Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-11 / 37. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. szeptember 11. » 7 Önerőből haladni Kerékpározás-történeti kiállítás a FUGA Budapesti Építészeti Központban * Siklósi János veterán kerékpárversenyzőnek, tisztelettel A színészkirály kérdései Latinovits Zoltán születésének nyolcvanadik évfordulójára ► Bár első évtizedeimet a létező szocializmusban éltem - Csepel számomra nem elsősorban vö­rös. Úgy hatéves koromban feke­te - ez édesanyámé volt, és nem értem fel az ülést, így állva teker­tem a hatalmas udvaron. Talán három év múlva zöld - hozzám illő, feles méret, és egy fotó ta­núsága szerint életem büszkesé­ge. Később piros - ezzel már hosszabb utakat is tehettem a környéken, szülői felügyelet nél­kül. Végül hamvas kék, verseny­kormánnyal, váltóval, közép­európai eleganciával - és ifjú há­zas lobogással... (A mai lila­ezüst Magellan Hydra meg sem közelíti az ő báját.) Vannak kiállítások, amelyek szemé­lyes hangon szólnak a látogatóhoz. Talán azért, mert hirtelen dédanyánk szalonjába vagy nyári konyhájába csöppenünk. Vagy mert áldott emlé­kű tanárunknak is a kiállító művész volt a kedvenc festője. Esetleg - és ez a legszerencsésebb - a kiállított tár­gyak történetének fényében ma­gunkra találunk, otthon érezzük ma­gunkat. (Bár nem volt könnyű a FU­GA bejáratának közelében olyan gázcsövet találni, amelyhez hozzálán­colhattam a járművet. De hát nem vi­­hetem be még egy róla szóló kiállí­tásra sem!) A FreeCikli - Égen-földön bringa című kiállítás a Kiscelli Múzeum ta­valyi, nagyszabású anyagából ké­szült. Hogy mit is keres az építészet statikus csarnokában? Hát nemcsak a sorok között olvasva, de ki is mondva: ahogy az építészeti, telepü­lésfejlesztési, környezeti kérdések, úgy a városi kerékpározás is folyama­tos társadalmi diskurzus tárgya. Eh­hez kívántak a rendezők hozzájárul­ni. Mára a városi kerékpározás élet­formává lett: szavazattá a szabadság, a bátorság, a környezetvédelem, az önerőből való (és olcsó) közlekedés mellett. A kiállítás azonkívül, hogy extremitásokkal is szolgál, elsősorban ezt az utat mutatja meg. Mit gondolnak a kedves - akár bringás, akár autós - Olvasók, ki hozta be az első lábbal hajtható jármű­vet hazánkba? Nagyjából 1828-ban Wesselényi Miklós és Széchenyi István egy Angliában, K. F. Drais modellje szerint gyártott draisine-t mutatott be Magyarországon. A Vasárnapi Újság néhány évtized múltán már mint elérhető, fontos, ám gyerekjátéknak tűnő találmányról írva emlegeti a kengyelfutógépet, más­képpen velocipédet. A század végén pedig gyártani is kezdik Pesten és vi­déken a biciklit... Először kisiparosok - például var­rógépkészítők - műhelyéből kerül­nek ki kerékpárok, mint Magyaror­szág első, fakerekes versenybringája is (1900 körül), amely a kiállításon tel­jes valójában megcsodálható! 1929-ben aztán Weiss Manfréd sorozatgyártásba kezd. Pedig eddig­re már klubok és egyletek alakulnak, kerékpáros önkéntesszázada van a hadseregnek, postások és inasok munkaeszközként használják a bicik­lit, és az újságok is tudósítanak kerék­páros balesetekről. Sőt az első „nagy­ban dolgozó” biciklitolvaj, Vogl Izidor rendőrkézre kerüléséről 1900-ban írnak a lapok! Az elmúlt száztíz évből fotók, plakátok, slágerek bizonyítják a jár­gány népszerűségét. Hírt kap a láto­gató a Millenáris Velodrom (az egyet­len hazai kerékpárpálya) építéséről, az 1928-as budapesti vb-ről, és eköz­ben csodálatos - magángyűjtőktől kölcsönzött - gépek között sétálhat. (Időnként erősen uralkodva magán, és gyakran tudatosítva: „A kiállított tárgyakhoz Ön se érjen hozzá!") Van például egy égkék Junior a há­ború utánról. Olyan szép, hogy nem volt kifizetődő a gyártása, így be is szüntették. Vagy egy légies Peugeot versenykerékpár az 1880-as évek­ből! A híres osztrák Waffenrad fé­A híres-hírhedt kerékpáros zászlóalj nyes-fekete, férfiasán tökéletes. Vál­tós Csepel bringa az 1970-es évekből — a rányomott Pannónia márkajelzés­ből tudni, hogy nyugati exportra készült. Igazi közép-európai életrajza van egy harmincas években, kisipari mun­kával készült versenybiciklinek, amelyet a