Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-11 / 37. szám
8 ■m 2011. szeptember 11. PANORÁMA Evangélikus Élet GOSPELFESZTIVÁL SOLYMÁRON Keresztény zene mindenkinek ► A XI. nemzetközi gospelfesztiválnak augusztus utolsó szombatján adott otthont a solymári sportközpont. A hétórányi, Istent dicsőítő zenei élménnyel szabadtéri színpadon szolgáltak a válogatott - magyarországi (Vác, Miskolc, Budapest, Csákvár) és határon túli - fellépők. Idén a külföldi előadók Kárpátaljáról (Credo), Lengyelországból (Sienna Gospel) és Dél-Aff lkából (Mary Ann) érkeztek. A rendezvényt záró produkciót - a katasztrófavédelmi szakemberek viharjelzése miatt - váratlanul be kellett költöztetni a fedett sportcsarnokba, ám Bolyki Balázs és csapata, a Bolyki soul- és gospelkórus szépen vette az akadályt: hangosítás és zenei kíséret nélkül is bezengték a csarnokot, és a dübörgő vastaps sem maradt el. A rendezvény alapító szervezőjével, Jeney Erzsébet rádiós műsorszerkesztővel beszélgettünk.- Miben más az idei fesztivál, mint az eddigiek?- Mint amikor egy gyerek az alsó tagozatból a felsőbe lép. Nagy álmok, nagy remények. Előkészület ez arra, hogy majd egyszer tizennyolc évesek, vagyis nagykorúak is leszünk. Az indulásnál a fő cél az volt, hogy az együtteseknek - függetlenül az ismertségtől és a szakmai szinttől - bemutatkozási lehetőséget adjunk. Voltak nagyon profik és nagyon kezdők. Mára eljutottunk oda, hogy nagyon magas színvonalon játszanak a zenészek - mondjuk azok is, akik az első lépéseket itt tették meg a gospelfesztiválon. Reményeink szerint a tizennyolcadik évünket úgy fogjuk elérni, úgy leszünk érettségizők, hogy addigra már abszolút mértékben világszínvonalú együtteseket tudunk színpadra állítani. Egyébként most is vannak olyan magyar fellépőink, akik már határainkon túl is dicsőséget szereztek hazánknak, például a Fráter kórus vagy a Lumen Christi. Ez utóbbi együttes az elmúlt tíz évben mindig résztvevő volt, idén sajnos az utolsó pillanatban jött közbe valami, ami miatt nem hallhattuk őket. Mindkét csapat több aranydiplomát nyert rangos külföldi - ausztriai, illetve olaszországi - kórusversenyeken. Büszkeséggel tölt el, hogy a nagyközönség előtt itt mutatkoztak be először.- Van egyéb küldetése is a fesztiválnak, mint az Istenről szóló zene átadása?- Jó érzés - bár én csak a keretet teremtem meg ehhez -, hogy van egy közös missziónk a Pax Vobis kórus vezetőivel. Régi áldásként kapcsolódik a rendezvényhez ez a kezdeményezés, amelynek lényege, hogy a kórus tagjai olyan, állami nevelőotthonban nevelkedő gyerekek, akik átmenetileg az élet árnyékosabb oldalára kényszerültek. Nagyon sokan ép és egészséges családból kerülnek be manapság, a huszonegyedik században nevelőotthonba azért, mert például a bankhitelek bedőlése következtében a gyámhatóság a továbbiakban nem látja biztosítottnak a gyerekek otthoni nevelését, akik így kollégiumi életre kényszerülnek. Borzasztó még hallani is róla. Ilyen körülmények mellett különösen fontos az a missziós cél, amelyet Havasi Tibor, a kórus vezetője - aki egyben a kollégium igazgatója is - felvállalt, hogy ezeknek a gyerekeknek reményt nyújtson. A reménysugár kiinduló forrása a Biblia az evangéliummal és persze ezek a dalok, amelyeket a kórusvezető komponál és fantasztikus lelkesedéssel állít színpadra. A fesztivál elején elmondták, hogy új CD kiadására is készülnek, amelynek eladásából a gyermekotthonban felnövekvő utánpótlást akarják támogatni. Ez egy szép küldetés.