Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-25 / 39. szám

6 4i 2011. szeptember 25. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Búcsúszavak Kemenczky Juditról Konferencia Lutherrel és Kodállyal Gyenesdiáson jártunk, tiszta hangokat hallottunk... Nem hiszünk a halálnak, ha ránk mu­tat, ha fenyeget. Nem hiszünk bará­tunknak, ha félve mondja a hírt: a gyógyíthatatlan betegséget! Átfúj rajtunk is hideg szele, ellene az éle­tet hozzuk örök mentségnek. A ked­ves halott is, akitől most búcsúzunk, nemrégen még az élet nagy szerelme­se volt. Isten örömhírének igaz leá­nya. És lett váratlanul a szen­vedés szelíd óriása: rácsos ablakos kórház rab lakója, véraláfutásos karral és meg­kínzott arccal. Mindezt elhit­tem Kemenczky Juditnak, a gyors befejezést - nem. De elvégeztetett. Az 1945-50-ben született, gyérülő nemzedék csapatából az egyik legtehetségesebb dőlt ki, s hagyott bennünket magunkra. Az egyik legkülö­nösebb hangú költőnk. Iste­nes, bibliás ember, akit a nagy társ, Pilinszky János in­dított útjára. „Tíz-húsz esz­tendőnként új és új nemzedék jelent­kezik a világban. Én, a parthoz köze­ledő hullám, tudok ugyan a hátam­ban levőkről, igazából mégse látom őket. Velük szemben nekem egyedül az marad, hogy hívom őket. Félve, szeretve és csodálva bennük mind­azt, ami voltam és nem voltam, ami lehettem volna, és már soha többé nem lehetek. Talán ők majd kimond­ják azt, amitől én már rövidesen el­némulok” — írta egyik ajánlásában. És Kemenczky kimondta: varázs­latos és avantgárd nyelven. Pontosab­ban fogalmazva: megkísérelt egy írásmódot (nagyon korán), és azt sikerre vitte. Olyan versbeszédet te­remtett, amelyben nyugat és kelet szelleme összeolvadt. Mondatai sza­bad áramlásban örvénylettek, bennük a hétköznapi élet kis csodáival, tör­téneteivel. Nem véletlenül fordítot­ta le a misztikus Hildegard von Bin­­gent és - japán nyelvből - Az Év Könyve Díjjal kitüntetett nó-drá­­mákat. És még nem említettem, milyen különös festő is volt. Festeni „írástu­dóként” kezdett 1985-ben, teljes ön­átadással, ahogyan egyik önvallo­­másos költeményében megfogal­mazta. Régi (A vesztő, Sorsminta) és új írá­saiból (Hullámlovasok) három képes­sége ragadott meg: széles műveltsé­ge, stílusa és az a szívet szorongató érzés, amellyel újra és újra Istenről írt. És Bostonról, ahol nyolc évet töltött el. Házassága termékeny volt minden tekintetben. Férje, Bakucz József az emigráns magyar irodalom páratlan alakja volt. Zseniális költő, kalorikus mérnök, szenvedélyes vadász a kana­dai erdőkben és óriás halakra horgá­szó férfi az Atlanti-óceán dörgő vize­iben... Kemenczky Judit (1948. augusztus 9. - 2011. augusztus 19.) itt vált iga­zán jelentős költővé. Kereszténység és a Távol-Kelet misztikája, rejtőző szövegei szétválaszthatatlan egysé­get alkottak. Milyen kár - mondhat­juk utólag -, hogy nem maradt meg ebben a körben. Továbblépett, talán elszigeteltsége miatt. Az utóbbi tíz év termése harminc-negyven kötetnyi anyag! Isten-párbeszéd. Alig isme­rünk belőle valamit. Három könyv rövidesen napvilágot lát, de hogy be­tetőzte-e életművét, vagy árnyalta, ezt csak elolvasás után tudjuk meg­ítélni. A hatalmas monológfolyam, amely hatvanhárom esztendő volt, most hirtelen megszakadt. Tekintsük a nagy rendező, Isten elrendelésének, hogy itt, Magyarországon történt. Ta­lán azért így, hogy rejtett ereken, tit­kos, föld alatti járatokon bujdosva törhessen föl bennünk. És akkor, új­raolvasva mindent, másképp látjuk a világot, meghalljuk az égieket, és kezünk könnyen kulcsolódik majd imádságra. ► Kendek Gusztáv nem tarja magát zenésznek, sem karvezetőnek. Ő egy olyan vezető, akinek