Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-14 / 33-34. szám

6 «i 20ii. augusztus 14-21. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Nyári szellő Ha tehetjük, így vegyük kezünkbe a Nyári szel­lőt: válasszunk egy nap­sütéses, de azért nem túl forró nyári délutánt, ké­szítsünk a kezünk ügyé­­be egy pohár hűsítő gyümölcslevet, és nyúl­junk el egy kényelmes nyugágyban, lehetőleg valami vízparti helyen. Az igazán hozzáillő persze az lenne, ha mindezt az Ozarks-tó partján tennénk, ahol a szóban forgó könyv is játszódik, de termé­szetesen az ilyesfajta körítés hiánya semmit sem von le az olvas­mány értékéből. (Remélhe­tőleg, ha valóban ott lennénk a helyszínen, az események sűrűjében, akkor a közösség életét felborzoló holttestet nem mi találnánk meg - de ez csak egy mellékszál a tör­ténetben.) A fenti recept ellenére Catherine Palmer Nyári szel­lő című regénye nem „limo­nádé” (ahogyan a sorozat el­ső, Tavaszi történet című kö­tete sem volt az), mert a stí­lus könnyedsége ellenére a könyv nagyon is súlyos kérdé­seket feszeget. Míg az első részben egy egymástól elhide­­gült házaspár újbóli egymás­ra találásának története állt a cselekmény középpontjában, addig a második rész egy ikerpár édesanyjaként újrahá­zasodott feleség küzdelmeit járja körbe. Sokak számára ismerős le­het, amiről a kötetben szó esik: a családi élet és a karri­er összeegyeztethetőségének kérdése, a kamaszkor küszö­bén álló gyermekekkel való szót értést (akik közül az egyik ráadásul épp most tanul meg együtt élni a cukorbetegsé­gével), valamint a munkája miatt (is) titkolózni kénysze­rülő férj megértése. És akkor az anyós felbukkanásából (sőt odaköltözéséből!) adódó fe­szültségekről még nem is tet­tünk említést... Aki korábban olvasta a Ta­vaszi történetet, az bizonyára szívesen találkozik újra a sze­replőkkel, és ugyancsak elége­detten nyugtázza, hogy leg­többjüknek alapvetően sínen van az életük, már csak azért is, mert van kinek a tenyeré­be letenniük mind a gondjai­kat, mind az örömeiket. De nem kell megijedni: az előző kötet ismerete nélkül is ugyan­olyan (vagy majdnem ugyan­olyan) élvezetet jelent kézbe venni a - négy részből álló, Gary Chapman A házasság négy évszaka című párkap­csolati tanácsadó könyvét fel­dolgozó - regénysorozat má­sodik kötetét. ■ - vitális -Gary Chapman - Catherine Palmer: Nyári szellő. Harmat Kiadó, Budapest, 2011. Ára 2900 forint. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és köny­vesboltban (1052 Budapest, Deák tér 4.) is. Mindent egy lapra Kedvcsináló Mike Mason A házasság misztériuma című könyvéhez A kötet nem azt kínálja, amit egy házas­ságról szóló, keresztény könyvtől vár­nánk. Nincsenek benne jó tanácsok, nem figyelmeztet csapdákra és elbukási lehetőségekre, nem közöl statisztikákat, nem húz vészharangot, és nem apellál er­kölcsökre. Inkább leírja, hogy micsoda a házasság. Már a címben elárulja a választ: misz­térium. Azaz megfejthetetlen, titokzatos csoda, amelynek rengeteg részlete lehet is­merős és leírható, ám akárhány oldalt írunk róla, soha nem fogjuk a titkot megfejteni. Ez azt is jelenti, hogy lehetetlen tökélete­sen felkészíteni a kezdőket, és azt is, hogy mindig megmarad a kockázat: nagy vállal­kozás, nagy kaland, a siker pedig nem ga­rantálható. Ugyanakkor ez a vonzereje is: csoda, ami új és új meglepetéseket tarto­gat. Mindemellett mégis biztos és stabil, nyugodtan rábízhatod magad. Nem véletlenül érzünk feszültségeket és ellentmondásokat a mondatok kö­zött. Pontosan ezért misztérium, újabb és újabb felfedezendő szintekkel és rétegek­kel, színekkel és összefüggésekkel. Élet­hosszig tart, sőt magában foglal öregedést, halált és feltámadást. A házasság az egyedüllét és a társas lét különös ötvözete. Nincs annál lazább és megnyugtatóbb egyedüllét, mint ami­kor az ember egyedül van a házastársá­val. Pihentető, szabad, zavartalan. Ugyan­akkor nem válik parttalanná, mert jelen van egy másik ember, érezzük a figyelme hatósugarát. így aztán egyszerre van ré­szünk az egyedüllét és a társas lét élmé­nyében, mégpedig mindkettőnek egy minőségi, magas szintű formájában. Mihez is hasonlít ez a különös él­mény? Igen, ahhoz, ahogyan Isten van je­len az életünkben: szeretetteljes, segítő­kész figyelemmel, amely védettséget, in­timitást, egyedüllétet és társaságot jelent egyszerre. A házasság eszerint izgalmas, kimeríthetetlen misztérium önmagában, és még inkább azzá teszi a folyamatosan felismerhető párhuzam: sok ponton ha­sonlít az Isten jelenlétében tudatosan élő emberhez, illetve Isten és gyermekei kapcsolatához. Ez a logika sokszor visszaköszön a könyv olvasása során. A házasság mint a legragyogóbb lehetőség énünk kibonta­kozására, ugyanakkor egónk tökéletes da­rabokra zúzása. A szeretet csodájának megtapasztalása, káprázatos világ - ugyanakkor próbatétel, kemény, hétköz­napi áldozatvállalás, szinte a bebörtön­­zöttség élménye. Valakivel házasságra lépni olyan fordulat az életben, amely csak a megtérés tökéletes irányváltásához ha­sonlítható. Mike Mason könyve Isten szeretetének szédítő magasságába, ugyanakkor a leg­nagyobb titkok mélységébe helyezi a há­zasságot. Ugyanazt jelenti a házasság az emberi kapcsolatokban, mint a monote­izmus a teológiában - írja. Aki ezt választ­ja, mindent egy lapra tesz fel. Az eskü pe­dig nem ígéret, hanem annak beismeré­se, hogy olyasmire vállalkozunk, amit egy­általán nem tudhatunk megvalósítani. Ezért Istenre hagyatkozunk, és így a há­zassági eskü nem más, mint Isten dicső­ítése, annak elfogadása, hogy a házasság Isten kegyelmének szentségi kiáradása. Ez az a pont, ahol szinte ki lehet tapin­tani a könyv alapjául és hátteréül szolgá­ló római katolikus teológiát, bár a szerző már az első lapokon elárulja felekezeti hovatartozását. Én mint protestáns olva­só néhány világos választ kaptam arra a kérdésre, hogy miért is tekinti szentségnek a római katolikus egyház a házasságot. Miközben nagyon fontosnak tartom, hogy a könyv megjelent magyarul, és lá­tom, micsoda mélységbe jut el a szerző a házasság bemutatása kapcsán, bevallom, olvasás közben néha jólesett volna egy kis protestáns teológia. Nem könnyű dolog kétszáz oldalon át himnikus magasságban mozogni. Néhol kellene egy pici hétköz­­napiság, egy kicsi civil, e világi gondolko­dás - az a józanság, ahogy Luther „vilá­gi dolognak” nevezi a házasságot. Ám amit a legjobban hiányolok a könyvben, az a humor. Jó házasság bizto­san nem létezhet egészséges humor nél­kül, amikor az ember önmagán nevet, vagy rádöbben, hogy nem szabad túl komolyan venni a problémákat. Viták és feszültségek, romlások és szakadások menekülnek a humor és az önirónia elől. Szívesen ajánlom ezt a könyvet azok­nak, akik házasság előtt állnak - és a dol­got komolyan gondolják... Nagy segítség lehet számukra, ha végigmennek az úton, amelyet a könyv bejár: hegycsúcsokon és mélységeken. Ajánlom olyan olvasók­nak is, akik épp most szívesen gondolnák végig, hogy napjaink sok lapos, felszínes, üres megnyilvánulásán túl milyen értéke­ket tartogat a házasság. Ajánlom lelké­szeknek vagy olyan felnőtt embereknek, akik másoknak segítenek felkészülni a há­zasságra vagy kilábalni válságokból. Én magam legeslegjobban annak örül­nék, ha olvashatnék egy hasonló színvo­nalú, elmélyült könyvet a házasságról, amelynek hátterében az evangélikus teo­lógia áll. ■ Szabóné Mátrai Marianna Mike Mason: A házasság misztériuma. Negyedik utánnyomás. Harmat Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2900 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Hogyan találd meg a benned szunnyadó gyermeket? Mike Mason az író. Neve kőművest jelent. A kőműves az az ember, aki egymásra rakja a köveket, hogy ház épüljön belőlük. Nem szereti, ha közben zavarják, mert munkája ko­moly és felelősségteljes. Az épülő háznak nemcsak szilárdnak és tartós­nak, hanem szépnek is kell lennie - ő is ilyen könyveket szeret írni. Mi­ke Masonnek emiatt komolyan kell vennie önmagát. Mint általában mindenki, felnőtt kora elejére ő is kicsit előreszaladt ez­zel. Túlzásokba esett. Felnőttkori ko­molyságát gyerekénje felelődén elha­gyásával építgette, és Mike Mason ko­moly bajba került. Előbb alkoholista lett, aztán ezzel szakítva keresztény, és közben mindvégig depressziós. Mindent megtett, hogy megtalál­ja magában azt a békét és harmóni­át, amely a magafajta művészember­nek az alkotói szabadság megtalálá­sához és képességei kifejlesztéséhez kell. Mindenekelőtt csendre, nyuga­lomra és békességre vágyott. Utálta, ha megzavarják szertartásos reggeli imádságában, amely elengedhetetlen­­nek tűnt számára ahhoz, hogy lelkét egynapi járóföldre karbantartsa. * * * Heather Mike lánya. Neve vidám lelket jelent. A szokásos módon csöp­pent be Mike és Cárén családjába, de innentől kezdve minden megválto­zott. Előbb pelenkákat piszkított be, igényelte a törődést, vagy kiabált, később szülei beszéde közben fülére szorította a kezét, bezárkózott a szo­bájába, meg akarta verni az osztály legerősebb fiúját, és kiskamasz korá­ra vastag falakkal vette körül magát. Mindeközben Heather tündéri kislány volt, aki szüleinek felsorolha­­tatlanul sok örömet és meglepetést szerzett. Heather nem volt válogatós az agyafúrt módszerekben. Pár hete­sen már, apjával együtt, át tudta ad­ni magát annak az esztétikai él­ménynek, mely két vadlúd különös szárnyalásából áradt feléjük. Igaz, re­akciójuk eltérő volt. Míg Mike felső középkategóriás csodaként élte meg, és nem talált elég színes szavakat a le­írására, addig Heather, hosszú pró­bálkozás után végre, pihentető álom­ba merült. Később mezítláb tipegett a fű­ben, gyönyörű volt a kórusban. Han­gosan sírt, amikor megérintette a templomi gyülekezet éneke, és akkor is, amikor apja által összeeszkábált fe­születet kapott karácsonyra. Azzal pedig, hogy együtt futott be édesap­jával San Diegóban a tenger hulláma­iba, valóban feledhetetlen, túlcsordu­ló, kibeszélhetetlen örömet és felsza­­badultságot hozott életébe. Ht Ht # Mike Mason A gyerekek misztériuma címmel írt könyvet, mely kicsit bő­vebben így is hangozhatott volna: Hogyan találd meg és hagyd öntudat­ra ébredni a benned szunnyadó gyer­meket saját kislányod és intenzív hívő életed segítségével? A könyvben az idősíkok nem teljesen követhetők, de nem is baj. Nem regényt tartunk a kezünkben, hanem egy lelki naplót. Arról szól, ahogyan Isten ajándéka, egy kislány megváltoztatja édesapja szívét, lelkét, becsempészi apró szí­nes kacatkáit gondolataiba. Az apa eleinte megpróbál ellen­állni - mondván, a munka meg a felnőttség sok-sok odafigyelést igé­nyel de fokozatosan ráébred a vi­lág legnagyszerűbb összefüggései­re. Lányával együtt fedezi fel a fel­nőttlétet megváltó, önként vállalt abroncsaitól megszabadító bölcses­ségeket. Bár Mason egy helyen világosan kimondja, hogy nem sokat ért a lé­lektanhoz, a könyvben sorra kerül­nek az olyan civilizációs betegségek is, mint a magány, identitásválság, depresszió, a kihűlő kapcsolatok, az emberek közti felületes érintkezés és ezek legtermészetesebb gyógy­módjai. A recept: hagyd, hogy meg­harcolt hitedet egy angyal, varázs­ütéseivel, élő, megismert, megbíz­ható erőforrássá tegye az életedben. Lehet, hogy az ütések néha pö­rölycsapásként hatnak, de mindez üdvösségedért adatik. A könyvből a mély bölcsességek mellől nem hiányzik a humor sem. Gyógyító könyv ez. Őszinte vallomás egy kis bújtatott didaktikával, a kés­leltetés retorikájával. Hogy tényleg er­ről van szó, az csak az utolsó fejezet­ben derül ki. Megtérésre indító hang­súllyal szegeződik itt az olvasónak a kérdés: és veled mi a helyzet? Igazat adok Masonnak. A gyerekek segítségével válhatunk felnőttekké. A kétéves gyerek már le tudja hántani álarcainkat, a négy és fél évestől megtanulható, hogy a szeretet nem törékeny. Választanunk kell: gyerme­kivé fejlődünk vagy gyerekessé tor­zulunk. És ezt néha tényleg nem árt megbeszélni. ■ Béres Tamás Mike Mason: A gyerekek misztériu­ma. Harmat Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2900 forint. A könyv a Luther Ki­adó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák fér 4-) is kapható- , ,

Next

/
Thumbnails
Contents