Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
28 <« 2011. augusztus 14-21. Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 14.) Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. Jak 4,17 (Préd 9,10; Mt 5,13-16; Ef 5,8b—14; Zsolt 4) „Vallom előtted, szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre.” Talán ma is megvallottuk a templomban. Adja Isten, hogy ne gépiesen tegyük, és ismerjük fel az időt, a módot, amikor és ahogyan jót tehetünk! A passzivitás kockázatmentesnek tűnhet. Hallgatni, nem mozdulni, nem közbelépni. De mi arra is el vagyunk hívva, hogy Jézustól kapott erővel, hittel jobbá tegyük a világot cselekedeteinkkel, bátor keresztény kiállásunkkal példát mutatva! Hétfő Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Kol 2,3 (Zsolt 19,8b; Jak 2,14-26; Mt 9,14-17) Szimbolikus: 2001-ben, addigra már évszázadot és évezredet váltva, ezzel az éves igével találkoztunk a bibliaolvasó Útmutatóban. Mennyi tudást, bölcsességet és ismeretet halmozott fel az ember húsz évszázad alatt - mondtuk büszkén. De mennyi mindent nem tudunk, és oly korban élünk a földön, „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra” Újabb évtized után sem jobb az emberiség. Azonban most sincs másra szükségünk, mint ami már két évezrede az embernek adatott: a megváltó Krisztusra. Adjuk át neki életünket, ne magunkban és ne a civilizációnkban bízzunk. A mi életünk Urának kegyelméből van még időnk a megtérésre. Kedd Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Mt 6,24 (2MÓZ 32,31-32; 2Kor 6,11-18/7,1 /; Mt 9,18-26) Egy rabszolga nem lehetett két úré, csak egyé. Mammon rabszolgatartó urunk egyre többet akar. Nem elégszik meg testünkkel, lelkünket is akarja. Egész napunkat, minden gondolatunkat. Bálványunk oltárára semmi sem elég. Végül felemésztődünk és elveszünk. Választanunk kell: vagy Isten, vagy a pénz szolgálatában áll életünk. Kettőt szolgálni nem lehet. Ahol a kincsünk, ott a szívünk is. A világban körbenézve rengeteg boldogtalan rabszolga rohangál. A mi szívünkben ki az úr? Boldogok vagyunk? Szerda Akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. Péld 3,12 (Tit 2,12; Jak 3,13-18; Mt 9,27-34) A szülői dorgálás nem nagy öröm egy gyereknek, pláne egy kamasznak. Felnőttként döbbenünk csak rá, hogy szüléink jót akartak. És amikor már nincsenek, mindent megadnánk, hogy legyen édesapánk, édesanyánk, aki óvó, féltő szeretettel megdorgál. Ha földi életünkben már nincsenek is szüléink, mennyei Atyánk mint gyermekét szeret, és vigyáz ránk. És ha kell, nevel, dorgál is. Gyengéden vigasztal is, és könnyeket is töröl. Jó apa, aki mindig következetesen egyet akar: hogy gyermeke boldog legyen, és teljes életet éljen. Csütörtök Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma van itt; hanem jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! Jer 7,4-5 (Ef 5,10; Lk 11,33-36/37-413/; Mt 9,35-10,4) Egy ember - Jeremiás, Isten sokat szenvedett prófétája - odaáll az Úr temploma elé, és nagyon kemény beszédet mond. Izrael népe formálisan volt vallásos. Nemde ismerős ez ma is? Eljárunk a templomba, de úgy jövünk ki, hogy lelkűnkben nem ment végbe változás, szívünket bezártuk a Szentlélek előtt, és csak a rítusokat gyakoroltuk, de nem vagyunk bizonyságtevői Krisztusnak. Jeremiás ma is odaállhatna templomaink elé. Nem nekünk kell cselekedni a templomban, nem azáltal leszünk jó emberek, hogy megtesszük az előírásokat, miközben szívünk hideg marad. Hanem ha hagyjuk, hogy Isten végezze el az áldott munkát bennünk! Akkor fogunk másként kijönni, mint ahogy bementünk, s megújulnak általa útjaink és tetteink. Péntek Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Zsolt 102,26 (Zsid 11,3; Jn 18,19-24; Mt 10,5-15) „Az Univerzum keletkezésével, azaz a Nagy Búmmal kapcsolatos elméleti fizikai kutatásokat szuperszámítógéppel végzik az ELTE-n” - olvasom. A tudósok nem lankadnak, az idézett cikk például tízéves. Művészek alkotásainak ihletője a teremtés, a keletkezés. A költőien szép leírást a zsoltárból a hívő ember hitvallásaként a ma embere a Szentlélek által kapja meg mint a kérdéseire érkező maradéktalan feleletet. Isten, a Teremtő, az Atya most is kezében tartja ezt a világot, és minden egyes ember biztonságban van a kezében. Szombat Még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. Zsolt 71,20-21 (Róm 6,8; Fii 2,12-18; Mt io,i6-26a) Államalapításunk ünnepén adjunk hálát István királyért, akinek a több mint ezeréves keresztény Magyarországot köszönhetjük. Mi, evangélikusok pedig immár lassan ötszáz éve gyakorolhatjuk hitünket. Mindezért Istennek tartozunk hálával, aki ezt az országot és benne mindannyiunkat megtart, „még a föld mélyéből is újra fölhozva”, amikor emberi bűnök, pusztítások, természeti csapások tépázták világunkat. Van okunk ma ökumenikus körben az ünneplésre, hiszen Isten most sem vetette el ezt a sokat szenvedett népet. Mint Himnuszunkban, imádkozzunk azért, hogy áldást, jókedvet, bőséget adjon hazánknak a világ és minden nép Ura. ■ Kőháti Dóra SEMPER REFORMANDA „Jegyezzétek meg ezt a két szót: »muszáj« [muss sein] és »lehet« [frei sein]. Mert amit »muszáj«, azt a szükség követeli, és rendíthetetlenül kell megállnia, mint a hitnek: ezt nem engedem elvenni tőlem, mindig a szívemben kell hordoznom, és mindenkinek meg kell vallanom. A »lehet« pedig az, amiben szabadságom vagyon, és amit tehetek vagy elhagyhatok, de úgy, hogy abból a testvéremnek legyen haszna, ne pedig nekem.” M Luther Márton: Nyolc böjti prédikáció (Szebik Zsófia fordítása) Tisztelt Olvasóink! Lapunk következő száma augusztus 28-i dátummal jelenik meg, az eredeti, 250 Ft-os áron. SEMPER REFORMANDA „A próféta négyféle rosszaságot említ: hamisság, vétek, bűn, csalárdság. Ha különbséget akarunk tenni, úgy a »hamisság« annyit tesz, hogy az ember nem igaz az Isten előtt, megfosztottja annak, aminek lennie kellene, ti. igazság és jó cselekedet nélkül való. Ez az első kára. A másiknak neve »vétek«. Ezek gonosz cselekedetek, amelyek az elsőből következnek éppúgy, mint ahogy szegénységből lopás vagy házasságtörés, árulás és más efféle következhetik. És ebben az értelemben hamisságok azok a jó cselekedetek is, amelyek így az igazi kegyelemből született igazság nélkül lettek, mivelhogy az megfosztatott és hiányzik. Harmadik kára a »bűn«, a természet gonoszsága, ami megmaradt s mindenkor meg is marad, ha vétek és hamisság történik; ez a gonosz vágyódás, szerelem és félelem, amely énünkkel összenő, velünk született, és a két előbbire ingerel: maradandó bűne ennek az ideigvalóságnak, és önmagában is halálos, ha csak Isten el nem engedné kegyelemből azoknak, akik bánják, és gyógyulni szeretnének belőle. Ezért mondja így a zsoltáríró: »Isten nem tulajdonítja neki«, mintha ezt akarná mondani: »megvan ugyan, de Isten kegyelemből nem veszi számba«. Megvan nap nap mellett, és csakhamar halálossá lesz, ha az ember elbízza magát, és nem bánkódik szüntelen felette. Azért csak »csalárdság« és szubtilis tévelygés mindazok számára, akik jó cselekedetekben gyakorolják és igazaknak tartják magukat: azt vélik, hogy immár tiszták, és nem abban hisznek, hogy egyedül az Isten jósága az, amely kegyelemből nem tulajdonítja nekik tisztátalanságukat.” M Luther Márton: Bűnbánati zsoltárok. A harminckettedik zsoltár (Schulek Tibor fordítása) Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 21.) Krisztus mondja: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” Lk 22,27 (íSám 17,47; Mt 25,14-30; Fii 3,7-11/12-14/; Zsolt 70) Az utolsó vacsora után szólt így tanítványaihoz, akik között versengés támadt, hogy ki a nagyobb. Ne várjuk, hogy mások lépjenek oda hozzánk, és tegyenek nekünk szolgálatot! Ne várjunk, hogy legyen más a világ, hozzánk legyenek jók, és akkor majd mi is mozdulunk. Nekünk már van honnan erőt meríteni, példát venni, van kire nézni! Nincs „alacsonyrendű” alantas szolgálat Krisztus tanítványai számára, mióta erről maga Jézus adott példát. Csak szolgálat van. Lábmosás. Lehajlás. Nem e világ logikája, hanem Jézusé: ez emel fel, ez tesz naggyá... (vö. Mt 20,26) Hétfő Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. Ézs 48,10 (Mt 8,2-3; iKir 3,16- 28; Mt io,26b-33) A kohó nem könnyen elviselhető klímájú hely. Kemence, amelyben égő szénnel vagy más energiaforrással a fémet az ércekből kiválasztják. Az értéktelen szétolvad, a nemes megmarad benne. A hasonlat találó. Aki már volt igazán mélyen - szinte felemésztő lelki vagy testi fájdalomban, gyászban, félelemben -, vagy éppen most él meg ilyet, az tudja: a szenvedés kohója valóban kihozza belőlünk az értékeset. Megmutatja, milyen a hitünk. Van-e olyan erős, hogy kiállja a tűzpróbát? A próba mindig tanulsággal jár. A nyomorúság, fájdalom kohójában is formálni és tanítani, magához fordítani akar Isten. Nem szenvedésünkben leli örömét. Ha kicsi a hitünk, ha „fáj” az életünk, forduljunk, kiáltsunk hozzá. Nem szégyen, hogy nélküle elveszettek vagyunk: ez tény. És az is, hogy ő éppen hozzánk, elveszettekhez jött el Jézus személyében. Kedd Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Zsolt 80,20 (2Thessz 2,16-17; Ez 3,16-21; Mt 10,34-39) Milyen jó „valami újat" először kézbe venni! Egy új ruhába belebújni, egy új könyvbe beleszagolni, egy új autóba beleülni... Milyen jó a szabadság átélése - a szó szoros és átvitt értelmében is. No és mi? Mi magunk hogyan lehetnénk újak és szabadok? Magunktól biztos, hogy sehogy, csak ha Isten formál és változtat meg minket. Utunk Isten nélkül sötét és reménytelen. Általa a megszabadított, új életnek és a földi léten is átívelő szabadságnak örülhetünk mint Krisztus megváltottjai. Szerda Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Róm 12,17 (íMóz 50,21b; Mt i9,/4-7/8-i2/i3-is/; Mt 10,40-42) Isten országában más a „fizetőeszköz”, mint a világban... Jézusnak egyetlen tanítása sem csupán elmélet. A golgotái kereszt mutatta meg, hogy milyen az: szeretni az ellenséget. Tűrni az arculütést, és nem ütni vissza. Tűrni szidalmat, és nem visszavágni. Nekünk nem kell kereszthalált elszenvedni, ezt megtette helyettünk Krisztus. Ha őt követjük, akkor bocsánatot kérünk, és megbocsátunk. Jóra magyarázunk, és embertársunk javát akarjuk, nem romlását. Adunk, és nem várunk viszonzást, mert bőségesen meg vagyunk jutalmazva Isten atyai kezéből. Csütörtök Ha már most megigazított minket az ő vére által, még inkább megfog menteni minket a haragtól Krisztus által. Róm 5,9 (Ézs 31,5; Ef 5,15-20; Mt 11,1- 19) A banki törlesztések okozta gondokkal ma mindenki tisztában van. Sokan életük végéig sem tudják felvett hitelüket visszafizetni, akkorára duzzadt az adósságuk. Szomorú korjelenség: sokan a halálba menekülnek az óriási adósságteher miatt. Isten előtt is letörleszthetetlen a tartozásunk. Bűneink elválasztanak a szent és igaz Istentől. Kárhozat és halál lenne sorsunk, ha... Krisztus vére nem ontatott volna ki értünk. Ő az, aki megigazít és megment. Törleszti helyettünk a soha, semmi módon ki nem fizethető adósságot, lemossa a bűnt, hogy tisztán állhassunk meg Isten előtt. Péntek Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Ézs 53,5 (Róm 4,25; Jn 19,9- 16a; Mt 11,20-24) Először ő: Isten cselekedett! Azért, hogy a mi életünk átformálódjon, és megszabaduljunk a bűneinktől, először neki kellett lépnie. Lehet, hogy Isten már nagyon sokszor volt itt, a közelünkben, de észre sem vettük. Csak azt, hogy annyira jó a békesség, a nyugalom az életünkben. Ám ezek mind Isten titokzatos jelenlétét jelentik! Csak amikor elvész, döbbenünk rá, hogy valaki nagyon hiányzik az életünkből. Jézus, kérünk, add meg nekünk a te békességedet! Szombat A pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr!’ Lk 2,15 (Mik 5,1; Lk 12,42-48; Mt 11,25-30) Karácsonyi evangéliumot olvasni nyáridőben azért jó, mert a betlehemi gyermek születésének nem csak karácsony napjaiban lehet örülni! A tavalyi karácsonyi ajándékainkra talán már nem is emlékszünk... Bánatunkban sem vidítanak fel, reményt sem adnak. Isten ajándéka viszont mindig a miénk. Lehet, hogy most éppen nem süt ránk a napsugár - átvitt értelemben. Lehet, hogy árnyékban vagyunk, mert a gondok földre nyomnak. De Isten Jézusban testté lett ajándéka velünk van: napról napra. ■ Kőháti Dóra Evangélikus Élet - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu • EvÉlet on-line: www.evelet.hu,www.evangelikuselet.hu Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztőségvezető: Boda Zsuzsa (zsuzsa.boda@lutheran.hu). Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (judit.vitalis@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Sinkáné Zombory Katalin (katalin.zombory@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő / EvÉlet on-line: Nagy Bence (bence.nagy@gmail.com). Rovatvezetők: Boda Zsuzsa - Új nap - új kegyelem (zsuzsa.boda@lutheran.hu), Hafenscher Károly - Régi-új liturgikus sarok (hafo@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu). Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu) 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 1/317-5478,1/486-1228; 20/824-5518; fax: 1/486-1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3250 Ft, fél évre 6500 Ft, egy évre 13 000 Ft, európai országba egy évre 43 800 Ft (168 euró), egyéb külföldi országba egy évre 51 200 Ft (196 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével töröltetni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.
