Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-10 / 28. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. július ÍO. 5 Feltartóztathatatlan hullámok Ulmból indult, Ulmban zárult a Békehullámok a Dunán rendezvénysorozat férfiú! Igazi emberi nagyságáról tesz bi­zonyságot azonban, hogy - a már Né­metországban működő otthonai mel­lett - Romániában, az egyik elnépte­lenedett szász erődtemplomban hoz létre árvaházat az oltalom nélküli gyermekeknek. „Vége van a jégkor­szaknak” - fogalmazott a hatvanegy éves rockénekes. „A mai nemzedék­re a szívek hevítése bízatott.” Az esemény résztvevőinek szíve már korábban is átmelegedhetett, amikor diaképek segítségével vissza­tekinthettek a tíz hónapos program­­sorozatra. A vetítés alatt magyar véd­nökünk, Völgyessy Szomor Fanni cso­dálatos hangjában gyönyörködhet­tek, valamint egy osztrák házaspár klezmerzenéjét hallgathatták. A konferencia végeztével a nemzet­közi gyülekezet a Duna színeit jelké­pező kék és zöld sálakkal alkotott bé­keláncot a Péter-templomtól a záró is­tentiszteletnek helyet adó ulmi székes­­egyházig. Az ünnepélyes alkalmon OlavFyk­­se Tveit, az Egyházak Világtanácsának főtitkára hirdette az igét, a nemzetkö­zi szervezőbizottság tagjai pedig kö­zös könyörgésbe foglalták mindazo­kat az imakéréseket, amelyek a tíz hó­nap alatt gyűltek össze a Duna men­tén tartott rendezvények során. ■ B. Pintér Márta Elöljáróban a püspökök korábban megfogalmazott bemutatkozó sorait olvasta fel, így az osztrák főpásztorét, dr. Michael Bünkerét is, aki rendkí­vül szellemesen érzékeltette, mennyi­re soketnikumú földrész maga Euró­pa is. „Az én bécsi véremben keve­redik nem kis mértékben svájci cse­resznyelikőr, lengyel vodka, boszni­ai sligovica, stájerországi magolaj és karintiai fenyőpálinka.” Az oldott hangulat azonban senkit sem té­veszthetett meg. A beszélgetés során súlyos problémákról esett szó. A német hallgatóságot - érzékelhető­en - még így is meglepte, amikor Re­inhart Guib romániai szász püspök elmondta, hogy hozzájuk nem érkez­nek, hanem tőlük vándorolnak el az emberek. „Számunkra is kérdés, hogy miként segíthetnénk, hogyan követhetnénk figyelemmel azokat, akik elhagyják hazájukat, s kint gyö­­kértelenné válnak” - tette hozzá Gáncs püspök utalva a nap mottójá­ra: Otthont adni az embereknek. Árva gyermekeknek nyújt menedé­ket a Németországban közkedvelt, sőt rajongással övezett rocksztár, Peter Maffay. Ő a konferenciára helikopter­rel érkezett, amely a templom köze­lében egy futballpályán landolt. Alig másfél órát tölthetett az egybegyűltek­kel, hiszen délután már több száz ki­lométerrel odébb adott koncertet. A németek igen nagy megtisztel­tetésnek vették, hogy elfoglalt sztár létére a békehullámos rendezvény mellé állt. Vállalta, hogy Württem­berg és Bajorország, valamint szülőföldje, Románia képviseleté­ben az esemény védnöke legyen. A külföldiek kissé meglepődtek, amikor belépett a terembe a sokszor beharangozott sztár, Maffay ugyanis alacsony termetű, nem túl feltűnő ► Közel háromszáz résztvevő érkezett július 2-án, szombaton a neu-ulmi Petruskirchébe (Péter-templom), hogy ünnepélyes keretek közt vegyen búcsút a folyó túlsó partján álló ulmi székesegyházból 2010. szeptem­ber 5-én elindított Békehullámok a Dunán elnevezésű rendezvényso­rozattól. Bár a program záró aktusára került sor, az eseményt köszön­tő Michael Grabow augsburgi püspök hangsúlyozta: „A béke hulláma­inak tovább kell folyniuk!’ Erről tettek hitet a hat Duna menti ország evangélikus püspökei is, akikre a konferenciát követő ünnepi istentisz­teleten is az a feladat várt, hogy személyesen valljanak arról, miben lát­ják egyházuk küldetését saját környezetükben. A Magyarországi Evangélikus Egyházat Gáncs Péter elnök-püspök képviselte. Nyilvánvaló, hogy nem élhetnek egymástól elszigetelten a keresztény emberek. Az egyik ország gondjában osztozik a másik is. A neu-ulmi kon­ferencia témájául ezért választották a szervezők éppen a migráció (beván­dorlás) kérdését. Európát - és külö­nösen a Duna menti államokat - új helyzet elé állította a más etnikumok (arabok, török vendégmunkások, af­rikai menekültek stb.) tömeges meg­jelenése országaikban. Az egyházak számára is kihívást jelent a más val­lási háttérből érkezettek beilleszke­désének segítése a nyugati, keresztény kultúrába. A migráció kérdésének feldolgozá­sára pódiumbeszélgetésen került sor, amelyet egy híres televíziós szemé­lyiség, Sabine Sauer asszony vezetett. A püspökök fórumán Sabine Sauer kérdésére Gáncs Péter válaszol Szolgálat az egyenlők között Beszélgetés az Egyházak Világtanácsa 2009-ben megválasztott főtitkárával ► Köztudott, hogy a Békehullá­mok a Dunán elnevezésű ren­dezvénysorozatot az erőszak le­küzdésének évtizede - melyet az Egyházak Világtanácsa (EVT) kezdeményezett - programjához illesztették a hat érintett Duna menti ország evangélikus egyhá­zai. Természetes volt tehát, hogy az ulmi ünnepélyes zárásra a világszervezet főtitkárát, dr. Olav Fykse Tveitet kérték fel egy előadás, majd - az istentisz­teleten - az igehirdetés megtar­tására. A norvég teológus a dél­után folyamán beszámolt a má­jus 17-25. között Jamaicában rendezett nemzetközi ökumeni­kus békegyűlésről, az erőszak le­küzdésére szánt évtized ünnepé­lyes lezárásáról.- Főtitkár úr beszámolójából a büszke öröm mellett mintha a csaló­dottság hangját is kihallhattuk vol­na...- Azt semmiféleképpen sem mon­danám, hogy csalódott vagyok. Sőt jóleső érzéssel tölt el, hogy a világ­­szervezet által elindított kampány annyi keresztény közösséget mozga­tott meg ebben az elmúlt tíz eszten­dőben. De egészséges önkritikával is bírok, nemcsak magamat, hanem az EVT-t illetően is. Bizony át kell gondolnunk, hogy miként lehetnénk sokkal hatékonyabbak üzeneteink közvetítésében. A világ minden tájáról összese­­reglett több mint ezer résztvevő jelenlétében tartott jamaicai béke­gyűlés, az ott elhangzott előadások bizonyították, hogy a béke nem csupán néhány ember szívügye. Bár az erőszak terjedését sem az egyház, sem egyetlen hívő nem nézheti közömbösen, ez a kérdés - a békétlenség, a háborúskodás - eggyé tesz bennünket a szekuláris világgal is. A keresztény ember kül­detésének része az igazságosság és a béke megteremtése. Sajnálom, hogy ez az üzenet még mindig nem elég emberhez jutott el. Az elmúlt tíz esztendő kampányából, a jama­icai együttlétből sokat tanultam. Nem csalódott vagyok, inkább ta­pasztaltabb.- A jamaicai konferencia szervezé­sébe igazából csak úgy „belecsöp­pent”, hiszen nem olyan régóta, más­fél éve tölti be a főtitkári posztot.- Ez így van. Genfi megbízatásom előtt a Norvég Evangélikus Egyház lelkészeként szolgáltam. A nyugati parton egy kis sziget gyülekezetét gondoztam éveken át. Később egyhá­zunk külügyi és nemzetközi kap­csolatok osztályának titkára lettem. Majd ösztöndíjat kaptam, amelynek Méretében a Faith and Order (Hit és Egyházszervezet) munkaág történe­tét tanulmányozhattam, különös te­kintettel az ekkleziológiai (egyházta­­ni) és keresztény etikai tematikájára.