Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-30 / 5. szám

12 ◄! 2011. január 30. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Seregély Ha februárban a Kiskunság nagy le­gelőit járom, gyakran találkozom seregélycsapatokkal. Az elsők kö­zött hazaérkező madarak közé tartoz­nak, és gyakran az ekkor még nálunk időző fenyőrigócsapatokhoz csatla­koznak. Fürgén szaladgálnak, ke­resgélnek a réteken, aztán felszállnak a még kopasz útszéli fék egyikére, és dalolni kezdenek. Füttyentgető, pattogó, néha fu­volahangokkal vegyes éneküket nem lehet mással összetéveszteni. Talán nem különösebben szép, nem hason­lítható a fülemüle csattogásához vagy a barátka csengő énekéhez, sa­játos, és sok utánzást tartalmaz. Ezt különösen később, áprilisban lehet megfigyelni, amikor a csapatok már feloszlottak, és a madarak párokra szakadoztak. A seregély odúlakó, harkályok véste üregekben vagy a számára ki­függesztett mesterséges odúban költ, de egy-egy pár megtelepszik a gólya­fészek oldalában vagy a gyurgyalagok vájta üregekben is. Nem félénk ma­dár, belátogat a kertekbe is, ahol az öreg diófa odújában neveli fiókáit. seregélyt láttam. Egy odú közelében ült, és megint a szárcsák jellegzetes „köv-köv” hangját utánozta. Köz­ben mintha mulatott volna, hogy - ha csak néhány másodpercre is, de - sikerült becsapnia. A seregélypárok évente általában kétszer költenek, és amikor a nyár második felében már valamennyi fi­ókájukat kirepítették, csapatokba verődnek. A legelőket járják, ahol sás­kákra vadásznak. Követik a legelő gu­lyát, és az állatok lábai elől felugró ro­varokat kapják el. Pihenni vagy kö­rülnézni néha felülnek a tehenek hátára, de Apajpusztán egyszer há­rom olyan seregélyt is láttam, ame-J£ é- te VJ* A hím a költés idején mutatja meg igazán, hogy mit tud. Míg párja oda­bent a tojásokat melengeti, egy közeli ágon ülve énekel, és néha olyan tűz­be jön, hogy szárnyaival is csapkod hozzá. Ha ezt látom, mindig arra gon­dolok: olyan, mintha egy kis tollas karmester saját magának vezényelne. Mindent eltanul, amit csak hall a környéken. Néha ugat, mint a kutya, máskor nyávog, mint a macska. Hal­lottam már kotkodácsoló seregélyt is, de olyat is, amelyik a kertkapu nyi­korgását utánozta élethűen. Egy al­kalommal a Budakeszi környéki er­dőkben járva a szárcsa jól ismert hangját hallottam a magasból. A szárcsa vízimadár, biztosan láttátok már a Balatonon, a Velencei-tavon vagy valamelyik halastónál. Hogyan kerül az erdőbe?! - kérdeztem ma­gamtól. Felnéztem, és szárcsa helyett lyek az egyik szép, kormos bika hosszú szarván üldögéltek. Csak ak­kor repültek el, amikor lehajtotta a fe­jét, hogy legelni kezdjen. Októberben az észak felől érkezők óriási csapatokban járják a szőlőket, esténként pedig a nagy nádasokba húznak, és mielőtt a nádszálakba kapaszkodva elaludnának, kórusban énekelnek. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány fiókát nevel egyszerre a seregélypár? 2. Milyen színűek a tojások? 3. Hol telelnek a seregélyeink? (uvq-vudSjy ‘uvqzsiunj^ £ tyayay/Cuva. -pq qnqjdu spzaqof-z ijaijd] sí jpq-jvq uvspu dp ‘fptg-pXSdu r :qozsv]Vy\)- Doktor úr, mielőtt kihúzná a fo­gam, adjon nekem egy fogót!- Természetesen, ha ez megnyug­tatja...- Meg nem nyugtat, de legalább egyenlő eséllyel védekezhetek! Hi Hí Hí Megkérdezik a csigától:- Foglalkozása?- Háztartásbeli. * * * Mit mond a nyuszika a hóembernek?- Ide a répát, vagy hozom a hősu­gárzót! * * Hí Egy idős néni elmegy az orvoshoz szemüveget íratni. A doktor kedve-HUMORZSÁK sen leülteti a tábla elé, s kéri, hogy kezdje el olvasni a betűket.