Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-18 / 38. szám
2 -m 2011. szeptember 18. forrás < -< Evangélikus Élet Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, mennyei édesatyánk! Hálát adunk neked jóságodért és szeretetedért, türelmedért és kegyelmedért, melyre mindannyiunkat tanítasz. Ezzel a hálával fordulunk hozzád most, amikor Jézus Krisztus nevében megszólítunk. Hálát adunk neked egyházadért, az egyházban Szentlelked munkájáért, aki megvilágosít, megtisztít és szeretetre indít bennünket egymás iránt. Add, hogy szeretetünk - melyre tanítasz és indítasz - ne csak az egyházban és ne csak a közel állók felé forduljon, hanem minden ember vegye észre, hogy hegyen épült városnak, lámpásnak és sónak szántál minket ebben a világban. Az egész teremtettség sóvárogva várja, hogy Isten gyermekei megjelenjenek, és minden ember számára reményt hozzanak Krisztushoz való ragaszkodásukban. Hálát adunk neked gyülekezetünkért, kicsikért és nagyokért. Add, hogy ne számbeliségünket nézzük csupán, hanem a te szent jelenléted adjon erőt, hogy lélekben gazdagodjunk, hitben erősödjünk Fiad, Krisztus által. Hálát adunk azokért, akik most kezdtek új utakat óvodában, iskolában, munkahelyen vagy az élet bármilyen területén. Add, hogy szembe tudjanak nézni az ismeretlennel, félelmeikkel, és add, hogy érezzék, te velük vagy minden lépésükben, bátorítod és vigasztalod őket. Hálát adunk neked hazánkért, népünkért. Add, hogy ne a széthúzás, egymásra mutogatás töltse be mindennapjainkat, hanem sokkal inkább a holnap felé nézve taníts meg közös célokat, feladatokat látni abban a reménységben, amely tőled jön. Könyörgünk minden embertársunkért, akik életüket kicsinek, erőtlennek vagy céltalannak érzik. Állj melléjük, és értesd meg velük, hogy fontosak számodra. Velünk pedig láttasd meg az irgalmas samaritánus mozdulatát, hogy mi magunk is odalépjünk és segítsünk, ahogyan tudunk. Könyörgünk beteg, megfáradt, magukra maradt testvéreinkért is, akiknek Szentlelked jelenlétére van szükségük: aki gyógyít, megnyugtat, lényeget és értelmet láttat, bátorít, amikor egyedül kell elindulni a végső földi úton. Hálát adunk végül az egész világért, amelyet te teremtettél, és amelyet mi rontunk el sorozatosan szeretetlenségünkkel, hitetlenségünkkel, bizalmatlanságunkkal. Fordítsd meg gondolkodásunkat és életünket, köss magadhoz egészen, és tedd szentté akaratod szerint minden szavunkat, mozdulatunkat Szentlelked által, aki által Atyának nevezhetünk, és aki által Krisztust megváltónknak szólíthatjuk. Hisszük: tiéd a dicsőség mindörökké. Ámen. HIRDETÉS___________________________' Szeretettel hívunk mindenkit Nagytarcsára a nyolcvanéves evangélikus templom és a húszéves Szivárvány Evangélikus Óvoda ünnepi programjaira! Szeptember 25-én 10.30-tól az ünnepi istentiszteleten igét hirdet dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke. 16 órakor a Nyolcvanéves a nagytarcsai evangélikus templom című kiállítást Sándy Péter, Sándy Gyula tervező unokája nyitja meg a Falumúzeumban, közreműködik a NaP kórus. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP - EZ 18,l-9.20B-23 Az igaz élni fog! Több hete elkezdődött az új tanév, a diákok már minden bizonnyal megkapták az első házi feladatokat, elkezdték az új tananyag elsajátítását. Újra gyűjtögetik az iskolások az érdemjegyeket, hogy azokból jó, ha lehet, az előzőeknél jobb bizonyítvány szülessen az év végére. Igénkben Isten szól hozzánk Ezékiel prófétán keresztül, és tanít bennünket, hogy az élet iskolájában, az üdvösség felé vezető úton helyt tudjunk állni. Ebben az iskolában más a rend, mint az általunk ismert és megszokott iskolákban: az élet iskolájában a bizonyítványt az Isten adja, és a tét élet vagy halál kérdése. Aki igaz, az élni fog, aki nem, az nem. De ki az igaz, aki megkaphatja ezt a jó minősítést? Igénk erre a kérdésre felel, és a helyes útra terelve tanít minket: Isten előtt senki sem tolhatja át a felelősséget más valakire - mindenki a maga gondolataiért, szavaiért, szándékaiért, tetteiért tartozik felelősséggel. Isten előtt senki sem mutathat a másikra: ő csábított el, őmiatta tettem, gondoltam a rosszat, mint ahogy egyetlen diák sem mondhatja: azért buktam meg, mert apám nem tanulta meg a tananyagot! „Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiák lelke is az enyém” - mondja az Úr. (Ez 18,4) Mindenki a saját életéről tartozik felelősségteljes elszámolással! Az igaz, hogy az egyén bűne a másik emberre is hatással van, a bűn, a vétek nemcsak az azt elkövetőt, hanem a környezetét is rombolja, a felelősség azonban a bűn elkövetőjét terheli, Isten őrajta kéri azt számon! Ebbe az igazságba illeszkedik bele a Tízparancsolatból ismert idézet is, mely az elkövetett bűn hatásáról, továbbgyűrűzéséről szól, nem mentve az elkövető egyéni felelősségét: „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiákat is harmad- és negyedízig ha gyűlölnek engem” - mondja az Úr. (2MÓZ 20,5b) Bizony nagy súly, nagy teher ez! Minden gondolatunk, indulatunk, szavunk, tettünk, az egész életünk kihatással van a környezetünkre, és utódaink is szenvednek az elkövetett bűneink, vétkeink miatt. Az egyéni felelősség viselésére tanít Isten igéje, hogy vállaljuk, hordozzuk, és ne bújjunk ki alóla. Ki kap jó minősítést Istentől? Az, aki igaz, azaz tiszta, aki az Úr törvénye szerint él, nem bálványimádó, nem babonákat, kiüresedett szokásokat követ, nem a saját erényeiben, erejében és képességeiben reménykedik, hanem csak az Istenben bízik, őt féli, őt szereti mindig és mindennél jobban. Az az igaz, aki nem tör házasságot, akitől még a megkívánás gondolata is távol van. Az az igaz, aki senkivel sem kegyetlenkedik, aki soha senkit meg nem bánt, akiből hiányzik a másik ember iránti haragvó indulat, aki nem gondol, nem érez és A VASÁRNAP IGÉJE nem tesz rosszat senkivel semmikor sem. Az az igaz, aki szívből, őszintén és önzetlenül szereti felebarátját, de még ellenségeit is, áldja azokat, akik üldözik őt, imádkozik azokért, akik rosszat tesznek vele, akik az életére törnek. Az az ember, aki ezt teszi, az igaz, ő élni fog - így szól az Úr! De ki ilyen közülünk? Ki tudja ezt teljesíteni? Ki az, aki élni fog? Ki az, aki megkapja a jó, megfelelő minősítést Istentől? Az, aki a földre borulva, a saját tehetetlenségét elismerve, bűneit felismerve, annak súlya alatt összeroskadva a mellét veri, és a keresztre tekint. Mert a kereszten van az egyedüli menedék, a kereszten van az igaz, aki a mi vétkeink miatt kapott sebeket, akit bűneink miatt törtek össze: ő vállalta, és ő viselte helyettünk és értünk a bűneink büntetését. Ő tett eleget egyedül mindnyájunk helyett, és felelősséget hordozott mindannyiunkért Isten előtt. „Isten Fia szolgám lesz - írja Luther -, aki annyira megalázkodik, hogy bűnömet is, sőt az egész világ bűnét és halálát vállára veszi és hordozza, nékem pedig ezt mondja: te immár nem vagy bűnös, hanem én lépek a helyedbe.” Ezt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát, (...) hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen’.’ (Ez 18,23) Ezt a megigazító, örök üdvösséget adó minősítést adja Isten Krisztusban mindenkinek, aki egyedüli reményét a kereszten függő Jézusban látja, és minden bizalmát őbelé veti. Adja Isten, hogy egész életünkben ezzel a hittel éljünk! ■ Isó Zoltán Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Te látod, te ismered egyedül és igazán életünk minden részletét. Tudod, hogy milyen nehezen vállaljuk gondolatainkért, érzéseinkért, szavainkért és mulasztásainkért a felelősséget. Sokszor úgy teszünk, mintha nem mi követtük volna el a rosszat, hanem a körülményeket és a többi embert hibáztatjuk. Add, hogy szavad megvilágosító, bűnt feltáró ereje általfelismerjük, megváltjuk és megbánjuk bűneinket, és el tudjuk hordozni azok ránk háruló, minket terhelő következményét. Urunk, kérünk, add, hogy szemünk az igaz Jézus Krisztusra tekintsen, a szívünk benne bízzon, akiben bűneink bocsánata van, akiben életünk van, akiben könyörülő irgalmad részesei vagyunk, hogy téged dicsérjünk mindörökkön-örökké. Ámen. Lelkipásztori szolgálat: gyónás és úrvacsora ► A Liturgikus könyv második kötetének következő fejezetében ezt a bevezetést olvassuk: „A lelkipásztori beszélgetés és a személyes gyónás mellett a lelkipásztori szolgálat része az »úrvacsora sajátos élethelyzetben«. Természetessé kell tenni a hívek számára, hogy az úrvacsora közösségi alkalom. Mégis adódhat olyan élethelyzet, amelyben betegség, helyhez kötöttség, fogság vagy sajátos egyéni probléma miatt a lelkész egyetlen személynek is úrvacsorát oszt.” Az elmúlt két hétben a személyes gyónás lehetőségét és rendjét mutattuk be. Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a személyes gyónás nem ér véget a személyes feloldozással, kapcsolódhat hozzá - nem intézményesítve, de belső igény és vágy beteljesüléseként - az úrvacsora. Ugyanakkor sok más olyan helyzet és esemény is adódik, amikor az úrvacsorát igénylő testvér nem élhet ezzel a lehetőséggel a gyülekezet közösségében. Ekkor válik természetessé, hogy a lelkipásztort arra kérjük, osszon nekünk úrvacsorát (Luther szavaival: részeltessen minket az oltári szentség ajándékában). Megtörténhet ez a templom csendjében éppen úgy, mint családi otthonban vagy más helyen. Mind az Agenda, mind pedig a Liturgikus könyv 2. részletes leírást ad a gyülekezet úrvacsorái istentiszteletéről. Ezeket a fejezeteket természetes módon használjuk. De vajon élünk-e azzal a lehetőséggel, amelyet mindkét istentiszteleti rendtartásunk kínál? A megújuló liturgikus rend itt is kompatibilis a régivel. Az új kötet csupán gazdagabb anyagot kínál. Minden úgy zajlik, mint egy istentiszteleten, annak megtartása ugyanis nem létszámfüggő. Ismerjük jól Jézus Urunk ígéretét: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben..." (Mt 18,20) Ezért ezt a - többnyire kétszemélyes - istentiszteletet is a Szentháromság egy Isten nevében kezdjük. Isten nevének segítségül hívása, jelenlétének bejelentése után a bevezető mondat Jézus hívó szavát adja át a gyónni és úrvacsorát venni szándékozónak: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!’ (Mt 11,28) Ez a mondat meghatározza a következő perceket, eseményeket és folyamatokat. A lelkipásztor és az úrvacsorára készülő egyaránt Jézus közelségébe kerül. Személyesen hangzik az ige és a hívás az élet kenyerének és italának asztalához. Abban az esetben, amikor betegágynál történik az úrvacsoravétel, a gyónásra közvetlen hangú bevezető mondatok segítenek: „Testvérem az Úrban! Isten téged betegséggel látogatott meg, de nem azért, hogy elvessen magától, hanem hogy szeretetével még inkább magához vonjon. Betegágyhoz kötött, hogy magadba szállj, vizsgáld meg önmagadat és eddig lefolyt életedet, és nála keress szabadulást bűneidtől. Szeretetéről tanúskodik most azzal is, hogy az Úr szent vacsorájában újra felajánlja kegyelmét: elveszi rólad bűneid terhét, és meggyógyítja lelkedet. Ezért tárd fel most előtte szívedet, valid meg bűneidet, és könyörögj irgalmáért. Isten pedig meghallgat téged Jézus Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért. Ámen.” Ezek a mondatok megegyeznek a korábbi Agendában található, betegek között végzendő úrvacsorái rend szavaival. A gyónás és az úrvacsorái liturgia mondatai szinte szóról szóra egyeznek az istentisztelet megszokott formuláival - mégis ebben a helyzetben másként hangzanak: egészen személyessé válnak. Az úrvacsorái nagy hálaadó imádság a változó „betétmondatában” Jézusra úgy mutat, mint „aki azért jött, hogy lerontsa a gonosz hatalmát, és teljes élettel ajándékozzon meg minket”. Az úrvacsoraosztásnál azt a formát rögzítettük jelen rendünkben, amelyet Luther maga is gyakorolt - még a gyülekezeti istentiszteleten is: miután elmondta a szerzési ige első mondatát, kiosztotta a kenyeret. Majd a kehelyre vonatkozó második RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK mondat után kiosztotta a bort. A lelkipásztori szolgálathoz kötődő egyéni úrvacsoránál vagy betegúrvacsoránál ennek praktikus oka is van: egyszerűsödik a rend, rövidebb a szertartás. Ezt azonban más eszközök is szolgálhatják: amikor sürgős az eset (a beteg rosszul van, haldoklik, vagy más zavaró körülmény mutatkozik), lehetőség van rövidítésre. Az ilyen pontokat az úgynevezett szögletes zárójelek [...] is jelzik, de a lelkipásztor tapasztalatára, lelkiismeretére, belátására van bízva, hogyan alkalmazza a rendet az adott helyzethez. Az úrvacsora minimális feltétele ugyanis csupán ennyi: Isten szolgájának ajkáról elhangozzék Jézus Urunk elrendelő szava, a verba testamenti (szerzési igék). A hívő ember természetes vágya és igénye, hogy élete különösen is nehéz helyzetében találkozzon a feltámadott Úrral úgy is, hogy az úrvacsorában eggyé lesz vele. Fedezzük fel újra ezt a lehetőséget is! Az ige hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására felesküdött lelkészek pedig kínálják fel a páratlan lehetőséget a rászoruló embernek, hiszen a szentséget azért adta Urunk, hogy éljünk vele! Hogy lelkész és úrvacsorázó átélhesse azt, ami kérésként az egyik imádságban elhangzik: „Kérlek, töltsd be szívemet békességeddel, hogy örüljek kegyelmednek, és türelmesen hordozzam keresztemet!” ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Egyang ‘Evangélikus ÉietS Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF ß u 1 fEvangéllkus|leL?J formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. «HK
