Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-13 / 7. szám
„Amikor hatvankilenc nappal a bányaomlás után egyenként felszínre hozták őket, a chilei zászló felett az ő pólóján is tisztán kivehető volt a felirat: »iGracias Senor!« - Köszönöm, Uram!” Mennyi hitetek van? & 4. oldal „Bizonyára ma is akad olyan lelkész, aki szombaton nem az istentiszteletre, hanem csupán a prédikációra készül.” Képmutató istentisztelet??? tk- 5. oldal „Van, aki úgy gondolja, fölösleges gyülekezetbe járni, hiszen otthon, egyedül is lehet hinni, imádkozni, Bibliát olvasni. Igen, lehet és kell is, de ha nem vagyunk része egy keresztény közösségnek, akkor könnyen úgy járhatunk, mint én az énekléssel.” Érdemes-e gyülekezetbe járni? 11. oldal Folytatásos ima 1^ 5. oldal „Sárkány, aki bárány” 6. oldal Az országos iroda melléklete 1*- 7-9. oldal Párbeszéd az öregséggel !► 11. oldal Kit ad Isten? !► 13. oldal Interjú a házasság hete i4ei párjával !► 13. oldal Megtartották idei első találkozójukat a katolikus, a református és az evangélikus egyház püspökei ^ Az evangélikus egyház országos irodájában találkoztak február 4-én a katolikus püspöki konferencia állandó bizottságának tagjai, valamint a református és az evangélikus egyház püspökei. Az immár hagyományos megbeszélés célja az egyházakat és a társadalmat érintő időszerű kérdések megbeszélése, továbbá a folyamatban lévő és tervezett együttműködések részleteiről való eszmecsere volt. A tanácskozáson katolikus részről - Erdő Péter bíboros külföldi elkötelezettsége miatt nem tudott részt venni a találkozón - Temyák Csaba érsek, Bábel Balázs érsek, Veres András püspök, valamint Mohos Gábor, a püspöki konferencia titkára, református részről Bölcskei Gusztáv, Csomós József, Steinbach József és Szabó István püspök, evangélikus részről Gáncs Péter, Fabiny Tamás és Ittzés János püspök vett részt. A három nagy keresztény felekezet püspökei hálaadással emlékeztek meg a nemrégiben befejeződött ökumenikus imahét közösségi tapasztalatairól, megerősítve elkötelezettségüket az egymáshoz való közeledés imádságos formáinak további gyakorlásában. Az egyházi vezetők áttekintették és értékelték a kormány megalakulása óta eltelt időszaknak az állam és az egyház viszonyát érintő változásait. Ezzel összefüggésben pozitívan értékelték, hogy a kormány határozott és érdemi eredményeket adó lépéseket tett az elmúlt esztendőben az egyházakat érintő diszkriminatív és bizonytalanságot okozó jogszabályi változások és finanszírozási elvonások megszüntetésére, többek között a 2011. évi költségvetés elkészítésekor. Egyetértettek abban, hogy továbbra is készek a társadalom érdekében minden érdemi együttműködésre. Az egyházi vezetők megerősítették, hogy fontosnak tartják az egyházakat és az általuk végzett szolgálatokat érintő, készülő törvények és jogszabályok előzetes egyeztetését. A megbeszélés során összegyűjtötték azokat a nagyobb témákat, amelyekben párbeszédet kívánnak folytatni a kormányzattal egy rendszeres egyeztető fórum keretében. A megbeszélésen az egyházak vezetői megosztották egymással meglátásaikat a hit- és erkölcstan-oktatásról. A kérdés megoldásával kapcsolatosan elhangzott különböző álláspontok mellett egyetértettek abban, hogy a kormányzati elgondolások véglegesítésekor lényeges - a lehetőségekhez képest - az egyházi tapasztalatok figyelembevétele és a hittanoktatás eddig kialakult jó gyakorlatainak a megőrzése. Az egyházak vezetői úgy határoztak, hogy a hittanoktatás kérdésének végiggondolására szakértői szinten egyeztetést folytatnak. Kitértek az egyházi médiával kapcsolatos kérdésekre, így többek között arra is, hogy a közszolgálati televíziók vallási műsorainak tekintetében konzultációt javasolnak a világi média érintett vezetőivel. A megbeszélésen beszámoló hangzott el a 2017-es esztendőnek a reformáció évévé nyilvánításáról, valamint a reformáció 500. évfordulójának megünneplésére tett előkészületekről. M EvÉlet-infó „Otthon születés” - Isten családjában ■ Győri Gábor Az otthon szülés körüli vita nem csendesül. Napilapok hasábjain, internetes portálokon orvosok, szülésznők, bábák, dúlák, jogvédők és persze maguk az édesanyák is elmondják érveiket mellette vagy ellene. A túlnyomó többség az otthon szülés mellett voksol, és szimpátiáját fejezi ki a múlt év karácsonyán házi őrizetbe vett G. Á. szülésznő iránt. A szülés nem kóreset, tehát nem a kórházban a helye. Az anyának és az újszülöttnek is jobb az otthon intim légkörében átélni ezt a csodálatos eseményt- vallják a pártolók. A szülés veszélyes, kiszámíthatatlan folyamat, bármikor szükség lehet az orvosi beavatkozásra, ezért a kórházban a helye - mondja a szakma néhány képviselője. Utóbbiak hivatkoznak a közelmúltban történt, végzetes kimenetelű otthon szülésekre, míg előbbiek azt mondják, a kórházi szüléseknél is előfordulnak műhibák. A téma nemcsak a közéletben, hanem az egyházban is állásfoglalásra késztető. Az otthon szülés fogalmának van egy gyakorlati-hitéleti vetülete, mert az egyházban is lehet „otthon szülésről” beszélni. Természetesen ebben az esetben a lelki születésről van szó, amelyről Jézus beszél: „...fia valaki nem születik újonnan (= felülről, Istentől), nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3) A lelki élet - amint a biológiai lét is - fogantatással kezdődik, és születéssel válik nyilvánvalóvá. Ezek alapján tesszük fel a kérdést: lehetséges-e az otthon születés Isten családjában, az egyházban? Scholz László éneke szerint a születés helye a gyülekezet: „Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, / Az anyaszentegyház így gyarapul.” (EÉ 245,3) Egyházunk sok fajsúlyos kérdése - szolidaritási törvény, új liturgia, ökumenikus kapcsolatok, teremtésvédelem stb. - mellett foglalkozunk-e kellő mértékben azzal, hogy hol ringanak az újjászületettek „bölcsői”? Foglalkoztatja-e a lelkészeket, felügyelőket és a presbitériumokat, hogy történnek-e újjászületések az egyházban, és milyen körülmények között? A közelgő népszámlálás valószínűleg megerősíti majd azt a szomorú sejtésünket, hogy az utóbbi tíz évben jócskán fogyott az evangélikusok száma. Ennek oka elsősorban az, hogy nem történnek kellő számban lelki születések. A keresztség, a konfirmáció, az egyházi oktatás, az esküvő vállalása - az esetek többségében- nem párosul lelki (újjá)születéssel. Az anyaszentegyház így fogyatkozik! Van-e hol megszületniük a lelki gyermekeknek? Ha Jézustól kapott küldetésünket komolyan véve és teljesítve megfáradt, sérült, törött életű emberek gyógyításán fáradozunk, akkor lennie kellene közösségeinkben „szülőszobának” is. Ha a gyülekezetekre úgy tekintünk, mint Isten háza népére - ,jMem vagytok idegenek, hanem háza népe Istennek” (Ef 2,19) -, akkor törekednünk kell arra, hogy ez a ház rendelkezzen minden olyan funkcióval, amelytől nemcsak a családtagok, de a betérő idegenek is otthon érezhetik magukat. És ahol a lelki vajúdásoknak is helyük van! Először is lennie kell - akár átvitt értelemben is - előszobának, ahol kedvesen fogadják az érkezőt. Nem hiányozhat a gyerekszoba sem, ahol a kis „csúszó-mászók” jól érzik magukat. Ideális, ha konyha is van, mert az agapé, az istentisztelet - benne a jól emészthető igehirdetés! - utáni derűs beszélgetés egy csésze kávé, egy tál pogácsa mellett még közelebb hozza a „családtagokat” egymáshoz. De ebben a közös lelki házban jó, ha van tanulószoba is, hogy átadhassuk azt, ami tanítással átadható, és kell egy műhely, ahol szabadon és védett körülmények között kísérletezhetnek, akik szeretnek a dolgok mélyére látni. Ha nincs fürdőszoba, akkor sokan kerülhetnek kellemetlen helyzetbe, mert a meg nem vallott, meg nem bocsátott bűnök előbb-utóbb bűzleni kezdenek. A betegszoba is fontos, mert a fertőző vagy lábadozó betegeket nem lehet könnyelműen a többi közé engedni. Nem karanténról van szó, hanem arról a diszkrécióról, amellyel elejét vehetjük az ártó pletykák, intrikák terjedésének. A keresztények kezdettől fogva vendégváró és vendégszerető emberek voltak, így ma sem hiányozhat a vendégszoba, ahol a kívülről érkezők, a más vallásúak, a keresők megszállhatnak. Az ilyen gyülekezeti házban helye van a szülőszobának is. Az intim, otthonos környezetnek, a lelki dúláknak és bábáknak és persze a szülészorvosnak (lelkész?), aki nem az abortuszok végzésére, hanem a születések szakszerű levezetésére esküdött fel. Azért, hogy a lelki újszülöttek akár otthon szüléssel is biztonsággal megszülethessenek. Hogy az itt vázolt ideális gyülekezeti modell minden realitást nélkülöző álmodozás csupán - meglehet. De az, hogy a meglévő, a realitásokkal józanon számoló modell egyre inkább nem működik - naponkénti keserű tapasztalat. Államilag nem támogatott, mégis jól működő amerikai gyülekezetekben ezek a szolgálati terek és szolgálattevők adva vannak. Tehát nem (csak) pénzkérdés, hogy ez nálunk is megvalósulhasson. A szerző evangélikus lelkész, a Pesti Egyházmegye esperese
