Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-28 / 35. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. augusztus 28. » 5 Szabadulni az előítéletek fogságából Roma szakkollégium indul Nyíregyházán ► Nem vette fel a telefont sokadszorra sem, pedig megszerveztük rendesen: a tanárnő megbeszélte vele, hogy lenne itt egy újságíró, aki délután megkérdezné, miért is jelentkezik egy cigány lány abba a roma szakkollégiumba, amely a keresztény értelmiségi képzés érdekében, a mármár a társadalmi békét veszélyeztető magyar-cigány konfliktusok oldásáért kezdi meg működését az új tanévben. „Név nélkül” - súgta kitartóan az újságíró, míg a tanárnő érvelt, ezerszer megtapasztalva már a kényes témáknál, hogy ez segíteni szokott. A hívást mégsem fogadta a cigány lány. Máris létrejöhetne - mélyülhetne? - a többség-kisebbség konfliktusa, az unos-untalan hangoztatott előítéletek mentén... Ugye, hogy megbízhatatlan? Hisz megígérte!... Pedig csak abba kell belegondolni, milyen nagyon nehéz az előítéletektől terhelt Magyarországon színre lépni: cigány vagyok, diplomát akarok, céljaim vannak! Mennyi a kétkedő és az ellendrukker! De belegondolhatunk abba is, milyen nehéz tizenhuszonévesen ma Magyarországon egy vadidegennel arról beszélni: igen, élő hitem van, egyházam, közösségem... Hisz ki tudhatja manapság, mik a kérdező valódi szándékai, nem forgat-e ki minden egyes szót... Itt tartok az írásban, amikor csörög a telefon. A cigány lány az. Édesanyja telefonjáról hív, az övével történt valami... Na, ennyit az előítéletek érvényességéről meg arról, hogy bizonyára nehéz a romaságot megvallani, és nehéz hitet tenni. Csilingelő vidámsággal tudatja, hogy ő az első és egyetlen roma lány, aki két tannyelvű hatosztályos gimnáziumban érettségizett, két felsőfokú nyelvvizsgája is van - hét pont választotta el az orvosegyetemtől. Most harmadéves szülésznőhallgató a Debreceni Egyetem nyíregyházi karán, de nem zárja ki annak esélyét, hogy egyszer mégiscsak orvos lesz belőle, végtére az édesanyja épp most, negyvenöt évesen lett diplomás ápoló, alighanem az ország egyetlen roma származású főnővére!- Indiai cserediáknak néztek először az egészségügyi karon, és csodálkoztak, mikor megszólaltam magyarul - meséli arra a kérdésre, milyen romaként a hazai felsőoktatásban. - A szociális munkás szakon látok pár roma fiút, és a szülésznőhallgatók között is van rajtam kívül még egy lány. Azt olvastam, az érettségizett romáknak mindössze egy százaléka megy tovább a felsőoktatásba. Nyilván anyagi okai is vannak ennek, no meg neveltetés kérdése is - teszi hozzá. Bármily különös, a roma szakkollégiumban számára az a legvonzóbb, hogy a cigányságról tanulhat. Mert valódi, integrálódott család az övék: a bátyja ápolóként dolgozik szülővárosa kórházában, az öccse most tanulja egészségügyi szakiskolában az ápoló szakmát. Csak az apa „lóg ki a sorból” ő egy fatelepen dolgozik. Vonzó az ösztöndíj lehetősége is, de ami a hitéleti kérdéseket illeti, erről nincs különösebben mondandója, természetes, ahogy reggel felkel a nap... Forgatja a Bibliát, egy keresztény kisegyház tagja. Márciusban írták alá a történelmi egyházak képviselői, valamint a kormány képviseletében Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatot. A római katolikus egyház részéről a jezsuita rend Budapesten indítja meg a kollégiumot, a görög katolikusok Miskolcon, a reformátusok Debrecenben állítják fel az intézményüket, míg a Magyarországi Evangélikus Egyház a szabolcsi megyeszékhelyen, a Nyíregyházi Főiskolával együttműködve hozza létre a most induló tanévben a roma szakkollégiumot. Az intézmény megszervezésével, indításával megbízott evangélikus lelkész, Laborczi Géza hosszú évek óta a főiskola óraadója, jelentős tapasztalatot gyűjtött már a felsőoktatásban. Mindenekelőtt azt érzékelteti, hogy a szervezet alapító okirata pontosan megfogalmazza a célokat, alapelveket, kijelöli az utakat, s ez nem csupán az érintett fiatalok köztudottan hátrányos helyzetének kiegyenlítését célozza:- Ma Magyarországon nyilvánvalóan nagyon feszült a roma-magyar viszony és az együttélés. Erre sokféle reakció lehetséges, de az a megfelelő, ha egy olyan magyar és roma értelmiség kialakításán, megteremtésén fáradozunk, amely a történelminek is mondható megbékélés kimunkálását kezdi el. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, de a szakkollégium erre nyújt esélyt. A kulturális modul például azt segíti elő, hogy a magyarok a roma, míg a cigányok a magyar kultúrát ismerjék, értsék meg minél jobban, és az élőkét. Fontos, hogy ne szakadjanak el családjuktól és attól a cigány közösségtől, amelyből jöttek. A kettős identitás megerősítése nélkülözhetetlen a roma értelmiségi szerep kiteljesítéséhez... Ezt a már említett kulturális modulon kívül két másik is segíti. A közismereti modul belépő az értelmiségi elit világába, míg a spirituális modul a növendékek hitének elmélyülését, egyházi és teológiai jártasságát hivatott segíteni. Ezzel együtt is kérdés, mennyiben rajzolják evangélikusra a nyíregyházi szakkollégium karakterét.- A négy történelmi egyház megegyezése erre is választ ad: mindannyian a roma-magyar megbékélést, az ökumenikus szemléletet tartjuk elsődlegesnek, és mindegyik intézménybe felveszünk más felekezetből érkezőket, ilyen értelemben az evangélikusság a fenntartásra vonatkozik. De az azért nyilvánvaló, hogy az evangélikus lelkiség egy ilyen ügyben meg kell, hogy jelenjen, s ennek kimunkálására személy szerint nekem is vannak elképzeléseim. - mondja Laborczi Géza. - Azért azt is látni kell, hogy fordítva ülünk a lovon: a szakkollégiumokat jellemzően alulról szervezik, maguk a diákok, amikor úgy gondolják, hogy az intézményben megszerezhető tudáson túl valamely speciális vagy részterülettel alaposabban kívánnak foglalkozni. A szakkollégiumban általában az oktatónak van a legkisebb szava, mert hogy az egy demokratikus képződmény! Hogy a lelkiséggel összefüggésben milyen igények fogalmazódnak majd meg, azt most nem tudhatom - folytatja. - Úgy gondolom, a nagy kihívás az, hogy mai, 21. századi lelkiséget alakítsunk ki a főiskolások körében. Ez Mire kíváncsiak, amikor a lehetőségről tájékozódnak, érdekli-e őket, hogy például meg kell-e vallaniuk a hitüket? - kérdezzük Molnár Erzsébet megbízott vezetőtől, a spirituális modul felelősétől:- Van, akinél nagyon fontos a hit, és már az előzetes beszélgetéseinkből kiderült, hogy valamilyen egyházi közösséghez tartozik; más esetekben a közéleti elkötelezettség játszik szerepet. De azt tudni kell, hogy túlnyomó többségük nehéz anyagi körülmények között dolgozik a diplomáért, és az itt kapható - akár negyvenezer forintos - ösztöndíj, illetve a biztos kollégiumi elhelyezés a legnyomósabb tényező. Egyébként nemcsak gólyák, leendő elsősök, hanem felsőbb évfolyamra járók is jelentkezhetnek, ami azért nagy kihívás, mert mondjuk egy harmadévessel csupán egy tanéven át dolgozhatunk együtt, és képesnek kell lennünk számára is olyan muníciót adni, ami a céljainkhoz közelebb visz. Egyébként mi is éltünk a „pótfelvételi” meghirdetésének lehetőségével, továbbra is várjuk az önéletrajzokat, motivációs leveleket, és augusztus 26-án tartjuk az első szóbeli meghallgatást. A Nyíregyházi Főiskola honlapján lehet tájékozódni, vagy a Facebookon beírni: evangélikus roma szakkollégium. * * # Márciustól igen-igen rövid idő állt rendelkezésre a szervezéshez. Kimondottan jó helyzetet teremtett a Nyíregyházi Főiskola nyitottsága és az ügy iránti elkötelezettsége, hogy helyet biztosít a kampuszon, levéve a szervezők válláról azt a terhet, hogy külön diákotthont kelljen léte-Ahol már a legfiatalabbak is egymás mellett ülnek... - sárszentlőrinci pillanatkép ítéletek oldódjanak. Nagyon egyszerűen fogalmazva: a cigányok ne gondolják, hogy minden magyar rasszista, a magyarok pedig ne lássanak minden romában potenciális bűnözőt! Emberek, a Jóisten teremtményei állnak egymás mellett - ezen a platformon elindulhat a megbékélés. A KRSZH alapító okirata fontos alapvetéseket rögzít, mindjárt az elején. Hogy a felekezeti hovatartozás másodlagos az ökumenikus szemlélethez képest, s hogy a szakkollégium másokért élő, keresztény értelmiségieket akar képezni, akik figyelmesen és kritikusan gondolkodnak, tisztelve embertársaik véleményét és méltóságát. Képesek együttműködve és pontosan dolgozni, mások szolgálatára mozgósítva erőiazért nagy kihívás, mert a hit átadásának évszázados tradíciói megszakadtak az elmúlt évtizedekben: amit a nagymamák hittek, azzal az unokák ma nem tudnak mit kezdeni, és nem is akarnak, de az Isten-kérdés azért ott van! Evangélikusként mi szabadok vagyunk abban, hogy a kérdést újrafogalmazzuk, együtt a diákjainkkal. A nyíregyházi evangélikus roma szakkollégiumba eddig a város két intézményéből pályáztak. A jelentkezők között több szülésznőhallgató van a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karáról, de vannak a Nyíregyházi Főiskola pedagógusképző szakirányairól éppúgy, mint a gazdasági vagy a műszaki karról. síteni a szabolcsi megyeszékhelyen. Ez nem jelent „cigánysort” a kollégiumban, de azt sem, hogy a majdani szakkollégisták rejtőzködnének. De hogy minden tekintetben számolni kell az előítéletekkel, az azért az evangélikus roma szakkollégium létrehozásán dolgozók számára elég világos. Laborczi Géza így fogalmaz:- Hosszú és nehéz folyamat lesz, mert aki háborúskodók között fehér zászlót lengetve megy, az azt kockáztatja, hogy mindkét oldalról lőnek rá. De ez ezzel jár. Demográfiailag, társadalmilag a roma-magyar kérdés oly mértékben terheli meg a jövőnket, hogy ezzel kötelességünk foglalkozni. ■ Veszprémi Erzsébet Jegyzetlapok (Napló, 2011) Hittel és hit nélkül. Érdekes Tarkovszkij-levél 1982-ből: „A már megboldogult Landau (Nobel-díjas orosz fizikus) egyszer nagyon elgondolkodott azután, hogy tagadó választ adott a kérdésemre, hisz-e Istenben. Még a vele történt szerencsétlen kimenetelű baleset előtt. Hosszan hallgatott, azután azt mondta, hogy mégiscsak hisz.” A végén Einsteint, MaxBornt, Newtont idézte, majd váratlan kijelentéssel zárta: „A valódi költészet hívők költészete. Istentagadó ember nem lehet költő.” * * * Hazafelé. Láttam az utcasarkon egy széttaposott madártetemet. Külön hevert a teste és külön a jobb szárnya. Ennél már kegyesebb halállal halt az az áramütött, öreg varjú, amelyet tegnap láttam a közeli kerítésen. Csőrét a téglán élesítette, úgy kiáltott segítségért. Állok, nézem a holt galambot, és mondom magamban: az ember is így pusztul, darabokra szaggatja az élet! Eszembe jut hajléktalan barátom. Másfél évig látogattam, ha bementem a városba. Vittem, amit tudtam, ami felesleges volt. Nem követelt, szerényen beszélt, ha kérdeztem. Egy hideg téli éj után a pádról lefordulva találtam vérző homlokkal. Akkor tudtam meg, csak ötvenkét éves. Vajon ki lehetett? Hogyan süllyedt a nincstelenek közé? Lehetett volna segíteni rajta? Már nem kapjuk meg a választ: magával vitte néhány napja. * * * A kísérlet csődje. „A kereszténység nem tudta közömbösíteni az emberben a kegyetlenséget. Ma is olyan támadó kedvű, mint volt, mielőtt megkeresztelték. A kommunizmus - ez a pogány nevelési kísérlet - nem tudta közömbösíteni az emberben az agressziót. A szocialista népek, ha érdekeik kívánják, éppen úgy hajlamosak háborút viselni. Nyugaton a két nagy kísérlet csődje érzékelhetőbb, mint máshol” - Márai 1962-es naplójában olvasom a pontos összehasonlítást. A hajlíthatatlan férfi írói és erkölcsi hűsége adja meg ennek a hitelességét. Hűsége az íráshoz és az élethez. Jegyzetlapja jelentős irodalmi teljesítmény, egy nagy európai elme szemlélődésének egyedülálló megfogalmazása. A Márai-napló felzaklat, felháborít, iróniája úgy hat, mint az ostorcsapás. * * * Halálhír. Késő este jött a hír. Szomszédom, a kedves, kilencvenéves tanító meghalt. Töprengek a csillagtalan éjben: a nagyszerű emberek nyomot se hagynak, úgy távoznak a földi világból. Mi meg lusták vagyunk és közönyösek; gyűlölködünk és pusztítunk. * * * A nyelv dallama. Olvasom, hogy nyelvünk magán- és mássalhangzóinak megoszlása, aránya szerint a tizedik legdallamosabb nyelv a világon. Az olasz első helyen van, s ami meglepetés számomra: a görög is a legjobbak között. Az arány nem is olyan rossz: 42:58. Az e hang mindenen eluralkodott, bizonyosan ezért van, hogy a külföldieknek mekegésnek tűnik, ha nyelvünket hallgatják. Most látom, szülőföldem ö-zése milyen hasznos lehetett volna, ha nem gúny tárgya olyan sokszor. Talán még Károli Gáspár uram is emelhetett volna be bibliás szövegébe, színesítette, gazdagította volna. ■ Fenyvesi Félix Laios