fon­tos a jó zene, azon belül is ki­emelten az igényes egyházzene. Kívülről érkezett a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház Egyházze­nei Bizottságába, talán éppen ezért sikerült új színt vinnie an­nak munkájába. Isten szép ado­mánya címmel szeptember 15. és 17. között zenei továbbképző konferenciát szervezett az evan­gélikus iskolákban tanító ének­­tanárok és a templomi énekkaro­kat irányító karvezetők részére Gyenesdiáson, a Kapernaum evangélikus konferencia-köz­pontjában. A csütörtöktől szombatig tartó talál­kozót - az előadások mellett - egy „karvezetői kórus” próbái tették kü­lönlegessé. Ritka, hogy egy-egy kó­rusmű elsőre is ennyire szépen és tisztán szólaljon meg egy alkalmi énekkar tagjainak ajkáról. Természe­tesen az áhítatok mondanivalója is kapcsolódott a témához. Luther sza­vai mottóként maradtak meg a fü­lemben: „A zene ördögöt űz!” * * # A Kapernaumba látogatók hiánypót­ló rendezvénynek voltak tehát része­sei, mert ugyan az egyházkerületek rendeznek kórustalálkozókat, de ed­dig nem alakult ki országos párbeszéd az evangélikus gyülekezetekben és is­kolákban dolgozó zenei vezetők kö­zött. A szervezők a konferenciával ha­gyományt kívánnak teremteni, amely részben az intenzív továbbképzések­nek, részben a kötetlenebb beszélge­téseknek a színtere lehet. Idén negyed­százán vettek részt az alkalmon, jövő­re - a nagyon jó fogadtatásra alapoz­va - nagyobb létszámra számítanak. Ha jövőre is ilyen felkészültek lesznek az előadók, és ilyen élvezetesek lesz­nek az énekkari műhelyek, akkor várható, hogy megvalósul az álom: új hagyomány „teremtődik” Két fontos zenei kiadvány határoz­ta meg a rendezvény két irányát. Az egyik dr. Joób Árpád 2009-ben meg­jelent Jelenti magát Jézus című köny­ve volt. Ebben a kötetben a magyar népzene keresztény szellemiségű da­rabjait találjuk ünnepkörök szerint csoportosítva. Az anyag nem csupán szöveget és kottát tartalmaz, hanem két zenei CD is tartozik hozzá. (A le­mezeken ötven-ötven dallam hallha­tó.) A pedagógusoknak szóló része­ket is Joób Árpád állította össze -nála a népzenén és az iskolai énekoktatá­son van a hangsúly. A másik vonalat a templomi egy­házzene képviselte az egyházzenei bizottság új kóruskötetével, a Kar­énekeskönyv III. című összeállítás­sal. A Csorba István által szerkesz­tett kiadvány úgy segíti a kisebb énekkarok munkáját, hogy egysze­rűbb, kevés szólamszámú műve­ket tartalmaz, valamint a fokozatos fejlődést lehetővé téve összetet­tebb anyagokat is közöl. A konferen­cia koncertjén ízelítő is elhangzott az alkalmi kórustól. Jó volna, ha e Bence Gábor kiadvány segítségével még több gyülekezetben kapnának kedvet a kórusénekléshez. Bence Gábor fogta össze a karve­zetői, egyházzenei előadásokat, és ő koordinálta a műhelymunkát is. Segítséget kaphattak a konferen­­ciázók abban is, hogy a templomi szolgálat során mit és mikor énekel­jenek. Ezekre a kérdésekre Ecsedi Zsuzsa előadása keresett és adott vá­laszokat. Az énekkari műhelyeken a karvezetők legkedvesebb énekei vál­hattak közkinccsé. A szervezők a jövőben is szeretnék megtartani a konferencia kettős irá­nyultságát: útravalót adni a pedagó­gusoknak, egyházi ének-zene taná­roknak, valamint a gyülekezeti kórus­vezetőknek. E két „szekciót" idén nem választották külön, mert a jelen­lévők személyében túlságosan nagy volt az átfedés - több karnagy is ta­nít egyházi iskolában. * # * * Az Evangélikus Élet Kendeh Gusztáv főszervezőt kérdezte:- Eredetileg egy országos kórus­­találkozóban gondolkodtunk. Ami­kor az egyházi vezetőkkel beszélget­tünk erről, Gáncs Péter püspök java­solta, hogy először próbáljuk meg egy találkozóra összehívni a kórusveze­tőket és az egyházi iskolákban taní­tó tanárokat, vagyis a szakmai veze­tőket. Egy ilyen karvezetői-énektaná­­ri konferencián aztán kiderülhet, mire van igény, hogyan tudnának együtt dolgozni. így született meg ez a gyenesdiási egyházzenei konfe­rencia. Sokat jelent, hogy le tudtunk ülni együtt beszélgetni. Egy-egy vidéki evangélikus iskolában például nincs szakmai partnere az egyházzenét is művelő ének-zene tanárnak. Nincs, vagy csak nagyon korlátozottan van lehetősége arra, hogy megbeszélje az énektanítás szakmai kérdéseit. Itt a kollégák találkozhattak, tapasztala­tot cserélhettek egymással. Megis­merhették egymást és egymás szak­területét. Az énekkari „műhelypró­bák” betekintést nyújtottak a kü­lönböző területen dolgozó karveze­tők munkájába: ki mit és hogyan vé­gez. Mindig lehet tanulni.- A mostani konferencián nagy hangsúlyt kapott a népzene...- Valóban, de nem gondolom, hogy ez baj volna. Úgy érzem, hogy a népzenétől jelenleg nagyon távol van az ifjúság. Az okokat biztosan meg lehetne találni, de inkább azt a fajta megközelítést látom jónak, amelyet Ördögh Mária előadásából Ördögh Mária ismerhettünk meg. Ezzel a hozzáál­lással felkelthető az érdeklődés. Szeretném, ha az evangélikus isko­lákban egyre több szép keresztény népzene szólalna meg. A pedagógu­sokon keresztül szeretnénk a gyere­keket elérni, és átadni nekik a hagyo­mányokat.- Kinek a kezdeményezésére jött létre a találkozó?- Az alapötlet az egyházzenei bi­zottságtól származik. Az egyházzenei vezetés partner volt, és anyagilag is tá­mogatta a rendezvényt az oktatási osztállyal karöltve, amely örömmel látja, hogy a pedagógusok is részt vesznek az egyházzenei munkában. A költségek java részét az egyház állta. A bizottság segíteni kívánja az egy­házzenével foglalkozó kollégákat. Vannak kiemelkedő színvonalú kó­rusaink, ezért sokszor úgy érezzük, minden rendben van, de a nagyváro­soktól távolodva ritkán találunk olyan helyet - mint például Csákvár -, ahol komoly énekkari munka folyik. Általában szerényebbek a lehetőségek, kevesebb a forrásanyag is. A megszó­lalási lehetőségek is mások, mint a na­gyobb, városi gyülekezetekben. ■ Károly György Tamás ■ Fenyvesi HIRDETÉS Meghívó Az Iniciatíva Protestáns Vállalkozói Egyesület szemináriumot tart ok­tóber í-jén, szombaton 9 órától. Helyszín: Confector-irodaház, 1037 Bu­dapest, Pomázi út 11. Tervezett program: Áhítat ♦ Előadás: Vállalkozói lét és keresztyén eti­ka a mai magyar viszonyok között - dr. Bölcskei Gusztáv református püs­pök, zsinati elnök ♦ Előadás: Csak tabudöntés után lehet gazdasági fel­lendülés - dr. Boros Imre közgazdász Az ebédszünet után bemutatkozik a Confector Kft, majd ezt követi az egyesület közgyűlése. Jelentkezni a 30/966-3040-es telefonszámon lehet szeptember 26-ig. HIRDETÉS Szeretettel hívjuk és várjuk következő országos csendeshetünkre októ­ber 10-14-ig a szarvas-középhalmi misszióba a lelki gyógyulást, megerő­södést kereső, alkohol- és szenvedélybetegségben, valamint depresszi­óban érintett testvéreinket, szükség esetén házastárs vagy családtag kí­séretével. Érkezés vasárnap estig, hazautazás pénteken délután. A részvételi díj személyenként 8 000 Ft. Bejáróknak ebéd: 500 Ft. Rá­szoruló támogatást kérhet. Hozzon magával tisztálkodási szereket, Bibliát és jegyzetfüzetet. Érdeklődni és jelentkezni lehet október 6-ig Mikóné Zana Bertánál a 20/824-9914-es, Selmeczi Lajos lelkésznél a 20/824-3011-es és dr. Sár­kány Angyal orvosnál a 20/824-6669-es telefonszámon. Az étkezés biz­tosítása miatt kérjük a jelentkezni szándékozókat a jelentkezés időpont­jának betartására. Népzenei műsor

Next

/
Thumbnails
Contents