Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-06 / 6. szám

2 -« 2011. február 6. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, hálás szívvel mon­dunk köszönetét azért, hogy kegyel­mesen megőriztél az új esztendő el­ső hónapjában is. Köszönjük a tőled kapott segítséget, a ránk mért próba­tételeket és az átélt örömöket. Kérünk, teremtett világodban óvd azokat az értékeket és szépségeket, amelyeket emberi mohóságunkban még nem tettünk tönkre. Tökélete­set alkottál, és mi nem őrizzük - bo­csáss meg érte. Kérünk, adj iránymutatást, hogy a számunkra lakóhelyül kijelölt or­szágban gyermekeidhez méltón gya­koroljuk hivatásunkat, legjobb tudá­sunk és lelkiismeretünk szerint vé­gezzük a feladatainkat. Vezetőinket te vezesd bölcsességeddel, hogy ne a saját érdekeiket, hanem a rájuk bízott közösség érdekeit szem előtt tartva hozzák meg döntéseiket. ■ Kérünk, mindannyiunkat emlé­keztess: a világosság gyermekeiként a világosság gyümölcseit teremjük, amely csupa jóság, igazság és egyenes­ség. Ne engedd, hogy eltérjünk ettől, és mindig segíts felismerni a kísértő minket célba vevő ármánykodását. Kérünk, légy az örülőkkel. Emlé­keztesd őket a hálaadás fontosságá­ra, hogy ne feledkezzenek el arról, minden jó tőled származik. Kérünk, te áldd meg a megszüle­tendő és a már közénk érkezett gyer­mekeket. Te vigyázd tisztaságukat, te küldd hozzájuk őrző angyalaidat. Kérünk fiataljainkért, akiket kísér­tésekkel teli világ vesz körül. A felnőt­tek által rájuk tett terheiket te segíts hordozni. Kérünk a középkorúakért, akik úgy érzik, családjaik mindennapi gondjait már nem tudják elhordozni. Emlékeztesd őket, hogy te a benned bízók erejét naponként megújítod. Kérünk, légy az idősekkel. Indítsd őket hálaadásra, ha szerető család ve­szi őket körül. Támogasd az egyedül élőket, vigasztald a bánkódókat, a gyászt hordozókat. Kérünk, légy a betegekkel. A hoz­zád készülőket pedig vedd körül szereteteddel, hogy a veled való ta­lálkozás reményében búcsúzzanak ettől a földi világtól. Kegyelmedben bízva kérünk, hall­gasd meg kéréseinket. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Úgy nézzen hited az üdvözítő Krisz­tusra, hogy ő a viharnak is ura. Ha akarja, az ördög dühöngő hullámait is meg tudja fékezni. Szorongatott egy­háza gonosz, mérges ellenségével szemben azzal vigasztal, hogy hiába tombol az ördög: a kicsi hajónak nem árthat. Mert Krisztus Úr, aki az efféle vihart évezredek óta mindig le­gyűrte és elnémította. S ő ma is tud parancsolni, háborgásnak gátat vetni. Az ördög évezredek óta mindig ku­darcot vall - ezután sem sikerülhet ál­­nok szándéka. Urunk, ki a hajóban szunnyad, könyörgésünkre idején fel­ébred, s megmutatja, hogy paran­csolni tud a viharos tengernek. Akkor aztán pusztul minden éllenség, amely a kis hajót rettegtetve szorongatja.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) VÍZKERESZT UTÁNI 5. VASÁRNAP - 1THESSZ 2,9-13 Kompromittálók Egy filmben láttam, hogy két fiú úgy próbál tökéletes gyilkosságot elkövet­ni, hogy egész testüket nejlonba csa­varják, hogy ne hagyjanak nyomot. A szakértők azt mondják, ez szinte le­hetetlen. Belépünk egy szobába, és láthatatlanul ott hagyjuk bőrünk, testünk, életünk darabkáit. Akármit teszünk, nyomokat hagyunk ma­gunk után. Minden szavunk és cse­lekedetünk magán hordozza azt, akik vagyunk. Stílusunk meghatároz­za szavainkat, indulataink ott vannak mozdulatainkban. Ez szép, ha jók va­gyunk. Ez rossz, ha nem vagyunk azok. Isten igéjét adja szánkba. Ha jók vagyunk, széppé válik, ha nem, ak­kor kompromittáljuk. Pál rövid időt töltött Thesszaloniká­­ban. Sok csatája volt a helyi zsinagó­gával, de kialakult egy kis lelkes gyü­lekezet a szavai nyomán. Alig ismer­ték egymást, de Pál nagy szeretettel be­szél róluk. A gyülekezet pedig szíve­sen gondol rá. Vajon szólt valaki mégis ellene? Ez a pár sor, amelyet olvasunk most ebből a levélből, azt tükrözi, mintha megvádolta volna valaki őt az­zal, hogy élősködik a közösségeken. Ha így volt, akkor Pál most bátran el­mondhatja: ebben feddhetetlenek vol­tunk, magunk dolgoztunk, és a pár nap, amit ott töltöttünk, nem az em­berek vendéglátására támaszkodott. Az egész probléma talán csak ötletsze­rű, de számunkra, akik ezt a mai va­sárnap igéjeként olvassuk, felveti a feddhetetlenség kérdését. Mennyire feddhetetlenek Isten igéjének hirdetői? Mindenki kompromittál. Pál, aki itt feddhetetlenségéről ír, hirtelen hara­gú, olykor türelmetlen. Egy alkalom­mal elválik munkatársától, Barna­bástól, mert összeveszik vele. Az óegyházi atyák kirekesztők. Augusti­nus tisztességtelenül bánik feleségé­vel. Ambrosius vezet néhány keresz­tényinek végképp nem mondható akciót a császár ellen. Aquinói Szent Tamás összekeveri a filozófiát a teo­lógiával. Savonarola tűzre veti a mű­vészet remekeit. Assisi Szent Ferenc giccset csinál a karácsonyból. Szent lst­­váti kardélre hányja a magyar vallású­­akat. Kálvin kivégezteti Szervét Mi­hályt. Luther rosszul szól a zsidóság­gal kapcsolatban. Családunk pedig számon tart Ordass Lajos naplójából néhány különösen sértő mondatot. Jézus életében Isten szava végképp ki­került a légüres térből, az abszolú­­tumból. Személyessé lett. Megszólalt egy jerikói utcán, és a vak látni kez­dett. Megszólalt a jeruzsálemi temp­lom félreeső udvarán, és egy bűnös nő szívében reménység támadt. Meg­szólalt a kereszt magasából, és egy ró­mai katona elsőként mondta ki: bi­zony ez az ember Isten fia volt. Eb­ben a személyességében emeli be az embert Isten örökkévalóságába. Jézus szavai ma máshogy is meg­alázkodnak. Emberi szavakká lesz­nek. Olyan emberek beszédévé, akik kompromittálják ezeket az igéket. Jé­zus szavai mögé egykor a saját tisz­tasága, emberszeretete, szánalma, bűnbocsátó együttérzése került. Jé­zus szavaihoz ma nagyképű, bot­­ránkozást okozó, önző, hazug embe­ri életek társulnak. A kompromittáló emberek szavai mégis igehirdetéssé lehetnek, Isten szavaivá. A Páratlan prédikátor című filmben Jonas Nightingale tiszteletes az utakat járja kis csapatával, és szenvedélyes prédikációival próbálja jobb útra té­ríteni a hívőket. A sima beszédű pré­dikátor reményt ad a hallgatóinak, de cserébe megszabadítja őket a pénzük­től. Jonas showman és üzletember egy személyben, de valójában egyszerű csaló. Amikor kiderül a botrány a gyü­lekezet színe előtt, akkor ő még min­dig fordít ügyesen egyet:- Mit gondoltok, ki tud nektek iga­zán beszélni a bűnről, talán egy há­jas pap? Én nyakig voltam a mocsok­ban, én tudom, mi a bűnbocsánat. A film gondolkodásra kényszerít. Megkérdezi, mi igaz, és mi hazugság a kereszténység magatartásában. Ugyanakkor érezzük, hogy ez túlzás. A végső mondanivaló azonban újra csak meghökkentő, mert a szélhámos szavai nyomán egy fiú meggyógyul. Jonas Nightingale tiszteletes ámul a legjobban, amikor a csaló mondatok csodát tesznek. Isten igéje élő és ható - mondja a Zsi­dókhoz írt levél. Ez a hatás elérheti az igehirdetést hallgatókat. Ugyanak­kor elérheti az ige hirdetőit is. Az ige­hirdetőnek is van élete. Ha az igehir­detés elkülönül az igehirdető életétől, kibírhatatlan feszültség támad. Ha az igehirdető mondanivalója csak a hall­gatók felé irányul, furcsa kettősség alakul ki. A valódi igehirdető akarat­lanul saját életéről is beszél, amikor megszólal, még ha az élete - éppen az elhangzó mondanivalóban - ítélet alá kerül is. így állhat gyülekezet és igehirdető egyaránt Isten színe előtt. Sok éve volt már. Kántorizálni men­tem egy kis gyülekezetbe. Nem tudtam előre, ki lesz az igehirdető, ezért kelle­mes meglepetésként ért, hogy egy számomra akkortájt nagyon sokat je-A VASÁRNAP IGÉJE lentő lelkészt találtam ott. Abban az időben nem nagyon lehetett őt halla­ni, mert elvált, és próbált láthatatlan maradni. Az, hogy kompromittálta Krisztus ügyét, összetörte, ezért félt megjelenni sok ember előtt. Azelőtt nagy templomokban szolgált, akkor már csak egy-egy kis létszámú helyen. Életem egyik legtöbbet adó igehirde­tését hallottam azon az istentiszteleten. A lelki gyötrődések, a belső küzdelmek, az őszinteség olyan erőt adott a mon­datoknak, melyekben az otüevők mind Isten beszédeként hallották ennek a szegény sorsú embernek gondolatait. Isten szeretete, hogy kész kompro­mittálódni szavainkban. így kerül közelebb az emberekhez? Ez az egyetlen lehetősége? így menti meg a kompromittálókat? Bármelyik le­het. Isten szava hétről hétre megszó­lal közöttünk. Hallatán emberi éle­tek változnak meg. Igehirdetők éle­te és igehallgatók élete egyaránt. Beszéljünk arról, hogy Pál milyen nagyszerűen vagy milyen szeren­csésen rendezte úgy thesszalonikai életét, hogy később abban a kérdés­ben, hogy saját magát eltartotta-e, tisztának bizonyult? Ebben valóban feddhetetlen volt. Pál különben is nagyszerű ember volt. De szíveseb­ben beszélnék arról, hogy Isten igé­je kész volt ezen az emberen keresz­tül is hatni hatalmas erővel. Ez a sok­szor kompromittált ige még ma is életformáló, mert rajta keresztül az őt felvállaló Krisztus szólal meg. Ez a Krisztus pedig kész megszólalni mindenkin keresztül, aki őszintén szól az ő nevében. Hogy Isten szava szóljon erővel és megmentően. ■ Koczor Tamás ► A vízkereszt ünnepe utáni idő­szak vége felé közeledve egy olyan énekkel találkozunk, amelynek 17. századi dallamához a 20. század elején új verset il­lesztettek. A Jézus, éltem hű ve­zére (EÉ 391) szövegével az 1911- es Dunántúli énekeskönyvben találkozunk először. A szövegíró, Kovács Sándor (1869- 1942) élete több mint két évtizedig a pozsonyi teológiai akadémiához kö­tődik. Az egyházi jog és egyháztör­ténet tanszéken tanít, 1917-ben igaz­gatóvá is választják. De magyar érzel­mei miatt 1919 nyarán, a csehszlovák megszállás idején internálják, majd kiutasítják az országból. Az államfordulat után, 1923-ban a pécsi egyetem soproni teológiai ka­rának lett egyháztörténész-professzo­­ra, 1935-ben pedig a dunáninneni egyházkerületnek a püspöke. Ekkor a teológiai tanszékről lemondva a sámsonházai lelkészséget fogadta el. Mint nagy hatású hazafias szónok és kedvelt felolvasó igen sok meghí­vást kapott vallási és kulturális egye­sületektől. Célja volt, hogy a kated­ráról is erősítse a hazaszeretetei a teo­lógusokban. Irodalmi munkássága számottevő. Bár nem tartozott a Dunántúli éne­keskönyv szerkesztőbizottságához, Kis énekeskönyvével jelentős hatással volt a munkára. Eredeti énekei és át­dolgozásai (például Készülj, lelkem, Jézusodhoz - EÉ 306) a megváltozott Jézus, éltem hű vezére ^NTATE igényeknek megfelelően inkább rö­­videbb, költői, mégis egyszerű nyel­ven megírt, evangéliumi tartalmú énekek. Heti énekünket mostani énekes­könyvünkben a mondanivalójának leginkább megfelelő fejezetben, a Jézus-énekek között találjuk (az ere­deti öt versszak helyett