Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2011. augusztus 14-21. » 9 MAGAS KUKORICA rásokat megtaláljuk, addig is el lehetne indulni olyan költségkímélő megoldásokkal, mint előadások közvetítése Skype-on vagy a mi teológiai hallgatóink bekapcsolódása az errefelé közkedvelt on-line kurzusokba. Skype-kapcsolatunkat, úgy mostani személyes találkozásunkat is imádsággal kezdjük. A püspök bemutatja a nyolcfős munkatársi közösséget, amelyben lelkész, jogász, pénzügyes, médiás és adminisztrátor is van. Nagy örömmel tekintenek a megköLuther-szobor a dubuque-i Wartburg szeminárium épülete előtt A beszélgetés során örömmel állapítjuk meg, hogy a mi hittudományi egyetemünk és a Wartburg teológiai szeminárium hasonló méretű: itt a különböző programokban jelenleg százhetvenhét diák tanul. Az eltérő képzési rendszerrel is össze-northeastern IOWA SYNOD Egyházkerületi zászló függ, hogy az amerikai diákok sokkal idősebbek: a hallgatók átlagos életkora itt harminchét év! Többen külmissziói szolgálatra készülnek, főleg Pápua Új-Guineával ápolnak kapcsolatokat. „Wartburg várának” tornyában értékes kiállítás őrzi e missziós tevékenység tárgyi emlékeit. Püspöki találkozó Waverlyben Másfél órás autóút után érkezünk az egyházkerület központjába, Waverlybe. Itt találkozunk Steven Ullestad püspökkel és zenetanár feleségével, Ruthtal. Ahogy néhány héttel ezelőtti tendő testvéregyházi szerződés elé, jelenleg Namíbiával ápolnak ilyen kapcsolatot. Az egyházkerület júniusi közgyűlése már elfogadott egy olyan szándéknyilatkozatot, hogy velünk, magyarokkal is együttműködnek. Idővel csatlakoznak hozzánk a testvéregyházi munkaközösség tagjai is: ők az érdemi kapcsolatokat szeretnék ápolni. Egyetértünk abban, hogy az együttműködést jó lenne a fiatalokkal kezdeni, hiszen ők nyelvileg is jobban megértik egymást, és a modern kommunikációs lehetőségekkel is jól tudnak élni. Örömmel nyugtázzuk: a korábban kijelölt öt-öt ifjúsági közösség közül több már felvette egymással a kapcsolatot. A jelenlévők részletesen szeretnének hallani egyházunk missziói és diakóniai munkájáról, különös tekintettel a cigányok közötti tevékenységünkről. Őnáluk jelentős számú - gyakran hátrányosan megkülönböztetett - dél-amerikai él; a két helyzet között talán van némi hasonlóság. A második Wartburg: az egyetem Az amerikai oktatási rendszerben a felsőoktatás első három évének színtere az úgynevezett college. Csupán néhány száz méterre a földszintes püspöki székháztól található az evangélikus egyház fenntartásában működő Wartburg College Waverlyben. Neve alapján nem nehéz kitalálni, hogy ez az intézmény is német eredetű: Wilhelm Löhe, a missziói és diakóniai lelkületű lelkész 1852-ben küldte Amerikába azokat a tanárokat, akik a ma impozáns intézmény elődjét megalapították. A közel kétGondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! ezer hallgató között számos külföldi is van, összesen harminckilenc országból. Az intézmény vezetői büszkén számolnak be a diákok tanulmányi és sportsikereiről. Utóbbit az után tudjuk igazán elképzelni, hogy láttuk a csodálatos sportcsarnokot, uszodát, amerikai- és európaifútball-pályákat. A média tanszék felszereltségét megirigyelné néhány kisebb hazai televíziós társaság... Kiderül továbbá, hogy az egyetem énekkara tavasszal Magyarországon koncertezett. Felejthetetlennek tartják sárospataki látogatásukat, már csak azért is, mert a város Árpád-házi Szent Erzsébet szülővárosa. A magyar királylányt - aki Luther mellett Wartburg várának másik híres lakója volt - különösen nagy becsben tartják errefelé. Sétánk a békét sugárzó kápolnában ér véget, ahol a lelkésznő arról beszél, hogy szívesen kapcsolatba lépnének magyar egyetemi gyülekezetekkel. A mindössze néhány tízezer lakosú Waverly sokszínűségét mutatja, hogy az evangélikus egyház itt nevelőotthont is fenntart. Vendéglátónk csak kívülről akarja megmutatni, de kérjük, hadd menjünk be. Ott aztán megrendítő találkozásoknak lehetünk részesei. Tizenhárom és tizennyolc év közötti fiatalokkal foglalkoznak itt, olyanokkal, akik kisebb-nagyobb bűncselekményeket követtek el. Többnyire már a zaklatott családi háttér meghatározza a sorsukat. Hosszan időzünk „a megbékélés termének” nevezett kápolnában: ennek egy-egy sarkában szoktak a gyerekek és a szülők találkozni. Búcsúzáskor a fiúk és lányok - sok fekete és sárga van közöttük - hosszan átölelnek minket. „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!” Újabb néhány órás autózás a kukoricatáblák között, és megérkezünk Decorahba. E kisváros evangélikus temploma ad otthont az ELCA „road showjának” A chicagói központ számos egyházkerületbe küld előadókat, akik a helyi szervezőkkel összefogva elemzik az egyház előtt álló missziói és szociális feladatokat. A sorozat a glocal nevet viseli, amely a „globális” és a „lokális” szó összevonásából jött létre. Egy indiai előadó a klímaváltozásról, egy dél-amerikai származású lelkész a latin bevándorlókkal szembeni durvaságokról szól, majd egy misszionárius család mutatkozik be. Mintha csak a glocal célkitűzését szemléltetné, egy asszony „jó napot” köszöntéssel lép hozzánk, majd - immár angolul - beszámol arról, hogy most érkezett vissza Sárszentlőrincről, és igazán példaértékűnek tartja Bakay Péter lelkésznek a cigányok között végzett munkáját. Itt is előadást tartok Európáról mint újraevangélizálásra váró kontinensről. Még egy egyetem, még egy Luther-szobor Decorah legnagyobb intézménye a Luther College, ez a kétezer-hatszáz diákot oktató egyetem. Ellentétben a Wartburg nevet viselő, már említett két intézménnyel, ezt az iskolát nem németek, hanem az iowai evangélikusságot alkotó másik nagy népcsoport, a norvégok alapították. Ez a skandináv háttér csak fokozza megrendülésünket, amely akkor lesz úrrá rajtunk, amikor értesülünk - éppen itt - a brutális oslói merényletekről. Az egyetemi campuson itt is helyet kapott egy méretes Luther-szobor, és ennek az intézménynek a felszereltsége is kiváló. Ifjúsági vezetőkkel folytatunk élénk beszélgetést. Másnap kezdődik ugyanis az a felkészítő tábor, amelyben ezek a fiatalok a gyülekezetek ifjúsági vezetőit készítik fel a nyári alkalmakra és a következő munkaévre. Kísérőnk, Mark személyes barátként öleli át szinte az összes fiatalt, akik közül többen szívesen jönnének Magyarországra. Rövid, a nálunk folyó ifjúsági munkát, valamint a Szélrózsa találkozót bemutató előadásomban igyekszem is kedvet csinálni nekik ehhez. Újra Waverly: a búcsú órái Nem egészen egyhetes utunk a végéhez közeledik. Holnap, vasárnap délelőtt vagy ötórás út vár ránk - igen, megint a kukoricaföldek között hogy visszamenjünk Chicagóba, ahonnan majd a gépünk indul. Ezért aztán Waverlyben egy szombat esti istentiszteleten veszünk részt. A gyülekezet tagja az a ma már idősebb hölgy, aki 1979-80-ban társaival együtt több mint egy éven át iszlám fanatikusok túsza volt a teheráni amerikai nagykövetségen. Szavait jól megjegyzem, mert itthon tovább szeretném adni őket: hosszú fogsága alatt csak úgy tudta hitét és értelmét megőrizni, hogy emlékezetből mindennap hosszabb szakaszokat idézett fel magának a Szentírásból és Luther Kis kátéjából. Talán az életét mentette meg ez a biblia- és kátéismeret! Az istentisztelet után búcsúvacsorára vár Mark és családja. Őszinte meglepetéssel és örömmel nyugtázzuk, hogy sárga faházuk homlokzatán a címeres magyar zászlót lengeti az iowai szél. Feleségével, Beverleyvel így is ki akarják fejezni, hogy számukra milyen fontos a magyar kapcsolat. Az este során az egyházkerület munkatársainak és a város több lelkészének körében nemcsak a néhány napos látogatás epizódjait idézzük fel, hanem terveket is szövünk a jövőre vonatkozóan. Mindannyian azt szeretnénk, ha jó testvérként találna egymásra a Magyarországi Evangélikus Egyház és az Amerikai Evangélikus Egyház Északkelet-iowai Egyházkerülete. ■ Fabiny Tamás A Wartburg College sportpályája Waverlyben Magyar zászló Mark püspöki titkár házának homlokzatán Beszélgetés ifjúsági vezetőkkel a decorahi Luther College-ban FOTÓK; FABINY KATALIN
