Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-25 / 39. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2011. szeptember 25.*• 5 A „misztikus” ENSZ-főtitkár titokzatos halála Megölték, merénylet áldozata lett ötven éve Dag Hammarskjöld? Az ötven évvel ezelőtt ötvenhat éves vezető ENSZ-diplo­­mata, Dag Hammarskjöld (1905-1961) drámai halálát fe­lül kell vizsgálni. Véglegesen tisztázni kell, merénylet ál­dozata lett-e az akkori világot sok mindenben felülmú­ló főtitkár - ezt követeli a svéd ENSZ-Szövetség az újab­ban előkerült adatok ismeretében. A svédeknek közös­ségi traumát okozó titokzatos haláleset tisztázása nem­zeti érdek, még akkor is, ha ez a hivatalos svéd politiká­nak, Londonnak, Brüsszelnek, Moszkvának vagy valame­lyik afrikai országnak egyáltalán nem érdeke. Miben páratlan személyiség mindmáig az evangélikus Dag Hammarskjöld, aki nemcsak politikus volt, hanem elmé­lyült, az isteni titkok vonzásá­ban élő s éppen ezért nagyon is realista ember, aki képes volt etikát és politikát úgy összekap­csolni, hogy erkölcsi, békéltető természetével fényévnyire meg­előzte kora politikusait? Legutóbb, halála évforduló­ja előtt a német sajtóban Die­ter Weiand irányította a figyel­met a misztikus lelkületű dip­lomata titokzatos halálára s annak több, máig tisztázatlan körülményére. A rafinált és kemény nagyhatalmi kettős­ségben - kommunizmus kontra kapitalizmus - őrlődő ötvenes-hatvanas évek vilá­gában Hammarskjöld képes volt arra, hogy „sem Nyugat­nak, sem Keletnek nem vált szolgájává” - írta róla az Inter­national Herald Tribune köz­vetlenül halála után. Akkor ez a függetlenség, az egész emberiséghez, sőt az Istenhez forduló elkötelezettség való­ban életveszélyes volt. Ő tud­ta és vállalta is ezt. Mi sem jellemzi jobban Hammarskjöld személyiségét, mint például az, hogy mielőtt elindult a végzetes repülőútra, leopoldville-i szállodai szo­bájában állandó úti olvasmá­nyát, a középkori misztikus, Kempis Tamás Krisztus köve­tése című könyvecskéjét lapoz­gatta. A halálba vivő DC-6-on pedig még fordította a kortárs vallásfilozófus, Martin Buber Én és te című művét. A mai Zambia területén, közvetlenül a földre szállás előtt zuhant le a gépe, 1961. szeptember 17-ről 18-ra virradóan. Éjfél Afrikában Azonnal megszülettek az összeesküvés-elméletek. Halá­lának ötvenedik évfordulója előtt a brit napilap, a The Guardian cikke és két svéd Hammarskjöld-kutató, An­ders Hellberg és Rolf Rembe Midnatt i Afrika (Éjfél Afriká­ban) című könyve utal erre: az ENSZ-főtitkárt szállító hatal­mas gép lezuhanása előtt - szemtanúk - egy sokkal ki­sebb gépet is láttak. „Nemzeti traumát okozott ez az eset, még ha régen történt is. Sok a kérdőjel. Mi lett a szemtanúk vallomásával, akiket a rhode­­siai hatóságok hallgattak ki? És van már technikai bizonyíték is arra, hogy a gépet lelőtték” - írják. Alekszander Gabelics, a svéd ENSZ-Szövetség elnöke végleges tisztázást követel. A svéd külügyminisztérium sze­rint viszont semmi szükség er­ember egyesülhet Istennel, és testvére lehet a másiknak. így emelkedett felül a vallási ön­­igazultságon, az állandó konfliktusveszélyt gerjesztő politikai nacionalizmuson, amelyből - megtetézve kü­lönböző színű ideológiákkal bőven akadt az ő korában is. S mindezt tette zsoltáros, naponta Bibliát lapozó hittel, mint akkor is, amikor a vörös oroszlán barlangjába, Kíná­ba indult, hogy kieszközölje a fogoly amerikai katonák haza­engedését. És a lehetetlent le­re. Az 1993-ban a Desmond Tutu anglikán érsek vezette tényfeltáró bizottság jelentésé­ben megbíznak. Nem így a könyv szerzői. Vannak még dokumentumok a brüsszeli, londoni, washingtoni levéltá­rakban. Ez nyomós ok a vizs­gálódásra, véli Gabelics. A fi­atalabb generációknak is meg kell tudniuk az igazságot, ho­gyan működtek a belső-külső politikai és titkos erők a hideg­háború éjsötét időszakában. Túl vallási önzésen, poli­tikai