Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-28 / 35. szám

„A spirituális modul a növendékek hitének elmé­lyülését, egyházi és teológiai jártasságát hivatott segíteni. Ezzel együtt is kérdés, mennyiben rajzol­ják evangélikusra a nyíregyházi szakkollégium karakterét.” Szabadulni az előítéletekfogságából 5. oldal „Dalokon, dalszövegeken keresztül is ta­nítom a nyelvet. Szóbeli vizsgakérdés, il­letve feladat egy Republic-szám eléneklé­­se vagy szövegének felmondása.” Interjú Waseda Mika oszakai professzor asszonnyal !► 6. oldal „A gyors és hatékony segítségnyújtás szándéka vezette az evangélikus és a re­formátus egyházat, amikor úgy döntött, hogy csatlakozik a MÖSZ által indított összefogáshoz.” Éhínség Afrika szarván !► 13. oldal Életmentő hit !► 2. oldal Otthon a nyitott templomban 3. oldal Emberhalászok Isten hálójában !► 4. oldal Hol az út vége? ► 11. oldal Újra munkatársképzés a KIE-ben 1* 13. oldal Isten arcai a Napvető táborban W- 14■ oldal SEMPER REFORMANDA „Mi azonban nem azt mondjuk, hogy látnunk kell, mennyire tele vagy szennyel, és hogy gyönyörköd­nünk kell benne, hanem azt tanácsol­juk és mondjuk: ha szegény és nyo­morult vagy, jöjj, és használd a gyó­gyító orvosságot! Aki aztán érzi nyo­morúságát és ínségét, az annyira megkívánja majd, hogy örömmel fut ide. Akik pedig nem becsülik, és nem jönnek maguktól, azokat útnak is eresztjük. Azt azonban tudják meg, hogy nem tartjuk őket keresz­tyénnek.” N Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása) Augusztus 20. - esélyünk kitüntető évfordulója „Hitünk szerint ez a Lélek - akit Pál apostol tömören az erő, a szeretet és a józanság leikeként mutat be - vezette első ki­rályunkat, Szent Istvánt, amikor valóban felülről kapott erő­vel, szeretettel és józansággal a krisztusi útban látta meg és jelölte ki a magyar nép jövőjét. így született meg Magyar­­ország. Vigyázzunk, nem a keresztény Magyarország szü­letett meg István uralma alatt! (...) Nyilvánvaló, hogy egy egész ország, milliós népével együtt soha nem lehet és nem is lesz egy az egyben krisztusi, azaz keresztény. De lehet a krisztusi értékek hordozója, szószólója, továbbadója. Nekünk, kései utódoknak, a Lélekből fakadó józanság­gal kell látnunk, hogy a krisztusi útra való térés minden nemzedék számára újra meg újra feladat, lehetőség, esély. De semmiképpen sem örökölhető, stabil, magabiztos állapot! 2011-ben, jó ezer évvel Szent István király után is, igencsak aktuális egyik énekünk keserűen őszinte kö­nyörgése: »Gyógyítsd konok pogányságunk!«” - fogal­mazott igehirdetésében Gáncs Péter evangélikus elnök­püspök augusztus 19-én, a Budai Református Egyházköz­ség Szilágyi Dezső téri templomában. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) által - állami ünnepünk előestéjén - megtar­tott ökumenikus istentiszteleten a testvéregyházak ve­zető személyiségei mellett részt vettek az állami, kormány­zati szervek képviselői is, így - többek között - Réthe­lyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter, Szászfalvi Lász­ló egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkár és Né­meth Zsolt külügyi államtitkár. Folytatás a 4. oldalon Protestáns összefogás az afrikai éhezőkért ► Hatvan éve nem látott mértékű szárazság sújtja az Af­rika szarvaként emlegetett térséget. A perzselő nap­sütéssel és pusztító erejű széllel járó aszály elsősor­ban Szomáliában tombol, de Etiópiában és Kenyá­ban is kritikus a helyzet. A súlyos ivóvíz- és élelmi­szerhiány következtében több millióan kerültek közvetlen életveszélybe (becslések szerint több mint 12 millióan!). A Magyar Ökumenikus Segélyszerve­zet (MÖSZ) augusztus 3-án tette közzé országos ado­mánygyűjtő felhívását, mellyel az afrikai éhezőket kí­vánja támogatni. Az összefogáshoz a Magyarorszá­gi Evangélikus, illetve a Református Egyház is csat­lakozott. Az együttműködés részleteiről sajtótájékoz­tató keretében számoltak be augusztus 22-én, hétfőn a Millenáris Park Fogadójának épületében. Az üdítő- és szendvicsmentes sajtótájékoztatón Lehel László evangélikus lelkész, a segélyszervezet elnök­igazgatója elmondta: a MÖSZ első lépésben hárommil­lió forintos gyorssegélyt juttatott el partnerszervezete­in keresztül az etiópiai Kobe menekülttáborába, és ez­zel huszonötezer ember élelmezésébe kapcsolódott be. Helyszínre küldött munkatársuk azt térképezte fel, hogy a MÖSZ hosszú távon miként vállalhat szerepet a folya­matos ivóvíz- és élelmiszer-ellátás biztosításában. Folytatás a 13. oldalon „Hittankönyvelés” ■ Kendeh K. Péter Minden év augusztusában-szep­­temberében az egyik legszebb felada­ta egyházunk kiadójának, hogy a gyülekezeteinkben, oktatási intézmé­nyeinkben folyó hitoktatáshoz bizto­sítsa a szükséges segédanyagokat. Ráadásul úgy tehetjük ezt meg, hogy a „célközönség” által mind tartalmuk­ban, mind megjelenésükben szeret­hető hittankönyveinkre méltán lehe­tünk büszkék. A 2000-es évek elejétől elindult hittankönyv-megújítási program - ha nem fejeződött is be, de legalábbis - jelentős állomáshoz érkezett. A Ma­gyarországi Evangélikus Egyház ke­rettantervéhez illeszkedő hittan­könyvek közül az idei tanévkezdet­re jelent meg az utolsó, eddig hiány­zó, a Világvallások közelebbről című könyv. (Kiadónk teljes hittankönyv­kínálatáról lapunk 7-10. oldalán tá­jékozódhat az Olvasó.) Nem célom most, hogy hittan­könyveinket értékeljem, és végképp nem lehet feladatom, hogy általában a Magyarországi Evangélikus Egy­házban folyó hittanoktatásról al­kossak képet, sokkal inkább a hittan­könyvek értékesítési mutatóiból adó­dó kérdéseket szeretném megfogal­mazni. Mivel tudom, hogy gyüleke­zeteinkben nem csak a Luther Kiadó gondozásában megjelent hittan­könyvek forognak közkézen, továb­bá az is lehet, hogy egy-egy könyvet akár több hittanos is használ, így a következő számokat nem lehet a mai evangélikus hitoktatás „sarok­számainak" tekinteni, arra azonban alkalmasak, hogy pár - inkább ag­gasztónak tűnő - jelenségre felhív­ják a figyelmünket. A tizenkét évfolyam számára ké­szült hittankönyveinkből az elmúlt öt tanévben összesen 46 150 példányt rendeltek gyülekezeteink, illetve ok­tatási intézményeink, azaz tanéven­ként 9230 példányt. Ez a szám akár soknak is tűnhet, ám ha elosztjuk a 12 évfolyam, illetve gyülekezeteink, intézményeink számával (nagyjából 300), akkor már korántsem ütközünk ilyen biztatóan magas számba: egyes gyülekezeteinkben, intézményeink­ben évfolyamonként évente átlago­san alig több mint 2,5 hittanos tanul (illetve használja egyházunk hittan­könyveit) - csak az egyházközsége­ket figyelembe véve ez a mutató: 1,4. A korosztályi megoszlás tekinte­tében még „érdekesebb” a kép. Míg az oktatási intézményekben az 1-6. és a 7-12. évfolyam hittankönyvei kö­zel azonos mennyiségben lelnek gaz­dára (529, illetve 792/év), addig a gyü­lekezeti hitoktatás esetében az arány: 3160 — 795, azaz gyülekezetenként a 12 évnél fiatalabbak közül évfolya­monként még 2 hittanosunk van, 12 év felett már 0,5 se. Tehát mintha az egyházközségekben a konfirmáció után meg is szűnne a szervezett, tananyaggal rendelkező hitoktatás. És leginkább ez az, ami elgondolkodta­tott hittankönyveink fogyási mutatóit böngészve. Frázisszerű megállapítás, hogy a konfirmáció - nyomasztóan sok esetben - korántsem a konfirmált fi­atal még szorosabb gyülekezeti kö­tődését eredményezi, hanem pont az ellenkezőjét. Jó esetben megmarad­nak a konfirmanduscsoportokból a „kisifik” de a rendszerezett hittanta­nulás folyamata mintha végérvénye­sen megszakadna azon tizenkét-ti­...a rendszerezett hittanta­­£ nulás folyamata mintha végérvényesen megsza­kadna azon tizenkét­­tizennégy éves fiatalok esetében, akik nem iskolai keretek között részesülnek hittanoktatásban. zennégy éves fiatalok esetében, akik nem iskolai keretek között részesül­nek hittanoktatásban. Ahogy a közoktatás egyes tárgyai esetében, úgy a hitoktatás területén is a tizennégy év feletti korosztály mintha „újratanulná” a korábbi tan­anyagot. Mert elengedhetetlenül fontos a fiatal egész későbbi életé­re nézve, hogy az igazán fontos „ismeretanyaggal” pont abban az életkorban szembesüljön, amikor már nem elsődlegesen a tárgyi tu­dás elsajátítása a legégetőbb a szá­mára, hanem az, hogy mindaz, amit megtud a világról, az ember­ről, a történelemről, a művészetről, öntudatát alakítsa, és segítsen meg­találni a saját helyét, életének érté­két ebben a világban. Nagyon nem mindegy, mit tanul ilyenkor a fiatal, mi az elsajátítandó ismeretanyag a számára. És mintha éppen a hittan marad­na ki ebből a folyamatból - és mind­az, amit korábban tanult, bezáródna a gyermekkori „mesék” világába, amivel a „felnőttnek” már nem na­gyon van mit kezdenie. Mindaz, ami a hittan világa, a nem szükséges dol­gok közé kerül, amivel nem kell megküzdenie, nem kell számolnia ak­kor, amikor pályát, életutat választ. Természetesen nem tudom, mi lenne az a módszer, amellyel a ka­masz-, illetve fiatal felnőtt korúak számára vissza lehetne adni a konk­rét „tananyaggal” megtöltött hitok­tatás lehetőségét és vágyát. De annyi bizonyos, hogy nem vehetjük termé­szetesnek azt a látszatot, hogy tizen­­két-tizennégy éves kor után már nincs mit „tanulni” hittanból, a hit vi­lágából - Istenről, Krisztusról, kinyi­latkoztatásról. Mert tudjuk: igazából minden más „csak” ráadás - a befo­gadó, emberlétünknek értéket adó is­tenkapcsolaton túl. A szerző evangélikus lelkész, egyhá­zunk Luther Kiadójának igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents