Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-10 / 28. szám

6 « 2011. július IO. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Templomi továbbképzés Az év tanára I*- Folytatás az 1. oldalról Csütörtök délután lillafüredi kirándulás vagy a tapolcai barlangfürdőben való lubicko­lás közül választhattak a kon­ferencia résztvevői, oldandó a meglehetősen feszes progra­mot és felkészülendő az esti fórumbeszélgetésre. A legfaj­­súlyosabbnak vélt - lapunk tu­dósítóját is a helyszínre von­zó - program azonban so­kaknak némi csalódást oko­zott. Nem mintha egyházunk el­ső számú vezetői ne tettek volna eleget a meghívásnak, avagy ne lettek volna készek akár a legkényesebb kérdé­sek megválaszolására... A je­lenlévők azonban meglehe­tősen általános - majdhogy­nem: udvarias - kérdéseket Csütörtökön este (balról jobbra) Fabiny Tamás, Prőhle Gergely, Gáncs Péter és Kákay István válaszolt az evangélikus intézményekben dolgozó pedagógusok kérdéseire szegeztek Gáncs Péter elnök­püspöknek, Prőhle Gergely országos felügyelőnek, Kákay István országos irodaigazgató­nak és a helyszínhez sokszoro­san kötődő Fabiny Tamás püs­pöknek. így a fórumbeszélge­tésen jobbára csupán a már az EvÉlet hasábjain is terítékre került információk kommen­tálásával juttathatták kifejezés­re, hogy az oktatásügy to­vábbra is kiemelt jelentőség­gel bír egyházunk számára. Szerencsére a templomi „gyó­nást” követő - késő éjszakába nyúlt - fogadáson az egyház­vezetők a „személyes konzul­tációkra” is szakítottak időt... A pedagóguskonferencia utolsó napján szekcióbeszél­getéseken „oszolhattak” tan­tárgyakra, illetve korosztá­lyokra az idejében ébredők, utolsó aktusként pedig - Mol­nár József diósgyőri lelkész igehirdetési, valamint Gerlai Pál miskolci iskolalelkész ol­­tári szolgálatával - úrvacso­­rás istentisztelet zárta az evangélikus oktatási intéz­ményekben dolgozók 2010-2011-es tanévét. ■ T. Pintér Károly Az év óvónője A miskolci pedagóguskonferencián osztották ki az év (evangélikus) óvónőjét, tanítóját és tanárát megillető díjat. A szomszédos hasábokon az idei kitünte­tetteket mutatjuk be, a díjra felterjesztők által írt laudációk alapján. Az év tanítója Mag Pálné (született Balázs Ildikó) általános iskolai tanul­mányait az albertirsai Tessedik Sámuel Általános Iskolában végezte, majd 1978-ban a mo­­nori József Attila Gimnázium­ban érettségizett. Még ebben az évben képesítés nélküli óvónő­ként helyezkedett el az albert­irsai Dózsa György úti óvodá­ban. 1982-ben munka mellett szerezte meg óvónői diplomá­ját a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben. Azóta is folyamato­san fejleszti tudását: 2000-ben a Budapesti Tanítóképző Főis­kolán tett szakvizsgát vezető óvodapedagógus szakirányon. Amikor 1989-ben a II. szá­mú Napközi Otthonos Óvoda akkori fenntartója pályázatot írt ki az intézmény vezetésére, ő is vezetői programot nyújtott be. A pályázati eljárás lefolytatása után őt bízták meg az óvoda irányításával. A rendszerváltás után az Alberti Evangélikus Egyház­­község visszakapta épületeit. Mivel a korábban egyházi isko­laként funkcionáló épületet - a három-hat éves gyerekek ellátása érdekében - óvodává alakították át, ezért az önkor­mányzat és az egyházközség között az a megegyezés szüle­tett, hogy az épületben to­vábbra is óvoda fog működni. Az 1992-ben újonnan alaku­ló Alberti Evangélikus Egy­házközség Óvodájának vezeté­sével gyülekezetünk hűséges tagját, Mag Pálnét bízták meg, aki szívesen vállalta a kihívást. Azóta is ezt a feladatot látja el a fenntartó, a szülők, a gyerme­kek megelégedésére. Annak érdekében, hogy az evangélikus óvodába járó gyermekek egyházi nevelése tovább folytatódjon, szorgal­mazta az Alberti Evangéli­kus Általános Iskola létreho­zását, megalakulásakor pe­dig mindkét intézménynél el­látta a pénzügyekkel kapcso­latos feladatokat. Az ő taka­rékosságának köszönhető az intézmények folyamatos gya­rapodása. Az általa vezetett nevelő­­testület szakmai