nacionalizmuson és ideológián - mennyei diplomáciával A svéd arisztokrata nemcsak elragadó egyéniség, elegáns diplomata volt, de kivételes példa is arra, hogy gondolko­dással és hittel mégis felül le­het emelkedni a gyűlölet vilá­gán. Ötven évvel előbb járt: a vallások és kultúrák közötti megértés munkálására szánta oda magát. Az egész emberi­ségért folyamatosan lelki alá­zatban Isten előtt térdepelt. Az emberi kultúrát csak a béke és az igazságosság következetes érvényesítésével lehet fenn­tartani - ezt nemcsak vallot­ta, de élte is. Képes volt a csaknem, ám mégis lehetséges lehetetlenre: a politikát mélyebb, lelki di­menziókból szemlélte, értékel­te, megfosztotta azt abszolu­tista, mindent eldöntő, meg­határozó emberfelettiségének hazug mítoszától. Képes volt az unió mysticának (titokzatos egység Istennel) szociális, nyil­vános olvasatot adni: minden hetővé tette imádságos utazá­sa, a mennyei diplomácia. Előzetes tárgyalások - Istennel Páratlan lelki naplójának, az Útjelzőnek minden sora, le­gyen az elmélkedés, ima, vers, csodálatos és egyedi bizony­ságtétel arról, hogy nem volt olyan utazás, békéltető tárgya­lás, amelyet esti beszélgetése­iben meg ne tárgyalt volna elő­zetesen Istennel. így az Útjel­ző - csaknem teljes tartalma megjelent magyar fordítás­ban e cikk írójának Isten dip­lomatája című könyvében (Budapest, 2005) - igazi útjel­ző lehet ma is politikusok­nak, gondolkodóknak, keresz­tyéneknek, mindenkinek arról, hogy honnan hová tart a sor­sunk, ki előtt vagyunk felelő­sek döntéseinkért. „Nem elég naponta Isten elé állni. Az a döntő kérdés, hogy vajon ki­zárólag Isten előtt szeret­nénk-e megállni” - jegyzi le a naplóba. Lelki alpinista - életáldozattal Hiheteden lelki magasságokat járt be Hammarskjöld mennyei iránytűvel, keresztyén érték­renddel a szívében és fejében. Útjelzője diplomáciai unikum önmagával és Istennel folyta­tott „tárgyalásairól”. Titkos naplójának felfedezéséig sen­ki nem tudta, hogy az idegőr­lő békemunkához milyen for­rásból merít erőt. Naplója szerint szellemi társasága mindenhová elkí­sérte: Jézus, a középkori és svéd misztikusok, Pascal, kor­társ költők és a zsidó filozófus, az evangélikus lambarenei „fe­hér doktor”, Albert Schwei­tzer. Imádkozó édesanyja, vi­lágtávlatú lelki nevelője, Na­than Söderblom evangélikus érsek is. Amikor nagyon elfá­radt, leült zongorájához. Az Útjelző lelki turistajele­inek kétféle olvasatuk van. Egy külső, reálpolitikai és nyil­vános és egy belső, az isten­kapcsolat meghitt intimitá­sával, a teljes önátadás csend­jével és e csendből felnövő önfeláldozással, életáldozattal. Mitől félnék? A gyilkosnak reszket a keze... Az életáldozat ér­tékéről, értelmé­ről mit sem sejte­nek azok, akik az ostoba külső ha­lált, a merényle­tet vagy a gyilkos­ságot előkészítet­ték és megvalósí­­! tották. „Az első nyílvessző célke­resztjében. Resz­ketett a kéz?... Mi­től félnék? Ha elta­lálnak és megöl­nek, miért ezen sírni? Mások men­nek tovább - má­sok következnek majd...” Ki volt az erős, s ki a gyenge? A gyilkosnak reszke­tett a keze... Valóban messze megelőzte korát. Másik dimenzióban élt, miközben egészen a földön járt. Ezért látta meg a fehér krókuszokat hajnalfényben, ezért szerette a kemény, talpat és lelket edző északi svéd tájat, a művészi szépet, és hozta lét­re a kék ingesek ENSZ-béke­­hadtestét, s ingázott az ezer sebből vérző Afrika ellenséges­kedő törzsei és a nagyhatalmak frontvonalai között. Nem tért ki a tudatosult „végzet” elől. „Igent mondani Istenre = igent mondani sorsodra és önma­gadra” - írta naplójába. Élete tudatos áldozat volt, nem a népért, a hatalomért, nem „az emberiségért”, ha­nem a béke kultúrájának meg­valósításáért. Mesterét, Jézust ebben az áldozathozatalban huszonhárom évvel élte túl időben. Mestere, Jézus végte­lenszer élteti őt túl azokon, akik látszólag legyőzték. Sorsa sok talányának már is­merjük a nyitját, halálának még nem. Szellemi túlélése, „feltá­madása” ma is bátorít: „Figyel­jetek a szóra - ez az első köve­telmény, ami az emberi érett­séghez vezet... A szavakkal visszaélni nem más, mint sem­mibe venni az embereket." Sza­vaival és tetteivel kiérdemelte a dicséretet szűkmarkúan oszto­gató skót történész (Arnold Toynbee) elismerését: „Vitat­hatatlan, hogy Abraham Lin­coln óta nem volt ilyen jelentős személyisége a politikának.” ■ Dr. Békefy Lajos Fesztiválremény ► Reménység szerint nemcsak a jövő évi Reménység feszti­vált beharangozó rendezvény erejéig eveztek egy hajóban szeptember 20-án a magyarországi keresztény/keresztyén egyházak, felekezetek képviselői, hanem a Papp László Sportarénában 2012. június 1-3. között tartandó evange­lizációs hétvégét követően is az együttműködés, az együttmunkálkodás jellemzi majd a kapcsolatukat. Az Újpesti Alsórakpartról lapzártánk után, bő kétórás dunai sé­tára indított Európa rendezvényhajón köszöntő, buzdító, evan­­gélizáló szavakkal fordult a megjelentekhez a Billy Graham Evan­­gélizációs Társaság két amerikai munkatársa - Vidor Hamm fesztiváligazgató és Texas Reardon társigazgató -, valamint a hazai szervezőbizottság két vezetője - Papp János és László Vik­tor -, továbbá a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csának főtitkára, dr. Bóna Zoltán. Az Európa hajó fedélzetén a fesztivál magyarországi védnökei Az egy hajóban „ringatózók" egy kisfilmet is megtekinthet­tek a társaság elmúlt fél évtizedben megtartott kelet-európai (moldovai, ukrajnai, romániai, észtországi és lettországi) fesz­tiváljairól. A bejátszás végén a több tízezer főt megmozgatni szándékozó magyarországi evangélizáció fő igehirdetője, Franklin Graham amerikai evangélista is üdvözölte képernyő­ről a nézőket, és édesapja, Billy Graham szavait ajánlotta a fi­gyelmükbe: az előkészületek során a három legfontosabb fel­adat az ima, az ima és az ima. „Jézus a felkészülés, a szervezés, a mozgósítás idején (is) csa­patjátékra hív bennünket” - fogalmazott Gáncs Péter. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke mellett a fesztivál további védnökei - Erdő Péter bíboros, prímás, esz­­tergom-budapesti érsek, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyar­­országi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Mé­száros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház egyházel­nöke, D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, D. Sza­bó Dániel, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) elnöke és Tarlós István, Budapest főpolgármestere - is tolmácsolta (személyesen vagy képviselője útján) köszöntését és reményét az Európa rendezvényhajón egybegyűlt - s úgyszólván hazánk valamennyi egyházát, felekezetét képviselő - mintegy kétszáz fős gyülekezet felé. ■ V.J. Elvárások helyett meghívások Kamarás István, Smidéliusz Gábor, Kuti József és Nobilis Márió Mi a helyes sorrend: megvárni, amíg az Istent kereső ember kér­dez, vagy kérdés nélkül megadni neki a választ? Felveheti-e az egyház a versenyt azokkal a szubkultúrákkal, amelyekben a mai fiatalok élnek? Milyen nyelvet használjon az, aki ma ifjúsági pasz­­torációba kezd? A letisztult, kiforrott gregoriánon kell-e a gyer­mekeket felnevelni, avagy lehet evangélizációs hatása egy könnyebb zenei stílusú éneknek is? Ezekre és az ehhez hason­ló kérdésekre keresték a választ szeptember 19-én, hétfő dél­után a meghívott vendégek és az érdeklődők a Magyar Pax Ro­mána Zsinati Klub és az Európai Protestáns Magyar Szabad­­egyetem Egyesület Beszélgetés az ifjúságpasztorációról című kö­zös rendezvényén. A kétórás találkozón Kuti József református, Nobilis Márió katolikus és Smidéliusz Gábor evangélikus lel­készekkel Kamarás István OJD vallásszociológus beszélgetett a budapesti Háló Közösségi Központban. ■ Boda Zsuzsa felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents