Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. augusztus 14-21. » 13 Énekeskönyv-centenárium Keresztyén énekeskönyv, 1911 ► Évek óta hagyomány Foton, hogy a kántortovábbképző tanfolyam - a gyakorlati programokat megelőzve - teológiai és egyházzenei témájú előadással kezdődik. Ez idén augusztus 21-én, vasárnap is így lesz. Dr. Csepregi Zoltán egyetemi tanár, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője Énekeskönyvek és évszázadok címmel ad áttekintést arról, milyen hatással volt az énekeskönyvek szerkesztésére a teológiai gondolkodás változása, a különböző irányzatok befolyása. E sorok írója a száz éve, 1911-ben a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület kiadásában megjelent Keresztyén énekeskönyv bemutatására és értékelésére vállalkozik. Még aktuálisabbá teszi a megemlékezést az, hogy az énekeskönyv szerkesztője, Payr Sándor éppen százötven éve született. Az alábbi írás összefoglalja az Evangélikus Élet olvasói számára mindazokat az információkat, amelyek érthetővé teszik: mai önértékelésünk és továbblépésünk szempontjából is kiemelten fontos, hogy tudomást szerezzünk elődeink munkájáról, céljairól. A kiadójáról Dunántúlinak is nevezett énekeskönyv tartalomban és külső formában egyaránt jelentős haladás a közvetlen megelőző énekeskönyvekhez (kerületi, győri, régi csabai) képest, melyeknek verseit az egyik kritikus rímekbe szedett erkölcsi tanításoknak nevezte. Nagyjelentőségű, hogy a klasszikus énekek közül sok olyat felvett, amely a megelőzőkből hiányzott vagy elrontott alakban szerepelt. Az új anyag összeállításánál már nagyon ügyeltek arra, hogy a közölt énekek formája is megfelelő legyen. A bizottsági munka zömét Payr Sándor, Sántha Károly és Zábrák Dénes - költői tehetséggel is rendelkező - teológus végezte. Az egész evangélikus, sőt keresztény énekkincsből válogató énekeskönyv természetszerűleg nem lehet szigorúan egységes, hiszen felöleli az ókeresztény hagyomány, a reformáció, az ortodoxia, a pietizmus, a racionalizmus, a liberalizmus és egyéb teológiai irányok gazdag tarkaságát. Bár a széthullás veszélyét Payr elkerüli, valamivel egységesebb lehetett volna a könyv, különösen az újabb anyagánál. Az énekeskönyv szerkezete: I. Dicséretek és könyörgések II. Reggeli, déli és esti énekek III. Az egyházi esztendő énekei IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök V. A keresztyén hitélet Egyes keresztyén erények VI. Különféle alkalmi énekek A család Egyház és iskola A haza és a nemzet A természet VII. A halál és az örök élet Múlandóság és készület a halálra Halotti és temetési énekek Feltámadás, ítélet és örök élet Az előttünk járók tevékenységének ismerete leginkább azért fontos, hogy egy új énekeskönyv szerkesztése folyamán lehetőség szerint elkerüljük az általuk elkövetett hibákat. Az énekeskönyv alapos kutatója, Kiss János szerint (kéziratos disszertációja, melynek alapján ez az írás is született: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület énekeskönyvei, Sopron-Tapolca, 1950-52) például károsan éreztette hatását az a szerkesztési elv, hogy ragaszkodtak a megelőző énekeskönyvekhez. Természetesen nem az volt a baj, hogy ismerték és használták ezeket, hanem hogy a korábbi évszázadokban keletkezett énekeknél nem törekedtek az eredeti változat felkutatására. így például a kiemelkedő jelentőségű 18. századi énekeskönyv, az Új zengedező mennyei kar erőteljes verseit csak elvétve vették figyelembe. A szerkesztők minden igyekezetükkel azon voltak, hogy az énekek simán gördülő, könnyed versek legyenek. Ezt néha a tartalom rovására is érvényesítették. Különösen gyakran történt ez a régi magyar anyaggal kapcsolatban. Kétségtelen, hogy az új szövegekben jóval kevesebb a verstani hiba, de a simítás többnyire az énekek erejét vette el. Ezzel a dilemmával a mai szerkesztőknek is meg kell majd küzdeniük. A reformáció, ortodoxia, pietizmus klasszikussá vált énekei közül százötvenhárom került bele az énekeskönyvbe. Jelentős mennyiség és nagy érték lenne, ha a magyar fordítások megfelelnének a forrásnak. Ez azonban sajnos csak a versek kisebbik részére áll. A fordítások többségét csak néhány gondolat kapcsolja az eredetihez. Előfordul, hogy a versmértéket is átalakították az új dallamjelzések miatt. Komoly szerkesztési hiba, hogy Sántha Károly túl sok, nem is mindig jó énekkel szerepel, kiszorítva ezáltal fontos régi énekeket. Ilyen nagy tömegű ének felvétele egy hatszáz éneket tartalmazó énekeskönyvbe még akkor is túlzás lenne, ha Sántha Paul Gerhardt nagyságú énekköltő volna. A fejezeteket vizsgálva nyilvánvaló, hogy értékes csoportok után néha egészen gyengék következnek. (A dicséretek és könyörgések, a napszaki énekek csoportja, valamint az egyházi esztendő anyagának nagy része például szép és értékes, a halál és örök élet csoportja viszont gyenge.) Hosszú és kemény munka előzte meg a énekeskönyv megjelenését. Hogy mégis sok teológiai hiba csúszott bele, bizonyos mértékig érthető, mert ezen a téren a bizottság meglehetősen magára maradt. A próba... -qpy KERESZTYÉN ÉNEKESKÖNYV (UUt > A iXJNÁXTL'IJ ÁGOSTAI «TV. EVANG EGYHÁZKERÜLET I BUDAPEST, mmssíKWKi lAsnxuirioivutt« mi füzetekre érkezett kevés számú bírálat szinte kizárólag a külső formára szorítkozott, a teológiai kérdések tisztázására nem került sor. Az énekeskönyv nagy jelentőségét abban foglalhatjuk össze, hogy különböző racionális énekeskönyvek világából sokkal szélesebb látókörű világba vezette népünket, megismertette régi értékeinkkel, egységesítette az éneklést, s mindezt zökkenőmentesen. Komoly reformra szorult az egyházi éneklés zenei része is. A nehézséget először is az okozta, hogy az énekeskönyvek évszázadokon keresztül dallamközlés nélkül jelentek meg (a 18. század óta néhány fennmaradt korálkönyv szolgálhatott forrásul); a dallamok tehát lényegében úgy hagyományozódtak, mint a népdalok: szájról szájra. Ennek következtében egyes énekeknek több változata is élt egymás mellett, más dallamok pedig a feledés homályába vesztek. A nótajelzések alapján sem volt egyszerű eligazodni. A Keresztyén énekeskönyv szerkesztői hangsúlyozták a dallamközlés fontosságát. Kapi Gyula vezetésével, szakértők bevonásával egy albizottság dolgozott a dallamokon, melyeket nem az énekeskönyvben, hanem egy külön kiadott Dallamos könyvecskében közöltek. A füzet beosztása dallamtípusonként történt: hetvennégy dallamtípust állapítottak meg. A párhuzamos dallamokat a sorszámokon belül a, b, c, d jelzéssel különböztették meg. Összesen százhat dallamot, valamint magyar párhuzamos dallamként tíz énekhez tizenegy dallamot közöltek (ez utóbbiak, melyek Kapi Gyula és Kirchner Elek szerzeményei, végül nem gyökereztek meg). Sajnálatos, hogy nem mindig sikerült megtalálni a legszerencsésebb dallamvariánst. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy ez az énekeskönyv a maga korában mind a szövegek, mind a dallamkezelés szempontjából nagy előrelépésnek számított. Az élet józan rendje, hogy a következő generációk az elődök munkáját viszik tovább: megbecsülik a hagyományt, és megpróbálják megtalálni azt az értéket, amelyet ők építhetnek bele az évszázadok óta épülő falba. A Dunántúli énekeskönyv 1955-ben megjelent Új része (az úgynevezett hétszázas énekek), a most használatos, 1982-ben megjelent Evangélikus énekeskönyv, valamint a 2007-ben napvilágot látott Gyülekezeti liturgikus könyv mind ezt példázza. Ezt az építkezést kívánjuk folytatni a jövőben is. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa A szerző a fóti kántorképző zenei intézetének tudományos munkatársa MÁR A TEMPLOMSZENTELÉSRE KÉSZÜLNEK Egy maroknyi evangélikus nagy álma ► A Győr-Mosoni Egyházmegyéhez tartozó Mérges község a Rába folyó bal partján, egy patkó alakú kanyarulatban fekszik. A mára már csak maroknyi hívet számláló evangélikus gyülekezet régi álma valósult meg idén: egy sikeres pályázatnak köszönhetően szeptember 3-án kívül-belül megújult templomukért adhatnak hálát. Az egykor avarok és római katonák által lakott helyre már a honfoglalás után magyarok települtek. A falu lakói korán a reformáció hívei lettek, anyagyülekezetté azonban csak 1634- ben alakultak. II. József türelmi rendeleté után hamarosan küldöttséget menesztettek Bécsbe, templomépítés ügyében. A rendeletben megkívánt lélekszámnak ugyan csak a fele volt meg, az uralkodó mégis megadta a jogot a templom építésére. Az egykor virágzó település még az 1940-es névtárban is kétszáztizenhat evangélikussal szerepelt, de a háború utáni évtizedek elhibázott vidékpolitikája következtében ebből a községből is megindult a fiatalok városba vándorlása, ami a gyülekezet jelentős meggyengülését eredményezte. 1996-ban Mérgest Kisbabothoz kapcsolták mint leánygyülekezetet. A gyülekezet gyengülésének következményeként templomuk nagyon rossz állapotba került.- A község lélekszáma mára száz fő alá csökkent - mondja Kovács Jenő, a mérgesi gyülekezet felügyelője. - Néhányan a fiatalabbak közül Győrben találtak maguknak munkát, egy-két ember pedig őstermelőként a mezőgazdaságból él. Sajnos a téeszesítés idején nagyon sokan elhagyták a falut, és a jobb boldogulás reményében városba költöztek. Ezt az elvándorlást gyülekezetünk is megérezte, hiszen hatvanöt-hetven evangélikus maradt csak a községben. Az egykori anyagyülekezet filiái sem dicsekedhetnek nagy lélekszámmal: Rábaszentmihályon negyvenöt, Bodonhelyen pedig mindössze harminc evangélikus van. Sajnos a templom állapota is mutatta a gyülekezet gyengülését. A gyülekezet meggyengülése ellenére a templom megújítása mégsem várhatott sokáig, mert, ahogy a felügyelő mondja, nemcsak az épület külseje mutatott gyalázatos képet, hanem a födém is elkorhadt már, és a mennyezet is megrogyott, szinte életveszélyessé vált az épület. Kardos Zsuzsanna gyülekezeti munkatárs, aki a közeli Mórichidáról gondozta a mérgesi gyülekezetét, vállalta a templomrenoválás előkészítését és lebonyolítását.- 1996 januárja óta járok át Mérgesre - idézi fel Kardos Zsuzsanna. - Az akkori gondnok, Dombi Sanyi bácsi az elsők között említette, hogy ráférne a templomra egy kis felújítás alulról is, felülről is. Vizesedtek és salétromosak voltak a falak, sötétzöld penész fedte őket. Anyagi erőforrás csak nagyon korlátozott mértékben állt rendelkezésre, nagy felújításban nem gondolkodhattunk. Csupán kisebb javításokra volt lehetőség, de ilyet minden évben csináltunk. Hol a vakolatot javítottuk, hol a szentélyrészt festettük át, hogy legalább a penészfoltok eltűnjenek. Ezekkel a kis javításokkal viszont soha nem tudtuk felvenni a versenyt a templom állagának romlásával. Éveken át szélmalomharcot folytattunk. A kilátástalan helyzet akkor változott meg, amikor egy felmérő ívet kapott minden lelkész, hogy jelöljék meg, milyen felújítási munkálatokat szeretnének a következő néhány évben elvégezni. Erre Kardos Zsuzsanna így emlékezett:- Rögtön arra gondoltam, hogy ez egy nagyszerű lehetőség a mérgesiek számára. Álmodjunk egy nagyot, és próbáljuk meg ilyen módon helyrehozni a templomot. Nagy volt az örömünk, amikor 2009 novemberében megkaptuk a határozatot arról, hogy a projekt huszonötmillió forint vissza nem térítendő támogatást nyert. Ez gyakorlatilag százszázalékos támogatást jelentett. További egy év ment el az előkészítő munkákra, ám ezalatt a templom állaga tovább romlott. Olyan plusz költségek adódtak, amelyekkel a pályázat benyújtásakor még nem számolhattunk. Hála Istennek, sikerült olyan kivitelezőt találni, aki mindenben partner volt, sőt jó ötletekkel még segítette is a munkát, hogy lehetőség szerint ne lépjük túl a költségkeretet. A munkálatok idén márciusban kezdődtek, a befejezési határidő augusztus 31-e, a munka a vége felé tart már. Az állványokat körben elbontották, így egy kis „ékszerdobozként”, már teljes szépségében mutatja magát Isten háza, amely a település ékessége lett. Nem látjuk akadályát annak, hogy szeptember 3- án hálaadó istentiszteleten legyen felszentelve a gyönyörűvé varázsolt templom. Bár a költségeket teljesen fedezi a pályázaton nyert pénz, azért a gyülekezet tagjai sem ültek ölbe tett kézzel.- Az előre nem várt költségekre gondolva gyűjtést indítottunk Mérgesen és a hozzá tartozó községekben - mondja Kovács Piroska pénztáros.- Az adományok nagysága mutatja, hogy mindenki magáénak érezte ezt a felújítást. Mintegy négyszázezer forintot tudtunk így összegyűjteni. Az önkormányzatok is a zsebükbe nyúltak, és a hívek számarányában nyújtott rendes évi támogatáson túl ajánlottak fel pénzt a munkálatok sikeres befejezéséhez. Kovács Jenő felügyelő sokszor jött el a templomhoz, hogy ellenőrizze a munkálatok menetét. Most már optimistán várja a felújítás végét és a templomszentelési ünnepet.- Amint elvonulnak a munkások, a templomtakarítás következik, ami nagy feladat. A templomot ugyanis belülről is teljesen felújították. Mindent ki kellett hordani, a templompadokat ki kellett a helyükről emelni, gyakorlatilag csak az épület puszta falai álltak, és bentről a csillagos eget lehetett látni. A törmelék, a por mindent beborított. Igaz, hogy a kivitelező kitakarított maga után, a használatbavétel előtti takarításra azonban így is szükség van. Gyülekezetünk gondnoka, Kutasné Szabó Piroska már szépen összeszedte a gyülekezet asszonyait, akik „ugrásra készen” várják, hogy elkezdhessék a munkát. Készülünk az ünnepségre és az azt követő szeretetvendégségre is. Szeretnénk, ha emlékezetes és szép ünnepen adhatnánk hálát a jó Istennek ezért a felújításért. Abban pedig csak reménykedem, hogy ennek a maroknyi evangélikusnak a megvalósult nagy álma - a templom teljes külső és belső megújulása - magával hozza a gyülekezeti élet megújulását is. ■ Kiss Miklós
