Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-10 / 28. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. július ÍO. 5 Feltartóztathatatlan hullámok Ulmból indult, Ulmban zárult a Békehullámok a Dunán rendezvénysorozat férfiú! Igazi emberi nagyságáról tesz bizonyságot azonban, hogy - a már Németországban működő otthonai mellett - Romániában, az egyik elnéptelenedett szász erődtemplomban hoz létre árvaházat az oltalom nélküli gyermekeknek. „Vége van a jégkorszaknak” - fogalmazott a hatvanegy éves rockénekes. „A mai nemzedékre a szívek hevítése bízatott.” Az esemény résztvevőinek szíve már korábban is átmelegedhetett, amikor diaképek segítségével visszatekinthettek a tíz hónapos programsorozatra. A vetítés alatt magyar védnökünk, Völgyessy Szomor Fanni csodálatos hangjában gyönyörködhettek, valamint egy osztrák házaspár klezmerzenéjét hallgathatták. A konferencia végeztével a nemzetközi gyülekezet a Duna színeit jelképező kék és zöld sálakkal alkotott békeláncot a Péter-templomtól a záró istentiszteletnek helyet adó ulmi székesegyházig. Az ünnepélyes alkalmon OlavFykse Tveit, az Egyházak Világtanácsának főtitkára hirdette az igét, a nemzetközi szervezőbizottság tagjai pedig közös könyörgésbe foglalták mindazokat az imakéréseket, amelyek a tíz hónap alatt gyűltek össze a Duna mentén tartott rendezvények során. ■ B. Pintér Márta Elöljáróban a püspökök korábban megfogalmazott bemutatkozó sorait olvasta fel, így az osztrák főpásztorét, dr. Michael Bünkerét is, aki rendkívül szellemesen érzékeltette, mennyire soketnikumú földrész maga Európa is. „Az én bécsi véremben keveredik nem kis mértékben svájci cseresznyelikőr, lengyel vodka, boszniai sligovica, stájerországi magolaj és karintiai fenyőpálinka.” Az oldott hangulat azonban senkit sem téveszthetett meg. A beszélgetés során súlyos problémákról esett szó. A német hallgatóságot - érzékelhetően - még így is meglepte, amikor Reinhart Guib romániai szász püspök elmondta, hogy hozzájuk nem érkeznek, hanem tőlük vándorolnak el az emberek. „Számunkra is kérdés, hogy miként segíthetnénk, hogyan követhetnénk figyelemmel azokat, akik elhagyják hazájukat, s kint gyökértelenné válnak” - tette hozzá Gáncs püspök utalva a nap mottójára: Otthont adni az embereknek. Árva gyermekeknek nyújt menedéket a Németországban közkedvelt, sőt rajongással övezett rocksztár, Peter Maffay. Ő a konferenciára helikopterrel érkezett, amely a templom közelében egy futballpályán landolt. Alig másfél órát tölthetett az egybegyűltekkel, hiszen délután már több száz kilométerrel odébb adott koncertet. A németek igen nagy megtiszteltetésnek vették, hogy elfoglalt sztár létére a békehullámos rendezvény mellé állt. Vállalta, hogy Württemberg és Bajorország, valamint szülőföldje, Románia képviseletében az esemény védnöke legyen. A külföldiek kissé meglepődtek, amikor belépett a terembe a sokszor beharangozott sztár, Maffay ugyanis alacsony termetű, nem túl feltűnő ► Közel háromszáz résztvevő érkezett július 2-án, szombaton a neu-ulmi Petruskirchébe (Péter-templom), hogy ünnepélyes keretek közt vegyen búcsút a folyó túlsó partján álló ulmi székesegyházból 2010. szeptember 5-én elindított Békehullámok a Dunán elnevezésű rendezvénysorozattól. Bár a program záró aktusára került sor, az eseményt köszöntő Michael Grabow augsburgi püspök hangsúlyozta: „A béke hullámainak tovább kell folyniuk!’ Erről tettek hitet a hat Duna menti ország evangélikus püspökei is, akikre a konferenciát követő ünnepi istentiszteleten is az a feladat várt, hogy személyesen valljanak arról, miben látják egyházuk küldetését saját környezetükben. A Magyarországi Evangélikus Egyházat Gáncs Péter elnök-püspök képviselte. Nyilvánvaló, hogy nem élhetnek egymástól elszigetelten a keresztény emberek. Az egyik ország gondjában osztozik a másik is. A neu-ulmi konferencia témájául ezért választották a szervezők éppen a migráció (bevándorlás) kérdését. Európát - és különösen a Duna menti államokat - új helyzet elé állította a más etnikumok (arabok, török vendégmunkások, afrikai menekültek stb.) tömeges megjelenése országaikban. Az egyházak számára is kihívást jelent a más vallási háttérből érkezettek beilleszkedésének segítése a nyugati, keresztény kultúrába. A migráció kérdésének feldolgozására pódiumbeszélgetésen került sor, amelyet egy híres televíziós személyiség, Sabine Sauer asszony vezetett. A püspökök fórumán Sabine Sauer kérdésére Gáncs Péter válaszol Szolgálat az egyenlők között Beszélgetés az Egyházak Világtanácsa 2009-ben megválasztott főtitkárával ► Köztudott, hogy a Békehullámok a Dunán elnevezésű rendezvénysorozatot az erőszak leküzdésének évtizede - melyet az Egyházak Világtanácsa (EVT) kezdeményezett - programjához illesztették a hat érintett Duna menti ország evangélikus egyházai. Természetes volt tehát, hogy az ulmi ünnepélyes zárásra a világszervezet főtitkárát, dr. Olav Fykse Tveitet kérték fel egy előadás, majd - az istentiszteleten - az igehirdetés megtartására. A norvég teológus a délután folyamán beszámolt a május 17-25. között Jamaicában rendezett nemzetközi ökumenikus békegyűlésről, az erőszak leküzdésére szánt évtized ünnepélyes lezárásáról.- Főtitkár úr beszámolójából a büszke öröm mellett mintha a csalódottság hangját is kihallhattuk volna...- Azt semmiféleképpen sem mondanám, hogy csalódott vagyok. Sőt jóleső érzéssel tölt el, hogy a világszervezet által elindított kampány annyi keresztény közösséget mozgatott meg ebben az elmúlt tíz esztendőben. De egészséges önkritikával is bírok, nemcsak magamat, hanem az EVT-t illetően is. Bizony át kell gondolnunk, hogy miként lehetnénk sokkal hatékonyabbak üzeneteink közvetítésében. A világ minden tájáról összesereglett több mint ezer résztvevő jelenlétében tartott jamaicai békegyűlés, az ott elhangzott előadások bizonyították, hogy a béke nem csupán néhány ember szívügye. Bár az erőszak terjedését sem az egyház, sem egyetlen hívő nem nézheti közömbösen, ez a kérdés - a békétlenség, a háborúskodás - eggyé tesz bennünket a szekuláris világgal is. A keresztény ember küldetésének része az igazságosság és a béke megteremtése. Sajnálom, hogy ez az üzenet még mindig nem elég emberhez jutott el. Az elmúlt tíz esztendő kampányából, a jamaicai együttlétből sokat tanultam. Nem csalódott vagyok, inkább tapasztaltabb.- A jamaicai konferencia szervezésébe igazából csak úgy „belecsöppent”, hiszen nem olyan régóta, másfél éve tölti be a főtitkári posztot.- Ez így van. Genfi megbízatásom előtt a Norvég Evangélikus Egyház lelkészeként szolgáltam. A nyugati parton egy kis sziget gyülekezetét gondoztam éveken át. Később egyházunk külügyi és nemzetközi kapcsolatok osztályának titkára lettem. Majd ösztöndíjat kaptam, amelynek Méretében a Faith and Order (Hit és Egyházszervezet) munkaág történetét tanulmányozhattam, különös tekintettel az ekkleziológiai (egyháztani) és keresztény etikai tematikájára.