- Növekedést látok. Egyre több a külföldi a fellépők között is... Jeney Erzsébetnek a fesztiválfüzetben látható portréja, amelyet - anno - Gáncs Péter püspök készített- Valóban. Annak idején úgy indultunk, mint egy kis helyi fesztivál: egyértelműen a történelmi egyházak templomi, imaházi közösségeihez kapcsolódó ifjúsági együtteseket hívtuk meg előadóknak. Később léptünk egy nagyot, amikor országossá duzzadt a fesztivál: eljött a Sopron Gospel vagy a nagyszerű pécsi UniCum Laude együttes, és az ország több pontjáról is érkeztek vendégeink. Majd volt egy harmadik lépcsőfok, amikor nemzetközivé váltunk. Első külföldi előadónk az olaszországi Trust in Jesus volt, őket követte a svéd Mercy Gospel, aztán a sor folytatódott a holland Joany & the More Gospel együttessel, amely már többszörös visszatérő vendégünk. Sőt Joany ittlétekor mindig szervez egy szakmai továbbképző workshopot is a jelenlévőknek. Eredeti terveink szerint fellépőink szakmai tréningje is szerepelni fog a későbbi programban. Ezt követően sok külföldi előadó járt nálunk, például az Egyesült Államokból érkezett Karen Carroll és a Mississippi Grave Diggers, Suriname-ból Angelique. Idén visszatérőként érkezett - a kiváló és sokoldalú Anna Bajak vezetésével - a Sienna gospelkórus Lengyelországból, valamint először találkozhatott a magyar közönség a dél-afrikai Mary Ann-nel.- Mit tudhatunk róla? ' - Mary az ottani tehetségkutató versenyek mindegyikét megnyerte. Sőt egy nemzetközi olajtársaság turnéjának vezéralakjaként egész Dél- Afrikát bejárta. Mivel most személyes vendégem, elég sokat megtudtam ► Mary Ann európai lemezbemutató turnéjának magyar állomásaként a solymári gospelfesztivál egyik sztárvendége volt. A szerény énekesnő nem kérkedik tehetségével, pedig több kontinensen is koncertezett már nem kis sikerrel. Ő nem embereknek énekel - mint mondja, nem is énekes, hanem misszionárius. Számára az ének misszió és Isten dicsőítése. Az első magyarországi fellépés után beszélgettünk vele.- Nemcsak énekes, hanem misszionárius, lelkigondozó, gyülekezeti elöljáró, szőlősgazda, és ki tudja még mi mindennelfoglalkozik. Élete mely területét érzi a legfontosabbnak?- Talán az éneklés az első szerelmem, de nem ez a munkám. Nagyon bonyolult lenne rangsorolnom a tevékenységeimet. A munkám is nagyon fontos számomra. Szociális tevékenységemmel embereken segítek, pásztorként a gyülekezetben is helyt kell állnom. A közösség kész arra, hogy támogasson a misszióban. Ez sok dolog, de igyekszem megfelelni.- Először tartózkodik Magyarországon. Milyen benyomásai vannak a magyarokról, a magyar keresztényekről? Mennyiben más a keresztények vérmérséklete itt, mint otthon? róla az elmúlt napokban. Szülőföldje, Olifantshoek egy olyan völgy, ahol az elefántok világra hozzák a kicsinyeiket. A tizenhetedik század végén kétszáz francia hugenotta telepedett le a területen, akik magukkal hozták a szőlő kultúráját. A Magyarországon is ismert, híres dél-afrikai bor erről a vidékről való, csakúgy, mint Mary Ann, akinek hatalmas szőlőültetvényei vannak. Sokat beszélt nekem a csodálatos természeti környezetről és arról, hogy az ottani emberek a természettel szerve- Igen, először érkeztem Magyarországra most pénteken. Szeretem a magyar embereket, nagyon kedvesek. Ez egy csodálatos ország. Nagyon különbözünk egymástól, mégis tetszik minden. Nagyon szeretem. Afrika hatalmas. Sokan nem tudják, de nálunk is nagyon sokféleképpen imádják az Urat a keresztények. Vannak, akik csendesen, és vannak, akik nagyobb hangerővel. A családomban, melynek tagjai főleg földművesek, inkább a csendesebb, nem annyira hangos dicsőítés a megszokott, hasonló ahhoz, amit itt látok.- Kinek énekel?- Mindig Jézusnak énekelek. Ő az első. Nem gondolok közben az emberekre, csak Istenre. Hiszem, hogy az én koncertjeim Isten „tulajdonában” vannak, neki énekelek - ha az emberek is élvezik ezt, akkor szeretettel várom és fogadom őket, hogy sen együtt élnek. Ő elsősorban misszionárius, az éneklést csak mellékesen műveli. Férjével együtt egy templomi közösség vezetői, ezen túl komoly szociális tevékenységet végeznek.- Egyre inkább körvonalazódik, hogy ez egy rangos, nemzetközi fesztivál...- A nemzetközi vendégek alapján már mondható, de nem szeretném, ha csak külföldi fellépőink lennének. Tavaly volt egy fotókiállításunk a tíz év képeiből, ezt idén a polgármesteri hivatalban is kitettük. A közönségképeket elnézegetve láttam sokféle egzotikus embert, kicsiket is szép számmal. Megfordultak itt sok helyről. Mivel Solymár sváb község, ide főként németek, osztrákok - akik sokszor rokonok - látogatnak. Külföldiek mindig vannak a rendezvényen. Sokan szeretnének egy többnapos rendezvényt, de sajnos ezt egyelőre anyagi okok miatt nem engedhetjük meg magunknak. Egyelőre úgy néz ki, hogy a piaci szereplők fókuszában nem az ilyen egyházi jellegű alkalmak állnak - nagyön nagy tisztelet a kivételnek. ■ Károly György Tamás hallgassák vagy csatlakozzanak. Mindennek róla kell szólnia. Persze sok emberhez el lehet juttatni a jó hírt az énekeken keresztül. Dél-Afrikában és más országokban is sok fellépésem van, de mindig az Úrnak énekelek.- Misszionáriusként főleg milyen területen tevékenykedik?- Nagyon sok a szegény ember Afrikában. A szegényeknek még inkább szükségük van támaszra, Jézus örömhírére. Egyeseknek Jézus minden, amijük van. Közöttük is dolgozom, és a sorsukról a közvéleményt is tájékoztatom. Együtt a társadalom többet tehet. Adományokat is viszünk a szegényeknek, de a legnagyobb adomány a hit. Akkor tudok adni, ha van miből. Jézust szeretem, így van. Ha imádkoznak a missziós munkámért, akkor kérjék Istent, hogy nyissa meg az emberek szívét! Jó lenne, ha nemcsak az agyukkal fognák fel azt az üzenetet, amellyel hozzájuk megyünk, hanem a szívükkel is. Ez a legfontosabb számomra. Több országban - például Szomáliában - nagyon nagy a szegénység, az emberek éheznek. Fordítsa sorsukat jobbra Istenünk, és tudjunk szolgálni feléjük is az igével! A testvérek közötti határokon is túlnyúló kapcsolat pedig mélyüljön el és teljesedjen ki a szolgálatban! ■ Tom Károly A miskolci Fráter kórus Charly Horváth Nice és a tapolcsányi Pax Vobis A misszionárius énekes A gospelfesztivál evangélikus vonatkozásai Thurnay Béla lelkész a helyi evangélikus közösség vezetőjeként mondja el minden évben a megnyitó imádságos szavait, és tolmácsolja a gyülekezet köszöntését a résztvevők felé. A fesztivál kiadványának köszöntőjét Gáncs Péter evangélikus püspök által készített portré illusztrálja. A püspök a kép készítésekor még nagytarcsai lelkészként készített rádióműsort és volt rendszeres látogatója a rendezvénynek. A pilisi evangélikus Izsóp együttes tipikus afrikai gospelzenéje többször is megszólalt a solymári alkalmakon. (A zenekar egyéb kötelezettségek miatt idén nem tudott eljönni.)
