Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-28 / 35. szám

6 -m 2011. augusztus 28. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet m Mosolya japán, humora magyar Anyanyelvűnket tanító, irodalmunkat fordító professzor - Oszakában Waseda Mika professzor asz­­szony a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium meghívására érke­zett a Völgység fővárosába. Az Oszakai Egyetem Idegen Nyel­vi Kara Magyar Tanszékének vezetője a gimnázium által - immár harmadik alkalommal - megrendezett Lotz János nyári diákegyetem résztvevőit a tan­székén folyó munkáról tájé­koztatta. Beszélgetésünk so­rán az is kiderült, hogy nem­csak a magyar nyelvet szereti...- Professzor asszony, engedje meg hogy mindenekelőtt együttérzésemet fejezzem ki az országát és lakóit ért katasztrófa miatt.- Valóban súlyos csapás ért ben­nünket. A földrengés és a cunami, va­lamint a sérült atomerőmű jelentős természeti, anyagi károkat okozott, és ami a legsajnálatosabb, emberi éle­teket is követelt. Több ezer eltűnt sze­mélyt tartanak nyilván, velük együtt közel húszezer az áldozatok száma. Bár a családunkat nem érte vesz­teség, mégis szeretném őszinte kö­­szönetemet nyilvánítani a magyarok­nak, akik azonnal adománygyűjtés­be fogtak, és használati tárgyakon kí­vül komoly pénzügyi segítséget nyúj­tottak népemnek. A Vérző cseresznye­virág elnevezésű jótékonysági koncert nagyon meghatott bennünket. A szolidaritás rengeteget számít nekünk lelkileg is. Ahogy szép gesztus Hód­mezővásárhelytől a japán fiatalok meghívása is. Segítenek begyógyíta­ni a friss sebeket. Hálás szívvel gon­dolunk a segítőkész magyarokra.- Nekünk, magyaroknak mindig megtisztelő és örömteli, ha valaki ér­deklődik a számunkra „édes anya­nyelv” iránt. Az pedig csodálatra méltó, ha külföldi műveli professzo­ri szinten.- Igazság szerint először nem is a magyar nyelv érdekelt. Angol szakos voltam az egyetemen, és édesapám unszolására eszperantóul tanultam. Ő eszperantista volt, s azt mondta, ezzel a mesterséges nyelvvel könnyen boldogulok Európában. Igaza volt. A hetvenes, nyolcvanas években na­gyon népszerű volt az eszperantó, nemcsak a nyelv, hanem a szellemi­sége is. Ennek révén jutottam el 1980-ban Magyarországra, s mindjárt rabul is ejtett az ország. Két évet ta­nultam az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen, azóta foglalkozom a magyar nyelvvel. 2007-ben az Oszakai Idegen Nyel­vi Egyetemet egyesítették az Oszakai Egyetemmel, a magyar immár fő­szakként is tanulható lett. De előbb, már 1985-ben is ismerkedhettek ez­zel az érdekes és szép nyelvvel diákjaink, a magyar tanszék pedig, amelynek a vezetője va­gyok, 1993-tól működik.- Nem csupán magáról a nyelvről, hanem hazánk iro­dalmáról, történelméről is sokat megtudhatnak a hallgatók.- Okamoto Mari nyelvész mellett Suzuki Hirokazu is erő­síti tanári karunkat; ő középko­ri magyar történelemmel, Má­tyás király korával foglalkozik. Barta László lektor szintén se­gíti a munkánkat. A státusban lévő kollégákon kívül óraadókat is hallgathatnak diákjaink a magyar művelődéstörténet, az újkori magyar társadalom és a politikatörténet tárgykörében. A ma­gyarságkutatás eredményei és a ma­gyar nyelv szerkezete is megtanulha­tó.- Mindezekhez rendelkezésre áll­nak tankönyvek, segédeszközök is?- Részben. A magyar nyelv igen nehezen elsajátítható és nehezen oktatható; tanításának japán mód­szertana ismeretlen volt. Úgyhogy még ez utóbbit is nekünk kellett ki­találni.