- Itt álljunk is meg egy pillanatra! Nem befolyásolja most a világszervezet egészéért végzett szolgálatában, hogy a szíve még mindig a Faith and Order munkaágért dobog?- A szívem azért dobog, hogy betöltsük Jézus kérését, amiért könyörgött, vagyis hogy egyek legyünk. A Faith and Order mozgalomtól épp ezt a motiváltságot kaptam. Teológus módon válaszolni arra, hogy mit is jelent a keresztény egység. Ugyanakkor arra is iránymutatást találni, hogy miként valósulhat meg ez az egység a gyakorlatban.- Mi a legnagyobb feladat, amely most a világszervezetre vár?- Készülünk a 2012-ben Dél-Koreában megtartandó tizedik nagygyűlésünkre. Ennek a konferenciának a címe rímel mindarra, amivel az elmúlt tíz esztendőben, az erőszak leküzdésének kampányában foglalkoztunk: Élet Istene, vezess igazságra és békességre (God of life, lead us to justice and peace). Tudom, hogy sokan félnek az igazságosság kérdésétől, mert félnek, hogy politikai színezete van. Szó sincs erről. Az igazságosság és a béke az emberi élet létfeltételei. Ezek alapvető kérdések. Hogyan viszonyulunk egymáshoz, a teremtett világhoz? Mint ahogyan az önök projektjében, a Békehullámok a Dunán programsorozatban is kifejeződött, hogy az emberek összetartoznak. Nem mondhatja egyetlen Duna mellett élő nép sem, hogy semmi köze a másikhoz, aki a túlsó parton lakik. Gyönyörű példája s egyben jelképe is a folyó annak, hogy mennyire egymásra utaltak vagyunk mi, emberek. Közös függésben élünk egymással és egymástól. És éppen azért, mert összetartozunk, az egyik egyház sem mondhatja a másiknak, hogy bennünket csak ez vagy az a téma érdekel, és ami titeket foglalkoztat, az nekünk nem kérdés. Az EVT által tárgyalásra került témák - béke, igazságosság, teremtettség - nemcsak az egyes tagegyházak, hanem Krisztus egész népe előtt feszülő kihívások.- Főtitkár úr szerint hozott-e változást a szervezet életébe, Hogy Ön észak-európai és mint ilyen, „természetesen” evangélikus?- Skandináv származásom révén határozott protestáns teológiai látást hordozok. így az egyház egységének a kérdésében is. Azt tartom róla, hogy az kegyelem, ajándék. Nem mi hozzuk létre az egységet, hanem az az Isten által teremtődik meg bennünk és körülöttünk. Másrészt magammal hoztam Genfbe is a tolerancia és a másik felé való nyitottság készségét. Az ökumenikus mozgalomban ezt & „megbékélt különbözőség” (reconciled diversity) modelljének nevezik. Mégis úgy tapasztalom, hogy ez a nyitottság egymás felé inkább csak elméleti síkon létezik. Az ökumenikus mozgalom legnagyobb kihívása, hogy ne csak teologizáljunk, elméleti kérdéseken rágódjunk, hanem megtanuljuk megélni a közösséget imádságban, a szentségekben, úrvacsorái közösségben. Harmadrészt mint norvég frissítésként az „egyenlők kultúráját” hozhatom az ökumenikus mozgalomba. Nálunk, Skandináviában ugyanis nincs olyan erős hierarchia, mint a katolikus vagy az ortodox egyházban, és amilyet, sajnos, tapasztalok számos kelet-európai és harmadik világban élő protestáns felekezetnél. Az ökumenikus mozgalomban különösen ennek az „egyenrangúak vagyunk” gondolkodásnak kellene meghonosodnia, ahol mindenkinek a szava egyformán fontos. Ez az otthonról hozott jó tradíció segít nekem, hogy egyformán kezeljek minden embert, tekintet nélkül arra, hogy milyen pozíciót tölt be az egyházában. S, valljuk meg, ez a hagyomány igazából Krisztustól ered, aki a tanítványait is ilyen látásra biztatta. ■ B. P. M.