második világháború alatt - szükség­ből - közlekedési eszközzé alakítottak: széles nyerget, sárvédőket, túrakor­mányt kapott. A „minimal art” a kerékpárgyártás­ban az idős olasz, Pogliaghi nikkele­­zett versenygépe. A bácsi ma is űzi az ipart, névre szóló „műalkotásokat” ké­szít. A mintegy negyven kiállított bicikli közül egy fekete, kecses, női vá­zas Silberradot választanék az 1938- ban modernnek számító dobfékkel, nyersbőr nyereggel, mahagóni sárvé­dőkkel és a csomagtartóra szíjazott kis vesszőbőrönddel. Ha már a női váznál tartunk: a Ke­rékpár-Sport című lap 1889-ben in­dult, és 1897-től mellékletet jelente­tett meg Kerékpáros Hölgyek Lapja címmel. Az 1891-92-ben - az evan­gélikus - Wohl Janka szerkesztésé­ben megjelent Szalon és Sport rend­szeresen közölt kerékpározással fog­lalkozó cikkeket. A nők nagyon hamar rákaptak a független, önálló közlekedés könnyed és új eszközére. És nem csak azért, mert Fedák Sári vagy Karády Kata­lin is ezzel jártak. „Világunk szépség­gel és románccal teli könyveibe a bi­ciklista fejezetről fejezetre, kötetről kötetre nyer beavattatást” - írta 1890-ben Elizabeth Robins Pennel amerikai újságírónő, aki 1892-ben Londonból Berlinen át kerekezve érkezett Budapestre. (Milyen igaza volt már akkor, amikor az autók és vonatok száguldása még nem volt a maihoz mérhető!) Nem véletlen, hogy a nők egyen­­jogúsító kerékpározását az erkölcs nevében számtalan támadás érte. Még a nőgyógyászokat is hadba állí­tották a felháborodott erkölcscső­szök. A sportos, bicikliző nők ruha­tárából eltűnt a farpárna, a turnűr, majd a fűző is. Egyre rövidebbek let­tek a szoknyák, megjelent a nadrág­­szoknya és - horribile dictu! - a nad­rág is. (Intimebb újítással a tízes évekre szemérmesen „bezáródtak" a 19. század hosszú szárú, nyitott női alsói. Ennek bájosan pikáns jelzése a kiállításon a bugyogókból fűzött, bi­ciklilámpákkal működtetett, különös lampionsor.) A női kerékpározás első évtizedei egybeestek a szavazati jogért, a tanu­lás jogáért, a törvény előtti egyenlő­ségért folyó küzdelmekkel, így nem lehet véletlen, hogy ez az erkölcste­len és „felforgató találmány” a nők életében a szabadság és a kreativitás jelképe is lett. De minek is nevezzük? Rövidítve: bi­caj? Kamaszosan: cajga, canga? Lazán: bringa? Puritánul: gép? Vagy anyáskod­va néven nevezzük, mondjuk: Lali? Vagy a színe alapján: Piroska? Koszto­lányi a kerékpár mellett voksol: „Az pe­dig épenséggel [sic!] érthetetlen előt­tem, hogy valakinek jobban tetszik a bi­cikli, mint a kerékpár, s védelmébe ve­szi a biciklit, a strufli, strimpfli és cumpli édestestvérét, ezeket a hátul­­gombolós szavakat, melyeket egy fel­nőtt népnek vissza kell utasítania.” Van, aki másképp szereti: „Nem te­hetek róla, a kerékpár grammatika­iig jó szó, de én valami olyan ízt ér­zek rajta, mint a távbeszélőn, valami hivatalos ízt, és szívesebben mondom ki a biciklit.” (Schöpflin Aladár) Én inkább, ha tehetem, biciklizem. És ezzel sokat teszek - magamért meg az ökológiai lábnyomom csök­kentéséért. Ami nem csak a National Geographic ökonapjának a környé­kén fontos. ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA További információk: www.ng.hu, www.fuga.org.hu ► Nyár végi csönd van a balaton­­szemesi temetőben. Egy-egy le­vél libben az ide tévedő széltől. Madár száll a közeli padra, cső­rében vékony ágacska. Az élet itt örök lázban és teremtésben lo­bog. Sírja előtt állok. A vaske­reszten vékony piros-fehér-zöld szalag. A tört márványkő meg­kopott a futó évtizedek alatt, az ezüst betűk és számok fölra­gyognak: „Latinovits Zoltán 1931. IX. 9. - 1976. VI. 4.” Sokáig egyedül pihent, de nemrég idős édesanyja és mindig segítő test­vére, Bujtor István is követte. Ha élnének, együtt ünnepelhetnék a nagy, kerek születésnapot. De nem tudom elképzelni nyolcvanévesnek. És lehetetlen is. Latinovits mindig lo­bogva, megrázó erővel játszott. So­ha nem kímélte önmagát; mindig mélyről feltörő érzelmek és gondo­latok harmóniájával állította színpad­ra szerepeit. Emberi üzeneteit: elbot­­lunk az illúzió és a valóság ellentété­ben, mint annyi küszködő társunk, de tennünk és teremtenünk