- Ön is írt tankönyveket; nyelvta­nári és tankönyvírói munkássága el­ismeréséül kapta meg 1996-ban a Lotz János-emlékérmet. Amilyen ne­héz munka lehet egy szakkönyv meg­írása, azért bizonyára szép alkotói fo­lyamat is...- Jó, hogy szabad kezet kaptam, saját elgondolásaim szerint dolgoz­hattam, ez nagyszerű volt. Igyekez­tem a gyakorlatra helyezni a hang­súlyt, hisz a cél az, hogy a diákok el­sajátítsák a magyar nyelvet. Az egye­tem könyvtárából mintegy három­ezer kötetet - magyar szakkönyveket, szépirodalmi és egyéb munkákat - kölcsönözhetnek ki. Ez a magyar gyűjtemény a tokiói magyar nagykö­vetség, a Magyar Tudományos Aka­démia és a Nemzetközi Hungaroló­giai Központ felajánlásaiból gyűlt össze, illetve két lelkes japán kutató is tetemes mennyiséggel gyarapí­totta az állományt. Amit még nagyon szeretnénk létrehozni, az a japán­magyar, magyar-japán szótár. A közreműködők mindannyian elfog­lalt emberek, ezért lassan halad a munka, de bízunk az elkészültében.- A tanév rendje Önöknél eltér a nálunk megszokottól.- Áprilisban kezdődik a tanév, és tizenöt hétig tart az első szemeszter. Ezután a hallgatók októberben jön­nek vissza a második szemeszterre, ami szintén tizenöt hetes.- Mekkora az érdeklődés a diákok körében a magyar szak iránt?- Évente tizenöt hallgatót ve­szünk fel, négy évig tanulnak itt, vagyis évente összesen hatvan diák is­merkedik a magyar nyelvvel, történe­lemmel, kultúrával, heti öt - egyen­ként kilencvenperces - órában. Leg­inkább azért választják ezt a nyelvet, mert az angol, német, orosz és más „nagy” nyelvi szakra nehéz bejutni. Aki viszont ide jelentkezik, az nagyon megkedveli a szakját. Többen pályáz­nak magyarországi ösztöndíjra, elmé­lyülnek az ismeretszerzésben. Min­den évben tartunk nyílt napot, ahol a középiskolásoknak beszélünk arról, miért jó magyart tanulni, miért ide felvételizzenek. November elején egyetemünk fesztivált rendez, ennek keretében színházi előadásokra is sor kerül, ahol a tanult nyelven adják elő a hallgatók a darabokat, japán fel­iratozással. Kedveljük a humoros műveket, Karinthy Frigyes írásaiból nagy sikerű előadás volt néhány éve. Azóta is kutatunk kevés szereplős, vi­dám színdarabok, dramatizált írások után.- Nagyon érdekes, hogy a japánok értik a magyar humort. Mert a hu­morforrása igencsak más Önöknél és nálunk...- Az életmód, a kultúra, az etikett tényleg nagyon eltérő. De mégis van közös halmaz, ez pedig a szójátékok csoportja. Mi különösképp szeretjük a szójátékokat, és erre a magyar nyelv is nagyon alkalmas. Nem mon­dom, hogy mindig és mindenki meg­érti ezt a nyelvi leleményt, mert azért kell hozzá a nyelv behatóbb is­merete.- Azon gondolkodtam, milyen té­ma lehet tabu Önöknél, amellyel nem illik viccelődni. Talán az idősek, akiket feltétlenül tisztelnek, esetleg a császári család?- Kétségkívül nagyon tiszteljük az időseket, a megszerzett tudásu­kat, tapasztalataikat, de bizonyos esetekben lehet tréfálkozni velük, nevetni rajtuk. A császári család vi­szont egészen más dolog. Őket va­lóban nem illik tréfás darabokban, viccekben szerepeltetni. Egyébként ők is igen ritkán kommunikálnak az emberekkel. A második világhábo­rú után a márciusi katasztrófa volt az első eset, hogy az uralkodó meg­szólalt. Akihito császár rendkívüli televíziós üzenetben fejezte ki rész­vétét, és szólította fel az embereket, hogy „kéz a kézben", együttes erő­vel igyekezzenek úrrá lenni a nehéz­ségeken.