Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-30 / 5. szám
8 -m 2011. január 30. PANORÁMA Evangélikus Élet ► A rizsaratás utáni száraz évszak kezdetén érkeztünk Bálira, a balinéz kultúra központjaként számon tartott Ubud városától öt kilométerre fekvő Kedewatan faluba. Szállásunktól mindössze 129 lépcsőnyit kell aláereszkedni, hogy megpillantsuk a kicsiny hindu kegyhelyet, melyet a 7. században alapított egy Jáváról érkezett hindu pap, Rsi Markendea. A völgy finoman visszhangozza a sűrű zöldből előtörő, gyors sodrású hegyi folyó zúgását. Belesimul a gamelán zenére táncoló falusi gyerekek vidám hangja, akik ma délután is felsorakoznak, hogy iskola után tovább tökéletesítsék a hagyományokban őrzött finom mozdulatokat a faragott kövekkel megerősített szellős csarnok védelmében... Ez is Indonézia, de csak egyetlen arca, színe a hatezer lakott szigeten szétszóródott soknemzetiségű, színes kultúrájú országnak. Másfél évvel ezelőtt feleségemmel együtt abban a szerencsében volt részünk, hogy két hetet tölthettünk itt. Báli, Szumátra és Jáva szigeteit érintő indonéziai utunk élményei azóta is élénken élnek bennünk. Nem egyszerűen a trópusi táj látványa az Atlanti- és az Indiai-óceán ölelésében, nem is az ázsiai nagyvárosok sűrű levegőjű forgataga, hanem a nagy kultúrateremtő vallások és hagyományok egymásmellettisége, egymásra hatása úgy, ahogyan az egészen páratlanul fejlődött a világnak ezen a pontján. Úti beszámolómban kiemelt figyelmet fordítok az ott élő batak evangélikus közösségre (Huria Kristen Batak Protestan - HKBP), amely egész Ázsia legjelentősebb evangélikus egyháztestét alkotja a világ legnépesebb muszlim országában, az ugyancsak kisebbségi helyzetben élő hinduizmus és buddhizmus mellett. Természetesen az átfogó képhez még több időre és nagyobb terjedelemre lenne szükség, ezért elsősorban az utunk során átélt személyes találkozások és benyomások alapján kívánok betekintést nyújtani az Evangélikus Élet olvasóinak ebbe a hazánktól távoli világba. Ezerarcú Indonézia - vilá ■ Aradi György Nem tudok elvonatkoztatni attól a szemponttól, amely meghatároz - vagyis hogy nem kultúrantropológusként, tengerbiológusként vagy éppen vulkanológusként, hanem gyülekezeti lelkészként és teológiai érdeklődésem alapján látom a világot akár egy vakáció idején is. Közelebb kerülni, elsődleges élményeket gyűjteni az indonéz kultúráról, sokszínű vallási jelenségeiről számomra saját evangélikus szolgálatom pontosabb értelmezését is jelenti. Ehhez illeszkedik az a kihívás, hogy öt világvallás képviselőinek rendszeres fórumán evangélikus lelkészként is többször megszólíttattam kerületünkben; vagy az a beszédes adottság, hogy gyülekezetünk templomával átellenben található az Indonéz Köz tár -Balinéz falusi menet saság nagykövetsége, s hogy Indonézia közelmúltban nyugállományba vonult magyarországi nagykövete, Mangasi Sihombing is evangélikus hátterű. Első beszélgetésünk óta, amely egy balinéz-magyar pár templomunkban tartott esküvőjéhez kapcsolódott, együtt élhettünk meg közös missziói napos szolgálatot, angol nyelvű istentiszteleteket, szeretetvendégséget és egy szép EvÉlet-estet is tavaly novemberben a Fehér Páva zarándokszálló pincehelyiségében. Vallások - harmonikus egymás mellett élés Földünk negyedik legnépesebb, demokratikus államában ottjártunkkor folyt az elnökválasztási kampány. A választást fölényesen nyerte Susilo Bambang Yudhoyono hivatalban lévő elnök. A napilapok címoldalon közölték, hogy a muszlim vallású politikus látogatást tett az indonézek római katolikus bíborosánál. A fotókon jól tükröződött, hogy a többségi valláshoz tartozó elnökjelölt milyen fontosnak tartja ezt a találkozót, amely kifejezi, hogy egy mindössze néhány százalékot kitevő kisebbség számára is biztosíttatik a vallásszabadság. A becsült adatok szerint több mint 245 millió lakosú ország alkotmányában kiemelt szerepet játszik a vallásszabadság. A Pancsa Szila, a sokat idézett öt elv rögzíti, hogy minden állampolgár és az állam élete egyazon alapelvekre épül: 1. hit az egy, legfelsőbb Istenben; 2. igazságos és civilizált emberiség; 3. Indonézia egysége; 4. demokrácia, a nép képviselőinek okos tanácskozása alapján; 5. szociális igazságosság az egész nép számára. Állami előírás tehát az alkotmány szerint, hogy mindenkinek valamilyen módon istenhívőnek, vallásosnak kell lennie. Teheti ezt muszlim, keresztény, animista-törzsi vallás híveként, lehet hindu, buddhista vagy konfuciánus, ám nem lehet ateista. Különösen nagy jelentőséggel bír ez az alkotmányos alapelv egyrészt egy olyan társadalomban, amelyre nyilvánvalóan erős hatást gyakorol a minden tekintetben szuperhatalommá fejlődött, ateista ideológiával is „felfegyverzett” Kína, másrészt egy olyan korszakban, amelyben az iszlám mint fenyegető valóság kerül a köztudatba, nem kis mértékben a nyugati médiában szinte kizárólagosan bemutatott iszlám szélsőségesek és fanatikus csoportok valóban fenyegető jelenléte és az ebből fakadó sztereotípiák miatt. Indonéziában ezzel szemben a csendes többséget azok az emberek alkotják, akik a lakosság 88 százalékát kitevő muszlim közösség békeszerető, komplex identitással rendelkező tagjai. Különösen Jáva szigetén él nagyszámú muzulmán, akik egy nem ortodox, hanem a hindu vallással valamelyest keveredett iszlám, az Abangan tanait követik. Az egész szigetvilág népi hiedelmeit, tradícióit jelentősen befolyásolják a hindu hagyományok és gondolatok. A holland gyarmatosítóktól 1945 augusztusa óta független országban a keresztény közösségek élete is különleges képet mutat. Borobudur, Jáva Batak evangélikusok - testvéreink a hitben A tavaly novemberi EvÉlet-esten díszvendégként jelen lévő Mangasi Sihombing és felesége, Parodang asszony ajánlásával és segítségével jutottunk el utunk során Észak-Szumátrára, a batak evangélikusok közé, ahonnan őseik is származnak. Szumátrai utunk kettős célja az itt működő evangélikus teológia és egy evangélikus gyülekezet felkeresése volt a Toba-tó vidékén. A fenséges Toba-tó és környéke a batakok őshazája. A hetvenötezer évvel ezelőtti hatalmas vulkánkitörés helyén létrejött krátertó és a tó közepén fekvő Samosir szigete védelmet nyújtott, ez tette lehetővé a gazdag batak hagyományok fennmaradását. Századokon át őrizték saját nyelvüket, mítoszaikat és népművészetüket úgy, hogy ez a vidék gyakorlatilag az iszlám térnyerése idején is érintetlen maradt. A batakok között 19. század első évtizedeinek amerikai keresztény misszionáriusai folytattak térítő munkát, ám küldetésük csak mártíromságig vezetett. A nagy áttörést Ludwig Ingwer Nommensen német evangélikus misszionárius apostoli szolgálata hozta el, aki 1862-ben érkezett Észak-Szumátrára. Egyházplántáló munkájának sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult rendkívül alapos felkészültsége és az a szemlélet is, amellyel a batakokhoz és hagyományaikhoz közelített. Nem követelte meg az evangéliummal nem ellenkező szokásaik feladását, sőt saját vezetőket és tanítókat nevelt ki. 1878-ban batak nyelvre fordította az Újszövetséget. A helyi tanítók és az evangélizációs munkában részt vevők képzésére egyaránt figyelmet szentelt. Halálakor, 1918-ban a 180 ezres evangélikus egyházban 34 lelkész és 788 tanár-igehirdető szolgált, összesen ötszáz keresztény iskolát fenntartva. A második világháború idején bebörtönzött külhoni misszionáriusok távozásával teljes egészében saját bennszülött vezetőik alatt fejlődött tovább az egyház egy választott ephorus és négy, püspöknek megfelelő vezető irányításával. Szumátrai utunk Medánból, a tartományi fővárosból elsőként Pematangsiantarba vezetett, ahol a ma négymillió tagot számláló egyháztest (HKBP) egyik teológiája működik. A transzszumátrai főútvonalon délre tartó körülbelül ötórás út nyomán érkeztünk a négyszáz teológushallgatót számláló intézménybe. Az előadásra meghívó rendszeres teológiai professzor, dr. Darwin Lumbantobing legnagyobb meglepetésemre régi ismerősként üdvözölt. Hamar kiderült, hogy tizenöt éve a chicagói evangélikus teológián együtt tanultunk ösztöndíjasként. A szombat délelőtti, tanítás nélküli napon mintegy százhúsz érdeklődő diák gyűlt össze az előadóteremben, hogy átfogó képet kapjanak a magyarországi evangélikusok szolgálatáról, és halljanak a bennünket érő kihívásokról. Férfi és női teológushallgatók is számos kérdést tettek fel kisebbségi egyházunk hídszerepéről, az ökumenéről, a cigányság integrációjáról és az internet nyújtotta lehetőségekről. Az emlékezetes alkalom zárásaként egy batak ulosszal ajándékoztak meg bennünket. Vagyis olyan hagyományos szőtt terítővei, amely egyszerre jelenti az összetartozást és áldáskívánást, valamint az értünk való imádság kifejezését. A beleszőtt batak felirat - „MARTUA NA LAMBOK ROHA” - hirdeti: Áldott az a nép, amelynek szíve békés. Sekrestyétől tűzoltásig Pematangsiantartól mintegy ötven kilométerre fekszik Parapat, a Tobató partján elterülő üdülőváros. Kikötőjéből rendszeres hajójáratok indulnak Samosir szigetére, ahol a vasárnapot töltöttük. Tömök városka jellegzetes, csónak alakú, cölöpökön álló házait úgy pillanthattuk meg, hogy már szóltak a templomba hívogató harangok. Jöttünkről nem tudtak, így még jobban belesimulhattunk a helyi evangélikus istentisztelet menetébe. A sekrestyében diakónusok és kórusvezetők, a gyülekezet véneinek népes csoportja fogadta az érkezőket és a személyes adományokat felajánlókat. A falon megkopott fényképen Nommensen arcképe volt felismerhető. Bent a templomban minden korosztály képviseltette magát, az öltönyös idősebb férfiaktól a színes ruhába öltözött középkorú nőkön át a kisgyermekeikkel kicsit hátrébb helyet foglaló fiatal anyákig. Szinte mindenki szolgálattal készült a csaknem kétórás együttlétre. Az istentisztelet a nyelvi nehézségek ellenére jól követhető, lendületes volt, kötött renddel, mély átéléssel, Púra Ulun Danu templomegyüttes, Délnyugat-Bali