- Jaj, doktor úr! - sopánkodik a né­ni. - Inkább a doktor úr olvasson ne­kem! Tudja, nekem gyenge a szemem. # Ht Ht Laciék szilvás gombócot ebédelnek. Laci sehogyan sem tudja a villájára szúrni. Anyukája megelégeli az ügyet­lenkedését, és megmutatja neki, ho­gyan kell a villát beleszúrni a gom­bócba.- Látod, anya milyen könnyen elbánik vele! - szól az apa Lacihoz.- Persze, amikor én már alaposan kifárasztottam őket! Hl Ht Ht A házaspár külföldre indul síelni. Már éppen a jegyellenőrzéshez közeled­nek a repülőtéren, amikor a feleség felsóhajt:- Bárcsak itt lenne velünk a zon­goránk is!- Minek kellene nekünk ide a zongora?! - kérdezi szörnyülködve a férje.- Mert rajta maradt a repülője­gyünk... Kedves Gyerekek! ► Most induló hatrészes soroza­tunkban Illés próféta történetét elevenítjük fel. Minden részhez tartozik egy rejtvény is. Oldjátok meg, és a helyes megfejtéseket összegyűjtve küldjétek el szer­kesztőségünk címére (Evangéli­kus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borí­tékra írjátok rá: Gyermekvár. 1. Aháb lett Izráel királya, de ő nem kö­vette az Urat. Ezért Illés prófétán ke­resztül az Isten megüzente neki, hogy büntetésül az országban több esztendeig szárazság lesz. Ezek után azt parancsolta Illésnek, hogy bújjon el a Kerít-patak mellett. A hollókat utasította, hogy mindennap vigyenek élelmet a prófétának. Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, így nem volt mit innia. Akkor azt parancsolta az Úr Illés­nek, hogy menjen el Sareptába, ahol egy özvegyasszony fog róla gondos­kodni. így is lett. Amint odaért a vá­ros' bejáratához, találkozott egy asszonnyal, aki faágakat gyűjtögetett. Illés azt kérte tőle, hogy hozzon ne­ki egy kis vizet és egy falat kenyeret. Az özvegyasszony azonban azt mondta:- Esküszöm, egy marék lisztnél és egy kevés olajnál nincs több otthon. Azért gyűjtöm ezt a fát is, hogy még egyszer utoljára készítsek egy kis kenyeret. Ha azt megettük a fiammal, akkor utána úgyis éhen halunk. A próféta azonban így válaszolt:- Ne félj semmit! Menj haza, süsd meg a kenyeret, és hozd ide nekem! Magatoknak csak utána süss! Mert azt mondja az Úr, hogy a lisztesfaze­kad addig nem ürül ki, az olajoskor­sód addig nem fogy ki, amíg újra esőt nem bocsát a földre. Az özvegyasszony ezek után úgy tett, ahogy Illés mondta neki. És va­lóban csoda történt: attól kezdve mindig volt otthon kenyérnek való lisztje és olaja! Egy napon nagyon beteg lett a kis­fia. Az állapota egyre csak romlott, és hirtelen már nem is lélegzett. Az asszony sírva kérdezte Illést:- Mi bajod van velem, Isten em­bere? Azért jöttél a házamba, hogy emlékeztess a bűnömre, és meghal­jon a fiam? Illés akkor fogta a fiút, felvitte a sa­ját szobájába, és rátette az ágyra. Hangosan, szinte kiabálva imádko­zott az Úrhoz: GYERMEKVAR- Uram, még bajt is hozol erre az özvegyre, és megölöd a fiát? Háromszor ráhajolt a fiúra, majd folytatta az imádkozást:- Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! Akkor az Isten meghallgatta a próféta kérését, és csodát tett: a fiú újra elkezdett lélegezni. Amikor Illés levitte őt az anyjához, az özvegy­asszony örömmel mondta:- Most már látom, hogy te tény­leg Isten embere vagy, és valóban igaz, amit hirdetsz! Melyik úton jut el Illés Sareptába? Ha helyesen oldjátok meg a felada­tot, áfákon ülő madarak betűiből egy szót olvashattok össze. Ez a megfejtés. A labirintus útvonalai egymás alatt és felett is elhalad­hatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents