósul az úgynevezett egyidejűség. Nekem nem pergett le filmszerűen az egész életem, hanem csak annak fontos, megoldatlan részei. Az egyik ilyen a bátyámmal való rossz kapcsolatom. Sokat torzsalkodtunk. És még néhány dolog, amit harmincnégy éves koro­mig nem oldottam meg. De mindez egyszerre jelent meg előttem - tudom, nehéz ezt elképzelni annak, aki nem élt át ilyet. S nemcsak láttam, hanem értékeltem is: ez rossz, ezen változtat­ni kell.- Mi lett más október 4-e után, mi­kor visszatértél?- Amikor megkérdezték tőlem, hogy mit éltem át, azt mondtam: „visszatapsoltak” azt mondták, vissza kell jönnöm, mert sok mindent meg kell még oldanom. Száz napot feküd­tem mozdulatlanul a nyíregyházi traumatológián, a teljes kiszolgálta­tottság állapotában. A jobb lábam át­fúrva, tizenegy kilóval húzatva. Mi­közben azt tapasztaltam meg, hogy soha életemben ilyen tökéletes sza­badságot nem élhettem meg mint ott. Mindeközben éles, metsző fizikai fájdalom tetőtől talpig. Arcom, kopo­nyacsontom, kezem, lábam, bordá­im, medencecsontom...- Azt hiszem, tanulhatunk tőled átértékelni a dolgokat, hozzáállást...- Igaz a gömöri mondás: nem minden rossz jő ártalomra. Ez a rossz nekem hasznomra jött! Nagyon sok döntő elhatározásra jutottam a mozdulatlanságban, végiggondol­tam az egész életemet. Megtanultam az énekeskönyv jól ismert énekeit „befelé” hangtalanul énekelni minden versszakkal. Tőlem nem várt el akkor senki semmit. Nem volt még csalá­dom. Tökéletes szabadságot érez­tem. Ilyen közelségbe soha nem kerül­tem az Istenhez. Kegyelmi ajándék­nak tekintem ezt a rettenetesen sú­lyos, halálos karambolt.- Újjászülettél.- Nekem két születésnapom van: április 1. és október 4. Ez utóbbi ma­radandóan az lett. Lehet, az emberi természet nem változik - de az irá­nyultság és a fontossági sorrend na­gyon megváltozott. Az Istennel va­ló közvetlen kapcsolat és az Isten-kö­zeiben élő emberek társasága lett a meghatározó. A kórházi ágyon kife­szítve nem volt semmim, csak az Is­ten közelsége.- Említetted, hogy megoldatlan fel­adatok rendbe rakására kellett vissza­jönnöd.- Száz nap után kezdődött az egyéves rehabilitáció. Elhatároztam: ha felépülök, megnősülök. A hú­gom ajánlott valakit, akit egy év múlva feleségül is vettem. Zsuzsival három gyermekünk született, ma már egyetemre járnak. Ha kellő fizi­kai kondíciót szerzek, egy év múlva felfutok a Zengőre - határoztam el. így is lett, majdnem napra pontosan sikerült. De a legizgalmasabb: a bá­tyámmal való kapcsolatom változá­sa. Hat testvérem közül egyedül ve­le volt ütközésem. A probléma meg­oldása kézenfekvőnek tűnt a vissza­térésem után. Egyirányúsítottam a dolgokat. Nekem kell kezdeményez­ni. Közeledem hozzá, és bármilyen negatív a megnyilvánulása, azt nem szabad fölvenni. És hihetetlen, de működött!- És mai napig működik?- Igen, csak sajnos közben a bá­tyám elment. De úgy tudtam megáll­ni a sírjánál, hogy ez megoldódott. Noha úgy volt, hogy én megyek el ha­marabb, vissza kellett jönnöm, hogy rendezzem vele a kapcsolatomat. Ezzel a megnyugvással, örömmel - ha fogalmazhatok így - énekeltünk a sírjánál.- Mi lett az amerikai álommal?- Ez is helyére került. Ma el nem tudnám képzelni az életemet Ameri­kában. A karambolom csodálatos hozadéka lett, hogy itthon maradtam. ■ Kőháti Dorottya A Magyar Rádió szeptember 12-én su­gárzott Evangélikus félóra című adá­sában az interjúból is elhangoztak részletek

Next

/
Thumbnails
Contents