- Ha már a színházat említettük: 1 • I 1 r : 1 » -a tradicionális japán színház merő-Dr. Lotz János (1913-1973) nyelvészprofesszor Mil­­waukee-ben született. Az Egyesült Államokba a jobb megélhetés reményében kivándorolt család 1920-ban hazatelepült. Tanárai már kora gyermek­korában felfigyeltek Lotz éles eszére, szorgalmá­ra. 1921-32 között a bonyhádi gimnázium kitű­nő és aktív diákja volt. A Pázmány Péter Tudo­mányegyetemen is hamar felfedezték tehetségét. Mint egyetemista Kosztolányi Dezső magántitká­raként kevéske bevételre tett szert. Tehetsége, felkészültsége érdemessé tette őt az Eötvös József Collegiumba való felvételre. Itt Gombocz Zoltán nyelvész hatott rá olyannyira, hogy ő is ezen a pályán indult el. Professzora két­éves ösztöndíjhoz juttatta a stockholmi egyetemen; itt germanisztikát és filozófiát hallgatott. Huszonhárom évesen a Stockholmi Magyar In­tézet igazgatója lett, hat évvel később már egyetemi tanár. 1947-ben a New York-i Columbia Egyetem vendégprofesszora. 1967- ben Washingtonban a Center for Applied Linguistic nyelvészeti kuta­tóintézet vezetője; 1969-ben a George Washington-díj kitüntetettje. 1973- ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. Számos pub­likációja jelent meg. Hatvanévesen hunyt el szívrohamban. ben elüt az európaitól, a nyugatitól, akárcsak a zene. Azzal, hogy Japán nyitott a külföldfelé, hatottak-e ezek a művészeti ágak a szigetország kul­túrájára?- Nagyon is. Lassan nekünk is fur­csa lesz saját hagyományos zene- és színházművészetünk. Igazi ünnepi al­kalom, ha ezeket láthatjuk-hallhatjuk. Természetesen féltve őrizzük értéke­inket, de ahogy a köznapi viselet sem a kimonó, úgy az európai zene is jelen van a mindennapokban, szí­vesen hallgatjuk. Nekem például nagy kedvencem Koncz Zsuzsa, Zo­rán, Tolcsvay László és a Republic együttes. Olyannyira, hogy többek között ezeken a dalokon, dalszövege­ken keresztül is tanítom a nyelvet. Szóbeli vizsgakérdés, illetve feladat egy Republic-szám eléneklése vagy szövegének felmondása. Shakespeare pedig annyira kedvelt országunk­ban, hogy egy japán társulat az egyik drámáját egyenesen Londonban mu­tatta be. Már hagyományos nálunk a klasszikus zene oktatása is.- Ön nemcsak tanár, hanem mű­fordító is.- Olykor nem könnyű megküzde­ni az írók nyelvezetével. A japán is használ hosszú, összetett mondato­kat, de például Krasznahorkai Lász­ló Északról hegy, délről tó, nyugatról utak, keletrőlfolyó című művének né­hány mondatát szét kellett bontanom. Kedves munkám volt még Esterházy Péter Hahn Hahn grófnő pillantása című könyvének a fordítása.- A nyelv, az irodalom után evez­zünk más vizekre, minthogy az Ön számára a magyar művészet is ked­ves. Egy magyar keramikusművészt, Geszler Mária Garzulyt és munkás­ságát Sárkány József háromnyelvű kö­tete mutatja be; japánra természete­sen Ön ültette át a szöveget. Az is ér­dekes, hogy a keramikus egészen kü­lönös körülmények között lett közeli ismerőse.- Budapesten az egyik művészeti galériában lettem figyelmes Mária egyik mellszobrára. Ott állt egyedül, magányosan, és valami elmondhatat­lan szomorúságot sugárzott magából. Ez nagyon megfogott engem. Min­denképpen szerettem volna talál­kozni az alkotójával. Sikerült a sze­mélyes kapcsolatfelvétel, s akkor de­rült ki, hogy épp otthonomhoz közeli helyre, Nagoya-Sagába igyekszik. Ez 1996-ban történt. Azóta Mária szo­ros szálakkal kötődik a japán kultú­rához, többször járt hazámban; mű­vészetében japán motívumokat és technikákat használ fel. Kimonó­­gyűjteményéből kiállítást is rendez­tek már. Valahányszor Magyaror­szágra jövök, mindig szakítunk időt az egymással való találkozásra.- Ez pedig minden évben megtör­ténik.- Igen, évente egy hónapot itt töltünk. Felkeressük a múzeumo­kat, a különböző tájegységeket. Bony­­hádon is másodszor járunk. A Lotz diákegyetem főszervezőjétől, Lenéz­né Vrbovszki Judittól két évvel ezelőtt azt kértem, hogy vigyen el a közeli te­lepülésen, Sióagárdon lévő hímzés­múzeumba. Csodálatos élmény volt.- Elcsodálkoztam én is, mikor megtudtam, hogy működik Önöknél egy hímzőkor, amelynek professzor asszony a vezetője.- Nem, nem a vezetője, csak a tag­ja vagyok. Egy kedves hölgy vezeti a csoportot, aki két évig itt élt Magyar­­országon, mert a férje itt dolgozott. Ő addig beiratkozott egy kézműves iskolába, ahol elsajátított néhány magyar hímzésfajtát, köztük példá­ul egyik kedvencemet, a kalocsait. Még oklevelet is szerzett belőle. Ő ta­nít lelkesen bennünket.- Professzor asszony valóban elkö­telezett hazánk iránt, hisz annyi te­rületet igyekszik megismerni s az is­mereteket továbbadni...- Nem mondhatjuk, hogy Japán­ban tömegesen ismerik már Ma­gyarországot, a magyar nyelvet és iro­dalmat, de az említett alkotókon kí­vül Ady, Petőfi szava is eljut hozzánk. Madáchtól Az ember tragédiája, Kertész Jmre Sorstalansága szintén olvasható japánul. A magyar népme­sék is rendkívül népszerűek, és Bá­lint Ágnest, Janikovszky Évát sem kell külön bemutatni. Marék Veroniká­nak meg egyenesen kultusza van odahaza.- Egyik kedvenc előadója, Zorán egy sorával köszönöm meg a beszél­getést: „Én is hiszek egy-két szép do­logban..’.’, abban, hogy ilyen távoli or­szágok lakói néhány kivételes szemé­lyiség segítségével közel kerülhetnek egymáshoz. ■ V. Gänszler Beáta A Lotz János-emlékérmet a Nemzetközi Magyar Filo­lógiai Társaság alapította. Az elismerésben azok a ha­tárainkon túl élő hungarológusok részesülhetnek, akik hozzájárultak a magyar nyelvészet, irodalomtör­ténet, művelődéstörténet vagy a néprajztudomány megismertetéséhez; akik nagy jelentőségű kutató- és szervezőmunkát végeztek e területek valamelyikén. Az emlékérmet az ötévente megrendezett hungarológiai kongresszusokon adják át. A Lotz János nyári diákegyetem célja a világhírű nyelvész szellemi hagya­tékának ismertetése, a diákok továbbképzése, tapasztalatcseréje, külföldi, a magyar nyelv iránt érdeklődő, fogékony fiatalok bevonása a programba. A tábor szekciói évről évre bővülnek. Idén hét területen - nyelvészet, mé­dia, retorika, kreatív írás, finn-magyar barátság, Japán kultúrája és zongo­ra-mesterkurzus - gyarapíthatták ismereteiket a résztvevők. Az augusztus 8-14. között megrendezett tábor támogatója ebben az esztendőben is a Magyarországi Evangélikus Egyház volt; fővédnöke Radosné Lengyel An­na, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője; védnöke dr. Szépe György nyelvész, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa; szerve­zője Lenczné Vrbovszki Judit, a bonyhádi gimnázium tanára. A fővédnöknek, valamint Antal Máriának és e sorok írójának az előadói közreműködésével szervezett médiaszekció elsődleges feladata idén is a tábor történéseinek dokumentálása volt. A diákok munkáikat az Evangélikus Élet szerkesztőinek, Nagy Bencének és T. Pintér Károly­­nak az irányításával a Lotz placc című weblapjukon tették mindenki számára elérhetővé (http://firkasz.myluther.hu).

Next

/
Thumbnails
Contents