Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-18 / 38. szám
„Egy érvényét vesztett világban töretlen hittel kereste azoknak a szerzőknek az alkotásait, akik hiteles emberábrázolásuk révén a világosság fáklyáit hordozták, s ellenálltak a rendezői önmegvalósítás erőszakának.” Udvaros Béla szellemi szelencéje ► 7. oldal „A Biblián végighúzódik ez a nagy ellentét: a testi ember, aki a maga erejéből, a maga erényei és kegyessége által akar megállni Isten előtt és csillogni az emberek előtt; és a lelki ember, aki kegyelem által, hittel ragadja meg Isten ígéreteit.” Igazi keresztyénség !► 11. oldal „Azt gondolom, ennek az éneknek nem lenne helye az Evangélikus énekeskönyvben, esetleg egy római katolikusban, bár ma már ők sem fognak ostort, hogy testükből kiűzzék az ördögöt.” EvÉl&levél !► 15. oldal Bonhoeffer-bestseller !► 5. oldal Mendei evangélikus örökség !► 6. oldal 9/11 8-9. oldal Szent Jakab útján szabadon W- 11. oldal Egy Bárkában evezők W- 12. oldal Beszélgetés az EHE rektorával W 13. oldal SEMPER REFORMANDA „Valamely város felvirágzása azonban nemcsak attól függ, hogy rengeteg kincset gyűjtenek, erős falakat, szép házakat építenek, sok puskát és páncélt készítenek, sőt hogyha ezekből sok van, és ostoba bolondok kezébe kerülnek, annál rosszabb és annál nagyobb ama város kára. Hanem abban van a város igaz java és felvirágzása, boldogsága, üdve és ereje, hogyha minél több művelt, tudós, értelmes, tiszteletre méltó, jól nevelt polgára vagyon. Ezek aztán tudnak kincseket és minden jót gyűjteni, meg is tudják azokat tartani, és helyesen is tudnak azokkal élni.” N Luther Márton: Keresztyén iskolák állítása s fenntartása ügyében (Masznyik Endre fordítása) Evangélikus óvoda Mezőberényben ► Ragyogó őszi napsütés, nyárias meleg, zengő fnvószene köszöntötte szeptember 10-én délelőtt a Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség templomába igyekvőket. Ünnepi istentiszteletre került sor abból az alkalomból, hogy Mezőberényben is egyházi fenntartásba került egy óvoda, a Déli Egyházkerületben idén immár harmadik oktatási intézményként... Lázárné Skorka Katalinnak, a gyülekezet lelkészének vágyából és kitartó munkája révén lett egyházi intézmény a mezőberényi német nemzetiségi óvoda. A helyi evangélikusok átvételre irányuló szándékát a Magyarországi Evangélikus Egyház is támogatta. A város önkormányzata sem zárkózott el, és átadta jól karbantartott, jól működő intézményét. így kerülhetett sor az elmúlt hét szombatján a Katicabogár Evangélikus Német Nemzetiségi Óvoda avatására. A zsúfolásig megtelt templomban, a Jézust gyermekek között ábrázoló oltárkép alatt Gáncs Péter elnök-püspök Mt 18,1-5 alapján hirdette Isten igéjét: ....nagy baj, ha az egyes ember vagy egy embercsoport azon vetélkedik, hogy ki a nagyobb... Ennek legtöbbször ellentét, sőt erőszak a vége. Jézus arra tanít: az életnek nem az a célja, hogy azt kutassuk, ki a nagyobb, hanem keressük és vegyük észre a kicsit, a segítségre szorulót. így tegyünk a gyermekekkel is: fogjuk őket kézen, és vezessük Jézus Krisztushoz, aki - ahogyan Lukács 9,47-ben olvashatjuk - maga mellé állítja őket. A most induló Katicabogár-óvodának is ez a kézen fogás a feladata, ebben az odavezetésben kell segítenie a kicsiket... Szép és hasznos a katicabogár- fordult a püspök az óvodásokhoz.- Remélem, ti is ilyen hasznos »bogarai« lesztek Istennek és annak a közösségnek, amelyben élni fogtok.” Az igehirdetés után a Déli Egyházkerület püspöke beiktatta óvodavezetői tisztébe Révész Józsefné Tóth Erzsébetet, majd az intézmény munkatársai tettek esküt. Kedves színfolt volt az aktus előtt és után a jelenlegi, majd a volt óvodások énekes szolgálata. