Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
8 -m 2011. augusztus 14-21. PANORÁMA Evangélikus Élet FELHŐKARCOLÓK £ Amerikai útinapló egy püspök tollából A z Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) tizenkét emeletes központja Chicago északi határában magasodik. Ez ugyan távol esik a „szelek városának” is nevezett sokmilliós metropolis felhőkarcolókkal zsúfolt központjától, közel van viszont az O’Hare nemzetközi repülőtérhez. Ez pedig fontos szempont, hiszen a több mint tízezer gyülekezetei magában foglaló evangélikus közösség székházában nagy a nemzetközi forgalom, továbbá a hatvanöt egyházkerület képviseletében is gyakran jönnek ide látogatók. Európáról Chicagóban A világmissziói osztály július 19. és 21. között azon egyházkerületek számára rendezett konferenciát, amelyeknek európai testvérkapcsolataik vannak. A balti államoktól kezdve Németországon és Szlovákián át Erdélyig terjed az amerikai evangélikusok érdeklődése. Feleségemmel együtt két okból kaptunk meghívást erre a konferenciára. Egyrészt - a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) alelnökeként - tájékoztatást kell adnom az európai egyházi folyamatokról, másrészt - a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében - elő kívánjuk készíteni a hivatalos testvéregyházi kapcsolatot az Északkelet-iowai Egyházkerülettel. Az egyházkerületi konferencián megtartott előadásomban személyes tapasztalataim mellett azokra a beszámolókra is támaszkodom, amelyeket a régió püspökeinek küldött kérdőívre kaptam válaszul. Ismertetem az egyes egyházak stratégiai munkáját és missziói koncepcióját, gazdasági és pénzügyi helyzetét, részvételét az adott ország társadalmi életében, valamint az oktatásban, a szeretetszolgálatban, a médiában és az ifjúság körében végzett munkáját. Kitérek továbbá a múltfeltárással és a házassággal kapcsolatos kérdésekre is. A konferencia másik fő előadója az a Bradn Buerkle amerikai lelkész, aki korábban a szentpétervári teológiai szemináriumban tanított, most pedig Szibériában dolgozik lelkipásztorként. Talán érzékelteti az ottani méreteket az a tény, hogy a tagsága alapján kicsinek mondható egyháza nem kevesebb mint öt időzónában terül el. Az amerikaiakkal kapcsolatban gyakori az a vélekedés, hogy ők vajmi kevés ismerettel bírnak Európa történelméről és földrajzáról. Ezen a konferencián azonban olyan lelkészek és világiak vesznek részt, akik rendszeresen járnak az öreg kontinensen, és így szinte naprakész információik vannak az egyházak életéről is. A számos régi ismerős között örömmel köszönthetem Paul Wee professzort, akivel még a nyolcvanas évek elején találkoztam, vagy Paul Rogers lelkészt, aki az 1984-es budapesti LVSZ-nagygyűléssel kapcsolatos emlékeit idézi fel. A konferenciát Julie Rowe és Arden Haug lelkészek vezetik. Előbbi a chicagói egyházi központ európai és közel-keleti ügyekért felelős munkatársa, utóbbi pedig mostanában teszi át európai tevékenységének központját Pozsonyból Wittenbergbe. Érik az embert ilyenkor meglepetések is. Egy idősebb, finn származású lelkész nemcsak ékes magyarsággal köszönt minket, hanem magyar verseket és népdalokat is előad. Kiderül, hogy az ötvenes években az amerikai hadseregben tanult magyarul. Eredetileg talán hírszerzési céllal képezték ki, ám ő inkább missziói munkát kívánt végezni Európában. Ma ő Oroszországban élő nyelvrokonaink, az inkeriek közötti egyházi szolgálat motorja. Az amerikai evangélikusok összességében mintegy tizenöt európai egyházzal ápolnak szoros kapcsolatot. A kereteket változatos tartalommal lehet megtölteni: látunk példákat testvér-gyülekezeti kapcsolatra, oktatási vagy diakóniai együttműködésre, értesülünk továbbá arról, hogy az ELCA számos európai egyházba küld lelkészt angol nyelvű istentiszteletek tartása vagy éppen nyelvtanítás céljából. A résztvevők gondolkodása európai, a külső körülmények azonban hamisítatlanul amerikaiak. Mindenhol vadul működik a légkondicionáló - amire a kinti legalább negyvenfokos hőség miatt szükség is van. Az viszont kifejezetten zavaró, hogy minden étkezés után kukába kerül sok ételmaradék és műanyag tányér, pohár, étkészlet. A konferencia