felkészültségé­nek, következetes munkájának következtében a demográfiai hullám nem érezteti hatását, az óvodában most is túljelentke­zés van. Az évek során nemcsak sa­ját szakmai tudását fejlesztet­te, de sokat tett kollégái szak­mai felkészültségének javítása érdekében is. Szakmai tudásának átadá­sát nemcsak a saját, illetve helyi óvodákban tett látogatá­sok, előadások, konzultációk alkalmával próbálja átadni, hanem 2008-tól a Cegléd vonzáskörzetébe tartozó ti­zenhat óvoda vezetőjének is tart foglalkozásokat, tovább­képzéseket. Az egyházközség presbitéri­umának oszlopos tagjaként fontos szerepet vállal a gyüle­kezet életében, részt vesz újsá­gunk szerkesztésében is. Több évtizedes szakmai és társadalmi, gyülekezeti munká­jának elismeréseként javasoljuk Az év óvónője kitüntető cím el­nyerésére. ■ Farkas László és Túri Krisztina, az Alberti Evangélikus Egyházközség mint fenntartó képviseletében Varga Lászlóné, Klárika taní­tói kinevezését 1974-ben vet­te át, így tehát harminchete­dik éve tanítja fáradhatatlan lelkesedéssel a hat-tíz éves korosztályt. Először Győr egyik legismertebb általános iskolájában, majd mintegy ti­zennyolc éve a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Köz­pontban. Szakmai munkáját a pre­­cízség, pontosság jellemzi. Fel­készült, módszertani tudása példaértékű. Fáradhatatlanul dolgozik délelőtt, délután. Né­hány éve az ő ötlete alapján kezdtük el a tanítást úgy, hogy az osztály két nevelője tanít is, napközis foglalkozást is ve­zet. Szülők, gyerekek is nagyon szeretik ezt a megoldást, hiszen a bensőséges családi légkör így még jobban érvényesül. Intézményünkben Varga Lászlóné évek óta vezeti a ki­csinyek matematika-szakkö­rét, melynek eredményekép­pen szinte minden évben örülhetünk valamilyen elő­kelő helyezésnek. Néhány éve a Zrínyi Ilona matematikaver­seny országos döntőjére is el­jutott tanítványa. E szaktudás­nak köszönhető, hogy az or­szágos egyház matematika­­tantárgygondozói feladatokkal is megbízta. Tanítványai remekül meg­állják helyüket, akár a nyolc évfolyamos gimnázium, akár az általános iskola ötödik osz­tályában folytatják tanulmá­nyaikat. Kollégáival derűs, baráti vi­szonyt ápol. Hozzá mindig lehet fordulni. Jó barát, kivá­ló kolléga. Fiatalokat meg­szégyenítő energiával szer­vezi a kirándulásokat, jár csendesnapokra, istentisztele­tekre. Két gyermeket nevelt fel férjével; ők már mint nagyma­mára számítanak rá. Klárika a következő tan­évben nyugdíjba megy, „lete­szi a lantot”. Ezért is szeret­nénk, ha megtisztelhetnénk a címmel. Mindezek alapján ja­vaslom Varga Lászlónét, in­tézményünk nyugdíjba ké­szülő tanítóját Az év tanítója címre jelölni. 2010-ben már javasoltuk őt a díjra, akkor másra esett a választás, hiszen egyházunk­ban számtalan kiváló tanító végzi szolgálatát. Tisztelettel kérem, hogy ezúttal a döntés­hozók támogassák kollégánk kitüntetését, ezzel is elismer­ve több évtizedes oktató-ne­velő munkáját. ■ Hallgatóné Hajnal Judit, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója Balogh Józsefné (született Szűcs Ibolya) 1975 júniusában fejezte be főiskolai tanulmá­nyait a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola matemati­ka-kémia szakának nappali tagozatán. 1975. szeptember 1- jén kezdte el a tanítást Székely­ben matematika-kémia sza­kos általános iskolai tanár­ként. Az itt eltöltött öt év alatt lehetősége volt megis­merkedni a pedagógusi pálya minden szépségével, nehézsé­gével. A tanításon túl részt vett a faluközösség életében, kü­lönböző kultürális rendezvé­nyek, sportprogramok szerve­zésében. A kis létszámú tan­testületben családias, meg­hitt légkör uralkodott. Éppen ezért nagyon nehéz volt, amikor 1980-ban munka­hely-változtatás mellett kellett döntenie. Időben és fizikailag is egyre nehezebb volt össze­egyeztetni a családi és a mun­kahelyi feladatokat. így ke­rült 1980. szeptember í-jén a nyíregyházi 5. Számú Általá­nos Iskolába. Az első öt évben szerződés­sel alkalmazták mint napközis nevelőt az első osztálytól az összevont ötödik-hatodik osz­tályos csoportig mindig ott, ahol szükség volt rá. Közben bekapcsolódott a gyerekek szabadidejének, nyári prog­ramjainak szervezésébe. Ezt a munkát nagy örömmel vé­gezte az iskola bezárásáig. Tá­borokba, kirándulásokra vitte a gyerekeket az Északi-kö­zéphegységbe, a fővárosba, Szigligetre és az ország számos más szép helyére. Öt év után, 1985-ben egy újabb kihívás előtt állt. Újra ta­níthatta mindkét szakját, és egyben osztályfőnök is lett. Szinte elölről kezdhette a ta­nulást, hiszen öt év kihagyás soknak számít a matemati­ka- és a kémiatanítás terüle­tén. Addigi munkája során azt tapasztalta, hogy a szülők segítsége nélkül nem lehet eredményes szakmai munkát végezni. Ezért mindig fontos­nak tartotta a szülőkkel való őszinte, korrekt, segítőkész kapcsolattartást, amit közös klubdélutánokon, kirándulá­sokon erősítettek meg. Mindig nyitott volt minden új dolog iránt, amely oktató­nevelő munkáját, valamint az emberekkel való kapcsolat­­teremtését előmozdította, ezért igyekezett olyan tan­folyamokon részt venni, ame­lyek ezeket elősegítették. Kémiából részt vett a váro­si munkaközösség munkájá­ban, versenyek szervezésé­ben, lebonyolításában. Mate­matikából a versenyeken túl részt vett a városi matemati­katanárok klubjában, vala­mint elvégezte a matematika­­tanárok mérésmetodikai tan­folyamát. 1996-tól - az 5. Számú Ál­talános Iskola bezárását köve­tően - az Evangélikus Általá­nos Iskola alkalmazottjaként vezetője lett az osztályfőnöki, majd nevelési munkaközös­ségnek. 2006-tól a tanítás mellett igazgatóhelyettesként segítette az intézmény oktató­nevelő munkáját. Kezdettől fogva szívén hor­dozta az Evangélikus Általános Iskola mint egyházi, keresz­tény iskola megerősödését, a keresztény szellemiség elfoga­dását és kiteljesítését mind a pedagógus-, mind a tanulókö­zösségben. A helyi egyház­­község és az iskola spirituális szokásait példamutatóan kö­vette, élen járt a különböző egyházi alkalmak, rendezvé­nyek látogatásában, segített azok lebonyolításában. Több évtizedes tapasztalata­it örömmel adta át tanártársa-J inak, segítette a fiatal, új mun­katársak szakmai munkáját, munkaközösség-vezetőként jó szakmai gyakorlati ismeretek­kel felvértezve indította el pá­lyájukon a fiatalokat. Feladatot vállalt az Evangé­likus Pedagógiai Központ tan­tárgygondozójaként kémiából, tanulóinkat éveken át eredmé­nyesen készítette fel a Szent- Györgyi Albert természettudo­mányos versenyre. (Legutób­bi versenyeredménye: kémia, negyedik helyezett, 2011) Jó kommunikációs és szer­vezőképességgel bír. Határo­zott, nyílt, őszinte jellem. Munkájában kitartó, a helyzet­nek megfelelően általában konstruktív, előremutató, épí­tő jellegű. Ha a körülmények úgy kívánják, könnyen didak­tikussá válik. Ez nagyon fon­tos, hisz a tehetséggondozás és a felzárkóztatás eredményes­sége, sikere nagymértékben függ az említett tulajdonság­jegyektől. Mindezek mellett jó tűrőképességével, motivációs készségeivel, pedagógiai eljá­rásaival tanítványainak biz­tos tudását alapozta meg. Hasonlóan az előzőekhez, jól megfigyelhetőek a tanórák, foglalkozások vezetéstechni­kájában alkalmazott pedagógi­ai elvek, eljárások (differenciá­lás, együttműködés, fejlesztés, értékelés, osztályozás stb.J. Ér­tékelési készségei, metódusai objektívek és megbízhatóak. Kimagasló a probléma- és konfliktuskezelési képessége (tapasztalata). Mindezek nagy­mértékben hozzájárulnak ered­ményes, színvonalas oktató­nevelő munkájához. Kollégánk 2011 szeptem­berétől kérte nyugdíjazását; személyében egy olyan peda­gógustól búcsúzunk, akit az élet tanított meg a tanítás tu­dományára. Szakmai munkája, emberi értékei, keresztény szellemisé­ge olyan pedagógussá teszi, aki megérdemli az elisme­rést, rászolgált a pedagógus­társak megbecsülésére. In­tézményvezetőként meleg szívvel ajánlom őt Az év taná­ra elismerésre. ■ Kocsisné Sárossy Emőke igazgató, felterjesztő

Next

/
Thumbnails
Contents