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen Wágner József gyülekezeti felügyelő és Révész Józsefné üdvözlő szavai után a közvetlen, személyes hangú köszöntések sorát Lengyel Annának, a Déli egyházkerület felügyelőjének szavai nyitották meg. Szekeres Józsefné alpolgármester kézfogással „adta át" az óvodát Kákay István országos irodaigazgatónak, végül Erdős Norbert kormánymegbízott és Rück András egyházmegyei felügyelő mondott köszöntőt. Az ünnepi alkalom után a gyülekezet átvonult az óvodához. Gáncs Péter a jelen lévő lelkészek gyűrűjében megáldotta az új intézményt, majd az udvaron emlékfa ültetésére került sor. A részt vevő vendégek örömmel járták be az óvoda épületét, látva, hogy jó és alkalmas helyen folyik a kisgyermekek nevelése... Délután családi rendezvény - programjában zenéléssel, játékokkal, vetélkedőkkel - zárta az ünnepnapot. ■ WiszKiDENSZKY András Tudomány és kegyesség Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is megkezdődött a tanév ► Egy híján a százhuszadik tanévet nyitották meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) szeptember 9-én, pénteken délután. A hazai lutheránus lelkész-, katekéta- és kántorképzés központjában közel kétszáz hallgató és tizenöt főállású oktató számára kezdődött meg a munkaév. Vannak-e hívők az evangélikus teológián? - faggatták elsőéves teológushallgató korában Szemerei Jánost, aki most a tanévnyitó istentisztelet igehirdetőjeként tette fel ugyanezt a meghökkentő kérdést a zuglói templom gyülekezetének. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetőjeként a teológián először szolgáló püspök szerint a felvetés - mellyel az elmúlt évtizedekben többször is találkozott - azt sugallja: az EHE veszélyes hely, ahol a hallgatóknak nehéz megőrizni a hitüket. Folytatás a 3. oldalon Az élet levegője Élet és élni akarás atmoszférája töltötte be szeptember első hétvégéjén a gyulai gyülekezetét. Együtt indította az új munkaévet a közösség, valamilyen módon szót kapott a gyülekezet teljes keresztmetszete. Presbiterek, iskolás gyerekek, családok és a vasárnapi gyülekezet közös gondolkodásának és tevékenységének középpontjában a család állt: a legkisebb közösség, amelyben élünk, illetve a gyülekezet nagy családja. Mit tehetünk védelméért, ápolásáért, építéséért? Sokféle műfajban szólalt meg ez a téma a hétvégén. A presbiterek kerékasztala a közösségépítés lehetőségeit kutatta: „Mit tehetek én a gyülekezetemért?” Nyolc-tíz család iskolás gyerekekkel töltötte együtt a szombat délelőttöt: vetélkedő, játék, ének, barkácsolás, interaktív áhítat és beszélgetés a témáról: „Hogyan tud profitálni az én családom a keresztény család többletértékeiből és lehetőségeiből?” A fejtörések, tapasztalatcserék, öüetátadások és élénk párbeszédek menetét csak egy-egy gyerek belépése akasztotta meg időnként: „Nézzétek, milyen szépre kifestették az arcomat!” „Nézzétek, milyen gyönyörű pillangót barkácsoltam!” Mindenki mindent bedobott: egyesek szerint a szülőket nehezebben lehetett fegyelmezni a vetélkedő során, mint az óvodásokat... Este a város felé fordult a gyülekezet: koncerttel, előadással, áhítattal. A jelenlevők gyönyörködtek a gyulai Erkel kórus színvonalas és vidám énekében, hagyták, hogy a trombita művészi hangja a dzsessz világába repítse őket, majd meghallgatták Iványi Tibor orvos előadását azokról a nem mindennapi tavaszi