- Itt álljunk is meg egy pillanatra! Nem befolyásolja most a világszerve­zet egészéért végzett szolgálatában, hogy a szíve még mindig a Faith and Order munkaágért dobog?- A szívem azért dobog, hogy betöltsük Jézus kérését, amiért kö­­nyörgött, vagyis hogy egyek legyünk. A Faith and Order mozgalomtól épp ezt a motiváltságot kaptam. Teológus módon válaszolni arra, hogy mit is je­lent a keresztény egység. Ugyanakkor arra is iránymutatást találni, hogy mi­ként valósulhat meg ez az egység a gyakorlatban.- Mi a legnagyobb feladat, amely most a világszervezetre vár?- Készülünk a 2012-ben Dél-Ko­­reában megtartandó tizedik nagygyű­lésünkre. Ennek a konferenciának a címe rímel mindarra, amivel az el­múlt tíz esztendőben, az erőszak le­küzdésének kampányában foglal­koztunk: Élet Istene, vezess igazság­ra és békességre (God of life, lead us to justice and peace). Tudom, hogy sokan félnek az igazságosság kérdésétől, mert félnek, hogy politikai színezete van. Szó sincs erről. Az igazságosság és a béke az emberi élet létfeltételei. Ezek alapvető kérdések. Hogyan vi­szonyulunk egymáshoz, a terem­tett világhoz? Mint ahogyan az önök projektjében, a Békehullámok a Du­nán programsorozatban is kifejező­dött, hogy az emberek összetartoz­nak. Nem mondhatja egyetlen Du­na mellett élő nép sem, hogy semmi köze a másikhoz, aki a túlsó parton lakik. Gyönyörű példája s egyben jel­képe is a folyó annak, hogy mennyi­re egymásra utaltak vagyunk mi, emberek. Közös függésben élünk egymással és egymástól. És éppen azért, mert összetartozunk, az egyik egyház sem mondhatja a másiknak, hogy bennünket csak ez vagy az a té­ma érdekel, és ami titeket foglalkoz­tat, az nekünk nem kérdés. Az EVT által tárgyalásra került témák - bé­ke, igazságosság, teremtettség - nemcsak az egyes tagegyházak, ha­nem Krisztus egész népe előtt feszü­lő kihívások.- Főtitkár úr szerint hozott-e vál­tozást a szervezet életébe, Hogy Ön észak-európai és mint ilyen, „termé­szetesen” evangélikus?- Skandináv származásom révén határozott protestáns teológiai látást hordozok. így az egyház egységének a kérdésében is. Azt tartom róla, hogy az kegyelem, ajándék. Nem mi hozzuk létre az egységet, hanem az az Isten által teremtődik meg bennünk és körülöttünk. Másrészt magammal hoztam Genfbe is a tolerancia és a másik fe­lé való nyitottság készségét. Az öku­menikus mozgalomban ezt & „meg­békélt különbözőség” (reconciled di­versity) modelljének nevezik. Még­is úgy tapasztalom, hogy ez a nyitott­ság egymás felé inkább csak elméleti síkon létezik. Az ökumenikus moz­galom legnagyobb kihívása, hogy ne csak teologizáljunk, elméleti kérdé­seken rágódjunk, hanem megtanul­juk megélni a közösséget imádság­ban, a szentségekben, úrvacsorái kö­zösségben. Harmadrészt mint norvég frissítés­ként az „egyenlők kultúráját” hozha­tom az ökumenikus mozgalomba. Nálunk, Skandináviában ugyanis nincs olyan erős hierarchia, mint a katolikus vagy az ortodox egyházban, és amilyet, sajnos, tapasztalok számos kelet-európai és harmadik világban élő protestáns felekezetnél. Az öku­menikus mozgalomban különösen ennek az „egyenrangúak vagyunk” gondolkodásnak kellene meghono­sodnia, ahol mindenkinek a szava egyformán fontos. Ez az otthonról hozott jó tradíció segít nekem, hogy egyformán kezeljek minden embert, tekintet nélkül arra, hogy milyen pozíciót tölt be az egyházában. S, valljuk meg, ez a hagyomány igazá­ból Krisztustól ered, aki a tanítványait is ilyen látásra biztatta. ■ B. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents