Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-30 / 5. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. január 30. » 7 A kétszáz éve született talentum ► Idén ünnepeljük a minden idők legnagyobb zongoravirtuózaként is említhető Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját. A romantikus zene kimagasló képviselőjének magyarságát a 20. században annak ellenére is megkérdőjelezték, hogy maga Liszt számos esetben egyértelműen hitet tett nemzetünkhöz való tartozása mellett. Minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője és zongoravirtuóza két évszázaddal ezelőtt, 1811. október 22-én látta meg a napvilágot a Sopronhoz közeli Doborjánban. Nemzeti hovatartozását a 19. században sosem kérdőjelezték meg, egy bő évszázaddal később azonban - a trianoni békediktátum sajátos mellékhatásaként - ez a kérdés mégis sok vitát generált. Doborjánt ugyanis az első világháborút lezáró párizsi döntnökök Auszt-Liszt Ferenc utolsó budapesti lakása a Régi Zeneakadémia első emeletén- ahol a mester 1881-től 1886-ig lakott - sokak zarándokhelye. A Liszt Ferenc Emlékmúzeum gyűjteménye magában foglalja a mester eredeti hangszereit, bútorait, könyv- és kottatárát, valamint személyes tárgyait. Az intézményben található a magyar Liszt-kutatás központja. A nagy magyar zeneszerző és zongoraművész nevét viselő Liszt Ferenc Társaság több - még a mester életében formálódó - kezdeményezés után, 1893-ben alakult. A második világháborúig kisebb-nagyobb szünetekkel működött. 1973-ban pártfüggetlen egyesületként született újjá. A rendszerváltás óta független, önálló magyar kultúraápoló civil egyesület- jelenleg több mint hatszáz taggal. A társaság tagszervezete a Magyar Zenei Tanácsnak. Budapesti központján kívül csoportjai működnek Pécsett, Sopronban, Szegeden és Szekszárdon. Célja Liszt Ferenc életművének, személyiségének megismertetése, eszméinek ápolása és terjesztése. N EvÉlet-infó ria részévé tették, keleti szomszédaink pedig Lisztről csakhamar azt kezdték bizonygatni, hogy csak az állampolgársága volt magyar, nemzetiségére nézve ugyanis német. Szülőházán 1926-ban az osztrák szövetségi és a burgenlandi tartományi kormány a következő szövegű - mind a mai napig olvasható -, német nyelvű táblát helyezte el: „Itt született 1811. október 22-én Liszt Ferenc. Ezt az emléktáblát a német nép állította a német mesternek.” Érvként hozzák fel, hogy Liszt Ferenc igencsak gyatrán beszélt magyarul. Gyakorlatilag alig törte anyanyelvűnket. Pontosan azért vett korosodó fejjel Pesten magyar nyelvleckéket, hogy nyelvtudásán egy csöppet javítson. Mindez arra vezethető vissza, hogy a doborjáni elemi iskolában - ahol gyermekfejjel megkezdte a tanulmányait - német nyelven folyt a tanítás. Iskolamestere, a német származású Johann Rohrer ugyanis csak ezt a nyelvet ismerte. Liszt Ferenc később sem tanult magyar nyelvi közegben, ráadásul olyan fiatalon indult meg zenei karrierje, hogy ebbéli hiányosságát érdemben már nem tudta pótolni. Később Nyugat-Európa számtalan koncertpódiumát bejárta, és sorban elsajátította a világnyelveket. Amikor pedig Magyarországra látogatott, honfitársaival - hiszen haláláig mindenhova magyar útlevéllel utazott - leginkább németül beszélt. Liszt Ferenc magyarságára azonban nem egy bizonyítékot lehet hozni. Fennmaradt például az a levél, amelyet 1845-ben Lamennais abbénak írt. Itt olvasható: „Gyermekeim apjuk állampolgárságát viselik. Akár tetszik nekik, akár nem, magyarok” De említhetjük 1823-as pesti koncertplakátjának szövegét is, amelyen ez áll: „Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint azt, hogy neveltetésem és taníttatásom első gyümölcseit Franciaországba és Angliába utaztatásom előtt ragaszkodásom és hálám jeléül drága hazámnak bemutathassam” * * * Liszt Ferenc Istenhez fűződő kapcsolata ennél sokkal kevesebb vitát generált. Azt ugyanis senki nem vonta kétségbe, hogy mélyen istenfélő ember volt - még akkor is, ha fiatalkorában jó néhány hölgynek összetörte a szívét. Vallásosságára példa, hogy apjá' val - az ugyancsak kiváló muzsikus hírében álló Liszt Ádámmal - tizenöt éves korában közölte, hogy pap akar lenni. Édesapja ekkor annak ellenére is lebeszélte erről, hogy ő maga két évet töltött papi szemináriumban. Azt mondta fiának, hogy „te a művészeté vagy, nem az egyházé” Nem lett igaza, mert ötven évvel később, 1865 tavaszán a már Európaszerte híres Liszt Ferenc Hohenlohe érsektől - annak vatikáni magánkápolnájában - megkapta a tonzúrát. Mindezt a papi rendbe való felvétel „előszobájának” lehet tekinteni, és a világi hiúságról való lemondást jelképezi. A ceremónia után pedig nem más, mint IX. Pius pápa fogadta Lisztet magánkihallgatáson. Ezután a zeneszerző a Vatikánba költözött, a nyár derekán pedig további, úgynevezett kisebb rendeket vett fel. Római katolikus apát lett, és mint klerikus köteles volt papi ruhát is viselni. Ezt mondta ekkor: „Beléptem az egyházi rendbe, de semmi esetre sem a világ iránti megvetésből vagy még kevésbé, mert ráuntam a művészetre” Még abban az évben Don Antonio Solfanelli atya, teológiaprofesszor társaságában Spoletót, Assisit és Loretót érintő zarándokútra ment. Lisztet itt olyan mélyen megérintette Szent Ferenc lelkisége, hogy később be is lépett a ferencesek harmadrendjébe. A romantikus zene nagymesterét 1877-ben Hohenlohe bíboros Rómában tiszteletbeli albanói kanonokká is kinevezte, így Liszt a lila színű övét is viselhette. Mindezen egyházi kinevezések mit sem értek volna akkor, ha csak felszínes hittel párosulnak. Ám Liszt Ferenc, ha nem is mindig „egyházias” de vallásos, istenfélő ember volt. Hetvenötödik életévében távozott a földi létből 1886. július 31-én. ■ Jezsó Ákos Liszt Ferenc 1858-ban készült fényképe Hagyatékgondozók Imazsámoly Liszt Ferenc egykori pesti lakásában Liszt-gyöngyszemek lemezeken A magyar lemezkiadás számára mindig fontos volt Liszt Ferenc műveinek gondozása. Az 1980-as évek végén, a Hungaroton fénykorában harmincöt-negyven Liszt-felvétel közül válogathattak a zenekedvelők. A lemezfogyási statisztikák a kilencvenes évek elejéig tükrözik a magyar vásárlók ízlésvilágát, ezután a Hungaroton vetélytársai is megerősödtek, s összesített kimutatások már nem készülhettek. A régi számadatokat böngészve kiderül, hogy az élen a népszerűbb művek álltak: a Szegedi Szimfonikus Zenekarral felvett Magyar rapszódiák majd százezer példányban kelt el. Ezt követte az Esztergomi mise 1976-os felvétele, ebből félszázezer példány talált gazdára. A toplista harmadik helyén a szimfonikus költeményeket tartalmazó összeállítás állt. A Les préludes-öt, az Orpheust és Tassát magába foglaló, 1983- ban készült korongon a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényelte. A több tízezer, netán a százezer eladott példány manapság a könnyűzenei slágerlistákon is előkelő helyezést érne, de ne feledjük, hogy akkortájt a zenebarátok a hangversenytermeket is jobban látogatták, s a karácsonyi ajándékok között is előkelő helyen álltak a klasszikus hanghordozók. Az államilag támogatott árak miatt a külföldi turisták is előszeretettel vásárolták a magyar lemezeket. Nagy népszerűségnek örvendtek itthon és külföldön is a Liszt-albumok. A magyar Liszt-kiadás egyik legsikeresebb darabja a Krisztusoratórium. Az 1970-ben készült felvételen az Állami Hangversenyzenekart és a Budapest Kórust Forrai Miklós vezényelte, és a lemezen olyan híres énekesek hallhatók, mint Sólyom-Nagy Sándor vagy a fiatalon elhunyt, kivételes technikájú lírai tenor, Réti József. Forrai egyébként nagyon sokat tett a magyar zeneszerző népszerűsítéséért, 1973-ban újraszervezte a Liszt Társaságot, amelynek főtitkári tisztét is ellátta 1991-ig. A Krisztus-oratóriumot később, a nyolcvanas években Doráti Antal is lemezre vette, s a Budapest Kongresszusi Központban adott koncerten is a nagyközönség elé állt vele. A nagynevű előadók ellenére azonban e lemez soha nem érte el az első album népszerűségét. A Szent Erzsébet legendája oratóriumot ugyancsak kétszer vették fel. Az első, a hetvenes években készült kiadványon a Szlovák Filharmónia Ének- és Zenekarát Ferencsik János dirigálja, a második előadás Joó Árpád nevéhez fűződik. A karmester jelentős nemzetközi karrierrel a háta mögött 1985-ben vezényelte a művet, s a már bevált közreműködőkkel, az Állami Hangversenyzenekarral és a Budapest Kórussal dolgozott együtt, a főszerepet Marton Éva énekelte. A lemez sikere nyomán a következő évben újabb feladatot kapott, a szimfonikus költeményeket vette fel hét lemezre. A nemzetközi szakmai közvélemény is nagyra értékelte a kiadványokat. A legtöbb elismerést Forrai Krisztus-oratóriuma kapta: 1971-ben a Francia Nemzeti Hanglemez-akadémia, egy évre rá a Charles Cros Akadémia nagydíjaival, 1977-ben pedig a Ritmo spanyol hanglemezszaklap zenekritikusai által odaítélt Az Év Lemeze díjjal tüntették ki. A Réti József és Jámbor László közreműködésével készült Zsoltárok kiadványnak 1969-ben odaítélték a Francia Nemzeti Hanglemez-akadémia és a Charles Cros Akadémia nagydíjait. A Ferencsik-féle Szent Erzsébet legendája a Francia Nemzeti Hanglemezakadémia nagydíjával (1974), valamint a Nemzetközi Liszt Ferenc-hanglemez nagydíjjal (1975) büszkélkedhetett. A saját kiadású lemezek mellett licenckiadványok is bővítették a választékot, & Magyar rapszódiák Czijfra György tolmácsolásában szép sikert aratott itthon is. Cziffra Györgyöt Liszt egyik leghitelesebb tolmácsolójaként tartották számon, neve összeforrott a nagy zeneköltővel, de emigrálása után korábbi lemezeit ritkán adták ki, szülőhazájában sokáig hallgattak róla. A jég 1970-ben tört meg, amikor a Szerelmi álmok című magyarszovjet filmprodukcióban Cziffrának a már kinn készült felvételeit használták. Ezután régi lemezei is a boltokba kerültek, s a budapesti közönség koncerten is tapsolhatott játékának. A kilencvenes években a klasszikushanglemez-gyártás átállt a kompaktlemezre (CD). A kínálat szerencsére nem csökkent, ha Liszt műveit keressük, ma is félszáz CD közül választhatunk. Az évforduló kapcsán új felvételek is napvilágot látnak, a zenekedvelők örömére ismét megjelenik a már klasszikusnak tartott Krisztus-oratórium lemeze is. ■ Csermák Zoltán