hetekről, amelyeket - épp a földrengés és a fukushimai baleset idején - Japánban töltött. Megtelt a templom ezen a szombat estén, csakúgy, mint a másnapi istentiszteleten, amelyet közös ebéd, jóleső beszélgetés követett. A spirituális tartalomról dr. Szabó Lajos és Szabóné Mátrai Marianna meghívott teológus vendégek gondoskodtak. Miért nem csak a gyulai gyülekezet belügye mindez? Miért tartozik az evangélikus egyház széles nyilvánosságára? Gyula városában négyszáz lakos vallotta magát evangélikusnak. A gyülekezetnek száz fenntartó tagja van. Száz fő. Kevéske, mondhatnánk. Mondhatnánk persze, csakhogy a gyülekezet teli van élni akarással. Rendezett, sőt kifejezetten vonzó külső, ezernyi ötlet a barátságos, otthonos, élénk közösségi életre: a templomban rendszeresen működő kiállításoktól kezdve a színvonalas zenén át a friss, mai, közösségépítő műfajokig és az öntudatos, felelősséget vállaló, energikus gyülekezeti tagokig. Jakab Béla lelkész és egész családja a motorja - de nem egyszemélyes animátora - ennek a kis közösségnek. Nagyon sok hasonló adottságú gyülekezet él a Magyarországi Evangélikus Egyház keretein belül. Én hatalmas fantáziát látok a kicsi, de életképes, élni akaró, dinamikus gyülekezetekben. Mindenekelőtt azért, mert itt a tagok tudják: emberileg tőlük függnek a dolgok. Ha jelen vannak, meg lehet tartani az alkalmat. Ha közkinccsé teszik azt, hogy milyen tehetséggel, adottságokkal rendelkeznek, akkor érdekesebb, vonzóbb lesz az élet. Ha gyülekezetként a fejüket a víz fölött akarják tartani, akkor leginkább a saját anyagi áldozatukra számíthatnak. Ha valaki lemorzsolódik, észreveszik. Ha valami jól sikerül, közös az öröm. Tudatosnak és felelősnek, öntevékenynek és elkötelezettnek kell lennünk. Mert tőlünk függnek a dolgok. Mindenki érdekelt a gyülekezet életben maradásában, nem nagyon vannak közömbös potyautasok. Véleményem szerint az ilyen típusú közösségek rengeteget számítanak a Magyarországi Evangélikus Egyház jövőjében: ők fogják megpezsdíteni az életet. Általában sok figyelmet fordítunk a nagyokra: a több lábon álló, gazdag, intézményeket üzemeltető, fajsúlyos gyülekezetekre. És sokat sírunk, aggódunk és panaszkodunk az elhaló, elfogyó közösségek miatt. Pedig az eleven kicsik is megérdemelnék a figyelmet. Sok bátorítást, támogatást és lehetőséget adhatnánk nekik. Ha a Magyarországi Evangélikus Egyháznak „van egy kis esze”, akkor elkezd koncentrálni a kicsikre. Azokra, akik az élni akarás jeleit mutatják, akik dinamikusak, küzdenek, azt is mondhatjuk: „kicsik, de ütősek”. ■ Szabóné Mátrai Marianna NÉPSZÁMLÁLÁS - valljuk meg éltető gyökereinket! A tízévenkénti népszámlálás átfogó képet ad - többek között - Magyarország lelki erőnlétéről is. Megtudhatjuk, hogy hazánk polgárainak hol vannak a spirituális gyökerei, ki honnan táplálkozik lelkileg. A vallási hovatartozást tisztázó kérdés esélyt ad számunkra, hogy megvalljuk hitünket, esetleg újra felfedezzük éltető gyökereinket. Ebben az összefüggésben is iránymutató Péter apostol biztatása: „...legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet’.’ (íPt 3,15) A népszámlálás lehetőséget teremt számunkra, hogy megvalljuk élő reménységünket. A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsa bátorít minden hazánkban élő evangélikus hittestvért, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, vállalja evangélikus gyökereit, és éljen is belőlük! Erős vár a mi Istenünk! Fabiny Tamás püspök, Gáncs Péter püspök, Szemerei János püspök Budapest-Győr, 2011. szeptember 12.