hangsúlyosan foglalkozik a 2017-es reformációi évfordulónak az evangélikus egyházakban zajló előmunkálataival. Jó látni azt a lelkesedést, amely a magyarországi előkészületek hírét fogadja. Ugyanilyen figyelem kíséri a német Christian Eggert beszámolóját a wittenbergi Luther-központ életéről és a reformáció fővárosában tervezett egyéb programokról. Chicagói tartózkodásunk során tárgyalásokat folytathatunk az amerikai evangélikusok és egyházunk közötti további együttműködésekről. Két olyan példát említhetek, amely mutatja, hogy ezen az úton kétirányú a forgalom. Egyrészt évek óta küldünk angolul jól tudó magyar fiatalokat amerikai egyházi gyerektáborokba vezetőnek; másrészt az utóbbi időben több olyan tengerentúli önkéntest fogadhatunk, akik magyarországi gyülekezetekben vagy intézményekben dolgoznak. A chicagói „országos iroda” munkatársai minden reggel közös áhítattal kezdik a napot, szerdánként pedig úrvacsorái istentiszteletre kerül sor. Egy ilyen alkalmon mi is részt veszünk. Eredetileg Mark Hanson elnök-püspök prédikált volna, ám ő ezen a napon - más egyházi vezetőkkel együtt - éppen egy fehér házi meghívásnak tesz eleget, hogy Barack Obama elnökkel tárgyaljon az Egyesült Államok költségvetéséről. Mi is kapunk azért valamit Obamából. Sikerül rövid látogatást tenni az itteni Hyde Parkba. Célunk a teológiai szeminárium, a Lutheran School of Theology meglátogatása. Immár vagy húsz magyar ösztöndíjas kapott itt diplomát! Az időutazás után - hiszen éppen huszonöt éve tanultam itt - kísérőnk elvisz minket az ebben a városrészben felnőtt amerikai elnök kedvenc pizzériájába és könyvesboltjába... A magas kukorica állama A konferencia után Iowába indulunk, hogy megismerkedjünk az állam mintegy harmadát lefedő északkeleti egyházkerület életével. Útközben Mark Andersson püspöki titkár a maga színes elbeszélő módján mutatja be nekünk Iowát. Megtudjuk tőle, hogy a név indián eredetű, és az államot nevezik Hawkeye State-nek, Sólyomszem államnak is. Erre utal zászlójukban a sólyom, amely mellett ez a felirat olvasható: „Szabadságunkat megbecsüljük, jogainkat megőrizzük” A köznyelv Tall Corn State-nek, vagyis „a magas kukorica államának” is nevezi Iowát. Ennek jogosságáról meggyőződhetünk utazásunk során, hiszen az út mentén végestelen-végig kukoricaföldek láthatók. Nemcsak ez tölt el bennünket otthonos érzéssel, hanem a kukoricát felváltó napraforgók látványa is. Erre az itt honos növényre utal mindig mosolygós másik kísérőnknek, Emily Horrell lelkésznőnek a névjegye is, rajta egy hatalmas napraforgóval. Iowát először francia telepesek foglalták el, amire az állam számos településének neve is utal, példának okáért a főváros Des Moines-é is. A térképet böngészve meglepve látom, hogy az állam kilencvenkilenc megyéjének egyikét úgy hívják: Kossuth! Tudvalevő, hogy a szabadságharc hősét 1851-52-ben féléves diadalmenet keretében vitték körbe az Újvilágban. Számos szobor őrzi ennek a látogatásnak az emlékét, sőt akkoriban sokan gyermeküket is róla nevezték el. (Például az amerikai könyvtárosság úttörőjét Melville Louis Kossuth Dewey-nak hívták.) Ilyen kis színeseket hallva és olvasva gyorsan telik az idő, és - a méltóságteljesen hömpölygő Mississippit átlépve - megérkezünk Dubuque-ba. Ez a város három állam (Iowa, Illinois és Wisconsin) találkozásánál terül el, környékét ezért Tristate-nek is nevezik. Az első Wartburg: a teológiai szeminárium Dubuque csendes, kertvárosi részén egyszer csak várszerű épületegyüttes tornyosul előttünk - mintha Luther Márton hajdani fogságának helyszínén járnánk. Amerika német származású evangélikusai a 19. század közepén alapították ezt az egyetemet, amelyre a reformátor monumentális szobra vigyáz. A patinás termeket bejárva megismerjük a könyvtárat, a kápolnát és a tantermeket, majd vörösbor és sajt mellett a tanárokkal, hallgatókkal és néhány környékbeli lelkésszel találkozunk. A tartalmas beszélgetés során csereprogramok tervét szövögetjük. Amíg ezekhez az anyagi for-A Wartburg College tanárai, balról a harmadik Steven Ullestad püspök Hőség a felhőkarcolók között „Glocal” - az Amerikai Evangélikus Egyház rendezvénye Decorah lutheránus templomában