hárommal). Kovács Sándor versét az Ó, én bű­nös, jaj, mit tegyek (EÉ 420) dallamá­ra énekeljük. Ezt az 1653-ban felbuk­kant, eredetileg világi dallamot Johann Flittner/Flitner (1618-1678) vonta be az egyházi használatba Suscitabu­­lum musicum (Zenei ébresztő) című, 1661-ben megjelent gyűjteményében. Az Ach, was soll ich Sünder machen szöveg a mai német énekeskönyvben már nem szerepel, de a Flosianna Da­vids Sohne kezdetű ének (EG 536) eh­hez a dallamhoz (illetve ennek egyik variánsához) kapcsolódik. Flittner énekszerző és komponis­ta; Greifswaldban volt esperes, majd emigrálnia kellett Svédországba. Énekei 1695-től a mai napig megta­lálhatók a svéd énekeskönyvekben. A hatsoros moll dallam /. S. Bach egyik orgonapartitájának (BWV 770) alapját képezi. A mű tíz variációja be­pillantást enged a kor tételtípusaiba, Bach ötlet- és színgazdagságába. ■ Ecsedi Zsuzsa Ha tényleg ismerem őt, beszélgetek vele A Filippi levél Krisztus-himnuszában arról énekel az egyház, hogy Isten olyan nevet adományozott Krisz­tusnak, amely minden névnél na­gyobb. És erre a névre minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alattiaké... Énekünk ugyan csak kezdősza­vában szólítja néven az Urat, de ez a név az egész éneket meghatározza, mint ahogy a keresztény ember éle­tét is. Nem az a kérdés, hogy emle­getjük-e őt, hanem hogy az ő nevé­ben járunk, cselekszünk, élünk, hi­szünk és bízunk. Jézus! - írta fel minden igehirde­tése elé egy nemrég elköltözött lel­kész testvér, folytatva ezzel sok ke­resztény teológus gyakorlatát. Jézusról éneklünk a szerzővel, Ko­vács Sándorral meg azokkal az ezrek­kel, akik egykor és ma éneklik: Jézus, éltem hű vezére. Jézusról, aki vezeti lépteinket, megóv a bűntől, bűnbo­csánattal emel fel elesettségünkből, vigasztal, ha szomorkodunk és elke­seredünk. Jézusról énekel, de úgy, hogy köz­ben beszélget vele. Magasztalja Jé­zus nevét, s közben zajlik az a dia­lógus, amely nyilvánvalóvá teszi: az élő Úrral való természetes élet­kapcsolat ez. Nem azért lehetséges, mert mi megnyíltunk, megjavultunk, meg­változtunk, megtértünk. Azért lehet­séges, mert megismerhettük őt, aki bemutatkozott, megszólított, megvál­tott, élettel kínált meg. A bűnös ember - ha megismeri Krisztust - nem elmenekül előle, hanem hozzámenekül. Mert tudja, hogy hozzá lehet menekülni, nála van menedék, nála van megbocsátás. Uram, légy te lelkem menedéke... A Krisztust megismerő ember rájön arra az életet jelentő, kárho­zattól megmentő valóságra, amely ebben a „helycserés” élményben lesz láthatóvá: érdemed lett bol­dogságom, és halálod életem. Jézus az Atyánál lévő teljes és boldog éle­tét cserélte fel a kínok életútjára, hogy mi boldogok lehessünk. Jézus az örök voltát cserélte le a halálra, hogy nekünk életünk legyen. Nincs más út, és nincs más cél nekünk, élni akaró, jövőt vágyó emberek­nek. Egyedül csak Jézus. Hová mennék e világon - mint tehozzád, Jézusom... A Krisztust megismerő ember nem bizonytalanul keresi az utat, nem egy helyben toporog, s nem tét­lenül ácsorog. Útjának világítótor­nya Jézus szava, igéje, amely elégsé­gesen bevilágítja az utat. A Jézusban kapott reménység elég erő arra, hogy harcoljunk a bűn és a halál ha­talma ellen. A Jézusban kapott cél elég motiváció arra, hogy céltudato­san végigjárjuk a ránk váró utat. Míg elérem célomat... Folytatódjék hát a beszélgetés köz­tem és az én Uram közt. Fogalmaz­zuk meg, mondjuk el, mit jelent ő ne­künk, s kérjük, hogy mindaz, amit el­hozott az ember számára, személye­sen a miénk is lehessen. ■ Hafenscher Károly

Next

/
Thumbnails
Contents