kell. Nézem a régi fotókat: Márkus Lászlóval együtt (1957, Debrecen), Máté Évával (i960, Miskolc), Rutt­­kai Évával (1963, Vígszínház), Nagy Attilával (1967, Thália Színház), Darvas Ivánnal és Szirtes Ádám­­mal (1966, Hideg napok című film)... A feledhetetlen Színdbád, a Kárpá­­thy Zoltán, Tóték, Az ötödik pecsét, Rómeó és Júlia, Mario és a varázsló, ■ a legcsodálatosabb: Ványa bácsi. És a legutolsó szerep: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak. Ma is elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy nagy színészünk - anyagi gondokkal és idegbetegséggel küszködve - estén­ként vastag, szőrös bundába bújva ugat és énekel! Öt, hántásokkal teli év után az el­ső pesti fellépés sikerét ettől remél­te. Annyira fáradt és űzött volt, hogy nem érzékelte, a „gyógyító” taps es­téről estére fölcsendült. És a rajon­gó fiatalok, akik a lépcsőre, a földre HIRDETÉS Hittankönyvsorozat a gyülekezeti és szórványhitoktatás számára Szeretettel értesítjük a gyülekezeteket és a hitoktatókat, hogy megren­delhetik a Keresztfa titka tündököl című bibliai olvasókönyvet és a hoz­zá tartozó munkafüzeteket az 1-5. osztályosok számára, illetve a Krisz­tus népe Isten nagy csodája című egyházismereti tankönyvet és munka­füzetét a 6. osztályosok számára. A sorozat 7. része az egyetemes és ha­zai egyháztörténetet dolgozza fel 28 egységben. A könyv a munkafüzetével együtt jól használható a gyülekezeti hitok­tatásban, hiszen röviden, lényegre törően mutatja be az egyház küzdel­mes történetét, elmélyítve a tananyagot kérdésekkel és feleletekkel, va­lamint megoldandó feladatokkal. Megrendelhető a kiadónál, a veszprémi lelkészi hivatalban, vagy megvásárolható és megrendelhető a Luther Kiadónál, valamint a Huszár Gál papír- és könyvesboltban. Mindig ügyelni fogunk arra, hogy a tankönyvcsomag minden egyes ré­sze évről évre, folyamatosan kapható és megrendelhető legyen. (Várjuk a szíves megrendelést azoktól is, akik eddig még nem tanítot­tak ezekből a könyvekből.) A kiadványok ára a kiadónál, Veszprémben: • Olvasókönyv, 1-5. oszt. (B5, 272 o., fűzött, keménytáblás): 980 Ft. • Egyházismereti könyv, 6. oszt. (B5,76 o., ragasztott, puhatáblás): 380 Ft. • Egyháztörténet könyv, 7. oszt. (B5,78 0., ragasztott, puhatáblás): 380 Ft. • Munkafüzet, 1., 2., 3. oszt. (A4): 380 Ft; Munkafüzet, 4-, 5- oszt. (A4): 480 Ft; Munkafüzet, 6. oszt. (A4): 380 Ft; Munkafüzet, 7. oszt. (A4): 380 Ft • Útmutató az oktató számára (B5): 380 Ft. Tíz példánynál több rendelés esetén minden kiadványnál érvényes a 10%­­os kedvezmény! Szeretettel várjuk a megrendeléseket! Isó Dorottya sorozatszerkesztő, Isó Zoltán és Magassy Zoltán, a Fraternitás Lelkészegyesület elnöksége ülve hallgatták versmondását. Intve és óva, szinte beléjük égette a soro­kat: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az Élet él és élni akar...” A sorssal birkózó Adynak volt a rokona. És halljuk Nagy László háborgó gyászát is: „Eb voltál, vagy nagyranőtt Krisz­tus? / Csak jó ripacs, vagy színészki­rály?” Közöny és középszer ma is gondolkodik, az irigység most is munkál. Izgágának és megzabolázha­­tatlannak tartották. De arról nem be­szélnek és nem is fognak, amiben makacs volt és hajlíthatatlan: a mun­kájában. Az újrakezdés bátorságában: 1971-ben elment Veszprémbe, hogy rendezhessen, könyvet írhasson. Az 1973-ban megjelent Ködszurkáló részben önéletírás, műhelytanul­mány, részben napló jellegű „vitairat” Ki volt Latinovits Zoltán? - kér­dezhetjük az emlékezés végén. Való­színűleg a legjobb magyar színész volt, talán Európa legnagyobbja. Ezt azok nevében mondom, akik még lát­hatták színpadon. Hiszen kíméletlen az idő, s csak filmjeivel emlékezik majd rá a közönség. A nagy, kerek évfordulón sok virág lesz a sírján. Sokan megszólítják egymást, beszélnek róla. Csoda volt Latinovits. Jóakaratú emberekkel szövetkező; olyan színházról álmodó, ahol templomi figyelem van, s a sze­retet himnuszát éneklik. Ahol nem hiába hasít ki száz életet a maga egyetlen életéből, vigaszt, hitet tud adni a szépet tisztelőknek és sebes szívűeknek. ■ Fenyvesi Félix Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents